Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
TJ K ^ 52. szám 2 oldal. A hit műve — az emberi szánalom összegyűjti őket az enberiség szmára és javara. Nemes felfogású lelkek összeadják filléreiket — magukhoz emelik s mikor megyénk kedves alispánja, Lőrinczy Jenő, köszönő szóra emeli ajkait — szemei megtelnek könynyel, érző szivét átjárja a hit fénye s könnyekre fakaszt másokat. Ott ezekben a könnyekben — ott láttam csillogni az Istent. Midőn Ungvár társadalmának izraelita hölgyei népkonyhát tartva — az éhezőknek ételt adnak, avagy a szegény — s elhagyatott és elfeledett Gyermekbarát-Egyesület a rongyos s tépett ruháju iskolás fiúnak karácsony táján — új ruhát ad, új cipőt nyújt a mezítelen lábára — hát nem nyilatkozik-e, nem jelen-e meg ott, nincs-e ott az Isten? Istenünket, hazánkat — ezt a zaklatott, szegény magyar hazát - nem adjuk oda semmiféle felforgató tanoknak, sem prédára, sem martalékul. Mi hiszünk és remélünk! A hit fakasztja bennünk a reményt és mi remélünk. Reméljük, hogy a fölöttünk őrködő isteni gondviselés, mely oly pazarul osztotta áldásait es javait magyar hazánkra, nemzetünket az erkölcs, a hazaszeretet utjain tovább fogja vezérelni. Reméljük, hogy Isten, miként a múltban oly sokszor — népünkét és hazánkat felemeli, ad majd ihletett nagyokat, jobb vezéreket és bölcsebb kormányzókat, a kik hazánk üszkein és sebein keresztül a boldogulás felé vezetik szorongatott népünket. Fajrokonaink keleten elvesztek az ősidők sodró örvényében, hazájuk, nemzetiségük, nyelvük, szokásaik beleolvadtak a népek óceánjába s mi .... mi élünk! Higyjünk, dolgozzunk, tanuljunk, takarékoskodjunk és reméljünk s igy élni fogunk ! Boldog ünneplést ! A mi karácsonyunk. (di.) Keresztényi szeretettel, embertársaim iránti jóakarattal, a sors mostobaságával megbékülve, az egész világot átölelő, túláradó boldogsággal szivemben, égretörő, Istenhez emelkedő fohászszal ajkamon, tisztult lélekkel állok a karácsonyfa alatt. Kis családom, gügyögő leánykára öntudatlan, ártatlan öröme magával ragad, — feledteti velem az anyagi gondokat s mindnyájunk lelkét betölti a ma született Megváltóval földre szállott békesség és megelégedés s megerősít bennünket az Istenbe vetett hitben, az Isten akaratán való megnyugvásban . . . * — Békesség a földön és jóakarat az emberekhez! — hirdette kétezer évvel ezelőtt az angyalok serege s van-e békesség a földön, van-e jóakarat az emberek közt ? I Van-e köztünk csak egy is, a ki úgy szereti embertársát, mint önönmagát ? Az anvngiság korszakában élünk. Minél kevesebbet törődünk a lelkiekkel, mert a megélhetés súlyos gondjai nyomják vallainkat s az örökös harcban, a létért való küzdelemben nem bírjuk magunkról lerázni a föld porát, — az örök életre teremtett lélek szarnya- szegetten a föld porában fetreng, nem tud Istenhez emelkedni, hogy bűneinket megbánva, az Örökkévaló előtt bocsánatért esedezzen . . . Ott, — a betlehemi jászolnál kezdődik az Ember kinteljes szenvedése, hogy — mint a bűn nélkül való Názáreti, — a Golgota keresztjén, a latrok közt vegye el földi pályájának jutalmát. A raig embertársainkban nem az embert, hanem királyt és koldust, vagy görögöt és zsidót látunk, nincs és nem lesz békesség a földön 1 Egymás megértése, lelkek újhodása, — igazi karácsony, jöjj el