Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1905-07-30 / 31. szám
2 oldal. TIT 1ST <331. szám. lank. Az iskolafentartó felekezetek, községek nem bírnak a sok jelentkezővel. Egy falat kenyérért százan nyújtják kezüket. A kultuszminisztériumról ne is beszéljünk. Tömegesen vannak évek óta előjegyezve a legkitűnőbb oklevelekkel egy-egy esetlegesen megüresedő állami iskolának tanitónői székére. Mivel pedig egy helyet csak egy személylyel lehet betölteni, naponkint szaporodnak a visszautasítottak s rövid idő múlva egész tömeggé növekedik az a társadalmi osztály, a melyet a franczia egy találó szóval „déclasse“-uak nevez. Hova fog ez vezetni, ha ezt a természetellenes duzzadást okos intézkedésekkel idejében mederbe nem vezetjük és sima lefolyását nem biztosítjuk ?! Százával ragadjuk ki leányainkat a családi élet megszokott munkaköréből, hogy beléjük neveljünk képesítéseket, igényeket, a melyeket azután a gyakorlati életben értékesíteni nem tudnak. Az élet küzdelmének minden fegyverét kezükbe adjuk, de erejük kifejtésére módot nem nyújtunk nekik, mórt a megélhetés lehetőségét tőlük megtagadjuk. A görög milhologiának is van egy ilyen megátkozott alakja, a kit folytonos éhség és szomjúság gyötör. De mikor a gyümölcsért nyúl, az ág fölemelkedik. Mikor kiszáradt ajakával a viz színéhez hajol — az lesülyod. Minden a közelében van, csak el nem érhető. Ez a folytonos inger még gyötrelmesebbé teszi kínjait. Ily féle gyötrelem sorvasztja a mi leányainkat is, a kiket az Istenkék haragja preparandistákká tett. Testi fejlődésük legválságosabb időszakát zárt falak között az intézetekben töltik. Itt lángoló hévvel nekifeküsznek tanulmányaiknak. Falják a könyveiket. Ejt, napot munkára fordítanak és túlterhelik agyvelejüket az elméleti tanulmányok szürkeségeivel. Mindegyik szorgalmas, mórt a verseny természetes ösztönével első sorban akar állni. Az intézeti fegyelem azonban lenyűgözi bimbózó egyéniségét. A heti órák, az előkészületek minden per- czét lefoglalják. Hiányzik a mozgás szabadsága és a testi fejlődésre szükséges izommunka. De hiányzik az anyai szeretet állandó befolyása is, a mely arra a serdülő leányszivre olyan pótolhatatlan, mint a napfény a növényzetre. Ezt a tanítás nem pótolhatja, mert ezek érzések, a melyek az anyaság önfeláldozó szereteté- ből válnak ki s a melyek azt a fogékony lelket iide- sóggel, életkedvvel töltik meg. Mikor pedig fáradt lélekkel és kimerült idegzettel kilépnek az életbe, hogy tanulmányaikat értékesíthessék, összetöri őket a csalódás. Keserves tapasztalatok fogják őket kijózanítani, hogy az a diploma még nem kenyér. Szánalom nézni kétségbeesett arczukat, mikor egy-egy pályázati eredmény kihirdetése, vagy pedig egy fővárosi választó-tanácsülés után a lépcsőkön letámolyognak. Künyes szemeikben mennyi fájdalom, mennyi keserűség?! Talán egy nélkülöző családnak, kiskorú testvéreknek vagy egy özvegy anyának sorsa függ össze az ő alkalmazásukkal. Vagyonuk utolsó filléreit fordították éles eszü leányuknak kitanitására. Ü meg is tette a kötelességét. Megszerezte az oklevelet, de ez a szívtelen társadalom, sem az ő fáradozását, sem a család nyomorát méltányolni nem hajlandó, így törik sokszor össze egy hajótörött család reménységeinek utolsó deszkaszála. És mi csodáljuk, hogy az idegesség