Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-01 / 1. szám

4. oldal. UNO­1. szám. szavakat: életünket és vérünket királynőnkért és nem volt-e ura szavának ? De igen, ó pedig mennyi sok sebből vérzett akkor is ! Nagyságának, lovagiasságának, alattvalói hűségének pedig legnagyobb bizonyítékát adta akkor, a mikor a legutóbbi szabadságharc leve- retése és azután következett gyászos korszak végén a sors által nagyon is erősen sújtott hatalomnak elfo­gadta feléje nyújtott béke jobbját abban a reményben, hogy a szabadságnak, a békességnek áldott korszaká­ban lassú fejlődéssel bár, de eléri vágyainak netovább­ját, hazájának szabadságát és függetlenségét, íátyolt borított a múltra, eltakarta könyes arcát, hogy senki ne lássa, befedte vérző sebeit, magába fojtotta bánatát. Miért, ugyan miért ? pedig mily nagy volt az önfeláldozás, elfeledni azt, hogy mint üldözött vádnak kellett bujdokolnia saját honában elfeledni azt, hogy legjobbjai a legundokabb halállal, bitófával végeztettek ki, elfeledni azt, hogy ezrei semmisittettek meg börtö­nökben, ki tudja minő kínokkal és kitudja minő kö­rülmények között. Miért, ugyan miért? Hát gondolta-e, merte-e gon­dolni a nemzet, hogy az a remény sugár, a melyet fel- csillámlitott a hatalom, nem a szabadság által szerzett boldogság napjának előre törő sugara, hanem csak csalóka lidércfény, a mely megsemmisül rögtön, mihelyt a magyar nemzet bizonyságát akarja adni annak, hogy ő élni akar ? Minő csalódás, minő szomorú ébredés, minő ke­serves kiábrándulás, milyen arculcsapása a magyar nemzetnek az, hogy a midőn kimondotta, hogy élni akar, hogy a midőn kérte, követelte, kéri követeli Isten­től nyert szent jogát, szabadságát, kéri, követeli úgy, hogy nem akar ellentétbe helyezkedni saját uralkodó­jával, sőt ellenkezőleg ebből származó minden köteles­ségeit teljesíteni kész: akkor hangzik a távolból egy röpke szó : soha, soha ! Ezt kellett megérnünk, igy kel­lett felszaggatni azokat a sebeket, a melyekre a magyar nemzet lovagiasságából kifolyólag már takarókat tett, hogy elfeledje azokat, igy kellett felszaggatni a fájda­lomnak érzeteit! Helytelen volt az eljárás, mert érezhette volna, és érezheti ez a hatalom is, hogy a legfelsőbb hatalom ő rajta is vág sebet, ő tudja, hogy miért, ha még nincs is tizenhárom. (Elénk tetszés.) De nagy fájdalom ez is, lóg volna. Csordultig van telve ezzel is a pohár, és nem tellik-e még jobban, ha látjuk azt, ha tudjuk azt, ha szomorúan és fájdalommal tapasztaljuk azt, hogy aimak a röpke szónak megvalósítására a jog, az igaz­ság, a törvény oltalma alatt folytatott nem fegyveres, de békés ellentállás megsemmisítésére ennek a nem­zetnek tagjai közül vállalkozik ember s mi több, saját küzdelmünk, saját munkánk, fáradságunk révén szer­zett anyagi javak által fenntartott saját fegyveres erőn­ket alkalmazza ellenünk. (Nagy zaj.)'Odakünn állanak, várják parancsolatát a méltóságos Gim elnverhetése végett (Zajos felkiáltások : Abcug !) saját családi leg­szentebb kötelékeit is szét tépni kész nyomorult fene­vad hazaárulónak, hogy felkisérjók őt oda, a hova a jog, törvény, igazság ellenére el akar menni, bogy letegye az esküt, azokat rendeli, hogy megoltalmazzák nyomorult személyét. (Zajos felkiáltások : Abcug ! Le vele! Gazember!) Szeretett honfitársaim ! Felesleges talán,, de mégis engedjék meg nekem azt, hogy egy kéréssel forduljak Önökhöz és arra kérjem, hogy az ellentállás oly mél­tóságteljesen