Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

. szám. 27. Kestenbaum Májer háztulajdonos „ 20000 korona 28. Rosenberg Márkusz „ „ 23600 29. Gutmann Hermann „ „ 22000 „ 30. Lefko Ferencz „ „ 1800 31. Klein Jakab „ „ 1100 32. Csiszlák András „ „ 3200 „ 33. Büchler Sia „ „ 8000 „ 34. Machek Antalné „ „ 70 35. Spisák Györgynó „ „ 250 „ 36. Schneider Leopold lakó „ 670 „ 37. Roth Sámuel „ „ 1512 38. özv. Varga Pálné háztulajdonos „ 350 39 Ausländer Jakab „ „ 1800 „ 40. Preusz Májer lakó „ 6000 41. Deutsch Mór „ „ 1000 42. Lipmann Márkusz „ „ 700 43. Reismann Mihály „ „ 5000 44. özv. Huszt Istváné háztulajdonos „ 1800 „ 45. Moskovics Géza lakó „ 50 46. özv. Biró Sándornó „ „ 40 47. Huszt Sándor „ „ 800 „ 48. Tirkanics Pál háztulajdonos „ 1842 49. Kulcsár K. és Róza „ „ 580 50. Szengetószky József „ „ 3340 „ 51. ifj. Sádi János „ „ 3018 52. id. Gyümölcs János „ „ 3418 „ 53. Reismann örökösök „ „ 22000 „ 54. Mártonyi Gyula „ „ 1800 „ 55. Klein Bernáth lakó „ 280 „ 56. Szemán Sándor háztulajdonos „ 1000 „ 57. Szántó Hermann „ „ 9000 „ 58 Kiss István lakó „ 4848 „ 59. özv. Lukács Józsefné házt. „ 1000 60. Zichermann Lajos lakó „ 5000 „ 61. FeuermannBernát háztulajdonos kár még nincs bej. 62. Gottlieb Henrik „ „ „ „ „ 63. Halpert Bernát „ „ „ „ „ 64. Dr. Mijó Kálmán , „ „ „ „ 65. Gr. Schönborn „ „ „ „ „ 66. Dr. Dalnoki Sámuel „ „ „ „ * * * A szombat éjjeli tűz teljes meggyőződést nyújtott arról, hogy a város tűzoltó-szerei, még ha teljesen jó karban volnának is, nincsenek megfelelő számban. Ez okból a tűzoltó bizottság Fincicky Mihály polgár- mester elnöklete alatt és az önkéntes tűzoltó-parancs­nokság közrevonásával ülést tartott, s megállapította azon eszközöket és gépeket, melyekre a tűzoltóságnak feltétlenül szüksége van. így javasolni fogja a bizottság, hogy a képviselő- testület az összes meglevő tűzoltó-szerek sürgős és alapos kijavítása mellett szerezzen be legalább 500 méter uj tömlőt, hogy a viz az Ungból is szivattyúz­ható legyen, továbbá egy 14 méteres tolólétrát, két uj vizbordó-szekeret, két kisebb fecskendőt, egységes csavarokat stbbi Minthogy pedig a bizottság arról is meggyőződött, hogy a jelenlegi fizetéses tűzoltók közt egy sincs, aki a gépekre és felszerelésekre szakszerű felügyeletet tudna gyakorolni, ennélfogva egyúttal ja­vasolja a bizottság a képviselőtestületnek, hogy a gé­pek feletti szakszerű felügyelet és általában a fizetéses tűzoltóság feletti közvetlen felügyelet gyakorlására — egy jelenlegi fizet'ses tűzoltónak elbocsátásával — oly gépész-tüzo'tót alkalmazzon, aki a tűzoltó-szerek szak­szerű felügyeletére, azoknak kisebb javítására, valamint a fizetéses tűzoltók közötti rend fenntartására is ké­pességgel bir. * * * Minthogy a szombat éjjeli tűznek oly nagymérvű elterjedése kizárólag és egyedül annak tulajdonítható, hogy a kevés számú kutak, s azok még csekélyebb víztartalma miatt a tűz oltására nem állott kellő viz ren­delkezésre, viz nélkül pedig sem az önkéntes tűzoltók, sem a katonaság önfeláldozó munkája nem fog kellő eredménynyel járni, ennélfogva úgy a vízvezetéki mint a tűzoltói bizottság azon javaslatot terjeszti a képviselőtestület elé, hogy a vízvezeték létesítése iránt sürgősen tegye meg az első érdemleges lépést, s szavazza meg próbakutak fúrásához szükséges 10.000 koronányi összeget. A képviselőtestület elé a jövő héten kerülnek ez indítványok. Hisszük, hogy egyhangúlag fognak ke­resztül menni, különösen, ha még figyelembe vétetik az is, hogy a szombat éjjeli tűznél épp a vízhiány miatt legalább is annyi vagyon pusztult el, amennyinél többe a vízvezeték összes költsége sem kerülhet. * ♦ * A szombat éjjeli tűznél úgy az önkéntes