Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-07 / 2. szám
U 1\T G 2 oldal. ását, mindent odadob az egyért: hazája és alkotmánya üdvéért és érintetlenségéért. A város nevében a gyengélkedő polgármester helyett Berzeviczy István rendőrkapitány üdvözölte az alispánt, kit a város minden lakosának teljes tiszteletéről és odaadásáról biztosított. Lőrinczy Jenő alispán alkalmasnak tartja a pillanatot, hogy most mondjon köszönetét a város minden polgárának azon fen- költ, nagyszerű viselkedéséért, amelylyel az installáció napjain megmutatta, hogy tud eszményekért hevülni, azok szeretetében összeforrni és vállvetett erővel diadalt aratni. Hogy a nemzeti ellenállás az erőszakoskodó kormány közegével szemben oly impozáns és lelkes volt, az első sorban Ungvár város nemes polgárságának érdeme. Tartson ki e polgárság továbbra is küzdelmében, legyen méltóságos és nyújtson példát viselkedésével az egész országnak. A tisztelgés az alispán éltetésével ért véget. * Firczák Gyula v. b. t. t. és püspöknél nagy küldöttségek tisztelegtek, a melyek az újév alkalmából jó kívánságaikat tolmácsolták. A vármegye és város küldöttségét Lőrinczy Jenő alispán vezette. Megjelentek a katonatisztek, a pénzügyigazgatóság, járásbíróság tisztviselői, a Kath. Kör küldöttei Benkő József apát- főesperes vezetésével, a Kath. Legényegyesület tagjai, a kiket Vojtkó János elnök vezetett a püspök elé. Ezen a helyen azokról a beszédekről emlékezünk meg, melyek a vármegyék és város tisztelgése alkalmával hangzottak el. Az alispán többek a között a következőket mondotta, élénken megvilágítva a nemzet jobbjainak érzelmeit : „Nem lázadunk, nem revoltálunk, mi csak nemzeti törekvésünket akarjuk elérni szabad m szabad hazában. Mi akarjuk szeretni a királyt, akarjuk szeretni a nemzetet szabadon, dolgozni szabadon és élni nemzeti nyelvünkön.“ „Látjuk, hogy mindenütt csupán az erőszak tör előre: hogy engedjünk annak a hatalomnak, mely lábbal tapossa a legszentebb emberi jogokat, a szen- t tesitett törvényeket. Ebben a kétségbeesett helyzetben a hithez, az Istenhez folyamodunk, odafordulunk segítségért. Mert hiszen nincs más bününk, mint hogy szabad hazában szabadon élni akarunk.“ Az alispánnak szónoki hévvel előadott beszédjére Firczák Gyula püspök a következőkben válaszolt a politikai helyzetet illetőleg : Nagyságos Alispán ur! Igen tisztelt Uraim! Mindig kedves az a körülmény nekem, a mikor én e megyének és e városnak vezérlő férflait itt magamnál tisztelhetem és üdvözölhetem, hanem főképen most, mikor mint Nagyságod kifejezte, oly borús a láthatár, a mai megjelenésük előttem kétszeres értékkel _hir. Én előre is hálás köszönetét mondok Nagyságod- *naÉj" a varmegyének,'a városnak, azért a megliskteTo elhatározásáért, hogy az újév alkalmából méltóztattak ide hozzám fáradni, a hol Nagyságod a közfelfogást oly élénken és nem túlozva, hanem az igazságnak megfelelően, kegyes volt elmondani. Mélyen tisztelt Uraim! Sok vész és nehéz veszélyekkel küzdő magyar nemzet évszázados nemzeti küzdelmei alatt igen sokszor élt és átélt szomorú karácsony és szomorú újévi ünnepeket, és csodálatos, hogy e szörnyű szenvedések, küzdelmek, harcok zűrzavarából a nemzet csodálatosképen mindig számban, erőben, szellemben, értelemben, hogy úgy mondjam — erősödve került ki a küzdelmekből. Mi most is oda jutottunk, hogy láthatárunk nagyon borús, hogy mik ennek tulajdonképem okai, előidézői, Önök épen olyan jól ismerik, mint én. Épen azért én csak egész röviden, főbb vonásaiban egyes dolgokat említek meg, hogyan keletkezett ez áldatlan állapot, melynek súlya alatt nyögünk mindnyájan?! Méltóztatnak tudni, hogy a múlt években a nemzetnek egy nagy része úgy találta, hogy az a 38 óv óta húzódó parlamentáris élet nem bir téljes belsőséggel, nem bir teljes tartalommal, úgy amint a nemzet érdeke, mint a nemzet célja, mint a nemzet óhaja és aspirációja azt megkívánja. Ez az eszme, ez a felfogás hullámokat vert, úgy hogy a múlt években láttuk azt, hogy politikai életünk hullámai nagyon magasan járnak és a hullámok torlódása végre előidézte azt, hogy a parlamentáris törvényes működés lehetetlenné vált. Ilyen viszonyok között Őfelsége a király .