Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-06 / 49. szám

46, évfolyam — 49. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. december 6.

Előfizetési feltételek:

(Inak az „Uns“ lapra

Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ... 10 K *10

„Ung Tármegjre Hivatalos T,apj&“-f*l együtt

egész évre Í9 K — Félévre .... 6 K

Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

T.Á.IKS^ID.A.X-.aalII HETILAP

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők.

Nyilttér soronkint 40 fillér

A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők.

Kiadóhivatalt telefon szánt 11.

AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám.

Ifjúságunk nevelése.

(te) A legmagasztosabb és legnemesebb hivatások egyike : az ifjúság nevelése. A némtet viruló fájának fiatal hajtásait ápolni, fejődésének irányt szabni s ezzel a nemzet fájá- ak üde, egészséges lombkoronát adni jutott osztályrészükül azoknak, a kik a fiatalságnak -zellemi vezetői, tanitói, tanárai. Ha a kertész zorgalmasan, becsületesen és plántái iránti szeretettel törekszik fejleszteni a sokra hivatott csemetét, az eredmény a kert virulasa. Sok- zor kell ugyan a korcshajtást lenyesegetni, de azt a körültekintő és gondos kertész úgy eszi, hogy az életképes rügyeket meg ne •értse, fejlődésükben meg ne akadályozza. Esztelenül cselekszik az, a ki, hogy egy betegtől megszabadítsa a fát, ölő, vágó, szúró és gyilkoló szerszámmal neki megy az egészségeseknek, a kik ki voltak téve annak, hogy a betegség rájuk is elharapózik. Vagy még esztelenebb az, a ki nem is kutatja a gyógyítás lehetőségét, -- egyszerűen azért, mert neki ez vagy amaz nem tetszik, — vág, szúr ás gyilkol. Nagy körültekintés, mély érzelmű lélek, szeretettel eltelt szív kell, hogy párosuljon az igazságos szigorral annál a kertésznél is, a ki az ifjúság leikébe plántálja be a tudomány, a hit és a hazaszeretet magvait. Az egyén és a nemzet életére döntő befolyású hivatást kell teljesítenie a tanárnak, a ki a nemzet gerincét képező értelmi osztálynak a nevelője. Annak nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell tudnia.

A tanitás az agy fejlesztése, a nevelés a lélek, a szív nemesítése. Mig a tanitás eredménye azonnal szembeötlő, a neveles eredménye nem a jelenben, hanem a jövőben érezteti a hatását. És épen ez lehet tálán az oka annak, hogy tanáraink legnagyobb része a tanitás kézzel foghatóbb eredménye miatt nem képes megfelelni nevelő kötelességének. A tanitás érdekét összetévesztik a nevelés érdéFelelős szerkesztő : Segédszerkesztő :

BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA.

kével. A tanitás érdekének feláldozzák a nevelés érdekét, holott a kettő egymás mellé és nem alárendelt kérdés.

Pillantsunk csak be városunk elsőrangú nevelő-kertjébe, a gimnáziumba, mely még rövid évekkel ezelőtt a felvidéki középiskolák között elsőrangú hírnévnek örvendett úgy, hogy az ezen intézetből kikerült ifjak nemcsak a felsőbb iskolákban állották meg helyüket, hanem az életben is érvényesültek és tisztes pozíciókat foglaltak el. Vizsgáljuk, vájjon ez a közintézet megfelel-e a jelenben ama nevelő célzatnak, a mely hivatását képezi. Törjük egy kissé át azt a kínai falat, a melyen keresztül ezideig bepillantani s a mögötte történteket nyilvános kritika tárgyává tenni: szentségtörésnek tartották nálunk. Elég helytelenül, mert a közintézmények a közvélemény kritikája alatt kell, hogy álljanak. Főleg olyan közintézmény, melynek helyes vagy helytelen irányú működésére van bízva testünk, vérünk és lelkünk: ifjú nemzedékünk.

