Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-01 / 1. szám

1. szám.

3. oldal.

Bernáth Zsigmond főispán délután a Vs3 órai vonattal érkezett meg Ungvárra Rónay Antal ministeri tanácsos és főerdőtanácsos kíséretében, ki Csapig uta- zott elébe azzal a szándékkal, hogy ha lehet, még az { utolsó pillanatban lebeszélje vakmerő vállalkozásáról.

A vonat megérkezése előtt fél órával katonai különvonat érkezett Nyíregyházáról, mely két század huszárt * hozott. Az állomásnál óriási tömeg várta a főispánt * fekete zászlókkal, inig odébb a Iiadvánci-utca végén ' egy dombtetőn az ugvári gubások meglepetéseként egy gubából varrott, szalmával kitömött bábot himbált egy lécből tákolt akasztófán a siránkozó téli szél. A tömeg- ' nek nagy része behatolt a perronra, hová a főispán nagy bátorságot színlelve lépett ki. Nagy lárma, fütty, ! hólabda, záptojás és paradicsom fogadta. Több dobás * érte a főispánt, Rónayt és a főispánnal utazó, itt isme- . rétién egyént dr. Vojnárovics Sándort, kinek feje felett ^ mint a ministerium kirendelt tisztviselője fölött, az installációk szokott módszereként a tiszteletbeli főjegy- zősóg dicsfénye derengett. A zuhogó zápor s főleg az erősen szocialista szinü paradicsom elől a főispán a váróterembe menekült, honnan csak egy negyedóra múlva mert kijönni csendőri fedezet mellett. Mig a váróteremben időzött, künn pompás kórusban hangzott a gyorsan termett installácziós nóta: Zsiga gyere ki, Zsiga nem jön ki, megállj Zsiga, megbánja ezt valaki! ; A főispán kísérőivel egy fedeles kocsiba szállt, melynek a fékje azonban úgy oda volt nőve a kerékhez, hogy a menet csak lassú lépésben indulhatott el.

Elől a polgárság és az egyetemi hallgatóság fekete zászlóval, utánuk a másik csoport a felöltöztetett és felakasztott embernagyságu bábbal. A huszár- ság négyszöget alkotva közepén a főispán rozoga kikényszeritett fiakere, mely mellett közvetlenül húsz csendőr haladt egy tiszt vezénylete mellett. Jobbról- balról s mögöttük mintegy ötezer ember, folytonosan abcugolva és gazember, bitang hazaárulónak nevezve a főispánt. Útközben is több dobás érte a főispánt és kocsiját. A házak ablakaiból, erkélyekről hullott a támadás, mosolygó leányarcok s csábitó szépasszonyok kendőlobogtatásai helyett megvetéstől izzó tekintetek, puha almát, paradicsomot dobáló hölgyek tarkították a bevonulás diadalmas menetét.

Izgalmas jelenet volt, mikor a menet a várost kétfelé osztó Ung folyó hidjára ért. A nagyszámú csendőrség a huszárság átvonulása után elzárta a hídon való közlekedést. A tömeg a csendőrök vonalát át akarta törni, a csendőrök azonban szuronvtszegezve szorították vissza a tömeget, mely nem törődve az Ungnak gyengén befagyott jegével, azon átrohant s az ujtéri köz felhasználásával a Nagy-utcán a főispán elé került úgy, hogy a városháza előtt egy újabb nagy csapat támadása fogadta a szuronyokkal őrzött főispánt mig a menet Rónay lakása elé nem ért.

A csendőrök többször szuronytszegezve rohamot intéztek a tömegnek Rónay lakása előtt maradt része ellen. Több letartóztatás is történt. Rendkívül izgalmas jelenet volt az, mikor két letartóztatott elmenekült s 3 csendőr utánuk rohant. A tömeg a csendőrök után vetette magát, hogy a két elmenekültet megmentse, úgy annyira, hogy a csendőrök kénytelenek voltak az üldözést abba hagyni. A csendőrség látva a mindig jobban szaporodó nagy tömeget, megerősítést kórt, a mit kapott is. Ennek a hírére lassan megtisztult az utca s a csendőrszuronyoktól fénylő kincstári ház szomorúan nézett bele a közeledő téli alkonyatba. Sok vihart látott, sokszor szégyelte magát, de mai helyzete szinte melancholikussá tette. Nagy időkben még a házaknak is van lelke.