tűzoltó­ság, mint a katonaság ismét derék és önfeláldozó mun­kát végzett, s teljesen kiérdemelték a közönség háláját és elismerését. A katonaság ez alkalommal nemcsak a rendes katonai tüzoltólétszámmal vonult ki, hanem tekintettel a nagy veszélyre, több száz főnyi legénységgel vett részt a tűzoltás nehéz és veszélyes munkájában. A közönség köszönetét, háláját és elismerését Fincicky Mihály polgármester meleghangú átiratban közölte az ezredparancsnoksággal. * * * Az Istvánnapi tűzön kívül még két kisebb tűz riasztotta meg az elmúlt héten Ungvár közönségét. 21-én délután 3 óra tájban a Drugeth-utczai állami iskola mellett egy fatartó gyuladt ki, s a láng a mel­lette fekvő lakházba is befogott, de idejében eloltották. — Másnap, hétfőn délután pedig a Neumann és Ausz- länder Kossuth-téri kereskedők pinczéjében keletkezett tűz, de az is kellő időben eloltatott. TT 3ST <3­A Thoman-pár hangversenye. Kicsiny, de válogatott és lelkes közönség gyűlt össze vasárnap délután 6 órakor a vadaskerti pavil- lonban, mely levetve színházi mezét, pár órára koncert­teremmé alakult át. Thoman István, a budapesti zene- akadémia nagynevű tanára, a kiváló zongoraművész tisztelte meg az ungvári Szeretet izr. nőegyletet avval, hogy segélyalapjának javára hangversenyt rendez tel­jesen díjtalanul. A siker fokozására maga mellé vette bájos feleségét, Th. Neuschloss Valéria úrnőt, ki egyike legképzettebb énekművésznőinknek és Zsako- vecz Nándort, Hubay első és legkedvesebb tanítványát, így érthető, hogy klasszikus színvonalon lévő művészi eseményben volt részünk, melynek értékét annál is in­kább méltányolnunk kell, mivel Thoman István ur csak a legritkább esetben lép a hangversenypodiumra. Csöndes, magában élő művész ő, ki egész életét tanít­ványainak és tanulmányainak szenteli és a fővárosi kö­zönséget is csak minden évben egypárszor részelteti nagyszabású művészetében. Sajnos, a város és megye közönsége nem viszonozta kellőleg a művész nagylelkű tényét, mert intelligencziájának igen nagy része távol­tartotta magát a hangversenytől, pedig a jövedelem felerészót az ungvári tüzkárosultak részére ajánlotta fel a nőegylet nemes intenczióju vezetősége. A jelenvoltaknak azonban feledhetetlen művészi élvezetben volt részük, mely bennük mindig ünnepi emlékezéseket fog kelteni. Először Zsakovecz Nándor ur lépett az emelvényre és Thoman István ur zongora- kísérete mellett előadta Goldmark a moll hegedűverse­nyét olyan kifejlett technikával és kitűnő felfogással, mely rávallott mesterére — a nagy Hubay Jenőre. Előadása befejeztével hosszantartó taps jutalmazta meg a fiatal és rokonszenves művészifjut, ki nagy jövőnek néz elébe. Mikor a tetszészaj elcsendesült, Thoman Istvánné úrnő jelent meg a dobogón és rendkívül finom művészettel elénekelte Paladilhe Psychéjét, Massanet Elégiáját, Serenade de Zanettoját és Chaminade Voisinage c. dalát. Thoman Istvánné hangja két év óta — a mióta nem hallottuk — rendkívül megerősö­dött és a műkedvelő énekesnő valódi művésznővé fej­lődött, kinek hivatást kell betöltenie a magyar művészet­ben. A riadó és szűnni nem akaró tapsokra programm- számát megtoldotta Schubert Geheimes c. gyönyörű dalával. Majd Thoman István ur ült a zongorához és el­játszotta Liszt XII. rapszódiáját mesteri erővel és tökéletes művészettel. Azután megint Thománné Neu- schloss Valeria úrnő következett. Hatalmas tetszés kö­zött adta elő Hubay Te oly szelíd vagy, Brahms Sonntagsmorgen, Strausz Traum durch die Däm­merung és Mihalovich Lied des Glücklichen c. da­lait. A közönség sürgető kívánságára még egy bájos apróságot éneit, Schubert Sand münnchenjét. A műsor utolsó számát Zsakovecz Nándor remek hegegüjátéka