Kritikai vizsgálatunk, mély sajnálattal konstatáljuk, eléggé szomorú eredményekre vezet. Gimnáziumunk nevelési rendszere teljesen eltévesztett irányba terelődött. Egy pár esztendő óta nem múlik el iskolai év, hogy a diákság és a tanári testület összeütközése ne foglalkoztatná városunk közönségét. A tanári testület olyan rendszabályokat hoz általánosságban és oly intézkedéseket tesz egyes tanulókra nézve, hogy az érdektelen szemlélőben okvetlenül az a gondolat merül föl, hogy mélyreható pedagógiai hibáknak kell a közintézet gyökerein rágódniok. És mivel a tanári testület az aktiv vezető és a diákság a pasz- szive vezetett, a hibát az előbbiben kell sejtenünk a nélkül, hogy ezzel mindenben a diákság álláspontjára helyezkednénk és föltétlenül nekik adnánk igazat

Az összeütközést az esetek legtöbbjében egyes tanárok túlhajtott, merev, vaskalapos- saga idézte elő. Vannak tanárok, a kik az u.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

n. tanári tekintély olimpuszi magaslatra helyezésében látják az egyedüli eszközt arra, hogy az ifjúság között a fegyelmet fenntartsák és félő gonddal őrködnek arra, hogy az ifjúság valahogy az olimpuszi magaslathoz hozzá ne közelítsen. A tanuló ifjú és a tanárja között egy mesterséges hegy van. Az olimpuszi távolságról pedig a tanár nem tudhat az ifjúság szivéhez, leikéhez férkőzni.

Ha az ifjú akar közeledni a tanárja magas piedesztáljához, hogy megértse őt és megértesse magát, nem tudja azt megtenni, mert az ifjúi hévben és meggondolatlanságban sokszor eltéveszti az utat és módot. És megvan a baj! A tanár azonnal tüzet kiált, mert a meggondolatlan diák megsértette a féltve őrzött olimpuszt: a tanári tekintélyt. Hiszen a tanári tekintély a fő, a fegyelem és a többi csak eszköz e magasztos cél fenntartására. És itt van a hiba! A fegyelmet nálunk csak a tanári tekintély megóvására használják, tekintet nélkül az ifjú egyéni, szellemi, tehetségbeli és lelki tulajdonságaira. A fegyelmet önmagaért és nemcsak a tanári tekintély megóvásáért keil alkalmazni. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a tanári tekintély fentar- tása nem fontos. Igenis azt nagyon szükségesnek és elengedhetlen követelménynek tekintjük a helyes nevelési és tanítási rendszerben. Hanem a tanari tekintélyt nem csupán csak fegyelmi büntetésekkel kell megóvni. A hol fegyelmi büntetésekkel kénytelenek megmenteni a tekintély palládiumát, ott nagyon gyenge alapon állhat a tanárok nevelésrendszere. Minél lazább erkölcsi alapon áll a tanári tekintély, annal több a nevelésre adott ifjúság között a fegyelmi kihágás és büntetés.

A tanári tekintély sokkal jobban és hatékonyabban biztosítható az által, ha a tanár szigorral bár, de szeretetteljesen és minden elfogult indulattól ment igazságérzettel igyekszik az ifjúság szivéhez, leikéhez, kedélyvilágához férkőzni, ha bennök az egyéni értéket

Két szív között.

Irta Endrődi Sándor.

Ha valaki két szív közé áll, hogy Elválaszsza azt a két szívet: Eszeveszett harcba kezdett, melyben A vesztes más nem, csak ő lehet.

Az a két szív hirtelen megérti Mindazt, a mi gát vagy akadály,

S ölelésük szilaj gyönyörében Összezúzzák, a ki köztük áll . . .

Levél Amerikából.

Irta Szabó Albert.

Kicsiny falunk csendjét nagy újság verte fel ; Pecsétes levél jött kedves üzenettel.

Pecsétes levél jött nagy Amérikából,

Nagy Amérikának Trenton városából.

Vass Andrásné asszony kebelébe dugja És az örömhírrel a felvéget futja.

Két kép is van benne, egyik a fiáé,

A másika pedig szép menyasszonyáé.

Nézdelik, olvassák, kézről-kézre adják ;

Vassnénak nagyképpel sűrűn mondogatják :

— No, ki hitte volna ! Milyen nagy szerencse ! Nem lesz ilyen boldog többi fia egy se.