történjék, mint a hogy azt ennek a törvényhatóságnak méltósága megkívánja. (Elénk he­lyeslés). A nyomorultakkal, a hazaárulókkal szemben őrizzük meg higgadságunkat, ne adjunk alkalmat a fegyveres beavatkozásra és óvjuk meg attól a nagy közönséget is. (Élénk helyeslésj. Annak a hazaáruló­nak — nemícsak röpke szó ez, érzem, tudom, hogy az — eljárása ellen mi mint törvényhatóság már kifejez­tük tiltakozásunkat és nem szándékozom vele többet foglalkozni; elég, ha annyit mondok, hogy tiltakozá­sunkat ez alkalommal csak megismételjük. (Élénk he­lyeslés). Itt végezhetném is, csak egy pár szót engedjenek még, azt, hogy kimondjam : átok az árulókra, átok reájuk, verd meg Isten, verd meg mind a két kezed­del ! (ügy van, úgy van !) a magyar nemzetet pedig, . óh Isten, éltesd, szabadságáért, függetlenségéért folyta­tott küzdelmében segítsd meg óh isten! Éljen a hon, éljen a szabadság, éljen a független Magyarország. (Hosszan tartó zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Gróf Sztáray Sándor: T. értekezlet ! Az imént elhangzott nagymn díszes, lendületes és hazafias beszéd­hez nekem semmi hozzá fűzni valóm és abból semmi elvenni valóm nincs. (Helyeslés.) Én azt egész teljes­ségében elfogadom, a benne kifejezett tiltakozást ré­szemről is helyesnek tartom és ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés.) Méltóztassanak azonban megengedni, hogy most még a hála érzetétől indíttatva, becses türelmü­ket pár percre kikérjem. (Halljuk, halljuk!) A mint tudni móltóztatnak, az ország jelenleg rendkívül súlyos válságban vergődik, mert úgy, mim már számtalanszor az utolsó századok lolyamán, most ismét kénytelen volt megtámadott alkotmányának védel­mére sietni. Ezen védelem az országgyűlés elnapolása következtében most már egészen a varmegyékre hárult és Ung vármegye, a mely az alkotmány védelmében mindig az első sorban volt található, tradícióihoz híven ezúttal is sietett az alkotmány védelmére és már eddig teljes mértékben kivette a maga részét a harcból. A mai nap ezen harcnak egy epizódját tünteti fel, mert egyrészt fent a megyeházán egy törvénytelen kormány által kiküldött főispán (Zajos felkiáltások: Abcug!) igyekszik a maga eskületételéhez a törvé­nyesség látszatát, a törvényesség mezét megszerezni, másrészt Ung vármegye törvényhatósága itt gyűlt össze, hogy óvást emeljen és tiltakozzék azon egyén ellen, a ki letörésére kiküldetett. (Élénk helyeslés.) l Nem tudom, fog-e sikerülni az eskü letétel, vagy sem, azt az egyet azonban egész bizonysággal mondhatom, — mert tudom — hogy Ung vármegye törvényható­sága a harcot mindaddig folytatni fogja, mig abból! győzedelmesen nem kerül ki. (Hosszautartó élénk hefyesl s és éljenzés.) A győzelem minden feltétele a mi kezünkben van, mert egyrészt a jog és törvény alapján állunk, másrészt pedig feltétlenül megbízhatunk Ung vármegye közönségének kitartásában és — a mi a mai körül­mények között a legfontosabb, a mi legnagyobb erőn­ket, legbiztosabb fegyverünket képezi, feltétlenül számít­hatunk Ung vármegye tisztviselői karára. