Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

2. oldal.

TT IST <334. szám.

teletdijáért. E versenyszámra 12-en pályáztak és pedig öt ungvári játékos, továbbá Kelemen Aurél, Fazekas János, Kéméndy Rezső, Mauks Elemér budapesti, Meczner Tibor kassai, Matyi Béla sátoraljaújhelyi, Rik Ödön sárospataki tenniszezők. Ezek között első lett Kelemen Aurél tüzértiszt, a ki nagy stilü, határozott és fölé .yes játékával Meczner Tibor, Lahner Kálmán, és Minkus Vilmos leverése után kiérdemelte az első dijat és Ungmegye tennisz-bajnoka címet. Kelemen Aurél azon magyar játékosok közé tartozik, a kik hivatva vannak a tennisz-sport terén a magyar névnek dicsőséget szerezni. Még nem érte el azt a fokot, hogy a nyert [posztok tekintetében Zsigmondyval, vagy Segnerrel szemben, a kik ez idő szerint a legjobb magyar játékosok, sikerrel felvehetne a küzdelmet, de a játék szépsége, stílusa és biztossága tekintetében ezekkel egy színvonalon áll. Adogatott labdáinak 80 %-a biztos, erős, igy taktikája öntudatos, szeme éles, drive- jai, metszett labdái kivédhetetlenek.

Nem állítunk merész dolgot, ha azt jósoljuk, hogy Kelemen még egy rövid idei komoly trenning mellett egy-két éven belül a legelső magyar tennisz- játékossá fejlődik. És az ungvári tennisz-egyesület büszke lehet, hogy Kelemen jövendő diadalaihoz az első számottevő alkalmat szolgáltatta.

Az ungvári játékosok elsőrendű vidéki játékosoknak bizonyultak e versenyen, mert Kelemen mellett a többi fővárosi és vidéki játékosok legyőzése után a második és harmadik helyet vívták ki maguknak. A második dijat Minkas Vilmos főhadnagy, az ungvári tennisz-egylet tagja nyerte el, gyönyörű stílusban megvervén Rik Ödönt és Kéméndy Rezsőt. Rik Ödön Sárospatakon a legjobb játékos, a ki egyszersmind a budapesti magyar Atlétikai Klubnak is számottevő tényezője és játékosa, a fővárosi nemzetközi tennisz- versenyek intézője s mint ilyen, nagyon jó és formás játékos. Eljött Ungvárra, hogy a júliusi sárospataki versenyen Minkussal szemben, a ki a sárospataki tennisz-bajnokságot tőle elvitte, szenvedett vereségéért revansot vegyen. Minkus azonban Riket 7—5. 6—0 arányban újólag megverte. Nehéz küzdelme volt Minkus- nak Kéméndy Rezső budapesti játékossal szemben is, a ki a III. kerületi Vivő- és Torna-Egyesület kiküldöttje és első játékosa. Hatalmas ütései, placirozott drive labdái, a melyeket a vonalak szélén biztos kézzel tud elhelyezni, fölényes játékossá képesítik. Minkus nagy erőfeszítéssel 6—1, 4—6, 6—4 arányban felülkerekedett s igy egy rendkívül izgató, gyönyörű küzdelem után Kelemennel került össze a döntőben. Kelemen óriási fölénye dacára sem tudott egykönnyen végezni Minkussal, a kit csak 6—3, 7—5 arányban tudott megverni s igy az első helyre kerülni.

A harmadik helyre Lahner Kálmán és Kéméndy Rezső kerültek. Lahnernek jelentős diadala volt Fazekas Jánossal, a budapesti III. kér. Vívó- és Torna-Egyesület játékosával szemben. Fazekas János rendkívül szimpatikus, formás és ügyes játékosnak bizonyult, a ki különösen a hölgyközönség körében szerzett olyan barátokat, a kik neki kívánták a diadalt. Erős játékos, de a mi Lahnerünk erősebbnek bizonyult s igy még a helyezésből is kiesett. Eredeti játékos volt Mauks Elemér, a ki az ó-budai Torna-Egyesület színeit képviselte és az ellenfelet bosszantó magas, majd hegyes helyezett labdái révén Cornides Edittel együtt a vegyes páros előnyversenyben az első dijat nyerte el, azonban a bajnoki versenyben Rik Ödöntől 4—6, 9—7, 6—3 arányban erős küzdelem után kikapott.