A tömeg itt jó ideig tüntetett, majd lassan osz- lani kezdett. A huszárok elvonultak, csak a csendőrség maradt a szomorú sorsú ház előtt. Az utczán azonban egymást érik a jelenetek. A fiakkerest, ki a főispán ládáit hozta, elpáholták, hasonlóan elpáholtak egy jámbor izraelitát, kiről valamelyik konkurense kisütötte, hogy éppen most szállítja a halat a főispán vacsorájához.

Csendőrség a megyeházán.

A megyeháza ormán busán lengett a fekete lobogó, hirdetvén a nemzeti gyászt.

A vén megyeháza hatalmas kapujával, levett ajtajával, ablakaival éberen nézett bele a leszálló sötétségbe. De odabenn is éberen voltak, A vármegye egész tisztikara együtt. Szorongó érzéssel várva a támadást, a vakmerőséget diadalmasan visszaverőleg. A hajdúk kivont karddal, a tisztviselők e nagy pillan átok tükrözésével arcukon. Öt órakor megjelent a csendőrség Grabovszky hadnagy vezetése alatt. Szomorú sors, a vármegye egy régi tisztviselőjének fia vezetése alatt a vármegye ellen. De hát parancsolták. A csendőrséget az alispán e szavakkal fogadta;

— Felszólítom s kérdezem Önöket, miféle jogon merészkedtek a váimegye autonóm területére lépni? All még Magyarország alkotmánya, vannak még törvényeink, honnan vették a bátorságot, mely ezeknek vakmerő áthágására vezet?

A hadnagy felelt:

— Felsőbb parancsra cselekedtünk.

Ezután az alispán jegyzőkönyvet vett fel a hatósági' betörésről. Tiltakozását újra kifejezte s e tiltakozás után visszavonult a vármegye tisztikara. A csendőrség még lézengett egy darabig azután elvonult. Miért is jöttek. Maguk sem tudták ? Avagy tán magyar szivek dobogtak a felsőbb parancs alatt s ha már cselekedni kell is, pecsétet törni kötelesség is . . ma még ne . . . még ma ne . . . majd holnap.

U N GTüntetések az utcán.

Amint leszállt az este, újra élénkek lettek az utcák s az ifjúság eszközökben pazar macskazenét rendezett a főispán tiszteletére. Zúgott ott minden elképzelhető hangszer, kiabált százféle variacióju torok s bár a csendőrség messze tartotta a kincstári háztól a tüntetőket, a zűrzavarnak nem tudták útját állani a szuronyok. Kijutott a tüntetésből dr. Reisman Henriknek is, kiről az a hir járta, hogy az általa megvett „Ungvári Közlöny“-t a haladópártba készül bevezetni Jó későre járt az idő, midőn a tüntetők eloszoltak. Ráborult a városra az installáció éjszakája, lassankint csend lett, csak a szorgoskodók holnapi előkészületei jelezték a holnapi nagy nap előjelét. Itt-ott vigadtak a diadal reményében, máshol szomorkodtak a kétkedés jegyében s a korcsmákból kihangzott az idevezényelt huszárok, gyorsan eltanult danája :

„Megállj Zsiga, megbánja ezt valaki.“

Pecséttörós.

29-én r. 8 óra előtt Kende István vármegyei levéltáros jelentette a vármegye alispánjának, hogy körülbelül 60 csendőr, valamint később 2 század katona a vármegyeház előtti teret megszállotta, a katonasággal jött egy katonai fegyverkovács és két utászkatona baltával és faltörő csákányokkal felszerelve.