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ez a tisztviselői kar már eddig is fényes bizonyítékát nyújtotta, odaadó, megalkuvást, félelmet nem ismerő hazaszeretetének (lelkes éljenzés) és már eddigi ténykedése is maradandó betűkkel lesz beírva Ung vármegye és hazánk történetébe. T. Értekezlet! Méltóztassók megengedni, hogy hála érzésemtől á-thatottan ezen ünnepélyes pillanatban a következő tiszteletteljes indítványt terjeszszem önök elé: (Halljuk, halljuk!) Mondja ki a t. értekezlet, hogy Ung vármegye tiszti karát hazafias, alkotmányhű állás­foglalásáért ünnepélyesen és tiszteletteljesen üdvözli, (Élénk éljenzés) eljárását helyesli (Élénk helyeslés) és eddigi ténykedéseiért is legmélyebb háláját és legmele­gebb köszönetét fejezi ki. (Zajos helyeslés.) Bátor vagyok ezen indítványomat elfogadás végett előterjeszteni. (Zajos helyeslés és felkiáltások: el­fogadjuk !) Bánóczy Béla várm. főjegyző: Mélyen t. tilta­kozó értekezlet! Ó Méltóságának az igen t. bizottsági tag Urnák, a vármegye tisztikarát illető elismerő nyilat­kozatára nekem, mint a vármegye főjegyzőjének, (Élénk éljenzés.) legyen szabad a tisztikar nevében igen röviden reflektálnom, (Halljuk, halljuk !) T. értekezlet! A mit a vármegye tisztikara tett, az nem érdem, az minden igaz magyar embernek haza­fias kötelessége. (Úgy van!) Igaz ugyan, hogy e vár­megye tisztikara ma nagyon sokat dobott a kockára, mert oda dobta magának és családjának megélhetését és egész nyugalmát, (Felkiáltások: Itt vagyunk! Nem hagyjuk őket!) de még ha többet — mindenét — kellett volna kockára tennie, akkor is ott volna azon a helyen, a hol ma van. (Élénk éljenzés.) Ez a tisztikar, hála Istennek, olyan egyénekből áll, a kik a múltban is mindig igyekeztek méltók lenni a vármegyének bizalmára,, arra a megtisztelő biza­lomra, a mely őket tiszti állásaikba helyezte. (Éljen­zés.) A vármegye tisztikara nevében ezennel kijelen­tem, hogy jöjjön a jövőben bármiféle megpróbáltatás, várjon reánk bárminő szenvedés, a vármegyei tiszti­kar mindenkor tudni fogja kötelességét és a haza javának, a hazafias eszméknek és céloknak elérésében mindig azt a helyet fogja megállani, a melyet ma. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés.) Nagyon köszönöm a vármegye tisztikara nevében is az imént egyhangúlag elfogadott megtisztelő határozatot (Hosz- szán tartó lelkes éljenzés.) Lórinczy Jenő alispán: Mélyen t. tiltakozó érte­kezlet ! Én azt hittem, hogy szeretett hazámban és igy vármegyénkben is az Ő Felsége által szentesített alkot­mányos és közjogi törvények alapján tényleg alkot­mányos életet élünk és hogy hazánk szabad, várme­gyénk szabad, gondolkozásuuk, érzelmeink szabadok. De sajnálattal kell jelentenem, hogy a tegnapi nap eseményeinek behatása alatt hazafiul fájdalommal győ­ződtem meg a felől, hogy az a felséges szabadság, a polgári jognak szabad élvezete, a tiszta honfiúi meg­győződésnek nyilvánítása egy álomkép.. (Úgy van!) Megerősített engem ebben azon eljárás, amely tegnap a szentesitett alkotmányos törvények dacára lejátszó­dott, szükebb hazám, varmegyénk székházában. Tudjuk, hogy a csendőrség, a múltakból merítve példát, utálat­tal töltötte el minden hazaiinak lelkét, gondolatát és agyát, amely utálat csak akkor szűnt meg, midőn az uj kor fejleményei folytán az intézmények rohamos haladása következtében magyar fiukat állítottak, a mi véreinket, testvéreinket abba a testületbe, a mely a jog, törvény és igazság védelmében egyszersmind — távol minden politikai vélemény nyilvánítástól —■ az egyéni szabadságot volt hivatva védelmezni. Láttam azt, hogy egy szakasz csendőrsóg a mi fiainkból, a mi véreink­ből, a mi jó barátainkból lajó szívvel állott szembe előttünk azzal, hogy felsőbb parancs folytán jelentünk meg, dacára az alkotmánynak, daczára a vármegye autonomikus jogának, megszállni