Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
4'ó. évfolyam. — 34. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. augusztus 23. Előfizetési feltételek: Ónak az „Un*“ lapra Egész évre . . K K j Negyedévre . 8 K Félévié.... 4 K. j Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ... 10 K 110 „Iliig vármegye Hivatalos Lapjá“-tal együtt egész évre 18 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. 'X,-A-3ÄS-A.XD-A-X-2iw<EI HETILAP Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNG MEG Y El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Nemzeti öntudat és faj szeretet. — Egy tanító szózata a tanítókhoz az isk. év előtt. — A szocializmus által felvetett társadalmi kérdések helyes megoldása foglalkoztatja az elméket. Nehéz teladat ez, ha meggondoljuk, hogy a szocializmus az embernek egyik örök- életű gyengeségéből: elégedetlenségéből táplálkozik. Kormányok, törvényhozás, társadalom, iskolák, egyes nagyszellemü, mély bölcsességü férfiak oldozgatják a szocializmus kötötte eszmecsomót igazsággal és emberszeretettel felvértezve. Van tehát remény, hogy helyes irányítással és vezetéssel sikerülni fog a megoldás. Mi, magyar tanítók, nem nézhetjük összetett karokkal nemzetünk megsemmisülését, őseink véiével megszentelt hazánk rombadőlését. Nekünk meg kell erősítenünk a beláthatatlan jövőre hazankat, melyet őseink titáni harcokat víva, vérözön árán szereztek, bölcsességgel, az erények sokaságával, erős karral megtartottak és nekünk, unokáknak örökségül hagyományoztak. A magyar iskolára és annak vezetőjére nagy feladat vár a magyar nemzeti érzület fejlesztése és megszilárdítása tekintetéből. A magyar tanítóságtól el nem vitatható, hogy mindenkor első és fontos feladatául tekintette a nemzeti nevelést, a fajszeretet ápolását. Hogy e tekintetben munkája nem volt meddő, önérzettel mutathat a múlt időkre. Buzgólkodtunk a nemzeti nevelés terén, ámde nagyon sok tennivalónk van még és azt is, a mit a múltban tettünk, terjedelemben kiszélesítenünk, hévben és erőben fokoznunk kell. A magyar tanítóságot erre búzditani nem kell, megteszi a jelenben, meg fogja tenni,— vallásos és lángoló hazaszeretetét ismerve, — a késő jövőben is úgy, mint megtette a múltban, nem kérdve: mi lesz érte a bér. A magyar tanítóság fogalomköre kiterjed ugyan az anyagiakra is, de lelkesedését és munkásságát a szépért, a jóért és a nemesért alku szerint soha nem kínálta és kinálni nem fogja. Hazaszeretete, lelkesedése a nemzeti ügyért mindenha változatlanul fog buzogni szivében. Isten, király, haza lesznek buzgó munkásságának tárgyai minden időben. Szent meggyőződésem, hogy a magyar tanítóságot a modern áramlatok nem fogják magukkal ragadni. Marad az, a ki volt, hazáját hévvel szerető, nemzeti ideálokért, nemzeti javakért lelkesedő fáradhatatlan munkás, a ki oltárt emel a hazaszeretetnek az itju nemzedék szivében. És az oltáron kiolthatatlanul fog égni az érzelem és ki fog fejlődni egész teljességében, egész erejében a nemzeti öntudat és fajszeretet, ha a gondjainkra bízott gyermekekkel megismertetjük ezer éves szép hazánkat, ha megismertetjük nemzetünknek dicsőségben gazdag történetét. Hazánk természeti szépségei, földjének kiaknázhatatlan kincsei, a magyar fajnak kiváló szellemi tulajdonai, lelki erényei lehetetlen, hogy rajongó szeretetre ne gerjesztené az ifjúságot. Úgy ismertessük meg tanítványainkkal a haza földjét és nemzetünk