töltötte be. Csodálatra méltó mű­vészettel interpretálta Wienawszky románczát, a d moll versenyből, Hubay mazurkáját és megragadta a kö­zönség szivét Poémes hongrois-al, magyar dalok mes­teri átirataival. A pompásan sikerült hangverseny nyolcz és fél órakor őrt véget. Ungvárnak rég nem volt ilyen nagy­szerű művészi eseményben része és csak azt sajnáltuk, hogy magyar szerzők minél kevesebben szerepeltek a műsoron. Goldmark és Hubay, Mihalovichot nem számítjuk annak; de szerettünk volna hallani Tarnay Alajos egy-egy dalát, vagy Merkler Andor szerze­ményeiből valamit. yldor Marczi Fürdői levél. Szobráncz, aug. 26. Kivilágos-kivirradtig mulattak Szobráncz-fürdő jó­kedvű vendégei, hogy megünnepeljék a fürdő igazga­tójának és orvosának, a közkedveltségü Russay Lajos dr.-nak nevenapját. A társasvacsorára 7-kor gyülekeztek a nagy­teremben, amelynek asztalait a fürdő holgyvendégei virággirlandokkal és különféle alakban font virágfüzé­rekkel ékesítették. Az ünnepelt doktor terítéke előtt hármas virágkoszoruban kedveskedett a fenyőágacs­kákból kiirt köszöntés: „Éljen Lajos!“ De hangzott is annyiszor az „éljen“, hogyha csak századrésze betel­jesednék, igazán elmondhatnék, hogy „sose halunk meg!“ Mindjárt a doktor és családja fogadásánál ki­tört a lelkes éljenzés, amelyre Lányi Gyula jól ismert bandája zajos tussal felelt és a Rákóczi-indulóval foly­tatott. S amikor helyet foglaltak az ünnepi asztalnál, megzendült Russay doktor kedvenczjnótája, a „Cse­rebogár, sárga cserebogár!“ De bizony ez egyszer senki sem szomorkodott a hegedűvel, mert mindjárt kezdetben olyan eleven, jókedvű hangulat támadt, a mely csak nőttön-nőtt. A tósztok sorát megkezdte Gaal Elek, szabolcsi földbirtokos, a társaság legidő­sebb tagja, de aki jókedvben és erőben ugyancsak fiatalos. Az ünnepelt Russayra, mint Szobráncz-fürdő betegeinek gyógyítójára emelte poharát. A doktor vá­laszában rövid visszapillantást tartott Szobráncz-fürdő történetére, fejlődésére. A fürdő-vendégekre ürítette po­harát, befejezvén az itt már szójárássá vált jelszavával: „Szegények vagyunk, de becsületesek, és jól élünk.“ „Aminthogy igaz is!“ (Ezt a divatossá vált szólást meg egyik kassai fürdővendég honosította meg.) Ké­sőbb a doktor legidősebb fia, Russay Andor, a leendő orvos is felköszöntötte a vendégeket. A vig pohár­csengés egymásután hangzott fel, midőn ismételten a doktorra, a feleségére, a fiaira, a fürdő hölgyvendó- geire, s a társaság egyes tagjaira mondtak szives, me­leghangú poliárküszöntőket: Solcz Béla főszolgabíró Máramarosból, Murin Pál honvédszázados Kassáról, Farkas Gábor uradalmi intéző Fóthról, Révész Meny­hért jegyző Szabolcsból. A jó ungvári savanyu és a hegyaljai asszu is támogatta a nagy vigságot. Volt olyan, akit a jókedve hatszor is felállított köszöntőre és szives szavait öröm­mel, sikerült tréfáit általános derültséggel fogadta az ünneplő és mulató társaság. Vacsora után vidám tánczra perdültek mind, aki ép-kéz-láb. Nem kellett biztatás! A jó szobránczi viz kikergeti a legnyakasabb rheumát is. A jókedv meg megjön magától is, csak Szobránczra jöjjön valaki! A szünetekben aztán a sirva-vigadó nó­tákat és ropogós csárdásokat dalolással kisérték. A jó­kedv fokozatosan emelkedett, úgy, hogy éjféltájban az asztaldiszités virágai mind szerteröpültek a rögtönzött virágcsatában. Egy órakor a legnagyobb jókedv köze­pette harangoztak be a „betegeknek“ —az egészség­ügy nevében. De egy szívós és kitartó férfi-négyes még hajnali háromig húzta — és huzattá. És a fürdő- közönség lovagias férfiai a hölgyek ablakai alatt zené­vel fejezték be a kitünően sikerült ünneplést és mulat­ságot. Másnap 25-én az ebédnél meg Tóth Pál s.