Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-10-06 / 40. szám
2. oldal 40. szám. gyarapodnunk és a szent hazaszeretetben egyesülnünk kell! Ne tegyen különbséget magyar és magyar között születés, származás, vallás, pártállás, hanem legyünk egyek magyarságunk tudatában és érzetében, mert csak igy küzdhetjük át magunkat, a még ránk zúduló nagypénteki szenvedések éjszakáján . . . a feltámadáshoz ! Dr. Ország jubileumára. örülünk, hogy a nyilvánosság elé szánt hasábjaink egyike ma helyet kíván városunk egyik kiváló fia részére. Az alkalom: hogy dr. Ország Jakab azon határnaphoz jutott, melyen 30 éves orvosi és közéleti működése gördül le. Hasznos, eredményekben gazdag, ritka tevékeny életidő ez a 30 év. 0 örülhet abban a boldogító öntudatban, hogy szépen cselekedett és hogy az ő szellemi eszközei 30 évi használat után sem koptak el. Mi pedig üdvözöljük dr. Ország Jakabot hasznos tevékenységének három évtizedje betöltésekor. Eredményekben gazdag, ritka tevékeny működésében két periódust különböztethetünk meg. Egyik: a polgári hivatás teljesítése. Másik: a közélet terén kifejtett működése. Mindkettőnél népszerűvé tette magát. Mint orvos, mint városi tiszti orvos, tehát állásánál fogva, mint a közegészségügy őre, lelkiismeretességgel és odaadással érvényesítette kiváló szaktudásá- a város lakosainak jóvoltára. A közéletünk terén, a hol a város egyetemének érdekei hívják elő a férfiakat, a hol terjeszteni kellett a hasznos ismereteket, fejleszteni az ízlést, a szépérzéket, városunk vezető férfiai között e harminc év folyamán nem csak alakját láttuk ott dr. Ország Jakabnak mindenütt, hanem szelleme is ott honolt köztünk. Mindkét irányban kifejtett működésénél tehát népszerűvé tette magát. Mert többet tett, mint a mit a kötelesség megkíván. Azért jubilálja a sajtó az olyanokat, a kik az úgynevezett tucatemberek fölé emelkedve, azokénál többet tesznek és eredményekben a közönségesnél nagyobbat érnek el. Annyit tudniillik, a mennyi eredmény fűződik dr. Ország Jakab tevékenységéhez is. Ne bocsátkozzunk azonban részletezésébe mindannak, a mit dr. Ország Jakab városunk haladása körül, mint a kultúra munkása szépet és nemest cselekedett. Friss emlékezetünkben áll mindaz, a mivel az ő működését megnyitotta, egyfolytában a mai napig, a melynek legközelebb befejezett műve: állandó színházunk létesítése, melyben nagy a része. Mindez a köztudatba ment át. Jubiláljuk tehát őt. A jubilálásnak is hatalmas erkölcsi ereje van. Nemcsak az elismerés lerovásául szolgál ez, hanem példaképp: hogy a jubiláns lelke fényénél, szive melegénél az ifjú nemzedék is lelkesedjék nemes érzésre, munkára, tettre. Üdvözölve dr. Ország Jakabot a társadalomra minden irányban nagy haszonnal eltöltött 30 éves múltja határán, reméljük, hogy azon tényezők, a kik az ő tevékenységét méltányolják, megtalálják a módját elismerésüknek olyképpen kifejezést adni, hogy a nagyközönségnek is alkalma nyíljék iránta a hálát és a megérdemlett elismerést leróni. művészetnek. De elérése nem könnyű feladat; sok tanulmányt, lélektani ismereteket és finom érzéket igényel. A színművésznek bele kell magát élnie az alakított személy életviszonyaiba, a kor és a környezet légkörébe, hogy jellemét megértse, hogy a szereplő személy jó vagy rossz tulajdonságait, erényeit vagy bűneit, mint elhatározásainak, tetteinek titkos rugóit — megértesse, küzdelmét, bukását vagy győzelmét elfogadtassa. Természetes dolog, hogy magának a darabnak, illetőleg a színmű írójának kell ezeket első sorban megvalósítania a személyek helyes jellemzése és a cselekmény, a motiváció által, de kétségtelen, hogy a jó darab is rossz vagy hiányos elődásban fogyatékosnak, a gyengébb darab pedig sikeres, ügyes előadásban hatásosnak látszik. Az előadó művészet bizony a valóság látszatát törekszik felkelteni a nézőközönségben. S mivel az életet utánozza, mindenkire nézve mulattató és tanulságos. Kifejezésre jutnak benne a kor vezéreszméi, törekvései, félszegségei és bűnei. Társadalmi életünknek igazi tükre lévén a dráma, nem