A női versenyben az öt hölgyversenyző közül Fekésházy Margit lett a női bajnok s ezzel a gróf Sztáray Gábor főispán által felajánlott tiszteletdij nyertese. Női játékosaink még nem érték el a vidéki játékosok átlagát, de remény van rá, hogy egy-két óv alatt kiváló női játékosaink is lesznek. Fekésházy Margitnak legerősebb küzdelme Papp Annussal volt, a kit csak 6—4, 8—6 arányban tudott legyőzni, Cornides Edittel szemben 6—2, 6—4, Medieczky Mártával 6—4, 6—3 arányban győzött. A női egyes előnyverseny elmaradt, mert a nevező hölgyek közül sokan visszaléptek.

Hogy Kelemen Aurél minő erős játékos, legjobban bebizonyította a férfi egyes előny versenyben, a hol szintén elsőnek került ki, dacára annak, hogy az ungvári középszerű játékosokkal szemben rendkívül megterhelve indult. így legyőzte Farkas Ernőt, kivel szemben 0* 154/o hátránynyal, Szieber Györgyöt, kivel szemben 0'154/e hátránynyal és 152/c előnyadással, — Rochlitz Bélát, kivel szemben 0'154/e hátránynyal és 151/e előnyadással indult.

Ilyenformán a férfi előnyversenyben Kelemen Aurél nyerte az első dijat azon tiszteletdijjal együtt, a mit az ungvári cs. és kir. 66. gyalogezred tisztikarának Sport-Klubja ajánlott fel. A második dijat Rochlitz Béla, a két harmadik dijat vagyis bronzéremét, Minkus Vilmos és Farkas Ernő nyerték el.

Az ungvári játékosok a legszebb és a legjelentősebb diadalt a férfi páros előny versenyben aratták Ugyanis Minkus Vilmos és Lahner Kálmán pár 8—6, 2—6, 6—2 arányban megverte Kelemen Aurél és Rik Ödön párt, a kik csupán elenyésző és számba nem jöhető 02/b hátránynyal indultak. — A Kelemen-Rik pár, mint a M. A. K.-nak legjobb párosversenyzői ismeretesek, és a rajtuk aratott győzelem határozott diadalt jelent az ungvári játékosoknak. Ebben a versenyszámban tehát Minkus Vilmos és Lahner Kálmán első vagyis tiszteletdijat nyerte el, a második helyen az ezüst érmet Kelemen Aurél és Rik Ödön kapta.

A vegyes páros előny versenyben az elsődijat Cornides Edit és Mauks Elemér nyerték, a második helyen az ezüst érmet Tomcsányi Emmy és Rik Ödön kapták.

A verseny augusztus 20-án délután 6 órakor ért. véget, mikor is Lőrinczy Jenő alispán lelkesítő beszédben méltatta a lefolyt verseny jelentőségét és kiosztotta a tiszteletdijakat és érmeket. Dr. Tahy Endre mint a Tennisz Egyesület elnöke és a verseny rendezője hálás szavakkal köszönte meg a közönségnek az érdeklődést, továbbá Firczák Gyula, gróf Sztáray Gábor és List Emil védnököknek a támogatást és Lőrinczy Jenőnek a megtisztelő kö/.remüködést. Mauks Elemér pedig az idegen versenyzők nevében adott kifejezést a versenyrendezés sikere fölötti elismerésüknek és köszönetüknek.

^ Színház.

