Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-05 / 18. szám
45. évfolyam. — 18. szám Ungvár, 1907. május 5. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek : Csak az ,,Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K | Negyedévre . 6J K Félévre .........4 K | Egyes szám . 20 f Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 f ,,Iliig vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt : egész évre . 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. HETILAP. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A vízvezeték ügye. Hosszas tervezgetés, éveken át tartó eszmecsere után végre az 1904. év augusztus havában megszavazta a város képviselőtestülete a 10,000 K-ás vízvezetéki kölcsönt, mely összegre a próbafúrások és próbakut elkészítése, illetve eszközölhetése céljából volt szükség. A közönségnek az a része, mely erősen érzi az egészséges viz hiányát, s az a rész, melynek a viz beszerzése évenldnt egész kis tőkéjébe kerül: az összeg megszavazása után határozottan azon véleményben volt, hogy a kölcsönfelvételt a lehető leggyorsabban fogja követni ha nem is mindjárt a vizvezetéki mű kiépítése, de legalább is a próbakut elkészülte, s ennek alapján az egész műnek megtervezése és költségvetésének összeállítása, — hogy Így biztos adatok birtokában — a város egészségügyét s közbiztonságát igen nagy mérvben előmozdítani hivatott vízvezeték mily módon történhető kiépítése is legalább tanácskozás tárgyát képezhesse. A közönség azonban ebben a feltevésében is, mint annyi sok másban, erősen csalódott. A pénz, a legnagyobb földi hatalom meg- levése dacára a dolog nagyon nehezen mozdult meg, s most, a pénznek közel három évvel való beszerzése után sincs meg a próbakut, annál kevésbbé vannak meg a tervek és költségvetés, melyek nélkül pedig a kivitelről érdemlegesen tárgyalni sem lehet. Pedig van a városnak két orvosa, kik legelső sorban volnának hivatva az előmunkálatok mielőbbi befejezését sürgetni, hisz ők tudják, vagy legalább is nekik kellene első sorban tudniok, hogy az egészséges ivóvíz mennyire szükséges e vízben ugyan nem szűkölködő, de a legalaposabban megfertőzött vizű városban. Van azután a városnak most már mérnöke is, a kinek egy pillanatig sem szabadna tűrnie, hogy megkezdett munkálatok éveken át húzódjanak, vagy hogy elvállalt műszaki kötelezettségek ne teljesittessenek. Persze, persze: a vízvezeték úgy az orvosoknak, mint a mérnöknek szakba vágó dolga : ez tehát rájuk nézve közömbös. Mert hát ma megfordított világot élünk, mindenki más szakban munkálkodik; példa a színházépítés is, a mi első sorban orvosi és rendőri beavatkozásnak köszöni (ha ugyan van benne köszönet) létét. Ha azt az ambíciót, a mit a rendőrkapitány és v. főorvos, — mint a közegészség és köztisztaság fő helyi őrei — a színházépítés ügyében kifejtettek, csak kis részben a vízvezeték ügyére fordították volna, ma, az e célra megszavazott kölcsön harmadik évében, legalább a próbakutnak készen s az összes tervek és költségvetések birtokában kellene lenni. S ma még a próbakut sincs meg. A múlt őszszel megkezdett kutépités félbe maradt, s hogy tovább fog-e épülni vagy sem, arról a közönség mi tudomással sem bir; holott a kútnak a múlt év folyamán való elkészülte esetén most már a vizvezetéki tervek is kezeink között lehetnének. És hogy ez a késedelmezés mily hátránynyal járt a városra, annak bizonyítékául tessék a következő, s a fővárosi napilapok m. vasárnap megjelent számában közölt hivatalos jellegű cikkelyt elolvasni: Vidéki városok vízvezeték-ügye. Kormányzási körökben már régebben szemet szúrt az a visszás helyzet, hogy a vidéki városokat és községeket rendszerint külsőséges szempontok vezetik a városrendezés körül. Először színházat, villamos világítást, meg aszfaltot csinálnak, s a mi legelsőrendü közszükséglet, a csatornázás és vízvezeték, mindig legutoljára marad. A földmivelés- ügyi minisztérium akként vélt segíteni e viszás- ságon, bogy a vidéki városok és községek csatornázási, valamint vizvezetéki terveit ingyen készítette el. Fontos hivatást töltött be azonban a minisztériumnak ezzel foglalkozó osztálya, mint szakértő és ellenőrző tényező is, mert hazánkban még alig egy évtized előtt kizárólag külföldi szakemberekre voltunk utalva, ha vízvezetéki ügyekről volt szó. Az osztályt öl is halmozták tervezési munkákkal, a városok és községek viszont a tervek megvalósításával már keveset törődtek. Emellett mindinkább ráterelődött a nagyfon- tosságu kérdésre magánmérnökeink figyelme is, a kiknek intenzivebb munkáját azonban lényegesen gátolta a városok visszás felfogása, hogy úgy is ingyen — a mi pedig tévedés, mert a felvételek készkiadásait meg kellett fizetniök — jutnak a tervekhez. Szóval a közegészségügyre nézve mérhetetlen fontos vizvezetéki és csatornázási kérdés végleg megérett a reformra, a mi legközelebb már be is fog következni. A földmivelésügyi minisztérium ugyanis jövőben csak az államsegélyt kapott és 10.000 lakoson alóli községek vizvezetéki terveit