csoda, hogy legjobban képes lekötni az emberek érdeklődését. Az újságolvasás mellett a drámai költészet termékét olvassa a modern ember a legszívesebben. Az epikai termékek jobbadán a tantermekbe és a tudósok íróasztalaira kerülnek, a lírai költeményeket szorosan egyéni érzelmi játékukkal meg éppen kerüli realisztikus korunk. A dráma, az előadó művészetek állnak a közérdeklődés előterében. Csak ezeknél lehet szó igazi illúzióról, a melybe oly szívesen ringatja magát a szin- házközönség. Beleélvén magát a darab környezetébe, sír vagy nevet, búsul vagy örül a cselekmény és személyeinek jelenetei szerint. Honnan e hatás ? A sikeresen felkeltett illúziótól, a melyre ily tökéletes berendezéssel csak színművészet képes. Hisz "CT <3Szinház. (te,) Az elmúlt negyedik színházi hét művészeink dicsőségét növelte, a közönséget teljesen felmelegitette. A hét jellemzője: taps, virág, telt ház. Beigazolást nyert, hogy az ungvári közönség tudja és képes is pártolni a művészetet, ha Ízlésének megfelelő társulattal áll szemben. A Palágyi társulatával közönségünk teljes mértékben meg van elégedve, tehát az előadásokat sűrűn látogatja. A heti műsorról az alábbiakban számolunk be : Szombaton, szeptember 28-án újdonság került színre. Szávay Gyula és Vágó Géza daljátéka: „Szép Ilonka“ szép közönséget vonzott a színházba. A daljáték tartalma teljesen összevág a mintául használt Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka“ c. költeményével. Mátyás király (Feledi Boriska) a Vértesben vadászik. Vadászat közben találkozik Peterdy bájos leányával, Szép Ilonkával (Bihari Erzsi). Mátyás király, mint Sólyom mester, teljesen meghódítja Szép Ilonka szivét, a ki nem is sejti, hogy szerelmese maga a nagy király, a kiért az agg Peterdy még most is kész harcba szál- lani. Peterdy megvendégeli a vadászokat. Sólyom mester meghívja Peterdyéket a királyi udvarba. A második képben megismerkedünk a cinkotai kántorral, a szép Juhásznéval és néhány népies alakkal, a kik Mátyás királynak az aragoniai hercegnővel történő esküvőjéhez zarándokolnak. Az ősz Peterdy is feljön Szép Ilonkával. Bemennek a templomba, a hol Mátyás király esküszik hűséget a hercegkisasszonynak. Szép Ilonka megismeri a királyban Sólyom mestert, szerelmét. Egész lelkében megrendül s kihull kezéből a liliom. A harmadik kép: Szép Ilonka hervadása. Zord téli idő. A természet halott. A vihar verdesi a hulló havat ősz Peterdy kúriájához. Marzio, az udvari bolond, a ki szintén szerelmes Szép Ilonkába, a ház lépcsőjén könyörög Szép Ilonka gyógyulásáért. Szép Ilonka őrült lázálmában kirohan a bótakarta udvarba. Megrendítő jelenet. Az ártatlan, a bűn nélküli leány rettenetes szenvedését igazságtalannak látjuk s a mikor a pap jelenti, hogy Szép Ilonka meghalt, - az igazságtalan bukás megnyugtalanitó érzése felkorbácsolja a hallgatóság lelkét. — A mű maga daljátéknak készült s a legerősebb drámává fejlődött, melynél a tragikus bukásban nincs a megnyugtató momentum. A közönség lelkében valóságos diszharmóniát idéz föl az ártatlan Szép Ilonka vétlen bünhődóse. A darab konstrukciója gyenge. A szerzők a költeményt betűről betűre lemásolták és nem voltak figyelemmel arra, hogy Ugyanazon cselekmény egész más hatást szül, ha azt színpadon jelenítik meg. Az előadásról azonban elismeréssel kell megemlékeznünk. A külső rendezés hatásos, szinészeink játéka élvezetes volt. Feledi Boriska, Bihari Erzsiké és Dezsőfi László voltak az est hősei. Feledi Boriska művészetéről és játékáról újat nem mondhatunk. Bájjal, kellemmel és érzéssel teljes játéka mindvégig biztosította magának a közönség osztatlan tetszését Bihari Erzsiké született Szép Ilonka volt. Tulajdonképen először nyílt alkalmunk e bájos, fiatal művésznőt megismerni. A művészi pálya kezdetén áll, de jogos reményeket fűzhetünk jövőbeni művészi sikereihez. Az első szerelem lágjától szűzies tisztaságban égő Szép Ilonkának hivatott személyesi- tője volt. Bájos, ártatlan, félénk, törékeny mint a liliom. Hangja kellemes, csengő és szívhez férkőző. A harmadik képben a hervadást, a