a székbázat és rabbá lenni azokat, a kik hazafiak, a kik szabadon éreznek. (Élénk éljenzés.) Ezen üdvözlésnek és fogadtatásnak befejezése után jegyzőkönyvben örökítettem meg nemcsak a jelen kornak, de az utókornak is tanulmányul, hogy az alkotmányjogi törvényeknek biztosítására drákói szi­gorral kell a nemzetnek törekednie, mert ma törvé­nyeink kijátszatuak. (Úgy van !) Ezzel a fájdalomteit érzéssel töltöttem át az egész éjjelt. Ma reggel megjelent a magát törvényesnek, alkotmányosnak hivalkodó ügyvivő kormánynak egy fórfia (Nagy zaj és felkiáltások: Abcug!) és bejelentó, hogy hivatalos kiküldetéssel", meghatalmazással jött követelni tőlem a főispani hivatalos helyiség, a vár­megye közgyűlési terme és a főispáni lakásnak kul­csát. Én híven a törvényhatóság nyílt ülésében, de azonkívül is előzőleg tett hivatalos esaümhöz, kijelent­vén, hogy én ezt az embert, ezt az egyént törvénye­sen kinevezett főispánnak nem ismerem és ismerni nem fogom, (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) vele sem szóval, sem Írásban semminemű közlekedésben, összeköttetésben nem állok, (Élénk helyeslés.) és vár­megyém törvényhatóságának bizalma és rendelkezése alapján alkotmányos türvénynyei kezemben tiltakozom ezen piszkos, gaz eljárás ellen. (Zajos helyeslés és taps.) Ezután felhívott arra, vájjon az erőszakkal szem­ben is megmaradok-e álláspontom mellett, mire azt mondottam, hogy egyénileg megmaradok, de a túlerő­vel szemben kénytelen vagyok az erőszaknak engedni. (Élénk helyeslés.) Ez volt az a második esemény, a mely összetört bennem hazafiui érzelmet, összetört ben­nem minden lelkesedést, a mely eltöltötte eddig szive­met. mert reményem volt, hogy ez az eljárás, hogy saját fiainkat ellenünk ellenségként rázuditják, nem fog megtörténni, de megtörtént. A" megtörténtek felett csak sajnálatunknak adok kifejezést. De hogy ezt a helyet a lelki kinok dacára meg- állhattam és tisztemet betölthettem úgy, a hogy utasí­tásom szólott szeretve tisztelt törvényhatóságomtól, csakis annak köszönhettem, csakis neki tulajdoníthat­tam azt az erőt, a melyet kölcsönzött nekem arra, hogy szivemet, lelkómet megedzve megállottám azt a helyet úgy, a hogy Ökök parancsolták. (Zajos éljen­zés.) Teljesítettem kötelességemet, nem várok érdemet, elismerést, csak hazafias, további erélyes támogatást. Éljen a haza ! (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps.) Csuha István elnök : Szeretett honfitársaim ! Mi­előtt a gyűlést bezárnám, azt hiszem joggal kijelent­hetem, hogy szónokaink által elmondottakat teljes egé­szükben elfogadjuk (Helyeslés) és az azokban foglal­takkal magunkat azonosítjuk. Ezekután csak egy fohászszal fordulok az egek urához, hogy az a lelke­sedés, a mely az Önök szivében felgyulladt, a mely Önöket ma ide vezette, vezesse ide Önöket akkor is, ha nem csak szóval kell majd ellent állani, hanem testünkkel kell majd megvédelmezni azt a szülő anyát, azt az édes hazát, a mely nélkül élni nem akarunk, mert csak mint szabad hazának szabad polgárai akarunk élni. Az Úristen úgy áldja meg .Önöket, a mint ezen kötelességüknek mindig eleget fognak tenni. (Zajos éljenzés.) Mielőtt az ülést bezárnám, felkérem Önöket, hogy tiltakozásunknak a nyilvánosság előtt még hathatósab­ban való kifejezésére vonuljunk fel, de teljes csendben, teljes rendben, nyugodtságunkat megőrizve a vármegye- háza elé, hogy mégis tanúi legyünk annak a gyalá­zatnak, a melyet vármegyénk falairól csak nehezen fogunk lemoshatni. (Élénk tetszés.) Az ülést bezárom. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps, élénk felkiáltások: éljen Csuha !) A gyűlés után a közönség négyes sorban haza­fias dalokat énekelve a vármegyeháza előtti térre vo­nult, a hol várta a főispán megérkezését. A főispán felvonulása. A beiktató közgyűlés délelőtti tiz órára volt ki­tűzve A vármegyeházhoz vezető, utczákat és a szék­ház előtti teret már a kora reggeli órákban szállotta meg óriási néptömeg. A főispán —jól behúzott — kocsija előtt gyászmenet haladt, a melynek élén egy nagy fekete lobogót vitteky-^a. lobogó után következett a diszbandérium : czipészinasok szamarakon ; a bandérium után a vályogvető czigányok bandája, az „0’ du lieber Augustin“-t muzsikálva. Majd a városi kutyapecér következett, a kinek a ko­csiját ez alkalomra fekete-sárgára festették, a kocsi oldalait teleagatták gombostűre szúrt váltókkal. Ez gyengéd célzás volt arra, hogy Bernáth Zsigmondnak váltóadósságai miatt kellett elhagynia a katonai szol­gálatot. A kutyapecér a kocsiba fogott gebén ült, nagy sárga drót-karikát tartva a kezében, majd egy nagy koporsót vittek az ifjak, melyről különböző gyalázó felírás volt olvasható. A felvonulás ideje alatt a gond­viselés szavaként megcsendült a főin. kath. templom lélekharangja, a mi szinte megborzogatta a lelkeket. A megyeház előtt a diszbandérium, a fogadás többi méltó tagjaival félre állott, helyet engedve a katonaságnak. A vezénylő huszárkapitány „Trappot“ vezényel s egy pillanat alatt felrobogott -a kocsival a megyeház elé, melyet utánna nyomban elzárt a kato­naság. Mig odafenn az installáció cifra munkája folyt, idelenn sem maradt tétlen a tömeg. Pontos értesülés alapján tudomásul vették a főispáni önbeiktatás mene­tét s midőn az eskütétel pillanata elkövetkezett, a szamárbandérium vezetője ünnepi arcot öltött s elkiál­totta magát: „Vigyázz, diszszázad .jobbra nézz!“ Tisz­telegtek s a malacbanda húrjain fölcsendült az „0" du lieber Augustin.“ Majd a mély csend következett s a közönség kalaplevéve énekelte a Kossuth-nótát. Installáció. A máskor oly nagy diszszel és lelkesedéssel megtartani szokott beiktató közgyűlés lefolyása egy jelenvolt szem és füitanu (újságíró) elbeszélése szerint a következőleg folyt le : Bernáth megyefőnök egy Vojnarovits nevű állító­lag ministeri fogalmazóval belépett a közgyűlési te­rembe, melyben a legnagyobb rendetlenség volt, az ablakok leszedve, az asztalok, mikről a zöld posztó, törvénykönyvek és elnöki csengő, még a lepecsételés előtt el lettek távolitva, üssze-vissza forgatva, székek egymásra hányva, szóval teljes pusztulás. Hajtok kivid jelen van a teremben egy pár piros nyakkendős szoci­alista —- kiket a nagyobb disz kedvéért — főispáni pecséttel ellátott igazolványnyal bocsátottak be, — két- három budapesti, egy ungvári hírlapíró, — két darab ravaszképü budapesti detektív és egy szerényen meg­vonuló ismeretlen ember. Bernáth megyefőnök körül néz s azt kérdi, van­nak-e jelen bizottsági tag urak ? A szerényen megvo­nuló ismeretlen előlép s azt mondja itt vagyok Neu­mann Lajos Gerényből. Bernáth erre helyoslőleg bólint s elkezdi : Tisztelt Közgyűlés ! Ő Felsége által Ung vármegye főispánjává legkegyelmesebben kinoveztetvón, az esküt ezennel leteszem. (Megtörténik.) Főispáni jogomnál fogva Vojnarovits Sándor urat ezennel kinevezem tiszteletbeli vármegyei főjegyzővé,

Next

/
Oldalképek
Tartalom