Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
2. oldal. "CT 1ST C333. szám. Ungvár városnak, mint erkölcsi testületnek a város jövő fejlődése szempontjából is érdeke, sőt kötelessége e tervvel foglalkozni, melynek megvalósulása esetén egy egész uj városrész nyílik meg s a város területi fejlődése is uj irányt vesz. Mert tény az, hogy Ungvár geográfiái fekvésénél fogva a mai természetes fejlődési vonal a minaji- és a kaposi-utca. S hogy a fejlődés ez irányban mégsem olyan intenzív, a milyennek lenni kellene, nézetem szerint az az oka, hogy csaknem az összes középületek és hivatalok a hídon inneni részen vannak elhelyezve s a fejlődés az ezekhez közelebb eső, de városfejlesztési szempontból kevésbbé megfelelő kültelkek közt oszlik meg. Ha a Galagóban létesül a munkástelep, egyszerre megváltozik a helyzet képe, mert ott házépítés céljára megfelelő óriási terület áll rendelkezésre s a város fejlődése automatice oda terelődik azon egyszerű oknál fogva, hogy a központhoz közel van s könnyen megközelíthető, másrészt pedig tényleg a legalkalmasabb terület egy új, modern városrész kifejlődésére. A terület megszerzése nem járhat nehézséggel, mert értesülésem szerint az a kincstár tulajdona. A kormány eddig vallott munkásbarát politikája pedig remélni engedi, hogy a terv keresztülvitele támogatásra talál, hisz az államnak is eminens érdeke, hogy ne csak a fővárosban, de a vidéken is létesüljenek munkástelepek. Már pedig ha valahol, úgy Ungváron a legcsekélyebb költséggel létesíthető. A telek készpénzbe nem kerül, a mi óriási előny s az állam sem vészit, mert eltekintve a kérdés szociális fontosságától, a területet üzleti szempontból is előnyösen értékesítheti, mert a most élvezett haszonbérnél aránylag feltétlenül jobb eredményt ér el. Az államkincstár érdemes helyi képviselője a telek ügyének elintézésénél igen nagy szolgalatot tehet Ismerve a felvidéki nép érdekében kifejtett önzetlen tevékenységét, tőle a legjobbat várhatjuk. A telep létesítése érdekében áll a városnak és az államnak azért is, mert évek múltán egy egészséges, életerős adóalany áll elő, mely jelentékeny összeggel járulna a város háztartásához. Kössük hát a hazai röghöz azokat, a kik ahhoz ragaszkodnak, mert ez az egyedüli mód az internacionalizmus ellensúlyozására s a magyar faj politikai és gazdasági szupremáciája fentartására. A magam és munkástársaim nevében ama kérést intézem vármegyénk és városunk vezető kutyák hűséges vakkantása ébreszti a férjekben a gyanút, féltékenységet. Hidd el, a városokban is hasznát lehetne venni ily becsületes, hű kutyáknak . . . Mint a napok, úgy múlnak itt az esztendők. Nem tudja a paraszt, hány esztendős. Minek ? Besorozzák fiát úgy is katonának. Mikor meg hazakerül, megházasodik; úgyis tudja, hogy öreg — az unokájáról. Lánya meg ha van és hajadonná nőtt, van szeme, hogy meglássa. De van szeme másoknak is. Az esztendőket meg minek szedje szót napokra az ember? Érzi őket, ha elmúltak így is, úgy is. A tavaszt megtudja rügyek fakadásáról. Olykor szivében is fakadnak még hő vágyak, arcán pirosló mosolyok. A nyarat ? Oh, szentséges Isten, csak hatszor oly hosszú volna! Nyárra való a munka, az aratás örömünnepe I Az ősz ? Az meg tán azért van meg a természet rendjében, hogy istenfélővé tegye az istentagadót. Hogy lássa levelek hullásában, a mindenség hervadásában az élet múlandóságának jelképét. Hogy térjen magába az enyészet gondolatára, láttára. A tél ? Az meg a nyári mohóságok, tavaszi szilajságok, ve- rejiékes