végső küzködóst,‘a reménytelen szerelem bűvös emlékeit és kínzó fájdalmait drámai erővel játszotta, bár néha a kellő rutin hiányára valló bizonytalanság is érezhető volt játékában. Sikere őszinte volt; a közönség nyilt színen is megtapsolta; csokrot is kapott. Dezsőfi László játékát nem hagyhatjuk külön említés nélkül. Mátyás király udvari bolondját Marziót személyesítette. Vidám, vig cimbora, de mély érzésű bölcs, a ki epekedő igaz szerelemmel van eltelve szép Ilonka iránt. Ez ellentétes érzelmek alakiélő személyek érzékitik meg az élt adott eseményt élethű és megkapó jelenetekben. Érzékeink egyszerre vannak foglalkoztatva. Szellemünk igy meg van mentve minden nehezebb fáradtságtól a cselekmény egyes mozzanataiban figyelemmel kisérésében. Az előadó színésznek hanghordozása, arcjátéka és taglejtése, a mozgalmas színpadi élet, a cselekményt esetlegesen kisérő zene- és énekszámok a maguk érzéki hatásával mind együttesen és egyszerre hatnak ránk és fülünk, szemünk, szivünk és értelmünk egyszerre, egy időben való foglalkoztatásával teljesen lekötnek bennünket, úgy hogy örömmel adjuk át magunkat az illúzió eszthetikai élvezetének. Ez az illúziókeltés netovábbja, fokozva még az egyre változó díszletektől, csillogó ruházattól és általában a színpadi sceneria különféle látványosságaitól. Örömmel nézzük valóságnak a játékot. Énünk háttérbe szorul, szinte elfeledjük magunkat, ügyes-bajos dolgainkat s az elénk táruló képek lát.ára együtt érzünk a darab személyeivel, a kiknek sorsa teljesen lebilincseli érzelmi világunkat s vagy öröm duzzasztja keblünket vagy könnyek tolulnak szemünkbe a változó színeknek megfelelőleg. Ezen élénk hatásnál fogva alkalma van a nézőnek a színdarabban nemcsak szórakozni, hanem tanulni is ; megismerkedni a világgal, a társadalmi felfogásokkal, a különféle rangú és műveltségű emberek lelkivilágával, törekvéseivel, félszegség'eivel, erényeivel és bűneivel. A színművészet áldásos és sokoldalú hatásának méltatásával fejezem be cikkemet Hugó Viktor szavaival, a ki szerint: „A színművészet nemcsak a legnemesebb s leghasznosabb, hanem a legegyetemesebb időtöltés, mert mulatva hat szívre és lólekre egyaránt; emberismeretre oktat, gonoszságtól óv és erényt hirdet.“ tását igénylő szerepet Dezsőfi minuciózus apró részletekben is fényes művészettel dolgozta ki. Mi, a kik a fővárosi színpadon is láttuk Marziót, Dezsőfi alakítását elsőrangúnak minősíthetjük. Az est sikerét előmozdították még: Fábián Linka, Komor Emma, Borbély, Ungvári és Kovács. Vasárnap, szeptember 29-én, két előadás volt. Délután a „Nebántsvirág“, este a „Polgármester ur“ másodszor szórakoztatta a szép számú közönséget. Hétfőn, szeptember 30-án ismét újdonságban gyönyörködtünk. Schönthan vigjátéka „Dorrit kisasz- szony“ hódított főleg azért, mert Szohner Olga művészi tehetségével állandóan felszínen tartotta az előadás iránti érdeklődést. Dorrit ur (Somiár) már 18 éve sinlődik az adósok börtönében, a hol két leánya Anny (Szohner O.) és Fanny (Székely I.) is felnevelkednek. A fiatalabb Anny és Clennam Arthur (Czobor E.) között mély szerelmi viszony fejlődik ki. Clennam előkelő társadalmi állású, vagyonos fiatal ur, a kinek utánjárása folytán Dorrit óriási örökséghez jut. Dorriték elhagyják az adósok börtönét. A tulajdonképeni cselekmény, meglehetős angol limonádé humorral feleresztve, a harmadik felvonásban jelentkezik. Dorriték, mint nagy vagyonú emberek, egy előkelő fürdőben vannak. Ide jön Clennam is, a ki bevallja Annynak szerelmét és egymásé lesznek. Az előadás menetéről, a kifogástalan összjátékról ismét csak dicsérettel kell megemlékeznünk. Szohner Olga játéka hibátlan. A sok dicsérettel nem akarunk unalmasakká lenni. Somiár Zsig- mond kabinetalakitást mutatott be Dorrit Viliám szerepében. ügy ő, mint Czobor Ernő és Borbély Sándor komolyan számba jövő színészekként mutatkoztak be. Márkus Julia mindig más és más természetű és jellegű szerepekben ragyogtatja sokoldalú tehetségét. Gulyás helyett Kovács is hozzájárult az előadás jóságához. Kedden, október 