Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-05-13 / 20. szám

44. évfolyam. 20. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1906. május 13.

Előfizetési feltételek:

Csak az „Ung“ lapra :

Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill.

Amerikába: Egész évre 10 kor. (50 fill'

„Iliig vármegye Hivatalon T.ap,|á“-val együtt :

egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor.

Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők.

Nyilttér soronkint 40 fillér.

A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők.

Kiadóhivatal telefonszáma 11.

AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI

EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: Vármegyeház-tór 1-sö szám.

Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

Polónyi Géza.

‘Polónyi Ge\a, régi dicsőséges küzdelmek zászlóhordozója és édes diadalnak megtestesülése ez a név.

A negyvennyolcas eszmék bajvivó vitéze, az izig-vérig magyar férfi, ki elvei mellett szilárdul kitartott a legválságosabb időkben is, sohasem csüggedve, rendíthetetlenül bízva az igaz ügy diadalában.

A polgárügyvéd, ki egész életét a munkának szentelte, a korona viselőjének kitüntető bizalmából, s az egész országnak lelkesedése mellett fölkerült a legmagasabb polcra, melyet egy polgár hazája szolgálatában valaha elérhet. Polónyi Géza, a Áudós ügyvéd, a 48-as eszmék katonája az igazságügyek minisztere lett; de nyilatkozataiból tudomásul vehette mindenki, hogy díszes állásában is megmaradt annak, a ki volt, a független Magyarország leglelkesebb harcosának.

A miniszteri állás a politikai küzdelmek viharai között megdőlhet, elveinek sérthetetlensége azonban sziklaszilárdan áll az idők végezetéig.

Ezt a férfit választotta meg az ungvári választókerület egyhangú bizalommal országgyűlési képviselőjévé. Evvel a választással uj idők szele áradt friss fuvallattal Ungvár falai közé. A régi rendszert egy lehelettel elfujta és föllebbentette szemeink előtt a jövendő fátyolát. Kékkárpitos tavaszi ég derül fejünk leié, s e gyönyörű kikeletben ujjongó szívvel köszöntjük a Megváltást.

*

Az uj idők apostola: Tolónyi Gé\a ma Ungvárra érkezik. A nagy ember méltó fogadására össze fog seregleni e város apraja- nagyja és hatalmas lelkesedésünkért, kitörő örömünkért meg fogja szeretni az uj idők ragyogásában újjászülető városunkat.

*

Tudvalevőleg egy nagy küldöttség készült átadni a mandátumot Polónyi Géza képviselőnknek, a ki azonban a küldöttség készülődésének idején betegeskedett. A küldöttség felmenetele Polónyi határozott kivánságára elmaradt. Most azonban képviselőnk egészsége helyreállott, a ki maga keresi föl választóit.

Polónyi Géza érkezését a következő sorokban tudatta, a melyeket Hidasi Sándor választási elnökhöz intézőit.

Budapest, 1906. május hó 7-én.

Nagyságos választási Elnök Ur!

Tisztelt Barátom !

Szívből köszönöm azt a tapintatos figyelmet, melylyel mandátumom felküldése körül intencióimnak megfelelően eljárni méltóztattál.

A személyes találkozást ép oly melegen óhajtom, mint ungvári választóim. De mivel ón vagyok az, a ki a kitüntető bizalomért, mely megválaszta- tásomban nyilvánult, köszönettel tartozom, kedves kötelességemnek ismerem, hogy választóimat én keressem fel otthonukban. Eddig is csupán nagymérvű hivatalos elfoglaltságom és gyengélkedő egészségem tartott vissza. Ha tervem kivitelében valamely előre nem látott akadály nem gátol, vasárnap a délután 2 óra 33 perces vonattal körötökbe érkezem. Remélem, hogy közvetlen érintkezésünk megadja az inspirációt, hogy méltóan válaszolhassak bizalmatok, szeretetetek és ragaszkodásotoknak már eddig is tapasztalt meleg megnyilvánulására.

A viszontlátásig szívélyesen üdvözöl

tisztelő igaz hived

Polónyi Géza.

Ezekre a rendkívüli szives, meleg sorokra Hidasi Sándor választási elnök a következő táviratban válaszolt:

Nagymóltóságu Polónyi Géza igazságügyminiszter urnák

Budapest.

