Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-07 / 2. szám
2. szám. TT 2sT <33. oldal. ség kényelmére a terem előtti helyiségben néhány asztalt téríttettek, ahol italokat, sőt — ha a pincért ennek felszállitására megtudtuk nyerni — ételeket is lehetett kapni. Most ez is elmaradt. Aki egy pohár bort, vagy sört akart inni, annak le kellett menni a földszinti étterembe — az udvaron keresztül 12 °-os hidegben — s mert az étterem zsúfolásig volt, jó ideig kellett várni tűig valami italhoz juthatott. De mert nemcsak itallal ól az ember (már t. i. mi férfiak) de étellel is, a műsor befejezése után vacsorálni akarókat a legnagyobb csalódás érte. A Koronán nem lehetett vacsorálni. A dalárda mulatságára összegyűlt közönség felének sem tudott helyet adni a Korona étterme, fent az emeleten pedig nem terítettek, mert az uj vendéglős — saját szavaival élve — nem szakadhatott szót. így hát mit volt mit tenni, mint a közönségnek a Koronáról étlen-szomjan (pénzzel a zsebében) eltávozni, s a Millenium-kávés barátságát igénybe venni, aki azután a szomjuzóknak nemcsak italt, de az éhezőknek ételt is adott néhány lágy tojás képében. De nemcsak ez volt a baj a Koronán. Hanem még más is. Az ungvári szállodákban ugyanis állandóan tartózkodik egy-két női vendég. Nos, a Korona-szállodának ezen állandó női vendége, aki ott mellesleg mint szobaleány szerepel, a dalárda mulatságának estéjén — dacára a többszöri felhivásnak — állandóan a mulatság helyiségének bejárójánál tartózkodott, s a férfivendégeket mindenáron más bejáróhoz igyekezett terelni. Az ilyen eljárás pedig még nálunk — Ungváron. ahol nyilvános vigalmakra csak egy helyiség : a Korona van, — sem tűrhető. Igazán elérkezett az ideje, hogy egy uj szálloda s ezzel kapcsolatban egy, a közönség igényeinek megfelelő uj szórakozási hely létesittessék Ungváron, hogy igy egészséges Verseny fejlődvén, a közönség se legyen egy vendéglős szeszélyének állandó rabja, akinél még drága pénzen sem tudja éhségét csillapítani, szomjúságát eloltani. M. Gy. Levél a szerkesztőhöz! Kedves Barátom ! A szerkesztésedben megjelenő „Ung“ lap legutóbbi számában szives voltál egy külön fejezetet szentelni nekem, melyben a főispáni beiktatással kapcsolatban — saját szavaidat idézve — a legmelegebb elismerés hangján emlékeztél meg magamtartásomról. Bármennyire jól esett is azon kedvező ítélet, melyben eljárásomat részesítetted, mégis kénytelen vagyok a küzleménynyel szemben két kijelentést tenni. Kénytelen vagyok ugyanis kinyilatkoztatni, hogy akkor, midőn a határrendőrségi fogalmazói állást el nem fogadtam, saját érdekemben cselekedtem, mert az ezen állás elfoglalásával előálló helyzet önönmagatnra nézve volt tarthatatlan. Eljárásomat nem lehet tehát a vármegye közönségével szemben érdemnek, vagy pedig éppen áldozatnak minősíteni. Ezen oknál fogva annak méltánylására igényt formálni részemről volna szerénytelenség. Kellemetlenül érintett pedig különösen az az ösz- szeköttetés, melybe ezen tényem a megüresedett vármegyei aljegyzői állások betöltésével hozatott. Mert helytelennek tartom a magam részéről, hogy tisztviselő társaim közül bárki is egy nem létező érdememre való tekintettel pályázatának benyújtásában és saját jogosult érdekeinek megóvásában mintegy erkölcsileg akadályoztassák. Ezzel a két kijelentéssel tartozom az igazságnak és önmagámnak. Midőn egyszersmind arra kérlek, hogy ezen soraimnak becses lapodban helyt adni kegyeskedjél, maradtam magamat őszinte baráti jóindulatodba ajánlva Ungvári, 1905. január 4. igaz hived Dr. Nagy Béla szolgabiró. VÁRMEGYEI ÜGYEK. A vármegye dotációja. A belügyminiszter — mint már jeleztük is .