Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
2. oldal. TT 3ST Or 49. szám kutatja, az öntudatos és önérzetes jellemet megtalálja és fejleszti. Ezzel a fogékony gyermeki kedélyvilágot hatalmába ejti, magához láncolja, a becsülés, a tisztelet, a ragaszkodás és szeretet érzéseit váltja ki maga iránt Ebben rejlik a tanári tekintély kulcsa és nem a derűre-borúra alkalmazott büntetésekben, a melyekkel csak elvadítja és elkeseríti az ifjú szivét, meggyűlölteti vele önmagát. Bennünket még öreg tanáraink nem a büntetésekkel kényszeritettek arra, hogy szeressük, tiszteljük és becsüljük őket, és ezért még most is nagy tekintélyben állanak előttünk és ma is hálásak vagyunk nekik. Az ifjúságban a jellemet, az önérzetes öntudatot és az önállóságot kell fejleszteni. E tekintetben is hanyatlást tapasztalunk intézetünkben. A mostani nevelési rendszer az ifjúságban csak anyagot lát és nem lelket. Anyagot, a melyet addig kell akár helyén, akár nem helyén alkalmazott erőszakkal gyúrni, a mig egy tanári parancsszóra működő öntudat nélküli gépezet áll elő. És akkor büszkén mutatnak rá a tanárok a diákgépre, a melyet ha felhúznak, elrecitálja a leckét, hangtalanul leül, a padjában nem moccan, meredt szemekkel bámul az államilag jól dotált olim- puszi félistenre, csengetéskor napos rendszer szerint kitisztítja, feladja a kabátot a tanár urra, hazamenet jobbra-balra nem néz, ha leány jön jobbról, ő balra fordul, otthon hirtelen bekapja az ennivalót, hozzáül az asztalhoz, és görnyed, görnyed éjfélig; a világosságra, a levegőre — mert nem szabad — nem megy, nehogy egy levegőt merjen szívni a tanár úrral. A gépdiák pompásan működik, a tanár urnák roppant öröme telik; hanem az ifjú arcáról az egészség piros rózsái eltűnnek, sápadt, beesett az arca, görnyedt a háta, és a szülő, az édes szülő szivszorongva látja, hogy gyermeke mig gépnek pompásan kinevelődött, az életnek nem tudja hasznát venni és ő neki sem az élet . . . No hát ilyen gépdiákrendszer meghonosítása ellen tiltakozunk. Nekünk magyaroknak nincs szükségünk öntudatnélküli, parancsszóra vezényelt, beesett mellű, horpadt hátú, sápadt arcú ifjakra, nekünk éteterős, egészséges, önérzetes, önálló és jellemszilárd férfiakra van szükségünk, a kik — talán — kevesebb jelessel, de annál több észszel, komolysággal, odaadással és lelkesedéssel tudjanak dolgozni, munkálkodni, harcolni és ha kell, meghalni e hazáért. Ilyen ifjakat neveljenek a hazának! A naptár egyesítés. Irta Volosin Ágoston. Ez a kérdés most ismét aktuális. 1900 óta, midőn a Julián naptár megint egy nappal maradt el a Ger- gely-naptártól, a naptáregyesitéssel mindjobban foglalkoznak a Julián-naptárt követő keleti egyház, tudományos és társadalmi világ képviselői. Elsősorban Oroszországot foglalkoztatja ez a kérdés, mely főkép kereskedelmi érdekeit érinti. Nemrégen egy rövid, de sokatmondó hirecske járta be a világsajtót, mely elárulja, hogy Oroszországban már csakugyan komolyan foglalkoznak a naptár- reform megvalósításával. E hir arról szólt, hogy a pétervári tudományos akadémia naptár-bizottsága teljesen uj naptár behozatalát sürgeti, mely csillagászati szempontból is egészen pontos. A bizottság nem tartja elfogadhatónak a Gergely-féle reformot, mert nem pontos, kiszámításának mathematikai alapja nincs. Hibájának lényege az, hogy minden 400 évből 3 szökőnapot hagy el, holott a Julián-naptár hátramaradása 128 év alatt tesz ki egy napot. S igy a Gergely-naptár hosz- szabb és pedig 27 m.