Kegyes sorait a választóközönséggel közöltem és vasárnap délután 2 óra 33 perckor lelkesedéssel várjuk.

Hidasi Sándor.

*

Az igazságügyminiszter-képviselő ünnepélyes fogadtatása ügyében e hó 10-én Fincicky Mihály polgár- mester elnöklete alatt a vármegyei és városi irányadó férfiak közrevonásával értekezlet tartatott a városháza nagytermében, a mikor is az értekezlet a következő megállapodásra jutott:

Csapon, mint a vármegye első vasúti állomásán gróf Sztáiay Gábor főispán a törvényhatóság részéről fogadja az igazságügyminisztert. A küldöttség tagjaiul a következők kérettek fel: Benkő József apát-plebános, Szaxun József c. kanonok, ceholnyai lelkész, Lőrinezy Jenő alispán, az orth. izr. htk. elnöksége, Rónay Antal min. tan., dr. hireghi Hiersch Károly kir. tan., pénzügyigazgató, Kozma Gyula kir. járásbiró, Felföldy István városi tanácsos, Dortsák Gyula reáliskolai, Románecz Mihály kir. kath. főgimnáziumi igazgató, Matyaozkó Tivadar kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, Deák Gyula áll. polg. leányiskolái igazgató az áll. iskolák képviseletében, Bánóczy Béla várm. főjegyző, Lám Gyula várm. t. főügyész, Minay István ungvári főszolgabíró, Popovics Miklós, dr. Fényes Vilmos, dr. Gutt- mann Sándor az ügyvédi kar képviseletében, dr. Brujmann Béla, Dobrovszky József, Flach Jakab, Vidor Mór, Tirmann Sámuel képviselőtestületi tagok.

Vngváron a vasúti állomásnál Fincicky Mihály polgármester fogadja a miniszter-képviselőt, a városi tisztikar, a képviselőtestület és a közönség élén. A fogadtatásra a katonai állomásparancsnokság, a honvéd- zászlóalj és a csendőr-szárnyparancsnokság s a tisztikar meghivatott, a fogadtatás minél ünnepélyesebbé tevésére pedig az ipartestület, a tűzoltóság, a kath. és ev. ref. legényegylet testületi és zászló alatti megjelenésre felkéretett.

A miniszter, Firczák Gyula v. b. t. t., munkács- egyházmegyei püspök vendége lesz, s igy a püspöki lakban történik meg a küldöttségek esetleges fogadtatása is.

D. u. 5 órakor Polónyi Géza igazságügy miniszter, mint az ungvári kerület képviselője megjelenik a vármegyeházán, a hol a vál. kerület nevében Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, vál. elnök üdvözli őt. (Kedvező idő esetén a vármegyeháza erkélyén, kedvezőtlen esetén a teremben).

Esti V28 órakor a Káptalan-, Teleki-, Kazinczy-, Nagyhid-, Kishíd-, Nagy-utcák, valamint a Széchenyi- és Uj-tér kivilágítása után indul meg a fáklyásmenet a Szóchenyi-térről, a Kiskid-, Nagy- és Káptalan-utcákon keresztül a püspöki lak elé, a hol a dalárda éneke után Sirokai Albert főgimn. tanár üdvözli az igazságügyminisztert. Ennek befejeztével felvonulás a társasvacsorára a Korona-szálló éttermébe, a hol felköszöntőt mond Benkő József apát-plebános a választókerület nevében a képviselőre, Blanár Ödön főgimn. tanár az ungvári függetlenségi párt részéről szintén a képviselőre, Románecz Mihály főgimn. igazgató az összkor- rnányra s Popovics Miklós ny. kir. ítélőtáblái biró,

Az életből.

Irta: Kovássy Elemér.

A viz színén Mi egymásé,

Csónak lebben. Legyünk tehát

Mind gyorsabban A halálé !“

Sebesebben . . . Ring a csónak,

Benne ifjú Suhan a hab,

És leány, Vége, hossza

Mindkettőnek Nincs a csóknak . ..

Arca halvány. — Dől a csónak . .

Ifjú s lány Suhan a hab,

Egymásra néz, Lenn a mélyben

Hosszan, némán, — Kéz a kézben —

A kézben kéz. Ifjú és lány

S szól az ifjú : Úgy alusznak

„Nem lehetünk Hosszan, mélyen.

Kacagjatok !*

Irta: Ferke Ágost.