— a vármegye dotációját folyó évi január hó 1-től beszüntette. Beszüntette tehát nemcsak az összes alkalmazottak fizetését és lakpénzét, de az úti, irodai, fűtési, világítási, szóval az összes átalányokat is. A vármegye alispánja e rendelet vétele után — melylyel különben egy rendkívüli közgyűlésen a vármegye közönsége is foglalkozni fog — feliratot intézett a belügyminiszterhez, melyben arra való hivatkozással, hogy a vármegye segéd-, kezelő- ésszolga személyzete az ellenállásba bele vonva nem lett, mert a vármegye közönsége csak is a tisztikart tiltotta el a főispánnal váló érintkezéstől és rendeletéinek végrehajtásától — s igy a miniszter intézkedése a segéd- és kezelő-személyzettel szemben indokolatlan, — tudomására hozta a miniszternek, hogy miután a fent elsorolt és betiltott átalányok nélkül a közigazgatás akadálytalan menetét nem biztosíthatja, az esetleges következményekért a felelősséget magától elhárítja. A belügyminiszter ezen feliratra sürgönyileg a következő választ adta: „Vármegyei alkalmazottak jelentkezzenek szolgálattételre főispánual, állami javadalmazás újbóli folyósítása iránt ez alapon a főispán tehet majd felterjesztést.“ Az átalányról azonban említést sein tesz. így tehát a tisztviselők utazzanak — a közigazgatás érdekében — saját pénzükön, ha van, dolgozzanak fütetlen és sötét helyiségekben és lássák el a hivatalukat irodai szerekkel. Különben január havi fizetésüket az összes vármegyei alkalmazottak megkapták a 35-ös bizottságtól. Mint értesültünk, a bizottság lelkesen és széles körben folytatja a gyűjtést a vármegyei alkalmazottak segítő alapja javára s újabban ismét nagyobb adományokkal növekedett az alap, úgy hogy ennek következtében a tisztviselők hosszabb időre el lesznek látva. Érdekes, hogy a nagykaposi adóhivatal oly túlbuzgósággal értelmezte a miniszter betiltó rendelkezését, hogy a dijnokoknak — kik utólag kapják — napi dijjaikat, még a múlt év december havi járandóságát sem akarja kifizetni, holott erre a tiltó rendelkezés ki sem terjedhet, mert a múlt év költségvetésében lett már megállapítva. A közigazgatási bizottság folyó havi ülése a közbejött gör. kath. karácsonyi ünnepek miatt lO-én d. e. 10 órakor fog megtartatni. Jóváhagyott vármegyei szabályrendelet. A községi kör- és segédjegyzők, valamint ezek özvegyei és árvái nyugdíjazásáról alkotott vármegyei szabályrendeletet a belügyminiszter jóváhagyta. A szabályrendelet a jóváhagyásnak a „vármegyei hivatalos lap“-ban leendő közzétételétől számított 30 nap leteltével lép életbe. A kivándorlás vármegyénk területéről egyre tart. A múlt évben kiadatott összesen 5792 drb. útlevél. A f. év első hetében 81 drb. útlevél-lap érkezett be j az alispáni hivatalba Ha igy fog menni egész éven át, lakatlanok lesznek falvaiuk. Jutalmazás. A vármegye alispánja a kereskedelemügyi miniszter rendelete folytán a vármegyei ut- kaparóknak a közutialap terhére 10—10 korona jutalmat utalványozott. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete e hó 5-én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés összehívását különösen a nyári színháznak az Ujtérre tervezett építése tette szükségessé ; — határozat ez ügyben azonban ismét nem volt hozható, amennyiben a képviselő- testület többsége jelen nem volt, s igy az újabb : harmadik és végleges tárgyalásra határidőül január hó 23-ika tűzetett ki. Az ungvári csapatkórházat az elmúlt év nyarán a város 1531 K 30 fillér költséggel kijavíttatta. Most a VI. hadtest épitőosztálya azt kívánja, hogy a főépület átalakítására, az összes mellékhelyiségek újraépítésére, azoknak pincével, vízvezetékkel stbbivel való ellátására készittesen a város uj tervet és helyszinrajzot s nyújtsa be a város oda, hogy azok vegyesbizottságilag mielőbb megállapíthatók és a város