-perccel hosszabb éveket vesz fel. E hiba 3200 év alatt egy teljes napra növekedik meg. Mivel pedig a tudomány oly naptárt csinálhat, mely teljesen helyes, ezért a bizottság a reform kivitelében a tudományos számítást feltétlenül érvényesíteni kívánja. A csillagászati és a naptárév teljes kiegyeztetését a következő lánctört fejezi ki: 31 1 128 - 4+1 7 + 1 i+_L 3 A tört kifejezi, mennyire közeledik a Julián-év a csillagászatihoz. Az első tört (i) kifejezi, hogy minden 4 évből kell venni egy szökőévet; de 1 4+1 7 —=■ — 0 e második tört már azt mondja, hogy 29 év közül 22 rendes és íeltétlenül 7 szökőévet kell venni; ugyanezt még közelebbről fejezi ki a harmadik tört: 1 ____ ^ 5 ■. ■■ = e szerint 33 év közül feltétlenül 7 + 1 33; 8 szökőévnek kell lennie. Végül az utolsó, vagyis a teljes lánctört vissza- 31 számitása, ——— kijelenti, hogy 128 óv közül nem 32, 12o hanem csak 31 szökőévet kell venni, vagyis a 128 éves körben a 32-ik szökőévet rendes (365 napos) évnek kell venni. Röviden ez lenne a lényege a pontosabb naptárreformnak. Az orosz tudósok ily tökéletesebb naptár behozatalát sürgetik, e körülmény azonban nem jelenti az egyesítés meghiúsulását, mert hiszen a csillagászati szempontból pontos uj naptár elfogadása is egyesi éné a naptárakat, mert a számítási különbség nem annyira gyakorlati, mint inkább akadémikus jellegű. Azonban meg kell jegyeznem, hogy az orosz kereskedelem emberei egyszerűen a Gergely-féle naptár elfogadását óhajtják. Szóval, a reform szükségességét elismerik, s csupán a mód megválasztása körül kell még megegyezésre jönniök. Felvetették a nemzetközi naptár-konferencia eszméjét, amely lehetővé tenné a legjobb naptár megállapítását és az egész világon való behozatalát. Nagy akadálya még a reformnak az, bogy a köznép arra nincsen kellően előkészítve és épen azért, főkép az egyház képviselői, az uj naptár behozatala esetén újabb hitszakadásoktól tartanak. A nép előkészítésére érdekes a bizottságban fölmerült azon indítvány, mely azt kívánja, hogy átmeneti intézkedésképen mondassák ki egyelőre mindkétféle keltezés kötelező használata. íme tehát mondhatjuk, hogy a naptáregyesités- I kérdése a megvalósitáshoz nagyon közel áll. E körülmény teszi szükségessé, hogy azzal mi is foglalkozzunk, mert hiszen azt híveink kulturális és anyagi érdekei megkívánják. Közelről érdekli ez a kérdés nemcsak azokat, a kik egyházi életükben a Julián-naptárt használják, hanem azokat is, akikkel együtt élnek, a kikkel szellemi és kereskedelmi téren érintkeznek, vagyis hazánk egész társadalmát, mert hiszen hazánknak sok g. kath. és g. keleti vallásu polgára van. Hogy pedig a reform keresztülvitele minden ráz- kódtatás nélkül sikerüljön, ezért kell arra nemcsak az intelligenciát, hanem a köznépet is előkészítenünk. Ezért tartottam én szükségesnek, hogy ruthén népünk egyetlen egyházi és népnevelési lapjában, a Naukában e kérdésről felvilágosító cikkeket Írjak. Egy ilyen cikkem kivonatát ismertetem meg itt. A munkácsi egyházmegye nemrég, 1889-ben foglalkozott alaposabban e kérdéssel. Akkor Firczák Gyula püspök, az 1900-ik évre való tekintettel, kör levelet intézett papságához, melyben kimutatta, hogy a naptáregyesitós a szertartás és az egyházi könyvek minden lényeges megbolygatása nélkül