olyan veszedelmesen terjed és a tébolydák nem tudják' befogadni többé az elborult lelkeket. Candolle Alfonz statisztikailag kimutatta, hogy Francziaországban és Svájczban az őrülteknek aránytalan százaléka tanítónő. Érdekes volna nálunk is megtenni a számításokat! Ennek a modern kenyérmezei ütközetnek vér nélkül is sok a sebesültje. Mennyi munkaerő, mennyi életkedv, mennyi reménység megy füstbe a folytonos csalódások miatt ? Az a finomabb idegzetű leány nem férfiszervezet! Nincs meg az az izomzata, de az az ellenálló ereje sincsen, amely a kegyetlen csalódásokkal megküzdeni képes volna. Minden visszautasítás egy-egy ökölcsapás, a szivére. Együtt hervadozik reménységével. A sikertelen kisérletezések végre betöltik csüggedésset, búskomorsággal, irigységgel és elégedetlenséggelígy pusztítják el finomabb női tulajdonságait és ha az életfentartás ösztöne a házasság révpartjába vezeti is őt, oda csak üres, csalódott szivet visz és családi élete sivár lesz, mint a kipusztitott madárfészek. Nincs benne többé dal, vidám csicsergés ! Dieux s’en vout! Eltávoztak belőle az Istenek ! Ez még a legkedvezőbb esély. De van még más megoldás is. Ezt már nem fejtegetem, mert ennek statisztikája az erkölcsrendőri felügyelet körébe tartozik. Csupán azt jegyzem meg — sajnálattal — hogy ez a diplomás kenyérhajsza nemcsak az anyagi nyomorhoz, de az erkölcsi bukáshoz is könnyen elvezethet. A protekczióért folytonos kilincselés azt a gyönge leányt sokszor kiszolgáltatja egy hitvány lelkiismeret csábításának. Mindezek után jogosan kérdezhetem, miért vakította el a jóhiszemű szülőket napjainkban annyira ez a női diploma-láz ! ? Ha leányaik műveltségének színvonalát akarják emelni, akkor ne tanítóképző iskolákba küldjék. Itt egyoldalú szakismereteket kapnak, de ezek az intézetek nem a gyakorlati élet, hanem az iskolák számára nevelnek! Inkább tanítónőket, mint anyákat! Ha pedig az oklevéllel leányaik jövőjét akarják biztosítani, hogy kenyérkereső eszközt adjanak kezeikbe és ne kényszerüljenek hajlamaik ellen egy-egy boldogtalan házasságot kötni: hát akkor is hibás a szülők számítása. Hiában a diploma, ha nincs állás, nincs kenyér ! E neveléssel csak kiragadják őket megszokott életsorsukból és olyan igényeket támasztanak bennük, amelyek boldogtalanná teszik egész életüket. Már pedig a cél a benső összhang, amelyet az ifjú lélekben megzavarni szentségtörés. De még ha szerencsésen álláshoz ljuthatnak is, az a 3—4 száz forinttal díjazott óvónői vagy tanitónői fizetés csak az élet tengetósére jó. A beléjük nevelt igényekkel nem áll arányban. Égy jő gazdasszony, vagy egy ügyes kulcsárnő és vasalónő többet kereshet. Hány olyan ipari foglalkozás van, ahol az a nő veleszületett kézi ügyességénél togva sokkal jobban érvényesül és boldogul. Sokat várok az önálló vámterület iparfejlesztésétől, ahol uj keresetágak nyílnak mindkét nembeli ifjúság részére és leányaink is találhatnak olyan foglalkozást, amely megélhetésüket biztosíthatja anélkül, hogy őket női hivatásukkal ellentétbe sodorná. Mert végtére is természettörvény, hogy egy nő igazán boldog csak szerető családi körében lehet. Még az ősátok is a nőt csak azzal sújtotta, hogy fájdalommal szüljön De a nehéz munka verejtékét a férfi hivatásához kapcsolta De bárhogy alakuljon is a jövő, itt