(a.) A közönségnek élénk érdeklődése mellett vonult be Palágyi Lajos színigazgatónak társulata f. hó 15-én az ungvári színházba, hogy ott két hónapig tartózkodva kellemes szórakozást nyújtson a színművészet iránt érdeklődőknek.

A társulatnak egy heti műsoráról, működéséről van alkalmunk beszámolni. Legelőször is megállapíthatjuk, hogy Palágyi társulata jól szervezett. Vannak jeles erők, a kik a finomabb, lisztultabb ízlés követelményeinek is meg tudnak felelni. A második dolog, a mi a társulat iránt az érdeklődést az egész héten át fenntartotta, az, hogy a 7 esti előadásból 5 uj darab s ezek is olyanok, a melyek diadallal járták be a színpadokat. A „Varázskeringő“, „Tatárjárás", „Császár katonái“, „Josette kisasszony a feleségem“, „Tanítónő" az uj darabok. Mindegyikben vau vonzó erő, noha tökéletes műnek nem mondható valamennyi.

Ha a további hetek műsora is meg tudja nyerni a közönség érdeklődését, akkor Palágyinak nem lesz oka panaszkodni az ungvári színi időszakra. Azt pedig feltételezzük a törekvő igazgatóról, hogy minden tudásával rajta lesz, hogy a közönségnek a lehető legjobbakat nyújtsa. Ebben a reményben nézünk elébe a következő heteknek.

— Dehogy nem! Nagy pénz ám négy forint innét a városig!

— Már pedig én alább a kapuig sem megyek ebben az időben. Különben lássa!

S újból fölvette a baltát, hogy a munkáját folytassa.

Megpróbáltam mindent az én emberemmel, de nem használt semmi: csökönyesen megmaradt a négy forint mellett. Sőt utoljára úgy tett, mintha haragudnék. Megemelte a hangját s teli torokkal kezdett magyarázni:

— Hiszen most csak a balavásári hegyen kihajtani is megér két forintot; az ákosfalvi hág'>n pedig két forintért sem hajtok ki szívesen! Hát aztán a többi ut még hol van?

Apránkint mind jobban-jobban megkötötte magát s egyre kevesebb lett a reménységem, hogy elálljon attól az ártól, a mit először kimondott. Egész vitatkozás fejlődött ki köztünk : mindenikünk támogatta ezzel is, meg azzal is a maga igazát. Hanem azért csak az lett a vége, hogy Sallós Mózes uram disputálás közben olyan dologgal hozakodott elé, a mi egyszerre elvágta a vitát.

— Uramfia, hát olyan sok négy forint? — mondá a csűr végéhez mutatva. — Hiszen ha onnat beviszek egy szekérderéknyi fát: azért is kapok négy forintot.

Odébb a csűr oldalához csakugyan egy rakás fel- hasitott fa volt támogatva, a mint ez a fával kereskedő székelyeknél szokás. Azért támogatják oda, hogy jobban megszáradjon s úgy vigyék a városba eladni.

A mint megpillantám a fát, hirtelen egy szerencsés gondolatom támadt. Félbe hagytam az alkudozást s egyébre fordítottam a szót.

— Hát jól van. Majd másként segítek a dolgon. Hanem tudja mit, atyafi ? Nem szállitna nekem egy szekér fát ? Úgy látom: jó száraz.

Kémlő tekintettel vizsgálta kereken az eget s kissé gondolkozott. Aztán rövidesen felelt:

— Azt már megtehetem.

— S hogy’ egy szekér?

— Az is négy forint. Kevesebbért nem érdemes megtenni az utat.

— De nekem most lenne szükségem a fára.

— Az a legkisebb baj ! Mindjárt megrakodom, s estére ott leszek.

Ez ellen nem lehetett semmi kifogásom. Keze' csaptunk s megmagyarázva a lakásomat, felpénzt adtam neki.

Aztán elballagtam a falu végén levő fogadóba s ott ültem csendesen.

Alig múlt egy óra, mikor észrevettem, hogy az én emberem a megrakott szekérrel döcög már lefelé az utón. Úgy intéztem, hogy mire a fogadó elé ért: akkor léptem ki magam is a kapun.