mielőbb 1 « ólomszürke, sürü köd ereszkedett a földre, mintha leplezni akarná az emberek gonoszságát, hogy a szent estén mindenkinek a szivében békesség, szeretet és könyörületesség legyen s ne lásson mást, csak a fényességet, a csillogó karácsonyfát. A pazarul kivilágított lakás egyik termében áll a dúsan megrakott, az édességek terhe alatt szinte görnyedő karácsonyfa. Alatta van felhalmozva a sok játékszer : puska, kard, meg a mit a gyermekek szeme- szája csak kívánhat, de hiányzik — a könyv . . . A terített asztal mellett elfoglalja helyét a ház ura és úrnője, fagyos hidegség ül ki arcukra, — s még a szentestén sincs egymáshoz szavuk. Pedig a világ boldogoknak, irigylendőknek tartja őket, hisz végtelen gazdagok, gond nélkül élhetnek . . . A gyermek, az egyetlen gyermek meg egykedvűen nézi a sok holmit, tetszik neki a szokatlan nagy fény, de nem tud örülni, mert nem érzi a szülői szeretet melegét, a családi béke éltető tüzét . . . — Nagyságos ur, a betlehemesek akarnak bejönni 1 Felriad merengéséből a fagyos hidegséggel számitó, sivár lelkű kalmár s durván felel: — Küldd el őket. Ne zavarjanak ! * Hazafelé törtet az utcán egy férfi, szerény heti keresetéből alig van néhány korona a zsebében. Mindkét kezében csomagot visz. Belép egy szegényes külsejű házba s a mint az ajtó nyílik, ezen kérdéssel fogadja a gyerekhad : — Apuka, apuka 1 Nem találkoztál a Jézuskával? Hoz-e valamit ? A gyéren világított, kopár karácsonyfát meghatva állja körül férj és feleség s könnyes szemmel nézi a kicsinyek örömét. Mindegyiknek hozott a Jézuska valamit : cipőt, kalapot, csokoládé-szivart stb. Nosza van nagy öröm, majd felveti a házat a nagy zaj, a kacagás, a gyermekek lármája. Majd előáll az egyik s nagy hangon kérdi: — Apukám 1 Mindenkinek ennyi sok mindent visz a Jézuska? Mikor a gyermekek elaludtak, megszólal ágyában a férfi: — Alszol? — Nem. — Nincs pénzem. — Tudom. A gyerekekre sok kellett, de boldoggá tett a kis pulyák öröme. Az ünnepekre van minden. Majd csak megleszünk valahogy szombatig. ♦ Panaszszal van tele a levegő. Panaszkodik mindenki. Kevés a pénz. Nagy a drágaság. Szervezkedik a proletár, szervezkedik a szellemi munkás, hogy jogokat, anyagi előnyöket vívjon ki magának. Minden ember elégedetlen. Mindenkinek a lelkében, még ha burkoltan is, ott van a jobblót, a viszonyoktól való függetlenités vágya. Az allam, a társadalom át van hatva a szociális reformok, a szociális alkotások szükségességétől s atyai jóakarattal, szeretettel nyújtja ki segítő kezét a szenvedő, sokat nélkülöző proletár felé, a kinek nincs otthona széles e hazában. Pedig a családi otthon, a családi szentély mindenek fölött való, mert azon épül fel az állam, a társadalom, a nemzet boldogsága. Csakhogy az otthonba is belopta magát az elégedetlenség. A családfő vakon rohan a vörös zászló után, — megtagadva saját hazáját, nemzetét és vallását . . . Azt a romboló, a nemzet erőit megbénító vészes áramlatot csak a családi otthonok létesítése által lehet mindent felforgató útjában megállítani. Ebből a célból, meg anyagi jóvoltának előmozdítása okából indított mozgalmat a helybeli hazafias munkásság, a társadalom és a kormány támogatását kérve a magyarság szupremáciája szempontjából is olyannyira fontos családi otthonok, a munkásházak létesítési