ós^az akkori kormány azon elhatározást tették, hogy Őfelsége feloszlatta a Házat és kijelentette a legmagasabb helyről, hogy Ő most szabadon a választ, az ítéletet a Nemzettől várja. A Nemzet, uraim, ítélt s ennek az Ítéletnek lényege az, hogy a régi rendszer nem elégítette ki a mi nemzeti aspirációinkat. Mi nem forradalmat akarunk, nem lázadást, nem bizonytalan dolgot, hanem azt akarjuk, hogy ezek a mi öntudatos, jogos, nemzeti felfogásaink a mai parlamentáris életben és a gyakorlatban is világosabb, tágasabb, értelmesebb kifejezést nyerjenek. Ez a felelet, ez a nemzet akarata, noha in optima forma, a legjobb alakban, a legtisztább módon megnyilvánult, dacára annak sokan félreértették, sőt voltak olyanok, kik a nemzet eme öntudatos nemzeti fölfogását és akaratát balul, merném majdnem mondani, rosszakaratulag magyarázták, és igy jutottunk el mi Uraim a bizonytalanság eme stádiumába, a mai újévhez, ehhez az újévhez, mely telve bizonytalansággal és csodálatos dolog, ezen bizonytalanságok közepette én mégis bizonyos megnyugvással tekintek a jövő elé. Kimagyarázom magam, ezen paradoxonnak látszó kijelentésemet kifejteni akarom. Mi azt akarjuk, hogy a 38 éven keresztül gyakorlatban állott parlamentáris és hazai intézményeink több tartalommal, nemzeti tartalommal láttassanak el. Tehát azt akarjuk, hogy a mai régi rendszer helyett egy uji egy egészségesebb, a nemzet jövője és hivatásának és intenciójának megfelelő tartalmú uj rendszer állíttassák fel. Már most Uraim! Lehet-e valami változtatást, valami rendszerváltozást csinálni annélkül, hogy bizonyos zavart, zökkenéseket elő ne idézzen; hiszen ezt egészen természetesnek találom, mert már ma a régi rendszer ledőlt, de az uj rendszer ki nem épült, az építéshez hozzá sem fogtak. Ilyen viszonyok közt mi természetesebb, mint az, hogy zavar, bizonytalanság van. Mert hiszen minden interregnum egy bizonyos tekintetben egy kicsit hasonlít az anarchiához és akkor, mikor ilyen nagyfontosságu kérdések állauak előttünk, amidőn látjuk, ismerjük a nehézségeket, ón dacára annak azt mondom, nincs okunk csüggedni, nincs okunk lemondani, mert hiszen olyan naiv .nem volt közöttünk senki, aki képzelhette azt, hogy a nemzet- Bftkr-egy~ évvel Ömlött tett válasza után azonnal beálljon az uj rend és zavartalanul, mint a kipróbált gép kezdje meg működését, arra senki sem számított. Királyunk lelke nehéz aggodalmak súlya alatt áll. Királyunk lelkében élnek bizonyos tradíciók, melyeknek 38 évi gyakorlat adott erőt, csoda-e mélyen tisztelt Uraim, ha Őfelsége a király most még habozik az uj elhatározás megórlelése előtt ? De én nem találok aggodalomra okot! Miért? mert azt látjuk, hogy a nemzet két tényezője, a király és nemzet között több a mi őket egyesíti annál, amiben Oá különböznek. Hála Istennek igy állunk és e szerint sem a nemzet, sem a király nem akar és nem fog letérni az alkotmányosságról. Ha ez a felfogás vezeti és lelkesíti a két faktort, akkor lehetetlenség, hogy előbb-utóbb e felfogás mellett nemzet és király ne találkozzék. így fogom fel Uraim a most fennforgó eseményt. Kétségen kívül óriási nehézségek előtt állunk, de nem reménytelenül akkor, mikor mi alkotmányos jogainkat, szabadságunka’, azok törvényeit megvédelmezzük és midőn ilyen szellemben