Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-05 / 18. szám
2. oldal. uisr G18. szám. Kereskedősegédek továbbképző tanfolyama,- Két levél. — 1. Az „Ung“ tekintetes szerkesztőségének Ungvár. Csatoltan küldöm a kassai kereskedelmi kamarának hozzám intézett átiratát s egyben értesítem a tek. Szerkesztőséget, hogy az abban kért közbenjárásra — Ungvár gazdasági és kulturális fejlődéséről lóvén szó — kész örömmel vállalkoztam s a kassai kereskedelmi kamarának és Deil Jenő kamarai titkár urnák Ungvár érdekében történt nagylelkű gondoskodásáért hálás köszönetemet fejeztem ki. Budapest, 1907. ápr. 28. Kiváló tisztelettel kész hive: Dr. Visontai Soma. II. Nagyságos dr. Visontai Soma orsz. képviselő urnák Budapest, Országház. Van szerencsém Nagyságodnak szives tudomására hozni, hogy a kassai kereskedelmi és iparkamara folyó hó 11-én tartott közgyűlésében a következő előterjesztést tettem: Ungvár városában, a kamarai kerület egyik legkiválóbb kereskedelmi emporiumában mintegy negyed- félszáz kereskedelmi üzlet áll fenn, melyekben körülbelül 180 tanonc nyer a kereskedelmi szakmában gyakorlati kiképzést és több mint 80 kereskedő segéd áll alkalmazásban. A ki a vidéki városok kereskedelmi viszonyait ismeri, tudja azt, mily gyarló előképzettséggel bírnak rendszerint azon ifjak, kik a kereskedői pályára lépnek. Az előképzettségükben mutatkozó fogyatkozásukat a vidéki tanonciskola nem tudja pótolni. A kereskedő tanonc végig járva az iparos-tanonciskolát és tanonc- idejét befejezve, annak rendje és módja szerint felszabadul és kereskedő segédnek lesz előléptetve. Mint ilyen azon lesújtó öntudatra ébred, hogy szakmájának legelemibb fogalmaival sincsen tisztában, hogy a könyvvitelről sejtelme sincsen, levelezni nem tud, hogy az áruisméhez nem is konyit, hogy a váltó és kereskedelmi jog előtte terra inkognita. A ki a hazai kereskedelem fejlődését, megizmosodását és felvirágozását komolyan akarja, azt mély szomorúsággal tölti el ezen lehetetlen állapotnak szemlélése. Ha már nem áll hatalmunkban oly törvényes intézkedéseknek elhatározását kieszközölni, melyek lehetetlenné tennék, hogy a kereskedelmi pályára oly ifjak lépjenek, kik az ismeretek elemeit sem vallhatják magukénak, akkor kövessünk el legalább minden lehetőt arra nézve, hogy kereskedelmi pályán működő fiatal nemzedéket arra képesítsük, miszerint gyakorlati irányú tanfolyamokban a hiányzó ismereteket pótlólag megszerezvén, a lótérti harcban megállhassanak. A kassai kamara évek hosszú során át követelte, hogy a kereskedői alkalmazottak számára országszerte továbbképző tanfolyamok szerveztessenek az államnak és a kereskedői érdekeltségnek támogatása és anyagi hozzájárulása mellett. A kamarának anyagi támogatása mellett kerületének több városában állanak fenn ilyen tanfolyamok. Tekintettel arra, hogy Ungvár városában kereskedő segédek részére egy továbbképző tanfolyamnak létesítése feltétlenül szükséges, javasolom, hogy a kamara ezen tanfolyamát állami és kamarai támogatás mellett feltétlenül még az 1907. évben létesítse. A tanfolyam tantárgyai: 1. könyvviteltan, 2. a kereskedelmi levelezés, 3. az áruisme és 4. a váltó- és kereskedelmi jog volnának. Indítványozom, hogy a kamara ezen tanfolyam költségeire az 1907/8. tanévre 400 (négyszáz) korona segélyt engedélyezzen és indokolt felterjesztésben kérje a kereskedelemügyi és közoktatásügyi miniszter urakat, hogy a tanfolyam költségeihez szintén 400—400 koronával hozzájárulni méltóztassanak. Ezen