8 óra 30 perckor Vojnárovics belügyminiszteri fogalmazó, Gömöry László csendőr százados kíséretében megjelent Ung vármegye alispánjánál, s felhívta őt a közgyűlési terem és a főispáni helyiségek átengedésére.

Lőrinczy Jenő alispán kijelentette, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága a helyiségeket le- pecsételtette, őt azok átengedésétől eltiltotta s miután a főispánt törvényesen kinevezett főispánnak el nem ösmeri, a törvényhatósági bizottság határozata értelmében minden nemű közreműködést megtagad s a helyiségeket rendelkezésre nem bocsátja. Erre Vojnarovits miniszteri fogalmazó Gömöry csendőr századossal a két utász katonát és a közös hadseregbeli fegyver- kovácsot maga mellé véve, felhatolt a főispáni hivatalos helyiségnek és lakásnak a vármegye hivatalos pecsétjével lepecsételt és elzárt ajtajához, megparancsolta a pecsétek leszakitását és az ajtó kinyitását, Lőrinczy Jenő alispán, Kende István vármegyei levéltáros és dr. Nagy József vármegyei közp. tb. szolgabiró jelenlétében igazolásra hívta fel Vojnarovitsot, hogy van-e a pecsét törésre és erőszakos betolakodásra felhatalmazása és parancsa, kitől vette azokat és számolt-e a zártörés és erőszakos betolakodás következményeivel? E kérdésre Vojnarovits fogalmazó, Gömöry századosra mutatva, elbizakodott modorban, fitymáló és kihívó hangon azt mondta, hogy : „van annál az urnái“. Mire

Gömöry csendőrszázados egy nyolcad Ívnyi papírdarabot adott át az alispánnak, melyen Bernáth Zsigmond megbízza Vojnarovitsot, hogy a helyiségeket nyittassa fel, egyúttal Vojnarovits kijelentette, hogy erőszakot is fog alkalmazni.

E közben a fegyverkovács feszíteni kezdte az ajtó zárját, mire az alispán a következő szavakat intézte Vojnarovitshoz : „Ő Felsége a Király által szentesített és a vármegye autonómiáját biztosító törvény alapján, a vármegye tulajdonát képező székházba való erőszakos betolakodás és ezen törvénytelen eljárás ellen, a törvény és vármegyém nevében óvást emelek, az ellen tiltakozom, a kivezényelt karhatalomnak és alkalmazott erőszaknak engedni azonban kénytelen vagyok.“ Miután a lepecsételt ajtó őrizetére kirendelt, s ott kivont karddal álló Kása Mihály vármegyei hajdút a csendőrszázados a törvény nevében távozásra szólli- totta fel, a fegyverkovács pedig a főispán által meghatalmazott Vajnarovits utasítására az ajtót vas eszközök segítségével nagynehezen feifeszitette s e közben a pecsétet leszakította s igy az elzárt főispáni hivatalos helyiséget és közgyűlési termet felnyitotta. Azután behatoltak a helyiségekbe s a főispáni hivatalos helyiséget a volt lakosztálytól elválasztó és befalazott ajtó" falazatát az utász katonákkal az ajtónak teljes szétrombolásával , kihányatták s behatoltak a volt főispáni lakásnak használt, most azonban már a központi tisztviselők hiva- talos helyiségéül berendezett szobákba is. — A történ- tekről a vármegye alispánja nyomban jegyzőkönyvet : vett fel, mely a Bernáth ellen beadandó bűnvádi fel- , jelentéshez lesz csatolva.

Tiltakozó értekezlet a Koronán.

Lassan hulló hó, nehezen foszló köd jelezte az installáció napjának megérkeztét. Már kora reggel élén- . kék voltak az utcák, csilingelő szánok, robogó kocsik ’ jelezték a vidéki bizottsági tagok érkezését. Nyolc órakor fölvonult a katonaság s a 65-ik gyalogezred két . százada sürü tömegben állott fel a megyeháza előtt.