lógja elkészíteni, mig a többieket teljesen a magánvállalkozáshoz utalja, fentartván a kormány felülvizsgálati és ellenőrzési jogát. Ezzel valószínűleg uj korszaka nyilik a csatornázás és vízvezeték létesítésére irányuló törekvéseknek, mert az igy előtérbe kerülő szép műszaki feladatok bizonyára teljes mértékben felkeltik a magán- mérnökök figyelmét. E sorokban a földmivelésügyi miniszter bejelenti, hogy a többi vidéki városok között most már Ungvár sem számíthat arra, hogy a vízvezeték terveit és költségvetését saját közegeivel a legminimálisabb összegért elkészíttesse. Most tehát, ha a város a vizvezetéki terv birtokába akar jutni, az csak úgy lesz lehetséges, ha annak elkészítőjét busásan megfizeti. Ez a fizetés pedig az e célra felvett 10,000 K-ás kölcsönből ki nem kerül, holott a próbakutnak még a múlt év folyamán való elkészülte esetén a miniszteri kiküldött készkiadásai is fedezetet találtak volna a 10,000 K-ból. íme, igy jár az olyan város, melynek szakközegei nem a saját szakuk ügyeit tartják legelső sorban kötelességüknek ellátni. Mindennek pedig a közönség adja meg az árát, ámbár a vízvezetéknek nem is ihatja a levét! Finale . . . Irta Rónai Zsigmond. . . . Nem kereslek többé. Felejts el kacagva, Ne zavarja semmi édes leányálmod’. Hulló könnyeimet soha meg nem látod. . . . Én megáldlak - más tán megátkozna. . . . Haladj csak tova csalóka utadon, Talán nem is soká te is eljutsz oda — Talán nem is soká te is majd zokogva Bűnbánóan térdelsz egy elhagyott hanton . . . A távozóhoz. Irta Koroda Pál. Ne hagyj el! Oh ne vidd magaddal, A régtől várt tavaszt, Számomra balzsam nincs legében, Ha vele nem maradsz. Hiába nyílnak, illatoznak Az ibolyák nekem, Ha őket a te kebledre Frissen nem tűzhetem! Pacsirta, csalogány dalában Mi gyönyört leljek én, Mikor nem csendül a te hangod, Legédesebb zeném ? Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, A milyen a szivem 1 A tehetség. Irta Zöldi Márton. Morvái Pál színigazgató elégedetten dörzsölgette ' a kezét, mikor Földváry Jolánt drámai hősnőnek szer- | ződtette. Sietett is közölni örömét a rendezővel, az öreg | Balázsyval. — Láttad, Móric? kérdezte. — Láttam. — Mit szólsz hozzá? Az öreg rendező, valamikor hires bonviván- sziuész, egykedvűen tekintett maga elé. — Szép leány . . . — Hóditó szépség, deklamálta az igazgató. Klasz- szikus szépség. Micsoda szempár. Vadakat lehet vele szeliditeni és szelídeket vadítani. És a termete I Becsületemre, vónuszi termet . . . szinte hullámzik. Ha ez eljátsza Stuart Máriát . . . — Hullámozni fog, vetette közbe fanyar hangon a rendező, mert csupa dagály. Csak egy szerepben láttam, de a többiről szivesen lemondok. Az igazgató kelletlenül fészkelődött a székében. — Az más, mondotta, te művészi szempontból beszélsz, de nekem az üzleti szempontot is tekintenem kell. Hiába, a közönség szereti a szép női arcokat és a közönségnek igaza van. A szép asszony pozitív esztétikai gyönyör . . . Hátha még ízléssel öltözködik. Ennek a lánynak pedig mesés toalettjei vannak. Páris- ban felléphetne. — Azt elhiszem, bólintott az öreg rendező, ott talán még nagyobb toalett-sikere lenne . . . Grimaszt vágott s kissé idegesen folytatta. — Ha a hárem számára kellene hölgyeket szállítani, azt mondanám, pompás akvizició, de ha arról van szó, hogy Stuart Máriát játsza, akkor azt mondom, hogy a lefejezési jelenetet az első felvonásba kell tenni . . . Egyébként a te dolgod. Megyek a próbára. Az igazgató nem tartóztatta. Egyedül maradt és ismét elégedetten dünnyögött maga elé: — Az öregnek igaza van és még sincs igaza. .. A szépnek sokat megbocsátanak a színpadon, a nem szépnek csak akkor, ha igazi művésznő ... Itt van a Major Nelli . . . olyan művésznő, hogy engem is meg- rikat a gázsi napokon is, mikor igazán közömbös vagyok minden iránt. És mégis egyre azt hallom : „milyen kár, hogy nem szép“. Még azon a héten fellepett Földváry Jolán, a hires szépség. Az igazgató, hogy a közönség figyelmét a szépségére terelje, az „Erdő szépe“ című darabban léptette fel. Rokonszenvesen fogadták. A fellépést követő napokon alig beszéltek egyébről, mint ennek a szőke, fejedelemnői alakú színésznőnek igéző szépségéről. — Ilyet még nem láttunk ... Ez felülmúl mindent ! — Éz volt a kritika. Azok az urak, a kiknek idejük és hajlandóságuk van a színésznőknek udvarolni, körülrajongták mindenfajta szeretetreméltósággal. A város előkelői titkon és nyilvánosan versenyeztek a társaságáért. Naphosszat élvezhette az ünnepeltetés gyönyöreit. Igen, egész nap, csak este, az előadások kezdése idején tartott némi szünetet az ünnepeltetés. A szép leány már az első napokban tapasztalta, hogy ilyenkor a figyelem másfelé terelődik, egy kis vézna, közönséges arcú leány felé, ki nappal mit sem számított, ki egy megyei Írnokot nem tudott volna meghódítani magának ... Ki biján volt mindenféle külső előnynek. Ez a nem szép leány Major Nelli volt, a színházi kellékes leánya, ki kissé tompa hangján csodás melegséggel tudta kifejezni a legmélyebb érzést, a leg-