előterjesztésemet a kamara közgyűlése egyhangúlag elfogadván, a mai napon fenti szám alatt felterjesztést intéztünk úgy a kereskedelemügyi, mint a közoktatásügyi miniszter urakhoz. Minthogy tudom, hogy Nagyságod melegen érdeklődik Ungvár városának gazdasági és kulturális fejlődése iránt, arra kérem, hogy hathatós befolyását érvényesítvén, kieszközölni méltóztassék, hogy az említett minisztériumok a kórt 400—400 korona segélyt engedélyezzék. Kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítása mellett vagyok Kassa, 1907. évi április hó 26-án. Nagyságodnak őszinte hive: Deil kir. tanácsos, titkár. Amerika-láz. (a.) Jó Tompa Mihály költőnk azt irta kedves barátja, Kerényi Frigyes után, a ki a szabadságharc csillagának lehanyatlása után Amerikába ment: „Szivet cseréljen az, a ki hazát cserél.“ Ezzel azt akarta mondani, hogy nagyon nehéz dolog ám a hazát elcserélni, a melylyel szinte a szívnek az elcserólése karöltve jár. A mikor látom, hogy ez is, az is nekivág az uj j világnak és sokan, nagyon sokan, ijesztő nagy szám- j ban vitorláznak más hazát keresni, megdöbbenve kérdezem : hát az a rémséges nagy tömeg szintén szivet cserél? Ma Magyarországért dobog, holnap Amerikáért érez, mint akár a csapodár ifjú, a ki hol a szőkéért, hol a barnáért rajong. Nem! Nem lehet! A ki egyszer magyarnak született, — ha a nehéz viszonyok arra kényszerítik is, hogy hazát cseréljen, — az magyar a tengeren túl is. A napokban nehéz szívvel és a meghatottságnak bizonyos nemével hallgattam, a mint két becsületes munkás beszélgetett. — Hát csak elmégy ? Itt hagyod Ungvárt, itt hagyod ezt a hazát ? — El. — Vezéreljen a jó Isten! Csak úgy ne járj, mint én. Látod, ón is el akartam menni. Kétszer voltam már Hamburgban, hogy onnét átmenjek hajóval. Először ott várt rám a sürgöny, hogy atyám meghalt. Erre aztán visszajöttem. Másodszor ismét táviratot kaptam, hogy meghalt a kis fiam, a feleségem pedig az utolsó óráit éli. Ismét hazajöttem. A fiamat és a feleségemet, mert az is meghalt, eltemettem. Aztán újra megnősültem, de most már nem mehetek ki Amerikába, mert a feleségem megesküdött, hogy sohasem menne ki sem velem, sem utánam. így hát nem mehetek. Pedig kimennék én is, ha nem szeretném annyira a feleségemet és a kis fiamat! E beszélgetés utolsó mondataiban valami értékes dolgot találok. Olt fészkel a szív fenekén : a hitves és a gyermek szeretető nagy mértékben. A férj kimenne Amerikába, de a feleség és a gyerek itt tartja. Nem érdekes megnyilatkozása ez az egyszerű ember tisztességes, becsületes érzésének ?! Tegyük fel, hogy minden feleség megesküdnék, hogy itt akar élni és halni . . . s tegyük fel, hogy minden férj annyira szeretné feleségét és a gyermekét, mint az a munkás, a kit előbb említettem : megszűnnék az Amerika-láz. Valósággal elfogta ez a láz embereket. Ha pár percig beszélget két ember, biztosra vehetjük, hogy Amerika is szóba kerül. Egyre-másra mennek az emberek. Akárhányszor! csak a férj megy szerencsét próbálni, az asszony visszamarad bizonyos ideig. Hallottam olyan asszonyról, a ki az Amerikába ment férje után megőrült. Befejezem ezt a kis elmélkedést Ábrányi Emilnek az „Amerikai magyarokhoz“ c. lelkesítő versének utolsó szakával, mely igy szól: Vándor sasok, kik fészket raktatok ott künn, Virágzó büszke városok falán : Ha bősz ellenség országunkra törne, Ezt is nyugodtan néznétek talán ? Nem ! Nem ! Tudom, ti akkor vissza jöttök ! Rohantok mind az Óceánon át Hatalmas hévvel, ujjongó haraggal, Halálig védni a magyar hazát. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. A képviselőtestület e hó 8-án délutáni 3 órakor a városháza gyűlés term ében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata ez: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Ungvár város gyámpénztári 1901—1902. 1903. és 1904. évi mérlegének felülvizsgálatáról a m. kir. belügyminisztertől leérkezett leirat folytán a vármegyei törvényhatósági bizottság erre vonatkozó határozatának kihirdetése és tárgyalása. 3. A közkórház és a bábaképző intézet közt megcserélendő belsőségi területekre vonatkozó képviseleti határozatot helyben hagyó törvényhatósági határozat kihirdetése. 4. Zicherman Lajos .felebbezése folytán a városi szemétszállítási vállalat tárgyában hozott elutasító képv. határozatot helybenhagyó törvényhatósági határozat kihirdetése. 5. Ung vármegye főispánjának átirata, melyben arról értesíti a város közönségét, hogy Darvas Adolf t.-hatósági m. kir. állatorvos Budapestre helyeztetett át, állására pedig Ligeti Leo járási m. kir. állatorvost osztotta be. Ezzel kapcsolatosan a polgármester jelenti, hogy ideiglenesen a városi állatorvosi állásra Jozefovics Adolf okleveles állatorvost helyettesítette. 6. A fiók-csapatkórház átépítése tárgyában a m. kir. honvédelmi miniszter leirata folytán 1907. évi április 8-án a képviselőtestületnek 106/1907. számú határozatával 30 nap közbevetése mellett a községi törvény 110. §-a alapján kitűzött első tárgyalás. 7. Boksay János kérvénye a Dajbócz-utcai csatornaköz átengedése tárgyában a képviselőtestület 1907. évi április 8-án 102/1907. számú határozatával 30 nap közbevetése mellett a községi törvény 110. §-a alapján kitűzött második tárgyalása. 8. A Ferenc József-laktanyai belsőségek eladása tárgyában hozott képviseleti határozatot feloldó vármegyei törvényhatósági határozat folytán 1907. április 8-án 103/1907. sz. a. hozott képviseleti határozattal 30 nap közbevetésével a községi törvény 110. §-a alapján kitűzött és elrendelt második tárgyalás. 9. A póttartalékos katonák elhelyezésére szolgáló katonai barak építkezésére vonatkozó átirata a cs. és kir. katonai állomás parancsnokságának s a városi mérnök javaslatának tárgyalása. 10. A honvédlaktanyai épületekben szükséges javítási munkálatokról szerkesztett költségelőirányzat tárgyalása. 11. Özv. Szmerekovszky Andrásnó, Tabakovics Oszkár, kk. Benkő Julianna, kk. Hirsch Szeréna és Berta, Köller Stefánia és Kuberka Mária, kk. Klein Lajos, kk. Erdélyi János és Anna ungvári illetőségének megállapítása. 12. Özv. Herskovics Antalné segély iránti kérvénye. 13. Fejér Emanuel lemondása a „szépészeti bizottsági“ tagságról s helyébe uj tag megválasztása A Szaxun József eltávozása folytán a közkórházi és viharosabb szenvedélyt. Nyugodtan, biztosan uralkodott szerepének minden apró részén. Akár halkan suttogva, akár érdes, kiabáló hangon beszélt, a közönség vakon hitt szavának. A szép Jolán láthatta minden este, hogy a közönsége meghatottsága mily őszinte, ha Nelli játszik. Még a taps dinamikai fokozódása is más elemi erőt fejezett ki, mint mikor neki tapsollak. Önkénytelenül irigység lopódzott a leikébe. És ez az irigység nyugtalansággal, fájdalommal töltötte el. Az elkényeztetett szépségű leány nem hitte volna, hogy valaha színpadi partnert ennyire irigyelni fog. Mikor egy darabban együtt léptek fel, egész nap rossz kedvű, bátortalan volt. Megérezte, hogy az este bármit követ el, csak