Sallós Mózes uram mihelyt meglátott ott a kapu előtt, megállította tüstént a lovait. Most egészen más ember volt, mintha merőben kicserélték volna. Mint valami régi jó ismerőshöz, nyájasan szólt le hozzám a szekérről:

— Tyüh, hát az ur még itt van ?

— Falatoztam a fogadóban.

— Na jöjjön, üljön fel ide mellém a szekérre. Ha már úgy is megyek, magát is elviszem.

— Mennyiért?

— Ne bántsuk azt! Nekem is jobb : legalább az utón eldiskurálgatunk.

S miután felültem, jókedvűen sújtott a sárgákra:

— Gyi, na!

A társulat eg.y heti működéséről a következő részletes tudósításokat írhatjuk:

Szombaton, aug. 15-én a bemutatkozó napon két előadás volt. D. u. a „Madarász“, este a „Varázskeringő“ került szinre. Nagy érdeklődés előzte meg Strausz Oszkár operettjét, a „Varázskeringő“-t, a telt házon is meglátszott. Tagadhatatlanul vannak kedves zenei részletei, a melyek azonban a zenekar gyengeségei melleit nem tudtak olyan hatást elérni, mint a milyent vártunk. Azóla már megerősödött a zenekar, a mely sajátja az igazgatónak és igy nincs kitéve annak az eshetőségnek, a mi a kölcsön-zenekarokkal járhat. A darab tartalma néhány szóval elmondható. Joakim uralkodó herceg (Izsó) egyszerűen kirendelteti férjéül leányának, Heléna hercegnőnek (Bárdos Jolán) Niki ulánus hadnagyot (Oláh). Nikinek azonban ez a fórji szerep nem tetszik s csak akkor élnek egymásnak, a mikor a hercegnő egy keringő dallamával meghódítja. A darab egyes jeleneteit az érzékiségre alapítva erősen kidomborították. Bárdos Jolán színpadi alak, előadásában azonban nem tud mindig színi illúziót kelteni. Sokszor csak Bárdos Jolánt látjuk és nem azt, a kit alakit. Oláh Gyula nagy ügyességgel játszotta meg különben is hálás szerepét. Izsó alakítása nem hagyott kívánni valót. Franci szerepében Sugár Jolán jeleskedett; kár, hogy egyik-másik jelenetében túllépte a megengedett határokat. Egyéniségének teljesen megfelelt a szerepe s igyekezett is beleadni egyéniségét. Gulyás (Lothár) egész határozottsággal játszott és G. Székely René is.

Vasárnap, aug. 16-án szintén két előadás volt. Délutáni előadásként a jól ismert „Milliárdos kisasszony“, este pedig egy uj darab, a „Tatárjárás" került szinre. Az utóbbi darabot Bakonyi Károly irta, zenéjét Gábor Andor verseire Kálmán Imre szerzetté. A darab a címét onnan vette, hogy a köznép a katonák gyakorlatai alkalmával véghezvitt pusztítást a tatárjáráshoz hasonlítja. A mozgalmas jelenetek keretében játszódik le egy szerelmi történet, melynek hőse! Riza bárónő (Bárdos Jolán) és Lörenthey főhadnagy (Oláh). Bárdos a mostani szerepébe több melegségei tudott bevinni, mint az előző estén. Oláh által alakított főhadnagy hozzánk tudott férkőzni. Palágyinak kitűnő alakítása volt. Lohonyai altábornagy szerepében rendkívüli ügyességet tanúsított. Egy tartalékos hadnagy alakítása valósággal művészi volt Gulyás Menyhértnél. A közönség igen jól mulatott a félszeg hadnagy viselkedésén. Sugár Jolán mint Mogyoróssy önkéntes, túlságos temperamentumos volt, ez az oka, hogy nem tudott olyan hatást elérni, mint a milyent elérhetett volna egy kis önmérséklettel. Horváth Viktor egy közhuszár szerepében zajos tapsokhoz jutott. Székely Ilonka, Majthényi, Pártos, Czobor ügyeskedtek. Telt ház.