keresztül vihető. E körlevél alapján megindult a kérdés tudományos tárgyalása, egyúttal minden esperesi kerületnek behatóan kellett azzal foglalkoznia s határozatát latin nyelven is beküldenie az egyházmegyei kormányhoz. E tárgyalás eredménye az volt, hogy 49 kerület közül 48 és a központi papság elfogadta a naptárreform kérelmére vonatkozó indítványt, s csak egy kerület szavazott az egyesítés ellen, de csupán azon, szintén Sgyelemre méltó gyakorlati okból, hogy az ujitásra a nép még nincsen előkészítve. A beküldött jegyzőkönyveket az egyhm. főhatósága a római szentszék elé terjesztette s kérte a reform, végrehajtását. A kérelemnek eddig nincsen sikere. Érthető okokból. A római szentszék ily fontos reformot partikulárisán, egy egyházmegyében nem engedélyezhet. S úgy látszik, a többi g. kath. egyházmegyék a reform ellen nyilatkoztak. Főkép a hazai román görök katholikusok- ról lehet ezt feltennünk, mert vannak görög keleti vallásu románok is, s ezért a naptár behozatala esetéo méltán attól félhet a román g. kath egyház vezetősége, hogy a hívok e reformban a szertartás megbántását látnák s tömegesebben hagynák el az^uniót. Viszont a görög keleti románok a naptáregyesitésben bizonyára Románia kezdő lépéseire várnak. Éppen ezért most a naptáregyesitós kérelmét oly- képen lehetne megújítani, hogy az tisztán a hazai ó-szláv szertartásu görög katholikusokra mondassák ki. Könnyebben menne a dolog, ha e kérelemhez a munkácsi és eperjesi egyházmegyékhez a lembergi g. kath. érsekség is csatlakoznék. Bármint álljon a dolog, a kérdés felszínen van, megoldása soká nem várhat, ezért arra a lelkeket elő kell készítenünk. E célból ki kell mutatnunk, hogy a Gergely-féle reform is tisztán tudományos indokokon nyugodott, s hogy mégis általánosan el nem fogadták, ennek okát az akkori vallási harcokban kell keresnünk. Mert mit látunk? A reform ott talált ellenszenvre, a hol vallási okokból ellenséges volt a hangulat Rómával szemben. Németország, Dánia, Németalföld evang. rendei csak 1700-ban, Angliában csak 1752-ben, Svédországban csak 1753-ban fogadták el az uj naptárt. Vallási háborúságból tagadta meg a Gergely-reform elfogadását a keleti egyház is. Hogy pedig később is megmaradt a Julián-naptárnál, ennek oka főkép abban állott, hogy a Gergely-naptár szerint a husvét ünneplése egybees- hetik az izraeliták husvétjával; ezt pedig megtiltotta a niceai zsinat, melynek határozataihoz a keleti egyház szigorúan ragaszkodik. Nagyban akadályozta a Gergely-féle reform elfogadását az a mód is, melylyel főkép a katholikus lengyel főurak ráakarták kényszeríteni az orosz népre mein“. Honi nyelven: a nyakadba venni a várost, mert nem volt ott okos fejű bolondod, ki tréfát tud űzni az élet tragikumából is. Minek sírni ? Nevessünk Édes ! Nem szép gondolatnak, emléknek, mikor oly szépen belevesztünk ungvári korzónak emberhullámába? Észre sem vettek. Mentek, mendegéltek : ki a divathölgy dagadozó ambíciójával, ki kedves társasággal, melyet különben nélkülöznie kellene. Ezeknek a korzó-idő a trats-órájuk. Ki egészsége érdekében tiszta levegőt szívandó tüdejébe ott, hol (meg ne kiáltsam !) emberek száza veri egymás szemébe-szájába a port. Szinte megköszönném cukros ungvári publikumomnak, hogy oly jócskán vannak künn. Mert micsoda titkos gyönyör mögéjök bújni. Kukkot nem látnak belőlünk és mi őket remekül! Milyen fessek, sikkesek