érdekében. Szándékunk tisztaságában, hazafiságunkban kételkedni nincs joga senkinek. Önös érdekek istápolá- sával gyanúsítani: bűn ; — éppen úgy bűn volna, ha őszinte bizalommal nem viseltetnénk a nemzet sorsát intéző nemzeti kormány és a helyi vezető férfiak iránt, a kikben megvan a készség és jóakarat, hogy az eszmét valóra váltsák. * Az apró színes gyertyák lassan-lassan elégnek, az előbb még fénylő karácsonyfa vészit varázsából, mindinkább sötétedik. A hétköznapi szürkeség egy fájó érzést vált ki lelkem rejtekéből, a mely érzés magával ragad s a való tudatára ébreszt. A bizonytalanság, a kétkedés érzete lopódzik szivembe, mert kétezer óv tanulsága, hogy a hatalmasabb elnyomja a gyengébbet s az Eszmének, az Igazságnak előbb meg kell halnia, hogy feltámadva, meteorként ragyogjon s kétszeres erővel sújtsa, ostorozza elnyomóit . . . * Olybá tűnik fel, mintha az egészet álmodtam volna. Pedig hát álomnak — rideg valóság, ■ valóságnak — álom. Ha érezzük a társadalom szeretetót a munkásházak létrehozásában, beköltözik oda velünk a haza és a vallás szeretető s ha az annyira óhajtott saját otthonunkban állíthatjuk fel a karácsonyfát s hálatelt szívvel, megelégedett lélekkel a családi tűzhely melegénél énekelhetjük: Krisztus Urunknak áldott születésén . . . akkor lesz nekünk keresztényi ünneplésünk, — igazi karácsonyunk ! Lányi Gézáról. Csendesen alszik immár jó Lányi Géza a Kaposi- utcai temetőben, mi pedig kesergünk a tölött, hogy a tehetséges emberek úgyszólván észrevétlenül itt hagynak bennünket. Lányi Géza a legtehetségesebb dalköltők körül való volt. Kb. 500 dalt szerzett. Most már talán pontosan össze sem lehetne szedni valamennyit. De végre is nem baj. Dalolják azokat a Duna és Tisza mentén. Érdekes — bár csak rövid vonásokban — megismerkedni Lányi Géza családjával. Édes atyja Lányi János, szintén jeles zenész ember volt. Ungváron a Lányi- és a Szikora-család uralkodott a zene birodalmában. Akkor még több volt a kedély az emberekben, többet is mulattak, mint ma. Ez meglátszott a két zenész-család anyagi helyzetén. Az Árpád-utón (a Radvánci-utcában) 13 háza volt a két családnak. Szikom Berti úgy kezelte a szárazfát, hogy egyszer Reményi Ede, a ki Ungvárra jött hangversenyezni, miután Szikora Bertit hallotta muzsikálni, a hangversenyt nem merte megtartani. Dobozi nevű bihari ur 1843-ban 24 kiváló muzsikust vitt Párisba Köztük volt Lányi János is, a kit Ungvárról vitt el Dobozi. Lányi János két évig maradt Párisban, onnan visszatérve Debrecenben telepedett meg. Ott született eliHgiidott. Szerettem volna kezeit megcsókolni, de hnlgv voltam és ő szent férfiú így csak csókoló jókedvvel, iljusagos njjongassal örültem a kegyes engedélynek. Végig száguldoztam a ragyogó termeken. Megtapogattam a selymes függönyöket, végig simogattam a bársony bútorokon, belenéztem a tündöklő tükörbe és meg-meg állottam az arany-foglalatú, fényes kötésű könyvtár előtt. Léptem belesüppedt puha smyrnába. Keleti mesék bűbájos varázsa bóditott néma* merengésbe. Illatár, imádságos csönd fogta meg lelkem. Mesterművű arcképtestmények beszélő orcáiról lenéző bánat mélyen megindított. Hipnotikus erejű, mély nézésű szemek ismételten visszahívták kérdő tekintetem .... Magános életű papok szenvedéseinek zokogása csengett a