Hétíőn, aug. 2I-én Földes Imrének, a tehetséges fiatal írónak drámája, a „Császár katonái“ került bemutatásra. Hatalmas drámai forrásokban, kitörésekben megnyilatkozó darab, mely a közös hadseregben uralkodó szellemet ostorozza. Azt a szomorú igazságot mutatja be, hogy a katonáék nevelése folytán a legszentebb érzésekre is ólomsulykónt nehezedik a katonai eskü. A darab szomorú hőse Szilassy százados (Majthényi), a ki elárulja egy társát, hogy az irta a katonai kérdésekről az újságcikket, a mely nem tetszett a katonai köröknek. A cikkíró katonatisztet öngyilkosságba kergetik. A polgárság lázong, megostromolja a kaszárnyát, a kivonult katonaságnak egyik százada, a melyet Szilassy vezényelt, rálő a népre, ellenben a másik század vezénylőtisztje, Joász Géza főhadnagy (Palágyi) az őrnagy által adott jel dacára sem lövet. Elveszik e miatt kardját. Közben Joász megtudja azt, hogy Szilassy az áruló. Szilassy abból a helyzetből, a melybe katonai esküje miatt jutott, csak öngyilkosságával tud menekülni, annál is inkább, mivel menyasszonya, a fajmagyar érzelmű Karády-család tagja (Szohner), elhidegülést mutat iránta, a mivel észreveszi rajta azt az irányzatot, a mely nem egyeztethető össze a magyarság érzelmével. — Legelső helyen kell megemlítenünk Palágyit, a jogászból lett katonatisztet, a kinek minden szívverése egy a nemzetéével. Keserű kifakadásokkal, gunynyal illeti a katonai szellemet, a mikor igy kiált fel: Az arany gallér ára igen nagy, különösen a magyar piacon. Vagy: Hallgatni arany — gallér. Hatásosnál hatásosabb jelenetei voltak. Majthényi sok ügyességgel, alakitó képességgel játszotta meg ellenszenves szerepét. Szohner Olga finom alakítást nyújtott. Jelentős szerep jutott Pártos Dezsőnek, a ki mint a fiatal Karády izzó leikével a magyar ügyeknek lelkes védelmezője gyanánt mutatkozott. Nagyon rokonszenves volt Czobor tiszthelyettese. Ungvári mint a megállapodott gondolkozásu és érzésű, éltesebb magyar ur, határozott egyéniség volt. Gulyás, Izsó, Hegyesi, Fekete, Dezsőíi játszottak még nagyobb szerepet, mindnyájan biztossággal. Telt ház nézte végig az érdeklődést biztositó darabot.

Kedden, aug. 18-án ismét bemutató-előadás volt. Ekkor került szinre „Josette kisasszony a feleségem“ cimü 4 felvonásos vígjáték. Gavault és Charvay írták, Góth Sándor pedig fordította. A darab előtt a király születésnapjának évfordulója alhalmából apo- theozist mutattak be a Himnusz hangjai mellett. A vígjáték meséje, a mely végig finom, ez: Josette (Szohner Olga) vőlegényének, Jackson Joenek (Czobor) távozásával névleges házasságot köt keresztapjával, Ternay Andróvel (Palágyi), hogy az örökséghez juthasson, a mely csak abban az esetben illeti meg, ha

18-ik évének betöltése előtt megy férjhez. Mire azonban a vőlegény visszaérkezik külföldi útjáról, a névleges házastársak egymásba szeretnek, a megállapodás ellenére most már nem akarnak válni. Jackson Joe ennek megörül, mert kőrútjában megnősült. Palágyi, Szohner Olga, Czobor, a három főalak tehetsége játékukon végig húzódott. Pártos, Izsó, Majthényi,