sorompóba állunk. * Fincicky Mihály polgármesternél, a kit betegsége a szobához kötött, a városi tisztviselői kar nevében Berzeviczy István rendőrkapitány mondott üdvözlő beszédet és kifejezte a tisztikar jókívánságait. * Sokan felkeresték jó kívánságaikkal Benkő József r. kath. apát-főesperest. A vármegye és város tisztikara Lőrinczy Jenő alispán vezetésével jelent meg. Tisztelgett a Kath. Kör is, melyet örömmel fogadott az apát-főesperes, mivel a Kör a város kulturális életében tevékeny szerepet játszik a felolvasó esték rendezésével. * Az ev. ref. egyház lelkészénél, Komjáthy Gábornál is sokan megjelentek Ilivel, sőt más vallásuak közül is, hogy boldog újévet kívánjanak az érdemes lelkésznek. * Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőt, a Ferenc Jó- zsef-rend lovagját, üdvözleteikkel és jó kívánságaikkal felkeresték az állami polgári leányiskola és a két áll. elemi és a r. kath. fiúiskola tantestületei. A küldöttségeket biztosította a kir. tanfelügyelő, hogy továbbra is mindent megtesz az iskolák színvonalának emelése végett. * Voltak még tisztelgések Rónay Antal főerdő- tanácsosnál, dr. Hiersch Károly pénzügyigazgatónál és más hivatali főnököknél. A közönség köréből. Silveszter=est a Koronán. Az ungvári dalárda m. hó 31-én szépen sikerült Silveszter-estélyt rendezett a Koronán. A terem zsúfolásig megtelt igen szép közönséggel, az előadott énekdarabok s a vígjáték, valamint Csernek gyorsképkészi- tése mind pompásan sikerültek . . . Pardon, majd eltévedtem ; nem a dalárda estélyéről, illetve annak lefolyásáról akarok írni, — ezt majd elvégzi és sokkal hivatottabban a tudósitó ; a cél a miért a tollat kezembe vettem, az, hogy megírjam, mily barátságos otthont nyújtott ez este a város egyedüli ily célra rendelkezésre álló helyisége: a Korona-szálloda. Mert hát kérem, szó nélkül hagyni a Korona tulajdonosának, a fő-, al- meg tudj’ Isten micsoda bérlőinek, kezelőinek ez este is tapasztalt, a közönséget s annak érdekét semmibe nem vevő eljárását: már csakugyan nem lehet, különösen mikor a helyiségért 60, mond hatvan koronákat is szednek. De kezdjük élőiről. A dalárda, hogy minél nagyobb közönség találjon helyet a Korona-termében, az eddigi eljárástól eltérően úgy intézkedett, hogy a hangverseny ne terített asztalok mellett folyton le. Ez eddigi helyes. De az már nem volt helyes, hogy a Korona gazdái meg úgy gondolkodtak, hogy ha sokan lesznek a teremben, hát a terem magától is átmelegszik, s ezért egyáltalán nem füttettek, amikor pedig künt a hőmérő 12 fokot mutatott 0-on alul. így tehát a közönség, különösen a táncra készült, könnyű ruhába öltzött női közönség, dideregve, fogvacogva volt kénytelen végig szenvedni az estét, s felmelegedni még a műsor befejeztét követő táncnál sem tudott, mert ekkor meg a surolatlan padlóról felverődő portól előállott köhögés akadályozta a meleg beálltát. Máskor, ha a teremben mulatságot rendeznek, a Korona urai saját jól felfogott érdekükből is, a közönmelyek úgy a várat, mint a várost, lőtávolságban körül veszik. Magyarázatomat szivesen vette az idegen közönség. Különös érdeklődést tanúsított a plébános, ki mellém szegődve, nem hagyott el többé s megbarátkozva, élénk beszélgetésbe eredt velem Esztergomig. Honnan tetszik utazni ? volt az első kérdése. Én Bécsből igyekeztem Budapestre. — Bécsből?! Szép nagy város, én is voltam régen, fiatal plébános koromban egyszer Becsben. Majd elkezdtünk Bécsről beszélgetni s elmondotta, hogy mi módon került ő a császárvárosba. — Pánfalván voltam kezdő plébános az ötvenes években. Szerény kis falu s gyenge plébánia volt, jövedelem és társaság nélkül. Az absolutismus alatt csupa fiatal idegen cseh és német tisztviselők voltak alkalmazva a Herr von Krech, Herr von Hart, Herr von Schmidt, mint postamester, adóvégrehajtó, adjunktus stb. Sem nekik, sem nekem nem volt társaságom; egymásra voltunk utalva. Ok látogatást tettek nálam s azon idő óta majdnem mindennap átjártak a plébániára, hol tarokkal Űztük el a falusi unalmat. Valami nagy vendégségről szó sem lehetett a szerény plébánián s a gazdasszonyom bizony legfeljebb csak kovászos ugorkával kedveskedhetett nekik a nyáii meleg délutánokon. Ok azonban azzal is beérték és mindig szivesen jártak a házamhoz, miközben egészen összebarátkoztunk. Fiatal, jókedóiyü, jószivü és udvarias fiuk voltak, úgy hogy mikor bejött a magyar világ és nekik távozni kellett, szinte nehezünkre esett a bucsuzás. Megilletődéssel nagy hálálkodással hagyták el falumat. Mindegyik megmondotta, hogy hová megy és meghagyta, hogy ha utam véletlenül egyszer arra vezet, okvetlen fölkeressem mindegyiket, mivel nagyon sokkal adósaim a nálam eltöltött kellemes órákért és szives látásért. Pár év múlva egy jobb plébánia ürült meg Sopron megyében s elhatároztam, hogy ón is pályázni fogok. Egész télen át spóroltam egy nyári reverendára, melyet szerencsémre még nem rendeltem meg s igy tellett útiköltségre is. Ekkor voltam először Becsben. Az uj plébániának ugyanis herceg Eszterházy volt a patronusa s a plébániát első sorban tőle kellett kérni, a herceg pedig Bécsben lakott. Egy napon tehát vonatra ültem s Becsbe érkezve, látogatást tettem a hercegnél. Sajnos azonban későn érkeztem; a herceg a plébániát előttem másnak Ígérte oda. Már most se plébánia, se nyári reverenda 1 Vonat, melylyel hazamehettem volna, csak másnap indult s igy az egész napot Bécsben, ebben a teljesen idegen nagy városban kellett eltöltenem. Búsan sétálgattam az utcák labirintjában s mind azon törtem a fejemet, hogy ki volna itt valami ismerősöm? A Herr von Hart jutott eszembe. Midőn pár évvel ezelőtt elbúcsúzott tőlem, azt mondotta, hogy Bécsbe fog lakni s meghagyta, miszerint ha egyszer az életben Bécsbe kerülök, hát okvetlen fölkeressem őt. De hát hol keressem ? ki fogja megmondani merre lakik ebben a nagy világban? Temérdek ember járt az utcán. Tizet, húszat is meg akartam szólítani, de mind oly idegenek s mind úgy siettek, mintha kergették volna őket. Végre bátorságot vettem magamnak s egy urat szépen köszöntve megszólítottam. Ugyan kérem nem tetszik tudni, hogy hol lakik a Herr von Hart ? De igen! tessék csak velem tartani four, szivesen oda vezetem ! Azonnal csatlakozott hozzám, tartott szóval, magyarázta az utcákat, a szebb épületeket, hurcolt magával utcáról-utcára, nagy házak udvarán keresztül és úgy eltévesztett, hogy ha magamra hagyott volna, talán halálom napjáig sem találtam volna vissza az „Arany bárány“ vendéglőbe, hol szállva voltam. Ez az egyedüli vendéglő Bécsben, melynek homlokzatán arany betűkkel, magyarul is ki .van Írva: „Vendéglő az arany bárányhoz.'' Végre egy nagy ház elé értünk és azt mondta, hogy itt lakik a Herr von Hart. Tessék csak fölsétálni az emeletre. A ház előtt két katona feltűzött szuronynyal sétált föl s alá. Mikor ezeket megláttam, úgy megijedtem, hogy nem akartam belépni és szivesen vissza fordultam volna, ha tudom, hogy merre meneküljek. A vezetőm látta, hogy zavarban vagyok, talán Tüdőbetegségek, hurutok, I f köhögés, skrofulozis, influenza m I w 2 H ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. / í Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkel ^ fp r Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megttfl«- „Roche11 eredeti csomagolást. Kaptató etveai Hndeletra a gyágyjrwtifalt« Ig| I teli a köhögést, váladékot, éjjeli lázadást. i. ban. — Ára üvegenkint 4.- korona. j&| I Hoflfm>tau°I,a »»ette A €•. Kaséi ÍStbjc). I