— Hogy milyen jól néz ki, milyen úri fajta . . . Az a posztóruha milyen jól áll rajta.

Hát még a jegyese, az a szép menyasszony, Valóságos úrnő . . . kalapos kisasszony.

Mikor az a levél az alvégre éré,

Nagy búbánat esett egy kis lány szívére.

Mig azt a levelet olvasta, forgatta,

Hej, de megkönnyezte, hej de megsir atta . . .

Naplóm.

Irta Aniáne.

I.

Hatvan napig nem irni! Hatvan napig csak a te nemes kebleden csüngni hő szerelemmel, néma és hangos imádattal. Ki fogja azt átérezni, megérteni ? Hatvan napig nem szenvedni, küzdeni, sóhajtani, vágyódni, csak örülni, — örülni! Örülni ésjujjongani. Csókolni és szeretni. Ölelni és imádui. Cirógatni és becézni. Széjjel menni és összebújni. Tréfálni és kacagni. És aztán, aztán könnyezve, zokogva elszakadni.

Múzsám szörnyümód féltékenykedett. Éjjelente szólitgatott, de nem hederitettem reája. Kinek volt munkához kedve, ha ott integetett gyönyör a szemembe 1 Papír helyett ott fehérlett drága arcod. Ragyogó világom, fényes álmaim meg ott tündököltek bűvös sze-» meidben. Walter, Walterom 1 Nem biin-e annyira odaláncolni lelkem a lelkedhez ? Odatapasztani vágyam az ajkadhoz? Almom az álmodhoz? Gondolatom a gondolatodhoz, érzésem a szivedhez ? Szabad-e földi lényt imádságos forrósággal bálványozni ? Nem neheztel meg érte a glóriás, örök hatalmú Istenünk ? Ugy-e nem ? Hisz Ő isteni fensőséggel emelkedik felül kicsiny lelkeken, azokat szenvedélyeikért, múló ifjúságukért megsajnálva, megengedi, hogy apró férgek gyanánt tapodtassunk, szenvedjünk. Ez csúnya, keserű szó volt szép

Walterom. De most nem ülsz ám itt mellettem. Nem érzem cirógató kezed nyakamon, sem selymes, illatos hajad ajkimon. Sem szavad melegét, szemed erejétI Hát nem is zenghet szegény lelkem szépeket. Bús bánkódás panaszolja vágyát {könnyekben könnyebbülve. Szemeim lehunyva emlékezem. Csak oda gondolok. Csak úgy birom éltem. Hogy nézhetném e puszta tájat, ha benne képedet mindenfele nem láthatnám? A galambdúc puha zugocskáiból hihallatszó turbékolás nem tőled hoz kedvesem biztató üzenetet? Nem azt mondja, mondogatja : Tavasz jő, lelkem. Tavasz 1 A hóboritott föld alatt meleg pára rejlik parázs talajban . . . Vén gyökerek zöldelő szivében ott fénylik befödve az élet ereje. Behavazott lombok elrejtették szemünk előtt vágyaik fakadó rügyeit. És ifjú csemeték, szálas, deli gályák nem integetve hajladoznak? Hogy itt is, ott is, a merre szerelemnek pillantása elhat, tavasz, tavasz van tél derekán is. Dércsipte bajuszra is ráillik a csók. Hidegben kell a meleg. A későn kelő napon első csók- sugárit a te édes üdvözletednek nézem. Visszacsókollak szememmel, emlékeimbe temetve bánkódásom.

Csak német nevedet ne szeretnéd. Mit szól majd hozzá édes, szinmagyar közönségem? Akarom, az is szeressen, mint engem. (Huh, micsoda otromba elbizakodottság !) De nem sejtik, hogy nem becsületes, hanem külföldön játszott és látott „Mesterdalnokok" hősszerelmeseitől ellopott neved az. Imádott Walterom! Csak magányszülte hangulatokba ne merüljünk. Tudod, mindig megrikatott egy-egy oly berlini leveled, melyből kitetszett a nagyvilági magánoskodás. Mikor csillagokat elhomályosító villanyfény és asszonyi ragyogásnak tündöklő özönében „mutterseel allein“ nekiindultál „bumLapunk mai száma 10 oldal.