történelmét, hogy büszke legyen magyar születésére. Hogy a földgömböt nézve csak Magyarországot lássa és arról ne csak a délibábos rónát, az ezüstfodros folyókat, a madárkáitól és— tHinkótól zajos erdőkoszoruzta bérceket olvassa le, hanem lássa a rajta nyüzsgő életet, olvassa le róla az ezeréves múltnak örömeit, szomorúságait, dicsőségét, nehéz küzdelmeit. Úgy ismertessük meg, hogy a gyermek beleélje magát a magyar nép életébe, lelkét, szivét, eszét hassa át a nemzet jelene és múltja. Van-e erre alkalmasabb nemzetünk történelménél? Tud-e más nemzet annyi nagy férfiút felmutatni, a kiknek élete, jelleme példaképül szolgálhat minden nemzet férfiainak? Az apostoli vallásosságnak, a lángoló hazaszeretetnek, a rettenthetetlen bátorságnak, önfeláldozásnak csodás példáival telve történelmünk. A magyar dicsőségét nemzetek irigyelték. Ily történelemnek ismerete kell hogy a nemzeti öntudatot, fajszeretetet felébreszsze. Lehetetlen, hogy történelmünk nagy példái tanítványainkra hatástalanok legyenek. A történelem tanításában a fősulyt nem a képző, hanem a nevelő irányra helyezzük. Jellemeket neveljen a történelem tanítása, polgárokat, a kik a hazáért áldozni, dolgozni, szenvedni, élni, halni készek, a kik előtt mindig ez lebegjen: A haza minden előtt. Neveljük tanulóinkat magyarrá! Magyarrá szívben, érzésben, nyelvben, gondolkozásban. Neveljük olyan polgárokká, a kik a hazáért nemcsak lelkesedni, hanem dolgozni is készek. Magyar tanítóság! Munkára fel! Addig éljünk, mig a honnak élünk! Az ungvári tennisz-verseny. Az ungvári tennisz-egyesület által augusztus 15-től 20-ig rendezett tennisz-verseny sportszempontból mesz- sze kiemelkedett a vidéki sablonos versenyek keretéből. Kiemelkedett pedig azért, mert nem csupán a felsőmagyarországi tenniszjátékosok mutatták be képességüket, hanem első rangú fővárosi játékosok is részt vettek a versenyen. Nagy jelentőségű volt a verseny városunk kulturális élete szempontjából is, mert a testedzés egyik jelentős ága, a labdaütés-játék tekintetében nemcsak a játékosok mutattak nagy haladást, fejlődést és ambiciózus törekvést, hanem a város közönségének legelitebb rétegének az érdeklődését is sikerült felkelteni, annyira, bogy a versenynapokon jóformán az egész ungvári előkelő közönség kint volt a versenypályán. És ha a kedvezőtlen időjárás nem riasztotta volna sokszor a közönséget, — az érdeklődés fokozattabb mértékben nyilatkozott volna meg. Úgy a rendezés, mint a játék vezetése nagyon sikerültnek mondható, csupán az időjárás szeszélye okozott kisebb-nagyobb nehézséget. A verseny első napjaiban kevés játékot lehetett eldönteni az esős idő miatt, de a kedvező napokon két pályán is folyván a verseny, sikerült augusztus 20-án délután az összes versenyszámokat szép döntő küzdelmek után befejezni. A verseny hat számból állott. Ezek között a legérdekesebb volt a férfi egyes verseny Ung vármegye bajnokságáért és Firczák Gyula v. b. t. t., püspök tiszEgyetértés. Irta Fülöp Árpád. Ott áll ő roppant sziklabástyaként Hazák, országok szent határain Ellenséget riasztó zord fönséggel. Csak a földrázkodásnál is fenébb Polgárviszály omlasztja le falát, De omladéka épp védettinek Fecscsenti szét testvérietlen vérét, így rendelé Isten, pártos tusáknak Legérdemeltebb büntetéséül. Először a gyönyörre alkotott És nagyhatalmú tiszta szellemektől Szenvedte a legszörnyübb támadást, De omló súlya akkor is a pártos