az ideje, ho_y a preparandiákat esztelenül ne szaporítsuk. Ne adjuk meg derürc-borura a tanitónőképzós jogosultságát minden iskolának. Állítsuk meg a tanitónői oklevélszerzés beteges áramlatát. Hozzuk arányba a keresletet a gyakorlati élet szükségletével. Ne használjuk föl gyermekeink tapasztalatlanságát, hogy tömegesen tóduljanak olyan pályára, amely őket testben-lélakben összetöri. Végre is egy emberélet többet ér, hogysem tudományos kísérletezésre használjuk föl, mint a házinyulat a vivi- seccio! Ha pedig a számok korlátozásával tanítónőket nevelünk, azoknak adjunk kenyeret is Ha máskép nem megy, az iskolák szaporításával, amelyekre úgyis égető szükségünk van. De ne folytassuk tovább ezt a lelketlen, kiéheztető tanügyi politikát, mert az igazság úgy követeli, hogy minden képzett egyén, aki dolgozni tud is, akar is, a saját munkakörében megélhessen. Hook János. Városi közgyűlések. UngVár váos képviselőtestülete e hó 26-án tartotta alakuló-ülését, Bánóczy Béla vm. főjegyző, alispán- helyettes ^elnöklete alatt. Ezt követőleg rendkívüli közgyűlés tartatott, amikor is megválasztattak a különböző bizottságok. Az alakuló gyűlés megnyitása után elnöklő vármegyei főjegyző felolvastatta az e hó 19-én tartott képviselőtestületi tagválasztáson mandátumot nyertek névsorát, majd az ezekkel kiegészített képviselőtestületi tagok uj névsorát azzal, hogy amennyiben Reismann Arnold dr. mint városi alorvos hivatalból tagja a képviselőtestületnek, ez okból választott- tagsági helyére Horovitz Ede első póttag hivatott meg. A felolvasott névsor szerint, beszámítva a hivatalból szavazó tisztviselőket is, a képviselőtestület tagjai ezek : Adler Sámuel, Arky Fülöp. Babják György, Bene Lajos, Benkő József, Berta István, Berzeviczy István, Bradács Gyula, Brody Lajos, Bródi Zsigmond, Brujmanu Béla. Cserő Soma, Csűrös Ferencz, Czikajló László. Darvas Adolf, Demeter Mihály, Dobrovszki József, Dorcsák Gyula, Dubró József, Dudiuszky István. Eperjossy Mátyás. Fejér Emánuel, Fényes Vilmos dr, Firczák Gyula, Flach Jakab, Farkas Ferencz, Büncicky Mihály, Fel- földy István, Fekésházy Miklós, Fuchs János. Gaar Iván, Gálócsy Zoltán, Gazdagh Elemérnó (megbízottja nincs bejelentve), Gottlieb Ábrahám, Gottlieb Henrik, Grosz Ábrahám, Gulácsy Ignácz, Guttmann Mihály, Gyulai Endre. Hajós Zsigmond, Hámos Aladár, Halpert Bernát, Hampel János, Heiman Bernát, Haraszthy Gyula, Harczer Frigyes, Hegyi György, Herskovics Májer, Hidasi Sándor, Hoffman Béla, Horvát Ignácz, Horvát Sándor dr., Hámos Béla dr., Horovitz Ede. Jaczkovics Mihály, özv. Jakubovics Áronná (megbízottja nincs bejelentve), Jaczkovics Ákos, Jäger Bertalan. Kaminszky Géza, Katona Sámuol, Kardos Emil,, Kemény Zsigmond dr, Kerekes István, Kelen Gyula, Keszlor Imre, Klein Jakab, Klein Májer, Komjáthy Gábor, Krón Májer. Lám Gyula, Lám Sándor, Langer Bódog, Leb- lovits Lázár, Levy József, Leuchtag Gyula, Lukács Sándor dr. Matyasovszki János, Mérő Vilmos, Mihalics János, Mihalkovich József, Milcsik Mihály, Meisels Ignácz, Mijó Kálmán dr., Mittelmann Sándor, Mocsáry Géza, Mocsáry Miklós dr., Molnár Mór dr. Nobenzahl Mór, Nehrebeczky György, Novák Endre dr. 0 ősz Ádám, Ország Jakab dr. Papp Gábor, Pudlussányi Ottó, Preusz Adolf dr. Rácz József, Radányi Lajos, Rácz Herman dr., Rakovszki József, Reinitz