-a.- ujhelyi piarista tanár, a fürdő jelenlegi áldozára mon­dott szép szavakban pohárköszöntőt Russay doktorra. Általában a fürdői életet itt Szobránczon oly kel­lemessé s nyugalmassá teszi az itt meghonosodott ke­délyes családias fesztelenség s az az előzékeny figye­lem, amelyet a fürdővendégek mindegyike, Russay igazgató-orvos és Manajló Endre, agilis fürdőtitkár ré­széről oly bőségesen tapasztal, hogy bátran elmond­hatjuk : »Aki egyszer Szobráncz-fürdő vizét issza, Vágyik ez majd mindig ide vissza!« Visszavágyik ide, ahol az a motto : „Szegények vagyunk, de becsületesek, és jól élünk!“ „Aminthogy igaz is!“ A. O. TARKASÁGOK. Városi kutyák. Ellesett párbeszédek az ebzárlat után. Pufi ebhölgy negédesen felhúzva egyik há- tulsó lábát, kaczérul tipeg három lábon. Káró és Czitrom, mint less gavallérokhoz illik, rögtön aszíaltbetyár módra utána sietnek s mindenképen szemtelenül viselkednek. Káró (Súgva Gzitromhoz.) Érzed, micsoda diszkrét parfümöt használ a kis Pufi ? Czitrom. Ah ő igazán kecses hölgy. Barátom ! képes volnék érette bármire! (Lábávalhátrafelé szórja a gyepet.) Káró ! A bátyja is igen derék vizsla. Benne van a legtöbb adófizetők lajstromában. Nézd, itt jön az anyósa, ez a vén doboz. Ki nem álhatom ! (Megugatja.) Czitrom (Pufihoz olvadozva.) Nagysád hol töltötte a nyarat ? Oly nehezen nélkülöztük becses tár­saságát. Pufi. Az ebesi fürdőben voltunk, azután betértem a Pasteur-sanatóriumba. A gyermekeimet oltattam be . . . Az anyós. (Egy kurta tarku lompos eb.) Ah mily előkelő! (Epésen.) Pedig úgy tudom, hogy az egész idő alatt itthon volt megkötve. Ha-ha-ha. Káró. Kérem, kérem, csak ne veszekedjenek. Ha észreveszi az állatorvos, azonnal jégbe hűtve küldi fel kutyaságtokat az akadémiára s azután ismét beáll az a veszedelmes és kellemetlen rövid zárlat, mely már annyi bajt okozott. Az anyós (Naivul.) Ön bizonyára a villamveze- téki rövid zárlatra és a párizsi áruház égésére gondol. Káró. Oh dehogy, a rövid lánczokra. Megjelenik Hektor s szintén Pufihoz szegő­dik, kit csakhamar egész udvara körülrajong. Pufi Hektort tünteti ki kegyeivel. Czitrom. (Káróhoz) Szép pár? Mi? Káró (Irigyen) Óh igen. ügy látom, nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Meglátják Fecskét, a vékony agarat. Czitrom. Nézd ezt a szerencsétlen alakot, mily rettenetesen sovány. Ugyan miből él szegény ? Káro. Diurnista a rendőrkapitánynál. A csere­bogár-szezon óta nem lakott jól. Váljon kivel társalog ott? Czitrom. Nem ismered ? A Spitz famíliából való. Mindenhova beleüti azt a hegyes orrát. Inkább spiczli, mint spicz. A múltkor is elárult a kertben egy szegény almatolvajt. Pfuj ! Úgy látszik valami régi mesét olvasott a hűségről. Káró. Hát az a felette gyászruhás komondor miért olyan sápadt ? Kit gyászol ? Czitrom. Hát nem tudod ? Kilencz testvérét és a nagynénjét veszítette el a zárlat alatt. Káró. Ugyan ? Mi bajuk volt ? Czitrom. A halottkémi jelentés szerint egyszerűen: heveny torokszorulat. Tudniilik megsértették a klotürt s fel-alá járkálva tüntettek a szólásszabadság mellett és ezért hurokra kerültek. Egy vidéki kuvasz jön hozzájuk behúzott farkkal. A kuvasz. (Rekedt, de alázatos hangon.) Instálom, nem látták a gazdámat, a Klein bérlőt? Vala­hova elkóborolt. Czitrom. Nem tudott rá jobban vigyázni ? Hová való kend ? A kuvasz. Tanyán lakom, hát — mondok — be­jövök a városba az adómentességemet igazolni. Káró (Körülszimatolja a kuvaszt.) Piha ! Ki nem állhatom ezeket a tanyai adómentes pasasokat. Semmi műveltségük nincsen ... (A kuvasz szégyen­kezve elsompolyog.) Egy didergő szőrtelen kis kutya közeledik kéregetve. 3. oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom