Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)

1907-07-28 / 30. szám

2. oldal.

szervezeteket abban a se hús se hal állapotban, melyben mindentől és mindenkitől függve, eredményes és hivatásszerű munkát alig teljesíthettek.

A dánosi rablógyilkosság esetéből sok tanulság fakad és talán ez eset alkalmas lesz arra, hogy Magyarország reputációjának megmentése érdekéből is, végre a közrendészet ügyében döntő lépésre határozza magát hazafias kormányunk.

Egy tanító, az iparos- és kereskedőtanulókhoz.

Irta és az ungvári iparos- és kereskedő-tanulók iskolájának évzáró ünnepén elmondotta Takács László.

Ti már bizonyára hallottatok s magatok is jól tudjátok, hogy vagyont, jólétet, — általában véve a földi javakat szerezni nem könnyű, — sőt manapság talán már a lehetetlenséggel határos feladat. A ki földi javakhoz igaz, egyenes és megengedett utón hozzá akar jutni, annak oly kitartással, oly hangyaszorgalommal kell tevékenykedni, annak a józan és takarékos életmódhoz oly szigorú következetességgel kell ragaszkodni, hogy az erejét és kitartását bizony sokszor kemény próbára teszi.

De a milyen nehéz a földi javak megszerzése, éppen olyan nehéz, olyan nagy feladat azok megtartása is. Sok önfeláldozásra, nagy önmegtagadásra és kitartó munkabírásra van szüksége annak, a ki — a mai nehéz viszonyok mellett — szerzett vagyonának birtokában akar maradni. Tehát a földi javaknak nemcsak megszerzése, hanem megtartása is egyaránt nehéz feladat.

Legnagyobb földi kincsünk, mely minden vagyont, a melyet csak magunkénak mondhatunk, fölülmúl, — a mi drága, a mi szép magyar hazánk; ez a föld, amelynek áldásaibau mindnyájan egyaránt részesülünk s a mely oly gazdag, oly szép, hogy Petőfi Sándor úgy énekelt róla: „Ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta.“

Ennek a mi legnagyobb kincsünknek megszerzése szintén nagy áldozatába került nagynevű őseinknek, a kik elszánt bátorságukkal, páratlan vitézségükkel s erős kardjukkal szerezték meg számunkra azt a földet, a mely immáron 1000 esztendő óta a magyar nemzet elvitázhatatlan tulajdona. Párducos Árpád s hős vezértársai az általuk vezetett magyar néppel együtt sok viszontagságon, sok nélkülözésen mentek keresztül, mig sok évi bolyongás után a honnak határát átlépték. S átlépve az áldott ország határát, még hét hosszú esztendő telt el kemény és elszánt harcokban, miglen a föld, Attila öröké, teljesen a kezükre került. Mig ez elkövetkezett, mig ez megtörténhetett, sok derék magyar vitéznek vére hullott e haza földjére. Nagy árt fizetett tehát a magyar nemzet e földért, e hazáért; nagy árt: sok ezer honfiúnak és honleánynak a honfoglalás harcaiban szétömlött piros vérét.

De ha a magyar nemzet már e haza megszerzéséért is oly nagy árt fizetett, még sokkal nagyobb áldozatot követelt annak 1000 éven keresztül való csorbítatlan megtartása. Mert az ország áldott földje, délibábos rónája, erdő koszoruzta, vadakban bővelkedő, vadregényes hegye-völgye,' halakban gazdag négy hatalmas folyója sokszor költötte fel a szomszéd népeknél az irigységet, a birtoklás vágyát; s ezek többször próbát tettek arra nézve, hogy a magyar nemzetet hazájukból kitúrják. A magyar nemzet ezeket a sok oldalról jövő támadásokat mindig sikeresen visszaverte ugyan, de azon ádáz harcokban, miket ellenségeivel viselt, minden vitézsége és harcrakószsége mellett is igen sokszor száz sebből is vérzett a magyar nemzet teste. És sokszor, igen sokszor úgy tetszett, hogy a magyar nemzet végső órái elkövetkeztek s hogy a hazának honfiak vérével megszentelt földje már idegen kézre kerül. Első királyainknak a németekkel való küzdelmei, a tatárjárás szomorú évei, a mohácsi vész, a török hódoltság másfélszász éve alatt viselt rabbilincsek s az ez után következő évszázados küzdelmek legnagyobb ellenségeinkkel: a németekkel, a kuruc- hadjáratok, az 1848—49. évi szabadságharc, mind-mind szomorú tanúbizonyságai annak, hogy a haza .fenntartása, szabadságának megvédése még annak megszerzésénél is nagyobb áldozatot követel. A mennyi szenvedés e földön csak elképzelhető, abban a magyar nemzetnek ezeréves küzdolemteljes múltjában mind része volt. Szomorúság, gyász, vérözön és könnyek sürü árja mind osztályrészül jutott a magyar nemzetnek a hazájáért vívott küzdelmekben. Nem csoda tehát, ha e küzdelmek hosszú sorát látva, hazánk egyik koszorús költője az ország legnagyobb folyójárói a Dunáról igy énekelt: „Buda, Mohács, Nándornál elfutó, — Talán honomnak könnye vagy te nagy folyó.“