, Jó szokás ez a katona-kirendelés, legalább látják tisztek, katonák együttesen a nemzetnek küzdelemben lük- . tető életét. Lejébb émelyítő sűrűségben kordont vont a csendőrség, kétszáz méternél közelebb nem engedve embert a megyeháztól, hacsak a mai nap főpátronusa, a főispán által alá nem irt biletát nem tudott felmutatni.

A Koronán ez alatt gyorsan gyűltek a bizottsági tagok. Az értekezleten a következő beszédek hangzottak el.

t Csuha Isván elnök: Ung vármegye tek. törvény. hatóságának bizottsági tagjait, Ungvár város megjelent • hazafias polgárait tisztelettel üdvözlöm. (Éljenzés) Az r az iszonyat, szeretett honfitársaim, a mely minden tisztességes embert vissza tart a gyalázatok elkövetésétől, a mely minden tisztességes embert visszatart a gyalázatok szinhelyétől, tart vissza minket ma attól, hogy megjelenjünk abban a székházban, a mely a miénk, de a hol ma a gyalázat ütötte fel tanyáját. (Úgy van!)

Eljöttünk tiltakozni; eljöttünk titakozni az ellen, hogy az a kormány, a melylyel szemben bizalmatlanságunkat fejeztük ki, a mely kormánynak minden tény kedéséből azt látjuk, hogy hazánk alkotmányát, jogainkat akarja eltiporni, ezt a szabad nemzetet szolgajáromba akarja hajtani, hogy ez a kormány küldjön ide nekünk bizalmi férfiút, a ki sem testünknek, sem lelkűnknek nem kell (Élénk helyeslés). Midőn a gyűlést megnyitom, ezen tiltakozásunknak szóbeli előadására felkérem Tóth Lajos biz. tag Urat. (Éljenzés)

Tóth Lajos: Szeretett honfitársaim! Szabadnak teremtetett az ember s azzal megadatott neki a lehetőség arra nézve, hogy önboldogságát s a jog arra nézve, hogy azt munkálhassa. A meddig megtudja őrizni szabadságát, addig öntudatos munkássággal fokozottan közeledik boldogsága felé; de amint felvette a szolgaság igáját, akkor bezárta útját boldogulásának, és a mint uralmat engedett önmagán a gyarlóságnak és a szenvedélyek indulatának rabjává lett, akkor elvesztette önmagával szemben a szabadságot, elvesztette önuralmát és többé mint ilyen nem lehet öntudatos munkása saját boldogságának.

Ha itt megáll, csak önmaga ellen vétkezett, de ha tovább megy, ha szenvedélyének, indulatának különféle megnyilatkozásait embertársával szemben érvényesíti, ha annak szabadsága ellen tör, ha jó léte előmozdításának, boldogsága megteremtése munkájának útjában áll: akkor már cselekedete erősebb elbírálás alá jő, mert akkor már ember társával szemben vétkezett. És csodálatos, hogy a mig az ember önszabadságának megőrzésében olyan erőt tud kifejteni, a mig önszabadságát féltve őrzi, addig vannak olyanok, kik a más szabadságának megőrzésében nemcsak hogy kevesebb kitartást mutattak, hanem ellene törnek a mások szabadságának, őket szolgaságba hajtani igyekeznek, és az uralmat felettük önmaguknak biztosítani akarják.

Ez a jelenség mint vörös fonal húzódik végig az emberiség történetében. Az erősebb uralmat igyekezett biztosítani magának a gyengébb felett, s a mint az meg adta magát sorsának, kimondotta a hatalmon levő hogy ez az uralom az ő joga. Ezen hamis, ezen bitorolt jog alapján igyekszik uralkodni nem csak egyik ember a másik felett, hanem egyik nemzet a másik felett, s a midőn szolgaságba hajtotta, akkor egyszersmind reá bocsátotta a szenvedéseknek és a nyomorúságoknak arját. Hogy ez igy van, számtalan példa mutatja a nemzetek történetéből, s ó sajnos, ezek között a példák között a mi nemzetünk is ott van. Mily boldog, mily nagy volt, mig szabad volt a tejjel mézzel folyó kanaán és mily kicsiny, mily boldogtalan, mikor a szabadságról már csak álmodni tudott és meghalt. És ha voltak nehéz napjai abban az időben is, a mig a szegénység járma reá nehezedett, annak oka is az volt, a miért most ezt a jármot le rázni nem tudja: egyesek önzése, hiú vágya, uralomra törekvése, az ebből származó egyenetlenség és egyet nem értés, sőt mi több, a szolgaság jármát az önzésből származó irigység, a főknek egymás iránti féltékenységéből származó és származott egyenetlensége hozta a nemzet nyakára és a mióta rajta van az idegen uralom járma, azóta élete küzdés, szenvedés és nyomor.