sietések kipihenésóre adatott; pipa tüze, füstje, asszony orsópergetése, leány danolása mellett eloson a tél is hidegével. Ha fontosabb mozzanatai akadnak a falu gyermekének életében, úgy virágfakadáskor, kapáláskor, aratáskor, vagy kukoricatöréskor stb. történtek. Te se olvassad a napokat ujjaidon. Hadd múljék nyár, ősz, tél minden bajával, bajával. Jön reá fehér, virágos tavasz, tudod ! És akkor ő halkan belép, ráteszi fejét kezeidre, fejedre pedig magaszedett, koszorúba fűzött mirtusait és szó nem fakad ajkatokon, csak csók, csók és boldog könnyezés. Addig ne bánkódj. Azt hagyd nekem. Hisz ő jönne, ha jöhetne. Mint akkor jött nyomban, a mint róférfiaihoz, hogy ne tegye ellenszenvessé e szép tervet az, hogy az eszme egy munkás agyából pattant ki, hanem meleg szeretettel karolják fel s vigyék diadalra ügyünket. Van még egy faktor, a kinek közreműködésére számíthatunk. Városunk képviselője, dr. Visontai Soma, kormánykörökben is nagy tekintélynek örvend. Összeköttetései révén befolyásával, nagy tudásával sokkal viheti előbbre ügyünket s ha a jóakarat megvan (a miben nincs okunk kételkedni), a jövő tavaszszal minden nehézség nélkül felépülhet a munkástelep. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Színház-megnyitás. (te) Thália művészei mai napon tartják bevonulásukat fiatal szinházunkban. A mai napon vonultatja föl a szinpatikus direktor az operette-gárdát. (Bemutatja azokat a művészeket, a kik hivatva lesznek a két hónapra terjedő szezon alatt az ungvári közönséget művészi élvezetben részesíteni. Ungvár közönsége elsősorban is műélvezetet követel és kíván a szinésztársaságtól. Nem azt a pillanatnyi hatásra számitó, érzéki ingerekre bazirozott élvezetet, hanem a tartósabb lelki, szellemi élvezetet, mely az emberi szenvedélyek irányának, az indulatok működésének őszinte feltárásában, a társadalmi igazságok erejében s azoknak hű rajzában és jellemzésében jut kifejezésre. Azt az élvezetet, mely az igazság erejével hat, a mely a fantázia segélyével elővarázsolt képzelt tényekben a valóság illúzióját képes fölidézni, a mely lelkünket megragadja, szivünket megihleti. Nekünk ungváriaknak, a kik a nemzet szellemi és politikai gócpontjától annyira kiestünk, — valóságos szellemi felüdülést jelent az a pár hét, a mely idő alatt színészeink révén összeköttetésbe jutunk nemzetünk és idegen nemzetek szellemi irányeszméivel, érzelmi világával, a mit az egyes színművek közvetítenek. Mi tehát kétszeresen rá vagyunk utalva arra, hogy az egyedüli szellemi élvezetet képező rövid ideig tartó színházi estéinken igazi művészi játékban, előadásban gyönyörködhessünk. Az ungvári közönségnek a szellemi élet magasabb nyilvánulásai iránti érdeklődése és a fejlettebb művészi érzéke volt a döntő indok arra, hogy áldozattól, anyagi megerőltetéstől vissza nem riadva mindent elkövettek jobbjaink arra, hogy a színművészet nálunk meleg otthonra, díszes kis templomra találjon. A szellemi gócponttól való távolfekvés miatt a fokozatosabb törekvés, hogy el ne maradjunk a szellemi élet lüktetésétől, hullámzásától — és a fejlettebb művészi érzék, a mely közönségünket jellemzi, magyarázza meg azt, hogy közönségünk a színművészektől magasabb művészetet követel a vidéki színészetnél divó átlagnál. És azért a most szerepelni kezdő színészeink ne bízzák el magukat, hogy felületes, csak szemet kápráztató és porhintő játékkal, csekély tudással közönségünk be fogja érni és föltétlenül hálás lesz ; mert ha azt hiszi valamelyik színész, hogy az ungváriaknak