József, Reismann Arnold dr, Reismann Bertalan, Reismann Ignácz, Reismann Henrik dr., Reviczky Károly, Románecz Mihály, Roth Bernát, Roth Sándor, Roth Pinkász, Rozgonyi József, Rolhmann Lipót. Sajó Elek dr., Schächter Adolf, Schwarz Lajos, Schulmann Jakab, Sirokai Albert, Speck József, Spohn Ferencz, Spiczer Sándor dr., Saáger Bertalan, Sternlich Dávid, Szaxun József, Szabó . Lajos, Székely Simon, Szuchanek József, Szűcs János, Sztojkó Mihály, Szed- lár János, Szepesi Sándor. Timczó János, Tirman Samu, Tomajkó István, Tüchler Sándor dr, Turjay János. Uungvári Műmalom. Vágner Emánuel, Weinberger Izidor, Weinberger ják befogadni a nikotint mumusnak, amig csak e figyelmeztető jelenségeket magukon ki nem tanulmányozzák. Mindezen fenyitő tünetek, már egy kisebbfoku idült nikotin-mérgezésnek előjelei. Ha ily deprimáló jelenségeket sem respektálunk és tovább erőszakoljuk a megfenyített szervezetünket e kis hamis nikotin befogadására, úgy el kell tűrnünk ennek még súlyosabb kínjait is. Időközökben a szív körül, a mell táján, fájdalmakat kell elszenvednünk, szabálytalankodik a szív, itt-ott kimarad a működése, hogy utána rohamosabb tempóban mutatkozzék be; azután a lélekzetvétel is ránk nehezedik. A mértéktelen dohányzás garat- és gógebántalmakat idéz elő, az étvágyat rontja, gyomor- es bélhurutot okoz. Legnagyobb hatással van a dohányzás mérge az idegrendszerre, úgy idült, mini heveny alakjaiban. Nagyfokú főfájást, izomrángásokat, görcsöket, merevedéseket, hallási és látási zavarokat idézhet elő az ideg- rendszerben, mely a megvakulásig is íokozódhatik (nikotin-vakság). Ezek az úgynevezett idült mérgezési tünetek, melyek csak idővel, fokozatosan lépnek föl és azért nem annyira veszélyesek, mint a nikotin-heveny — gyorsan föllépő — mérgezése. Ez idült tünetek ellen még lehet védekezni, mert, ha — akár az illető egyedül, akár orvosa megfigyelése mellett — észreveszi a fenyegető tüneteket, úgy vagy mérsékelheti a dohányzást, vagy veszélyes esetekben beszüntetheti azt, miáltal a veszedelem kisebb-nagyobb méreteiben elkerülhető. Jóval veszedelmesebbek még a nikotin-hevenyen föllépő mérgezési tünetei, mert ebből: félelem érzésé, nyugtalanság, izgatottság, levertség, szapora érlökós, hányás, hasmenés, szédülés, eszméletlenség, ájulás, nem ritkán inerevgör„sök, sőt, bár ritkán, de a halál is beállhat. Az ily heveny-mérgezettek mélyen alszanak és csak hosszú alvás után térnek magukhoz. Mindezekből be kell látnunk, hogy a dohányzás egy oly veszedelmes élvezet, amelynek tápláló hatása nincsen és a legjobb esetben is csak egy szükséges rossz. Csakhogy inkább rossz, mint szükséges. Mert mire szükséges? Arra, ugy-e bár, hogy jól tulrakott gyomrunkat emésztésre szólítsa fel, csakhogy e méregdrága lukszussal majdnem annyi inyenczet termelünk, mint — a lóversenyek : sikkasztókat. Vagy arra szükséges, hogy az éhes gyomrot megbékítse? Mert sokan még az éhség ellen is dohányoznak. Gyakran még gazd’uramék is pipaszóval szólják le gyomrukat. Hát biz ez egészségtelen politika, mert jobb, de még olcsóbb is annál egy-két bögre tej. Szükségét tehát még erőszakkal sem tudnák kétségtelennek bizonyítani, de nagy veszedelmét még a dohány-barátok sem tudják lekicsinylőm. És hogy a sok mindenféle nőmet csinálta mozgalomból (mint