És e harc — kedves ifjú barátaim — a melyet a magyar nemzet hazájáért már 1000 esztendőn keresztül viselt, e harc napjainkban is tovább folyik. Még most is, s még igen sokáig küzdés vár mindnyájunkra hazánkért, hazánk jólétéért, függetlenségéért. De azért egyben mégis külömbözik a jelen a múlttól, abban t. i., hogy a harcnak modora most már más, mint volt ezelőtt. Eleink, vitéz őseink karddal küzdöttek hazánk fennmaradásáért; vérüket ontották, életüket féláldozták annak javáért. Manapság azonban már nem a kard azon fegyver, a mellyel síkra kell szállanunk. Ma már nem a vassal, a durva erőszak fegyverével kell küzdenünk, hanem a szellemi fegyverek tárházában rendelkezésünkre álló azon fegyverekkel, amelyeket a tudás, az elő- haladás, a műveltség, a különféle tudományokban és ismeretekben való otthonosság adnak a kezünkbe. Igaz, ma már a béke fegyvereivel kell síkra szállanunk

“CT 3s ellenségeinket a tudós, az előhaladás, a miveltség fegyvereivel kell legyőznünk.

De ha sikert akarunk aratni, ha a jelennek e harcában győzők akarunk maradni, úgy abban a harcban, amelyet hazánk jAvoltáért a béke fegyvereivel viselünk, a haza minden fiának részt kell venni. Nem szabad magát e harcból senkinek sem kivonni; részt kell abban venni urnák és pórnak, iparosnak és kereskedőnek, ifjúnak és öregnek, asszonynak és leánynak egyaránt. Mindenkinek síkra kell szállani, ha sikert akarunk aratni.

De e békés harcban a legnagyobb feladat, a legfontosabb hivatás mégis az iparosokra és kereskedőkre vár. A mi kedves hazánk addig földmivelő állam volt, sőt még ma is az; földjének termékenysége arra utalta, mintegy vonzotta lakóinak legnagyobb részét, hogy a földmivelés egyes ágainak üzésével keressék meg mindennapi szükségleteiket. így lett a földmivelés a magyar népnek évszázados foglalkozása, mely sokáig, igen sokáig nemcsak egyeseknek, hanem az egész országnak igényeit teljesen kielégítette. Manapság azonban, a rohamos előhaladás és fejlődés korszakában a földmivelés nem elégítheti ki többé az igényeket. Ma már fejlett iparra s az ipar révén fellendülő élénk kereskedelemre van szükségünk, mert csak az ipar és kereskedelem fellendülésétől várhatjuk hazánk közgazdaságának emelkedését s ezzel kapcsolatban polgárainak jobb boldogulását. Ha tehát hazánkat nagynak, gazdagnak és függetlennek, polgárait pedig megelégedetteknek és boldogoknak akarjuk látni, úgy minden áron ipart kell teremtenünk, hogy felszabadulva a külföld, s különösen Ausztria függésétől, pénzünk, vagyonunk ne oda vándoroljon, hanem ez országban megmaradva, annak közgazdaságát emelje.

De megfelelő ipart csak ügyes és szakavatott iparosok teremthetuek ; élénk, sokra vállalkozó kereskedelmet pedig csak képzett és ügyes kereskedők indíthatnak. Főtörekvósünk tehát kell hogy főleg oda irányuljon, miszerint minél több ügyes, vállalkozási szellemmel biró, szakképzett iparosaink és kereskedőink legyenek.

Ezen törekvés inditotta Ungvár városát arra, hogy a ti számotokra — k. ifjú barátaim, — a kik ipari és kereskedelmi pályára szántátok magatokat, évekkel ezelőtt külön iskolát létesítsen. Éz az iskola, amelynek falai között most is időzünk, sok mindenféle hasznos ismerettel lát el benneteket, amelyekre majd egykor választott pályátokon szükségetek leend.

De ezen ismeretek egyedül még nem képesítenek titeket semmiféle iparágnak gyakorlására. Nektek ehhez az ismereteken kívül még ügyes kézre, óles szemre és helyes megfigyelésre is szükségetek van s ezeket legnagyobb részben csak a műhelybe, mestereiteknek gyakorlati útmutatásai alapján sajátíthatjátok el. Szükséges tehát, hogy az inasiskola pontos látogatása s az iskolában tanulmányaitoknak lelkiismeretes teljesítése mellett a műhelyben is szorgalommal, odaadással és kitartással teljesítsétek mindazt, a mi majdan az életben hasznotokra fog válni.

Ha pedig tanulmányaitok, tanuló-éveitek befejezésével mint segédek, majd pedig mint fiatal emberek avagy üzlettulajdonosok léptek ki az élet küzdő porondjára, ne gondoljátok, hogy ti már mindent tudtok. A tanulás nem érhet véget még akkor sem, ha majd a magatok kenyerét fogjátok enni; sőt ha a korral akartok haladni, ha abban a nagy versenyben, amely manapság minden téren óriási sikereket ölt, ti is meg akartok állani, úgy ezután még fokozottabb mértékben kell tanulnotok. „A jó pap holtig tanul“, mondja egyik közmondás — s ez — fiatal barátaim — mindenkire egyaránt vonatkozik.

De az elméleti és gyakorlati tudás, a korral való haladás mellett még egyéb jótulajdonságokat is kell szem előtt tartanotok, ha boldogulni akartok. Ilyen első sorban a takarékosság és józan életmód. Aki nem takarékos, aki szokásaiban, életmódjában nem követi a legszigorúbb józanságot, az — bármilyen

ügyes, bármilyen munkabíró is legyen

_sohasem

boldogulhat, mert nem tudja a nehéz munkával megkeresett filléreket megbecsülni. Aki pedig a fillért meg nem becsüli, az a koronát sem érdemli. Legyetek hát takarékosak s becsüljétek meg a nehéz, fáradságos munkával megszerzett filléreket. Kivált pedig álljatok ellent a játék szenvedélyének, a kártyának, mert ez már sok embernek és sok jobb sorsra érde- mes_ családnak romlását okozta. Washington György, az É. A. Egyesült Államok szabadságának e legendás hőse s a köztársaság egykori elnöke, mély undorral viseltetett a kártyajáték iránt, amelyet minden bűn kutforrásának tartott. — A kártyajáték — úgymond — megrontója a jellemnek és egészségnek, gyermeke a kapzsiságnak, testvére az igazságtalanságnak s atyja a megsemmisülésnek. Forduljatok hát ti is undorral ettől a szenvedélytől, mely már sok embernek okozta romlását.

Legyetek továbbá munkátokban kitartók és kevéssel megelégedők. A munka sikere nem következik be mindjárt azonnal ; ez néha igen hosszú időn várat magára. De aki szívós kitartással küzd és fáradozik, s igényeiben kevéssel megelégszik, az végre is boldogul s eléri a siker pálmáját.

Szeressétek hazátokat, ezt a szép, áldott földet, amelyhez bennünket 1000 esztendőnek küzdelme, dicsősége és szenvedése hozzáfűz. „Minden ember legyen ember és magyar, Akit e föld hord s egével betakar“ — mondja Vörösmarty Mihály költőnk hires Fóthi dalában. Igaz magyar pedig az, aki jó- és balsorsban híven kitart hazája mellett, s aki nem határozza el magát egykönnyen arra, hogy akkor, amidőn megélhetése itthon talán kissé meg van nehezítve, a tengeren túl uj hazát keressen. — „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, — áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és halnod kell. „A költő e sza30. szám.

vainak hü követése legyen hazaszeretetünk igazi fokmérője.

Végül pedig még arra kérlek: legyetek istenfélők és vallásosak, mert csak a vallás nyújthatja nektek a megpróbáltatás nehéz idejében azt a megnyugvást, amely az embert még a szerencsétlenség óráiban is sorsával kibékíti. Vallás nélkül, az ur félelme nélkül nincs erkölcs; erkölcs nélkül pedig csak a megsemmisülés várhat reánk. Erkölcs nélkül még a hajdani Róma is, az Ókornak e gazdag és virágzó városa „megdőlt s rabigába görnyedt.“

Tehát a munkaszeretet, a takarékosság és józan életmód, a megelégedés és kitartás, a haza- szeretet és vallásosság legyenek azon vezérlő csillagok, amelyek életutjaitokra fényt és derűt hintsenek. Ha ezeket fogjátok követni, ha ezek vezetésére bízzátok magatokat, úgy jólét, áldás és boldogság lesz osztályrészetek s általános tisztelet fog benneteket környékezni mindazok részéről, akikkel csak érintkezni fogtok.

S hogy ezt a tiszteletet mindazok, akik azt megérdemlik, működjenek bár az ipari vagy kereskedelmi pályán, polgártársaik részéről mégis kapják, arra itt Ungváron élő példáink vannak mindazon tiszteletreméltó iparosokban és kereskedőkben, akik munkásságuknál, dicséretes törekvésüknél fogva oly általános tiszteletnek és tekintélynek örvendnek, hogy városunk közéletének intézésében tevékenyen részt vesznek és fontos szerepet betöltenek.