Azt hittem én vagyok a földanyának Eget vívó fia,

S előttem majd -a zsarnok alkotónak Le kell borulnia . . .

De szárnyamat egy gyenge nő lenyeste —

S én mégsem átkozom :

A templomban mellette hajtok térdet S buzgón imádkozom . . .

Kacagjatok !

Azt hittem, kardot fognak a bilincsben Rég sorvadó kezek,

S az eltiprókra rontó millióknak Vezére én leszek ;

* Mutatóba szerző most megjelent „Gizy“ című verskötetéből, ra 2 korona 40 fillér, Szerk.

S jólét virít hová majd elvetettem Az áldásos magot . . .

De jaj ! — egy gyenge nő erős karomra Bilincseket rakott . . .

Kacagjatok !

. . . Miatta hullt a porba büszkeségem S ő engem meg nem ért : Megsemmisülten hasztalan könyörgök Egy csepp szerelméért.

S ki páriáknak üdvén fáradoztam,

Most én koldulgatok ;

Koldulgatok, ki mindig adni vágytam : Ugyan kacagjatok ! . . .

Kacagjatok !

Egy dézsa hidegvíz.

Irta: Zsoldos László.

A szép szőke asszony nyújtózkodott ogyet, mint a doromboló macska, azután félig lecsukott szeraehéja alól rezignáltan pillantott Gizikére, a ki szemközt ült vele a zöld kanapé csücskében.

— Hm, milyen könnyen is kiábrándul az asszony néha az urából I

Giziké, ez a tapsifüles süldő menyecske, gyerekes kíváncsisággal kapott a szép háziasszony bársonyos, fehér keze után:

— Hát igen, angyalom, mond el már, miért áb- rándultál ki az uradból?

Erzsi — mert ez volt a neve — kissé kelletlenül húzta félre a szája szélét.

— Nos, kedvesem, ha erővel tudni akarod, elmondhatom. Az eset úgy történt, hogy utóbbi időben, a jó ég tudja miért, egyszerre csak bolondjában félté- kenykedni kezdtem az uramra. Csak Isten a megmondhatója, a mennyi gyötrelmet ón kiálltam. Ha mellém ült, már féltem, hogy idegen parfüm illatát fogom

érezni a ruháján, a kezén ; ha megcsókolt, úgy éreztem, hogy a csókja helyén forróság lepi el a bőrömet, és arra gondoltam, vájjon nem más valakit csókolt-e meg ugyanazzal az ajakkal csak egy félórával is azelőtt. Szóval: szenvedtem, mondhatom, rettentően szenvedtem. Ezt te picikém természetesen még nem próbáltad, úgy-e? Azelőtt én sem, csak a legutóbbi időben. De hát én szerettem az uramat.

— Akkor bizonyosan most is szereted — vélekedett a kis Gizi.

Erzsi asszony immel-ámmal vonogatta a gömbölyű vállát.

— Ki tudja — suttogja halkan, szinte bánatos hangon. — Kis idő múlva folytatta :

— Nem is tudom, miért voltam annyira féltékeny ; okom nem volt rá a legcsekélyebb sem, igazán a legcsekélyebb sem. De hát én féltékeny akartam lenni — s alig halhatóan fölnevetett — és ezzel vége. És gyanús volt nekem minden, a legaprólékosabb, a legjelentóktelenebb kicsiség is, a mivel ezt az én féltékenységemet táplálhattam, szíthattam. Oh, hidd el kicsikém, jó dolog féltékenynek lenni . . .

Amaz hitetlenül nézett az ábrándos szemébe s nem felelt semmit.

— Próbára teszem, gondoltam — szőtte tovább a másik — s akkor meglátom, ha vájjon alaposak-e aggodalmaim ?

— És alaposak voltak? Próbára tetted? Érdekes.

— Igen, próbára tettem, még pedig igen egyszerű módon. Erősen elváltoztatott kézírással Írtam egy meglehetősen émelyítő szerelmes levelet, olyant, a milyent egy afféle irhát; azután belétettem egy borítékba s a főpostán feladtam. Választ poste restante kértem tőle. Randez-voust is ajánlottam neki, — természetesen kissé finoman. Tudod, édesem, abban a levélben minden meg volt, a mi egy tisztességes szerelmes levélhez szükséges. Forró epedós, visszafojtott vágy, ön-