a ruháik ! Milyen eleven a tipegésiik, szavuk ! És mily meleg a nézésük 1 Isten ucscse, egyik sarki díszes leventének „mint konok bikáé, olyan lett járása, mint barna éjfél szeme pillantása“. Neked az öt egymásba kapcsolt fruska, bakfis leány tetszett. A mint ott nekiiramodtak üde nevetéssel, leányhévvel, izzó talpacskákkal, táncoló jókedvvel. A szavuk az csengett, a vérük az pezsgett. Agyból szívbe, onnan vissza. A hajzatuk fényes, a kalapjuk hetykén ékes. Legszívesebben közéjük rontottál volna megijesztendő ez őzhadat. Persze ! Engem meg otthagyni öt éretlen, pajkos leányért. A vig özvegyért is nagyot dobbant szived. Mogórezte súlyosan bilincselő karom. Ha eléd libbent asszonyi kecsónek, szépsége hatalmának teljes tudatában, nyomban felemelted hangod élénk diskurzusra. Csúnya 1 Inkább kezedet emelted volna reám otthon. Verés nem fáj úgy, mint a ránézés. Én csak azon mulattam, mint ragaszthat díszt férje ura komoly halántékára az elevenen sziporkázó asz- szonyképem. Mint hallgatja feszült figyelemmel barátja monoton beszédét egy betűt sem hagyva szó nélkül elragadtatásának tuláradásaban, el nem tűnő mosolyával. Kacagnom kellett ösmert férfialakom láttára, midőn az fixirozó tekintetemre elakadt beszélgető talentumában. Szegény! Attól tartott, szemem röntgen sugara behatol ruháján szivébe és kilop onnan terhes titkokat. Oda se’ neki! Tovább siettünk. Van mit élvezni az ungvári korzón. Mikor lelkem megtelt a színes képpel, kedvenc hidamat kerestem fel. Téged, téged, te kicsi szép Strandja hatalmasan hömpölygő, zöld hullámú Ungomnak! Enyémek vagytok bizony. Odanőve lelkemhez, szivem minden csepp véréhez. Mily sivárak lettek volna álmaim, ha nem szívtam volna susogó szellődből! Ha nem mélyesztettem volna lelkem tekintetét tündöklő képedbe! Te csillogó ábrándképe gyermekvalómnak. A mint ott elterülsz széliében, hosszában, kedvenc városomnak a szeme fénye, a lelke lükre vagy! A villanylámpák belekacsintó fénye nem mintha tündérvilágnak szépítő ékessége volna? Csak ragyog, ragyog fehéren, pirosán, izzón, fénysugárnak szikrázása köröskörül, középen, fák koronáiba belebujva, sötét, uttalan útra tévedve. Mintha csupán azért fé- nyeskedne egyéb fényességek nyomában, hogy e nyüzsgő gyermekei a városnak gyönyörködhessenek abban. Pedig azok igazán nem érnek rá arra. Nem a sötétségben keresik a fényességet. Ott ömlik szerte rózsaszínű káprázattal a fény, a fény ! A szépítő világosság, korzónak pirkadó hajnalhasadása. Négy óriási izzólámpa hirdeti a város intézkedő egyéniségének szeretetteljes biztatását: Tessék szép, eleven gyermekeim! Ragyogó világosságban haladjatok az élet utain. Ragyogjon mosolyotok, öltözéketek, mert akarom : szép, szép legyen ez öreg város fiatal korzója. Eleven, mint az aranyos ifjúság perzselő tekintete. Mint a nagyszellemü ember sziporkázó elméje. Hemzsegjenek benne táncoló vágyak, rózsaszínű gondolatok, ügy, úgy gyerekek, forrjon, pezsegTOdobetegsépek, hurutok, szamár^ • f köhögés, skrofulozis, influenza 7?rmi I f. W M S WJF ellen számtalan tanár és orvos által^náponta ajánlva. JS ^ J'J/*/# ^^ Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor nf EmeU ai «vagya, és a testsúlyt, «egsrtln- 0 „Boche“ erédeii csomagolási. Kap*f teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. ,. ban ~ üvegenklnt 4.— korona. F. Hoffmanta-Lt. £R<$*tse & Co. Hasel (Svájc)