lel- kembe. Néma könnyeket láttam fényleni egyszerre mindenen. Szomorú sóhajok lebbennek az ékességek közt arany világnak tündérpompájában. Tovább futottam. Mosolyt keresni az élő püspök ékes szavú ajkán, lelkes arcán, jó'ságos szemében. De hol volt márl Azalatt szentszéki ülésre szólították. Visszaszöktem dolgozószobájába. Az nyájas, méltóságteljes volt, mint ő maga. Ott piroslott aranykaru biborszéke. Ott hoztak szint életébe rózsás szövésű, selymes pam- lagok, zsölyók. Ott kínálkozott a munka gyönyörére a remek Íróasztal. Ott hajladoztak viruló gályái illatos hónapos rózsáknak. Körül szentkópek, festmények, bibliák, imádságos tisztaság. ... És fénye, fénye egyházi hagyománynak, áldásthozó, a kristályüvegeken beözölő napocskának. Belekuporodiam a legkisebb zsölyébe. Nem volt kedvem elmenni ez illatos melegből, tündöklő fényből. Biztalgattam magam : elébb elköszönök. A mint ábrán- dimban elmélyedve várok, kicsi leány suhan be halkan. Kicsi leányka, alig-alig rőfnyi I Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni. Mint a lehelet szállt. Tőlem megijedt. Ülőhelyemre nézett. Az enyém — mondá—szent Atyám ajándéka. Átengedtem. Játszódtam körülte. Óh, mily szép volt szegényke 1 Pirulásában, mint a bíborban feslő, felkelő nap. Mint a szépségek istennőjének, olyan az arca. És keble, háta merő pup, púp ! Egekként kéklő szempár és eget rázó szerencsétlenség. Patyolat fehérség, gyermekded édesség, szende jámborság, üde kedvesség és mese tehetség csengőn szólaló csalogányhangjában : mindez a pici gyer- meklélekben. összebújtunk, mint két jó gyerek szokott. Meg is szerettük, sirattuk, csókoltuk egymást. Kérdé- simre bizalmasan válaszolt: Kegyes püspökünk a gondozó nevelőatyám. Ott talált falusi kirándulásában félájultan az országúton, a mint orvosért siettem a városba édesanyám betegágyához, ki nyomorék apám betegségének ápolásában rogyott össze. Szent Atyám fölveti kocsijába, megkÖDyörült anyámon és látogatásával, biztatásával, nyomban félig meg is gyógyította. Róla gondoskodott, engem pedig bevitt a városba orvosi kezelés végett. Azóta vasban a derekam, keresztkötós- ben a mellem. Azt Ígérik, valaha egyenesebb leszek. Anyácskám itt kapott kenyérkeresetet, ón meg, egyetlen „keserves öröme“ anyámnak, a szent Atyám hálás bogara vagyok. Imádom, imádom, mint a szentek szentjét 1 Ő adta vissza anyácskám, Az ő áldott, fehér keze osztotta az orvosságot, kenyeret. Engem taníttat, gyógyittat szeretettel, asszuval tart. Azért, hogy ily gvöngének látszom ? A vaspakkolás merit ki. De nem tudják. Nem szólok. Egyenes akarok lenni. A jóságos atya szeret, különben nem tűrne oly gyakran, a hányszor csak kéredzkedem hozzá. Ma nem sejti jöttöm. Lopva osontam be. Itt lepem meg a függöny mögül. Kedvenc énekével fogadom. El sem mondtam ? A pártfogóm tehetséget vél találni bennem. Kiképeztet egyházi zenére, énekre. Sokat kell gyakorolnom két óv óta. Én már tizenkét éves vagyok. Bizony. hurutok, <7/ / * köhögés, skrofulozis, influenza 7Pnnhi/* I ^ g g>^g gg gg ellen számtalan tanár és orvos által ^ naponta ajánlva. M L gj g_gg gg t I ■ EmeH az é,váeya, é. a -es.su,yt, —szUn- Mtath0°r ■ teti a köhögést, váladékot, éjjeli tzzadást. __________ ^an ~ övcgenklnt 4- korona. Lmbhhbhmhmbb F. Hoffmann-La Rache <&. Co. Basel (Svájc)