Fel-fellobbant lelkében a láng, hogy lerázza magáról az idegen uralmat, de hiába volt a fellobbanás, hiába volt a fellelkesedés, sok vér, sok áldozat árán nemcsak hogy nem vívta ki önszabadságát, önrendelkezési jogát, de újabb nyomort, újabb szenvedést, újabb keservet szerzett magának. A régibb kornak dicső nagy alakjai ott állanak előttünk utolérhetetlen magasságban a honfi szeretetben és az áldozat készségben, s nevöknek említésére kell hogy fellobogjon szivünkben a hazaszeretet szent érzete, az ahhoz való ragaszkodás és annak szabadságáért minden tettre" készen kell, hogy álljunk. Bethlen, Bocskay, Rákóczi, Kossuth, a magyar nemzetnek megváltói, a hazafiui szeretetnek és az önfeláldozásnak oly magasztos és dicső példáit mutatták, hogy a magasba mi csak bámulattal és csodálattal tekinthetünk fel, a hol ők vannak és szavuk, példájuk és igazi lelkesedésük által felrázták lethargiájából a nemzetet és felbuzditották arra, hogy Istentől nyert szent jogát, szabadságát, függetlenségét kivívni igyekezzék.

Fájdalom, annyi láng lelkesedés, annyi honfiúi kiontott vér, a világot is bámulatra keltő vitézség dacára, dacára annak, hogy nincs e honnak egy göröngye, a melyet ne a szabadságért küzdők vére és ne az érettük aggódók és később utánok búsulók könnye öntözött volna meg, régi vágyát nem érhette eh Miért, ugyan miért? Kimondani is Dehéz : mindég önfia vágta sebét, mindig akadtak a gyarlóság által lenyűgözött oly szolgalelkek, a kik önzésük, hiúságuk kielégítése végett oda mentek a hatalmi kegynek oltalma alá, hogy anyagi érdekért, kitüntetésért feláldozzák nemzetük szabadságát, elárulják honfi társaikat, szégyent, gyalázatot hozzanak magára a nemzetre. (Úgy van, úgy van.)

0 szomorú végzet és ez átok alól szabadulni nem tudánk. A mint nyomta a nemzetet a múltban, úgy önsúlylyal nehezedik reá most is. Pedig a mxgyar nemzet szabadságáért vívott küzdelmében sohasem tört a más szabadsága ellen, más jogát soha sem akarta el venni, hü maradt még uralkodójához is mindig. Vagy a történelem lapjain nem olvasnék amaz emlékezetes

P ... r.f ,, fr • az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.

K6gg6líZ6S 61011 161 POMP I Wj "• t 1 | T j J^0SGF11V1Z Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőkSchmidthauer-fele radio-activ -----------------------nek. Csodálatos gyógyerejét az igmándi viz radium-tartalmának köszöni,

amely tudományos alapon egyedül ezen forrásban lett felfedezve, miért is bevásárlásnál össze nem tévesztendő a közönséges keserű vizekkel. bőszétkiildós a forrástulajdonos : SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. Kapható Ungváron Halász B , Grosz R., Fincicky I., Gelb M., Groszmann H. és Glück J. urak füszerüzletében. Kis üveg 30 f, nagy üveg 50 f. — Az egyedüli természetes keserüviz, amely kis üvegben is kapható. 1139,15 ^