alkohol-elleni, reformruhás, mider-ellenes, állatvédő, stb., stb.) mégsem verődött össze egy nikotin-ellen mozgolódó szövetség, azt csak úgy lehetne magyarázni, hogy e misszionáriusok attól félnek, hogy példaadás szolgálatában nekik sem lesz szabad dohányozni — nyilvánosan; a midertől nem fél, sőt még a nyilvános ivást is könnyen feláldozza, de a dohányzást, azt nem hagyja. Szóval, a dohány sehogy sem épületes az egészségre, egyik formájában sem, akár pipában, szivarban vagy czigarottában használjuk. Csak arról lehetne szó, hogy e szükséges rossz közül, melyik a kevésbbé ártalmas. Azért adunk itt egynémely megszivlelenő tanácsot. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a pipa és szivar közt melyik egészségesebb. Egyenlő nikotin-tartalom mellett tényleg úgy áll a dolog, hogy a pipában a füst jobban lehűl, mig a szájba jut, nemkülönben a nikotin- méreg részben a pipiszárba lerakódik; szükséges azonban a pipát és szárát gyakrabban kitisztítani. A cziga- retta pláne annyiban is egészségtelenebb, mert a dohány mellett még az elégett papír ártalmát is fokozza; továbbá a gyors égése által mértéktelenbbül élvezzük. Gyakoribb a czigarettázóknál a garat-gégehurut, rekedt hang, mert a czigarettázónak szokásává válik, hogy a füstöt az orrán keresztül bocsátja ki, vagy lenyeli. Mihelyt kényelmetlenül érzi magát a dohányzó, forduljon orvoshoz tanácsért. Csak azoknak szabad a dohányzást kultiválni, akinek azt az orvos megengedi, például idegeseknek, szívbajosoknak, gyomorbajosoknak. gégeburutosoknak, szembajosoknak méreg a dohányzás mérge. Lehetőleg étkezés előtt ne dohányozzunk, mert az üres gyomrot tulizgatja a nikotin és az étvágyat lefokozza. Helytelen és ártalmas szokás a szivar végét leharapdálni és a szájban tartogatni, mert a száj nyála a dohányt kilúgozza, melyet gyakran lenyelünk, sőt gyakran még a dohány törmelékek is ilymódon a gyomorba jutnak. Legjobb a szivar végét levágni és tisztán tartott elég hosszú szivarszipkából vagy lehetőleg egész tiszta papirszipüából elszívni. Az sem tanácsos, hogy egy szivarra többször rágyújtunk; a kihűlt szivarra nikotin rakódik és hatása intenzivebb lesz. Hogy hány szivart szívjunk ? Erre nehezen lehetne határozottsággal és igy általánosságban válaszolni. Kiszámították, hogy 3—5 középnagyságú és közepes erősségű szivar, vagy ennek megfelelő dohány anyaga egy közepes erőben levő dohányos egyénnek nem okoz észrevehető ártalmat. Azonban a gyermekeknek húsz éves korig „tilos a dohányzás." Dr. M S. ti v TvTTTUjr I 7 L Wcppjívi7hpn Ártalmatlanná teszi, azonkívül gyorsan és alaposan eltávolítja a gyomorban és belek- I y j\ / P T I**É I I n I | | u ______| ben fészkelő csiráját számtalan kezdődő komoly betegségnek, elejét veszi ezzel a kór- I llxii/1 Ulti ÜL — anyag elhatalmasodasanak a szervezetben. — Megrügzöttebb gyomor-, bél- s egyéb belső bajokban I mint ivókúra rendkívüli gyógyhatású. — Csak a tele mennyiség veendő, mint a nem radioaktiv hashajtóvizekből szokás, vagyis fél ivópohárral, sok esetben elegendő I már néhánv evőkanállal is. — Kapható Ungváron minden jobb gyógyszertár és fűszer üzletben. — Nagy üveg 50 f, kis üveg 30 f. Főszetküldésa forrás tulajdonosa : ■ SCHMIDTHÄUER LAJOS gyógyszerész által Komáromban. 1139,5-26 Minden háztartásban áldasqs, ha kéznél van. ■