Vezért találta s együtt társival Világrenditő rázkódás között Lerántá a mélység sötétibe. Azóta hányszor kelt föl ellene A pártviszály s ontott Kain-kezekkel Egekbe fölkiáltó szent rokonvért 1 Világbiró nagy nemzetek korán Megásott sírja rá komor tanú. Sajó, te feldúlt ország könnyözönje, Mohács, te századok rablánc-műhelye, Ki merne kételkedni bennetek ? Egy évezreddel ékes hősi nép, Magyar, becsüld és meg ne bontsad, — akkor Uj ezredév ormára tűzheted majd Létednek büszkén lengő zászlaját 1 Epedés. Irta Bállá Miklós, Valami gyötör, kínoz, éget, S úgy szeretném elsirni néked ! Elédbe mégis némán állok, Mert szavakat rá nem találok . . . Ha szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem. Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel, s kitalálod 1 Az én szekeresem. Irta Jakab Ödön. Hivatalos ügyben, a főnököm megbizásából, néhány napot künn töltöttem falun. Gyermekkorom óta mindig szerettem a csendes falusi életet, de ez alkalommal, megvallom, nem igen telt benne gyönyörűségem. Ott idézésem alatt az ég folytonosan be volt huzva lusta, fekete felhőkkel s éjjel-nappal szakadatanul szemerkélt az eső. Valami kimondhatatlan álmos unalom nehezedett az egész falura. A mint a dolgaimat elvégeztem, siettem minél hamarább otthagyni azt az unalmas világot. Úgy értesültem, hogy a faluban van egy lovas gazda, a ki haza vihet, ha meg tudunk egyezni. Vettem tehát a pálcámat és minden további késedelem nélkül elindultam hozzá. Rá voltam előre készülve, hogy drága lesz a fuvar, mert átkozott rossz ut volt. Legalább a falu között rettenesen felfakadt az ut, melyen, a keréknyomok mélységéről Ítélve, tengelyig dagasztottak az ott járó szekerek. Két oldalt a sáncok csordultig álltak tele vizzel, melyben minden kapu előtt vígan hápogva lubickoltak a kicsapott récék. Sallós Mózes uram ott lakott az alszegen, közel a falu hidjához. Cifra, galambbugos kapuja könnyű szerrel odavezette az embert. Különben, ha nem is lett volna galambbug a kapun, úgy sem lett volna baj. Ismertető jelnek váltig elég volt az a terebélyes rengeteg eperfa, mely a háza előtt állott, koronáját még a szomszéd utcákba is fennen mutogatja. Mikor beléptem, Sallós Mózes uram éppen kalangyakarókat faragott a csűrben s valami pajkos nótát du- dorászolt, melyet még a katonaságban tanult el valahol. Észre sem vett, mig oda nem értem. — Jó napot atyafii — Adjon isten! — Magának van lova? — Nekem, a micsodás. — S jó? — Mind a kettő meg tudja még rágni a lucernát S büszkén hunyorított. — Hallja, nem vihetne be engem a városba;? — Hiszen bévinni bévihetném, ha nem volna ilyen pocsék időjárás. — De nézze, nekem ma okvetlenül haza kell mennem. — Hát aztán, az ur tudja legjobban a maga dolgát. Azzal egész nyugodtan tovább hegyezte a karót. — Atyafi — folytatám türelmetlen, de mégis kérő hangon — ne vegye olyan félvállról a dolgot. Ebben a faluban nincsen lószekere másnak, nekem pedig szörnyű sietős az utam. — Azt megengedem. — Ej no, — mondja mennyiért viszen bó? — Hát ha már úgy meg van szorulva: nem bánom, négy forintért béviszem az urat Ez a szokatlan borsos ár sehogy sem volt a kedvem szerint. Az én szerény napidijamból nem igen futotta, kivált ha még haza is akartam vinni valamicskét. Szinte indulatosan vágtam a szavába : — Az sok lesz atyafi 1 — Sok az urnák, de nekem nem sok. Lapunk mai száma 8 oldal. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.