által teljesíthetők legyenek. A képviselőtestület, tekintettel arra, hogy az építkezés mintegy 60,000 K-t igényelne, a városi mérnöknek a pénzügyi bizottság által is elfogadásra ajánlott határozati javaslata a'apján kimondotta, hogy tekintettel azon körülményre, mikép a helybeli fiókcsapat- kórháznak úgy fő- mint melléképületeiben az 1903. évi felülvizsgálati jegyzőkönyvben foglalt összes legszükségesebb hiányok, ámbár az egész épület évi bére 2825 K 02 fillér, 1531 K 36 fillérben immár teljesit- tettek, — tekintettel továbbá a város anyagi helyzetére, t. i. a/on körülményre, hogy az immár életszükséggé vált s részben folyamatban is levő legsürgősebb munkálatokat, u. m. a nagy Ungpart biztosítását, a vízvezetéki előmunkálatokat, az egész város utátépitési munkálataihoz szükséges tetemes összegeket az adóalap nem kis megterheltelésével csak kölcsönnel tudja fedezni: egyáltalán nincs azon helyzetben, hogy bárminemű uj építkezésekbe bele menjen ; ez okból az iratok és tervrajzok visszaküldése és ezen határozat kikézbesítése mellett értesíti a cs. és kir. VI. hadtest épitőosztályát, hogy az épületek helyreállítása következtében az uj építkezést tárgytalannak tekinti. A váralja-utca mentében fekvő, s az ungvári kincstári uradalom tulajdonához tartozó 650 négyszögöl terület e hó 10-én önkéntes árverés alá kerül. A polgármester előterjesztésére a képviselőtestület a polgár- mesternek felhatalmazást adott, hogy nemcsak e 650 négyszögöl, hanem az egész, mintegy 6 kát. holdat tevő, s a Széchenyi-kerttel határos terület megvétele iránt ajánlatot tegyen. Ung vármegye alispánja még 1891. évi augusztus hó 1-én határozatilag kimondotta, hogy a halászati jog Ungvár r. t. város határában levő összes folyó és egyéb vizeken a m. kir. kincstárt illeti. E határozat az 1896. évben azon figyelmeztetéssel közöltetett a várossal, illetve a város ügyészével, hogy e határozatban meg nem nyugvó fél a kézbesítéstől számított hat hó alatt jogai érvényesítése végett pert indíthat. A városi ügyész azonban e határozatot a képviselőtestületnek be nem mutatta, s most, tehát az 1906. évben hirdettetek ki, amikor is a képviselőtestület kimondotta, hogy amennyiben az Ung medre a város és a kincstár közös tulajdonát képezi, e határozatot a városi ügyésznek vélemónyes jelentéstétel végett kiadja. Blasskó Zoltán városi Írnoknak, a ki most a budapesti Erzsóbet-szanatoriumbangyógykezelteti magáti 10U K segély szavaztatott meg. Kapeller Albán és társai ügyében hozott városi képviselőtestületi határozatot jóváhagyó törvényhatóság, bizottsági határozat tudomásul vétetvén, a további elszámolás iránti teendők a városi ügyészre bízattak. A vágóhídi jégveremnek jéggel való megtöltése Váradi J.mos vállalkozóra bízatott 544 korona összegért. szökési szándékomat is leolvasta arcomról, mert biztatott, hogy csak menjek szépen előre, nem lesz semmi bántódásom. Én azonban erősen haboztam és sehogy sem akartam szót fogadni. De ő nem tágított s nem mozdulva mellőlem, kényszerűek a látogatásra. Végre is engedelmeskednem kellett. Szépen köszöntem a katonáknak s beléptem a házba. Vezetőm nyomon követett a lépcsőig, — itt pedig az emeletig. Az emeletre érve, megmutatta az irányt, hogy merre menjek s őrt állott a lépcsőnél, hogy vissza ne fordulhassak. Végig menve a folyosón, egy nagy szárny ajtó elé értem. A bejáratot itt is két katona őrizte. Ekkor ijedtem csak meg igazán ! Már most tisztán két tűz közé kerültem. Előttem is, mögöttem is szuronyos katonák voltak. Lehetetlen volt elmenekülni. Ezeket a katonákat is szépen köszöntöttem, majd megkérdeztem az egyiktől, hogy hol lakik a Herr von Hart ? A katona azonban nem szólt semmit, csak a karjával mutatott a nagy szárnyajtóra. Nagy