elég játszani, akkor téved ; az ungváriak műértő közönsége, finomul- tabb ízlése megkívánja, hogy a színész szerepét ne csak játszsza, hanem meg is játszsza. A mi közönségünk követelő, de azután ha teljesítve látja a követelményt, rendkívül hálás és az elismeréssel nem fukarkodik. Megköveteljük a színtársulattól, hogy mindenkor zsaszirmos üzenetedet megkapta. EltetleJevélboritékod- ban úgy, a mint küldötted. Csak elébb magába szívta illatát és hivogatásofi édességét, úgy repült vágyai szárnyán hozzád. Emlékszel, mily édes volt hosszú bánkódás után örömujongástok ? 1 Visszafojtott sikoly, két szempár mélységes egybekapcsolása volt az egész és egy boldog emberpár tovább merenghetett egymásról elragadtatva. Diszkréten félre akartam vonulni. Szerettem volna külön álmodni e perc szépségéről, de odavontatok magatokhoz, remegő, forró kezetekkel cirógattatok és csókok érték számat, szemeimet tőled, tőle. Édes gyerekek voltatok igy az ölemben. Hogy remegett bele a lelketek nagy vágyódástokban, boldogságtokban I Nem bírtam igy tovább. Egygyó öleltelek benneteket. Megtörtem a bo- szorkányvarázsu tartózkodást. Egymás ajkára forrasztottalak, egymás karjaiba loptalak benneteket. Úgy, úgy. A többi az Úristen dolga. Elfordultam értetek fohászkodni. Istenem, hát ki kerüljön össze áldásos, hitvesi frigyre, ha oly hőn szerető lelkek, mint ti, nem? Kik érdekből ölelkeznek ? Pénzért cirógatnak, hazugul csókolnak?! . . . Nem, nem gondolok hitványságokra, gyarlóságokra, csak a ti eszményi álmotokra, mely valóvá válik tavaszi napnak fényözönében, imádságos templomban, pap áldásával. Hogy minek meséltem felújítva szép emlékeid? Hát nem kedves arról beszélni, mi oly szép és jó volt? Mintha együvé bújnánk emlékezni, remélni. Hajtsad fejed vén fád derekára és gondold: a vállam az. Tá- maszszad arcod puha tenyeredre és gondold: arcom az. És ha nem érzed csak a magad könnyeit . . . az enyémek párnámra folynak. Az öleléssel pedig várunk a viszontlátásig. tiszta, szabad és stílusos összjátékot mutassor be a közönségnek. Ennek előfeltétele a művészi gát . fegyelmezettsége, a rendezés pontossága, a mü szék öntudatos játéka és tudása. Az igazi vérbeli t Inész nem elégszik meg a szerepe megtanulásával, haner. belemélyed a szerző leikébe s az általa kifejezni szándékolt eszmét, intenciót beleolvasztja saját lelke hevületébe, úgy, hogy a költő lelke visszatükröződik a művész lelkén keresztül. Megköveteljük, hogy a színésznek is fejlett ízlése legyen, nehogy az egyéni temperamentum túlharsogja a szerző lelkének intencióit. A művészi Ízléssel finomított és tudással telitett szinészegyóniséget keresni fogjuk a társulat tagjaiban s azt kellőleg értékelni is fogjuk. Viszont azonban az ízlés nélküli egyéni kinövéseket nem fogunk késni éles kritikai ollóval lenyesegetni. Megkívánjuk a színész-gárdától, hogy a színpadon csak művészek legyenek, a kik művészi, szellemi eszközökkel igyekezzenek hatni a közönségre, nem pedig érzéki ingerekkel, mert a színpadot mi is a művészet templomában szentélynek tekintjük és nem húskimérő üzletnek. Azt hisszük, tanácsainknak főleg az újonnan szerződtetett tagok fogják hasznát venni, mert a tavalyi gárda tagjai már a múlt esztendőben tisztába jöttek az ungvári közönség ízlésével és követelményeivel. Az igazgatónak, Palágyi Lajosnak múlt évi szereplése és működése teljes bizalmat nyújt arra nézve, hogy az idei szezont igyekezni fog az ungváriakra nézve kellemessé és élvezetessé tenni. Az uj személy- változások miatt még tartózkodóknak kell lennünk a társulat föltétien jóságának elbirálása tekintetében, mert elhamarkodott Ítéleteket nem kockáztatunk, de ha majd látjuk, hogy a változásokkal a közönség nyerni fog és olyan uj gárdát toborzott össze a direktor, a melynek tagjai közönségünk tetszésére, elismerésére számot tarthatnak, nem fogunk késni leróni az elismerés adóját. Az igazgatóról föltélelezzük azt, hogy olyan művészgárdát hozott ide hozzánk, a mely nem csak a holt szezonban, hanem a főszezonban is — Miskolcon — aratja a babérokat és a telt kasszákat. Még egyet! Ámbár ismerjük, hogy a közönség hangulata most az énekes operettek és a vígjátékok mellett foglal állást, ne tévessze el az igazgató szem elől, hogy a közönségnek van egy komoly, számottevő és föltétlenül intelligens hányada, a melyik a múltban a divat szeszélye miatt — nehezen nélkülözte a klasszikus s egyáltalán irodalmi értékű drámák előadásának a hiányát. A kilátásba helyezett tartalmas repertoárt gazdagítsa és toldja meg egy-két klasszikus drámával. Azon reményben, hogy a közönség meg lesz elégedve Palágyiékkal és Palágyiék viszont a közönséggel, üdvözöljük városunk falai között művészeinket és derék igazgatójukat. * Heti műsor: Szombaton d. u. „Madarász“; este „Varázskeringő.“ Vasárnap d. u. „Milliárdos kisasszony“; este „Tatárjárás.“ Hétfőn „Császár katonái“, katona-dráma. Bemutató-előadás. Kedden „Josette kisasszony a feleségem,“ vígjáték. Bemutató-előadás. Szerdán „Nap és Hold“, operett. Csütörtökön d. u. „Durand és Durand“, bohózat; este „Gül-Baba“, operett. Pénteken „Tanítónő“, életkép. Bemutató-előadás. Szombaton „Csepürágók“, operett. Bemutatóelőadás. Selyemtenyésztés vármegyénkben. Irta Reőthy Szilárd. Ungváron a siketnéma-intézet egyik termében a múlt napokban szüntette meg a selyembeváltó-intézet működését, ezt megelőzte vármegyénk egyes községeiben a selyemhernyó felnevelése. Nem célom ez alkalommal a selyemhernyó természetrajzával foglalkozni, hisz iskoláskorunkban, min- denikünk foglalkozott ezzel a hasznos hernyóval s mindannyian érdeklődéssel néztük változatos |életének minden mozzanatát, de később, érdeklődésünk kielégítésével, a mikor haszonra kellett volna dolgoznunk, lelkesedésünk hanyatlott, abbahagytuk a kísérletezést. Vármegyénkben is megtörtént a kísérlet. Mint mindenben úgy a selyemhernyó tenyésztésben is nehéz a kezdet, és pedig oly nehéz, hogy alighanem hosszabb ideig szünetelni kell és úgy kelthető uj életre. Miben állott a kísérletezés ? Egész véletlenül jutottam hozzá a selyembeváltó-intézethez, hol kérdéseimre egész intézmény létezéséről nyertem tudomást. Előre bocsátom, hogy szükséges lett volna a selyemtenyésztés szervezéséről hírlapok utján értesíteni a közönséget. Az országos felügyelőség kikeltő-állomást rendezett be Ungváron, hol a kikeltést Szikora End- réné és Nyitraynó végezték, ők azután meglátogatták hetenként a tenyésztőket a vidéken is s a szükséges tudnivalókkal ellátva lelkesítették őket az okszerű tenyésztésre. Nagy akadálya volt a tenyésztésnek az eperfa- hiány. Vidéken, úgy látszik sok az eperfa, hisz alig van udvar, hol a baromfiakat tápláló piros-fekete gyümölcsöt termő eperfa ne volna. Ezen eperfák azonban levelet nem sokat termelnek, ezeknek a tenyésztő aligha veszi hasznát. De tegyük föl, hogy elég nagy lenne is a levél és a tenyésztő használhatná is, nincs belőle elég saját házánál, kénytelen módosabb szomszédjához fordulni levélért, ki abban a hiszemben, hogy maroknyi levél a szegényebb szomszéd hernyóinak hosszú