stafázs lesz. A két színésznő együtt öltözködött. Nelli közömbös arccal festette magát a tükör előtt. Mikor a ruháját összefűzték, könnyű sóhajjal mondotta: — Már a harmadik szerepet játszom ebben az antodős ruhában. Nem csodálnám, ha megszólnának érte . . . Jolán rezignáltan jegyezte meg: — Ön játszhatik akármilyen ruhában . . . — Gondolja? — Úgy van. Az ön győzelme bizonyos . . . Ah, Nelli, ha én úgy tudnék játszani, ha én bírnám azokat az eszközöket . . . — És ha én olyan szép lennék, mint ön. A szép leány elfintorította az arcát. — Mit érek vele ? Látja, nem tagadom, én irigylem önt. Vad,, indulatos, kínzó irigység lep meg, ha látom, hogy ön mint uralkodik az emberek nemesebb indulatain . . . —• Azt hiszi talán, hogy én nem irigylem önt. Önt, a ki mindenkit hódolatra késztet tökéletes szépségével . . . — Esküszöm, hogy ezen nincs mit irigyelni. Igen, körülzsongnak, keresik társaságomat diszkréten és tolakodóan . . . Hallhatok annyi hazugságot, hogy megcsömörlik belé a lelkem. — Nekem nem is hazudnak, arra sem tartanak érdemesnek a férfiak, mondotta Nelli nem minden keserűség nélkül. — De este! — kiáltott Jolán. Este? Hát igen . . . tapsolnak . . . magam is azt hiszem, hogy értem ezt a mesterséget ... De azért van itt is szomorú tapasztalatom. A kik legjobban méltányolnak, nem a férfiak, hanem a nők . . . s a leányt, akármilyen emelkedett lélek legyen is, nem elégíti ki a nők hódolata. — Oh, én büszke lennék reá 1 — mondotta Jolán olyan igaz hangon, a milyet a színpadon sohasem hallottak tőle. — Könnyű önnek, a ki annyi férfiút látott lábai előtt, sóhajtott Nelli a haját igazítva, de előttem csak a színpadi pártnerek térdelnek a szerző utasítása alapján . . . Csöngettek . . . Nelli sietett a színpadra, ő kezdte a darabot. Mihelyt a deszkára lépett, egészen átváltozott, még az arca is más kifejezést mutatott, nemesebbet, vonzóbbat.. . És Jolán látta, hogy a szinfalak mögött a színészek mind megállanak, mintha lábuk gyökeret vert volna. Ezek a cinikus alakok, kik magukon kívül nem ismernek senkit s magukat legkevósbbé, áhítattal követik Nelli minden mozdulatát, A hatás a festéken is átütődik arcukra ... A második felvonásban az ügyelő könnyet törölt ki a szeméből . . . Este Nelli, mintha mindez nem érdekelné, üzleti nyugalommal megy az öltözőbe s szinte kelletlenül tér vissza, hogy hetedszer, nyolcadszor is megjelenjen a lámpák előtt. A harmadik felvonásban óriás, virágbokrétát nyújtanak fel a színpadra Jolánnak, a szép színésznőnek, ki elpirulva fogadja egyik udvarlójának ezt az ízléstelenségét. Érezte, hogy nevetségessé tették a színészek előtt. Az előadás végén az öltöztetőnő behozza a remek virágbokrétát, melyen két hosszú selyem szalag függött. Nelli kíváncsian tudakolja: — Ki küldte, édesem ? Jolán pironkodva mondja: — Nem is tudom, de azt hiszem ... Itt a névjegye. Elolvassa: — Torday Károly . . . Nelli ajkába harap . . . — Az a fiatal mérnök . . . Csinos fiú . . . Tudja, hogy a múlt szezon végén szerelmes voltam bele. — Udvarolt önnek ? kérdezte Jolán. — Nekem? Ah, édesem, nekem nem udvarolnak. Úgy esténként istenítenek, tapsolnak, kihinak, de aztán . . . Megengedi, hogy ezt a bimbót leszakítsam ? — Parancsoljon, akár az egész bokrétát . . . — Ohó, az nem illet meg. Épp akkor ért oda az öreg rendező. Nelli kezében tartotta a bokrétát. — Nini, mondotta a rendező, csak nem kaptál virágot? — Nem. Jolán kapta. — Az más, azt értem. Azzal hátat fordított és elment . . .