szívverés közben kopogtam az ajtón. Senki sem válaszolt, de azért már be kellett lépnem. Egy nagy terembe értem és csendesen várakoztam. Egyszer csak megnyíltak az átellenes szoba szárnyajtói és egy jól megtermett, szigorú arcú, hatalmas katonatiszt, valami tábornok féle lépett előmbe. Széles melle tele volt érdemrendekkel s mosolyogva, igen barátságosan fogadott s megkérdezte, hogy mi járatban vagyok, mit kívánok tőle. Én megmondtam neki, hogy semmi kívánságom sincsen tőle. Én a Herr von Hartot keresem. Hisz' uram az éh vagyok 1 Szó sincs róla, vágtam vissza neki, — én azt a kis Hartot keresem, a ki andjunktus volt nálam Pánfalván, a ki nálam tarokkozott.mindig kovászos ugorka mellett. Micsoda?! A four a pundort i plébános?! Kari! Kari! Jer csak hamar, — kezdte kiabálni — itt a pundorfi plébános 1 A következő pillanatban a kis Hart ölelő karjai között voltam. Most tudtam csak meg, hogy Károlyuak hívják ; mi mindig csak a vezetéknevén szólítottuk. Utána a táboimok szorított a keblére és köszönte, hálálta, hogy a fiát nem hagytam el a falumban. A kis Hart azalatt a szomszéd szalonba alarmi- rozta az édes anyját, nővéreit s az egész családot, hová nagy örömmel tuszkolt maga előtt a tábornok. Itt újra kezdődött a nagy hálálkodás, az anyja és testvérei részéről, a mik elől sikerült végre egy nagy karos székbe menekülni. Azután vagy száz kérdéssel ostromoltak egyszerre. Mit csinálok Bécsben ? mikor jöttem? hogyan találtam a lakásukra? meg van-e még az ugorkasava- nyitó gazdasszonyom ? a Bodri kutya stb. stb. Mikor megértettem velük bécsi utazásom célját és sikertelenségét, valamint a nyári reverenda vesztet, —• azt kérdezte a tábornok, hogy császári plébánia-e az, a melyikre pályáztam ? — mert ez esetben még mindig lehetne segíteni a dolgon. Az azonban magyar plébánia volt s attól már elestem. Rövid időre reá azonban kinevezett a püspök Farádra, a hol azóta éldegélek s valószínűleg ott is halok már meg. A sok német dáma között azonban sehogy sem találtam magamat s kezdettem fészkelődni a nagy karos székben. A család is vette észre feszengésemet s kegyesen elbocsátott. A kis Hart azonban egész nap velem maradt. Magával vitt mindenfelé, megmutatta Bécs akkori nevezetességeit, egyik fényes vendéglőből a másikba vitt, — majd a pinceborozokat kerestük föl s mindenütt ő fizetett és mindenütt biztatott, hogy Herr Pfarer! Egyék, igyék. „Alles vas gut und theuer!“ Én azonban mindenütt csak sört ittam és tormás virslit ettem egész nap. Késő este végre elkísért az „Arany bárány“-ba és szívélyes búcsút vett tőlem. A vendéglőben meghagytam, hogy korán költsenek, mivel a 7 órás vonattal haza utazom. Másnap megreggelizve jelentették, hogy a bérkocsim előállott s a podgyászomat már töltették, — indulhatok. Fizetni akartam, — de nem volt mit. A kis Hart előtte való estve tudtom nélkül kifizette már a számlámat. A vasúti állomáshoz érve, a bérkocsis leugrott a bakról s arra kért, hogy várjak egy kicsit, mig hordárt hoz, a ki a podgyászomat bevigye. Reggelizes előtt fél pohár 3chmidthauer-féle radio-activ ** keserűviz az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedők__ ________ ___________ nek. Csodálatos gyógyerejét az igtnándi viz radium-tartalmának köszöni, rmely tudományos alapon egyedül ezen forrásban lett felfedezve, miért is bevásárlásnál össze nem tévesztendő a közönséges keserüvizekkel. 1 őszetküldés a tor- ’ástulajdonos: SCHA1IDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komaromban. Kapható Ungváron Halász B , Grosz R., Fincicky I., Gelb M., Groszmann H. és Glück 1. urak füszerüzletóben. Kis üveg 30 f, nagy üveg 50 f. — Az egyedüli természetes keserűviz, amely kis üvegben is kapható. 1139,17—26