Ezen tiszteletreméltó egyének szolgáljanak nektek is példaképül a jövendő életben.

Kiváló örömünkre szolgál — kedves fiatal barátaim — tudni azt, hogy köztetek is több olyan fiú akad, a ki szorgalmával, jó magaviseletével s helyes magatartásával elismerésünket kiérdemelte s a ki tanu- jelét adta annak, hogy valódi komolysággal készül arra a fontos pályára, a melyre magát szánta. Különösen egy tűnt ki azzal, hogy három évi iskolalátogatásának ideje alatt mindég kiváló szorgalmat, pontosságot, igyekezetét, jó magaviseletét tanúsított. A nm. vall. és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ezen tanuló megjutalmazására, igyekezetének elismeréséül 100 K koronát küldött az igazgató ur kezeihez, a ki ezen jutalomösszeget az illetőnek a mai ünnepély alkalmával át is fogja adni. Ezen szép és nagy kitüntetés, a mely egyik társatokat érte, szolgáljon nektek is buzdításul arra, miszerint pályátokon kitartással és igyekezettel előre haladjatok, hogy egykoron ti is ezer év óta fenálló dicső hazánknak erős támaszai, hasznos polgárai lehessetek, hogy a Fóthi dal utolsó versszakával ti is elmondhassátok magatokról:

Vér, veriték, vagy halál az Mit kiván :

Áldozatként rakjuk azt le Zsámolyán.

Hogy mondhassuk csend s viharban :

Szent hazánk !

Megfizettük mind, mivel csak Tartozánk !

Adja a Mindenható, hogy úgy legyen !

Kereskedelmi Csarnok Ungvári.

A Kereskedelmi Csarnok e hó 14-én tartotta meg Mezei Gyula elnöklete alatt alakuló közgyűlését, melyen Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, dr. Mocsári Miklós városi tanácsos és mintegy 150 tag jelenlétében megállapította alapszabályait. Ez alapszabályok szerint a csarnok célja: a kereskedelmi érdekek gyámolitása, előmozdítása, szellemi és társas élvezetek nyújtása, a magyar nyelv gyökeresitése a kereskedelemben, kereskedelmi szakkérdések megvitatása, a tagok közötti társas viszony gondozása, főnökök és alkalmazottak közti vitás kérdések eldöntése, kereskedelmi alkalmazottak továbbképzése stb.

Az alapszabályok felolvasása és megvitatása előtt dr. Juszkovits Mór az előkészítő bizottság jegyzője előadta az alakulás történetét. 150 tagja van a Csarnoknak ; gyárosok, utazók és helybeli adakozók 600 K-át küldöttek az alapítási költségek részbeni fedezésére.

Helyiségeit a Csarnok Schulz Kelemen Széchenyi- téri házában szeptember hó első napjaiban fogja megnyitni, mely időtől egy 6000 K értékű könyvtár fog a tagok rendelkezésére szolgálni.

A Csarnok a kereskedelmi alkalmazottak részére továbbképző tanfolyainot szervez, melynek költségeihez a kassai kereskedelmi és iparkamara 400 K, a kereskedelmi minisztérium 400 K és a közoktatásügyi minisztérium 400 K segélylyel járul. A minisztériumok ezenkívül megígérték a tanfolyam erősebb támogatását is. E tanfolyam 8 hónapon át heti 8 óra alalt ingyen fogja a kereskedőket érdeklő szakkérdéseket előadni. A szervezeti szabályok időközben a minisztériumhoz felterjesztettek. A tanfolyamra eddig 40 hallgató jelentkezett, mely szám azonban még emelkedni fog.

Ungvár város iparhatósága azon súrlódások és vitás kérdések eldöntését, melyek a kereskedő főnökök és alkalmazottak között felmerülnek, a Csarnok választott bíróságára bízta. Eddig 2 Ízben merült fel ily ügy, melyek közül egyik békésen, a másik Ítélettel nyert befejezést. Az ítéletben mindkét fél megnyugodott.

Célirányos, hogy kereskedőink egymás elleni ügyeikben is a Csarnok választott bíróságát kérjék fel döntésre a kérelem e végből a Csarnok elnökei, titkára vagy ügyészénél jelentendő be.

A Csarnok ezenkívül Ungmegye bármely lakosának hitel s vagyoni viszonyairól értesítést nyújt.

Az alapszabályok elfogadása után az elnök elrendelte a szavazást, melynek eredménye a következő: elnök Mezei Gyula, társelnök Hámos Aladár, titkár