1-én „A kis alamuszi“ ment. Dacára az operette közismert voltának, majdnem telt ház gyönyörködött. Feledi Boriska Renard vicomt változatos szerepében kitűnő volt. Játéka természetes és elragadó, énekszámai pompásak. Fábián Linka, ez szimpatikus és temperamentumos művésznő ritkán jut tehetségének megfelelő szerephez. De a mit játszik, jókedvvel és lelkiismeretesen játsza el. Kis igénytelen szerepet kapott Bihari Erzsiké is. Tom szerepében Gulyás Menyhért állandóan kacagtatta a közönséget. Jól játszottak még Borbély, Oláh és Sz. Nagy Imre. Szerdán, október hó 2-án „Egy angol detektív élményei“ c. vígjáték került először színre. Ki ne ismerné Conan Doyle regényeiből Scherlock Holmes alakját, a ki a legbonyolultabb bűnesetek szálait ideg- feszitő érdekes zsenialitással bogozza ki. Herald Mac Maugten három képet mutat be Scherlok életéből. Az első képben Scherlock Holmes egy pensióban történt ékszerlopás bűnöseit keríti hurokra. A második képben a királyi koronázási ünnepélyen tervezett merényletet akadályozza meg. A harmadik képben Scherlock Holmes maga kerül hálóba, a szép Hortense bárónő szerelmi hálójába. Különösen a második kép izgalmas jelenetei ragadták meg a közönség lelkét. Scherlock Holmes nyugodt, fériias, bátor alakját Majthényi László személyesítette kifejezően. Majthényi intelligens, fegyelmezett, értelmes és fejlődő tehetséget árult el. Márkus Julia (Thyra) az első képben ismét újabb jelét adta sokoldalúságának, melylyel az emberi szenvedélyek különböző árnyalatait művészi erővel tudja interpretálni. Szohner Olga (Hortense bárónő) játékában bámultuk a választókosságot, a modort, finomságát s azt az ügyességet, hogy egész szerepét különleges beszédmodorban adta elő anélkül, hogy csak egy kissé is kizökkent volna a textusból. Meg kell emlékeznünk Komor Emmáról, a ki a második képben Kornélia nővér alakításával keltett érdeklődést. Páitos, Dezsőfi. Ungvári, Borbély, Fekete, és a társulat számos tagja kisebb nagyobb szerepben jeleskedtek. Csütörtökön, október 3-án magasan kiemelkedő előadásban volt részünk. Újdonság, kiváló művészi magaslaton való előadásban gyönyörködtünk. Henry Kistemaekers: „Az ösztön“ c. 3 felvonásos színművét adták elő Palágyiné, Palágyi, Majthényi, Czobor és Márkus. Mindegyik név külön-külön is sikert, műélvezetnyujtást jelent. Együtt pedig elfogultság nélkül mondhatjuk, a legkényesebb igényeket is kielégítő és a vidéki színi művészeten messze túlemelkedő, precíz, kifogástalan, összevágó alakítást produkáltak. Pedig a darab maga elsőrangú tehetségeket igényel, mert annyi pszihologiai nonszenszen épül föl, hogy ha az előadó művészek nem kellőleg fegyelmezettek, nagyon csekély árnyalattal az egész mű a nevetségesség szféráját érinthette. Az emberi ösztön: a halál, a pusztulás elleni küzdelem, a mely a legkinzóbb lelki fájdalom, csapás dacára is kitör az emberből. E tételt a következő mese keretében akarja igazolni a költő. Jean Bernou (Palágyi) hires sebész-orvos, a ki vérben gázol és emberi húsban vág, metsz, fűrészel, hogy szenvedő embertársait megmentse a haláltól, — feleségül vesz egy tanítónőt, Cecilie-t (Palágyiné). Cecilie egy túlfinomult idegzettel biró, mondhatni neuraszténiás, vagy hisztérikus hölgy, a ki szánalomból érdeklődik egy tüdővészes asszisztens iránt. A férj gyanúját felesége ellen felébreszti Laupuet (Czobor), a ki a fiatal orvosnak Ceciliehez intézett levelét is átadja, melyben találkozóra szólítja fel a nőt. A férj akarata szerint másnap a hajnali vonattal el kell utaznia birtokukra a feleségnek. Cecilie azonban részint dacból és szeszélyből, részint sajnálatból, de nem bűnös szándékból a fiatal asszisztenst éjszaka a maga szobájába rendeli. André, a férjnek az öcscse meglátja, a mikor a fiatal ember beoson Cecilie szobájába, a hová az aludni nem tudó férj be akar menni, hogy egy könyvet megkeressen. André visszatartja. De ennek igaz okát sajnálatból nem akarván elárulni, félrevezeti bátyját, a kit a fiatal asszisztens lakására utasít azon hazug ürügygyei, hogy bátyjának nejét
