Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

4. oldal.

35. szám.

Czitrom. (Káróhoz.) Ne adj neki semmit. Ez egy könnyelmű fráter. Lefoglalták adóba minden ruháját s nem szégyel az ebadta meztelenül koldulni. Nincs egyebe a bőrénél. S a gazdája szemérmetlen nagyzo- lással ráfogja, hogy : bőrkutya.

Brack, a tömzsi bulldog előttük elhaladva, mogorván köszön.

Czitrom. Ez a dog egy csúnya dög s büszke mint a velenczei dogé. És mily kövér. Akár egy labda. Valóságos foot bull dog. Amellett pedig még folyton a fogát vicsorítja.

Káró. Hagyd el. Jó üu az, csak hamis foga van szegénynek. Egy zálogházban árverésen vette a fogsorát s oly nagy neki, hogy nem tudja a száját bezárni tőle. A mogorvasága pedig annak tulajdonítható, hogy atyját veszítette el tavaly.

Czitrom. Ah igen. Már tudom. Kádült egy fal és agyonnyomta, mert elfelejtette megtámasztani.

Fordíts (A hires kopó feléjük sietve már messziről kiabál.) Jertek fiuk nyulászni! Nagyszerűen fogunk mulatni!

Káró. Nincs gusztusom nyulpecsenyére. Mióta a rendőrkapitány a macskák kiirtását elrendelte, szörnyen gyanakszom. Az ember sohasem tudja, mikor eszik nyúl helyett macskát.

Fordíts. (Czitromhoz ) Te sem jösz ? (Meglátja Pikit, a dólczeg vizslát.) Hohó ! Piki! Gyere vadászni 1

Piki (Közeledik.) Nagyon fárasztó. Még eddig csak három fiatal nyulacskát sikerült megcsípnem.

Fordíts, Mert nem tudtad levetkőzni még teljesen azt a buta szokásodat, hogy mihelyt megérzed, vagy meglátod a vadat, bambán megállasz. Rohanj rá rögtön, mig fel nem ugrik és csaholj, a hogy a torkodon kifér. Ez a fő 1

Piki. Csaholni?(Meggyőződéssel.) Soha! A múltkor a gazdám alaposan a torkomra forrasztotta. Dühében úgy meglődözütt apró seréttel, hogy még most is viszket. („Szánkázva* vakaródzik, de később mégis csak elindul Forditssal.)

Káró (Czitromhoz.) No menjünk mi is valamerre, mert ott látom jönni az öreg és unalmas Dakszli bácsit, ki mindig az ő nagy csatájáról beszél, ahol állítólag egy ágyúgolyó mind a négy lábát megkurtitotta. Jer a mészároshoz reggelizni 1

Czitrom. Oda nem megyek. Tegnapelőtt dobott felém egy baltát, még most is fáj a derekam.

Káró. Ebcsont beforr. Látod tavaly rajtam keresztül egy automobil ...

Czitrom. (Dühösen.) Automobil ? Ugyan ne henczegj kérlek.

Karó. Urrrram! (Morog.)

Czitrom. Hah 1 Ott jön a minden ebeknek czárja. Kezében a hurok. Au !

Káró. Hu, hu! Futok, mert még ez évi adóm nincs rendben.

Czitrom. Én meg otthon feledtem a szájkosaramat. (Eleblábolnak.) H.

Kánikulában.

(Tollrajzok.)

Befagyott tóaztok.

Egy általános közkedveltségnek örvendő úri család hagyta el Ungvárt e napokban, hogy lakhelyét Budapestre tegye át. A család fejének, a derék, öreg orvos urnák, ki idevaló származásánál fogva is e földhöz van gyökerezve és tiszteletreméltó családjának távozását élénken fájlalták mindazok, kiknek alkalmuk volt őket közelebbről megismerni.

A család tisztelői és barátai, ha már a változatlanba bele kellett nyugodniok, elhatározták, hogy legalább egy, a kaszinókertben rendezendő bucsubanket- tel adnak szeretetüknek kifejezést és még mielőtt az ünnepelendőket értesítették volna, megrendelték a lakomát Fuchsnál, a kaszinó vendéglősénél, három koronáért fejenként. Az ünnepi készülődések már javában folytak, s a vendéglős beszerzett sok „vadat, halat, s mi jó falat, szem, szájnak ingere“, különböző fajú és nemzetiségű szárnyasok költözködtek át egy szebb hazába, haló poraikról és húsos csontjaikról a bankett czóljaira végrendelkezvén; a Mummok, Törleyk és egyéb pezsgőfajok behütettek — egy fiatal ügyvédjelölt hatalmas tósztot készített, melynek kezdő sorai — A Kárpátoktól Adriáig — hivatva voltak minden érző szivet megindítani, az alkalmi rigmus is vajúdott, hogy a bankettre megszülessen, szóval az est kedélyesnek ígérkezett.

Mint a bomba csapott le azonban a kedves ünnep rendezőire, hogy a távozók — ismert szerénységüknél fogva — kerülni kívánnak minden ünnepeltetést és megköszönve a figyelmet, még aznap délután elutaznak.

Eleinte nagy volt az ijedelem; a rendezők zavartan futkostak és kapkodtak fühöz-fához, de később a kedélyes álláspontra helyezkedve, megtartották a bankettet az ünnepeltek nélkül. A Kárpátoktól az Adriáig megtette kellő hatását igy is, a szónok — sajnos — idő előtt' befejezte remek szónoklatát, mivel szigorú apai parancs folytán tiz órakor otthon kellett lennie.

Az alkalmi rigmus elmaradt, szerzőjének végtelen fájdalmára, ki azóta százszor elszavalta magában a belérekedt strófákat:

Ah itt a bucsupillanat . . .

TJ 1ST <3A lekvár.

A legnagyobb szerencsétlenségek — bármennyire megdöbbentők is legyenek — sem nélkülöznek bizonyos humoros elemet, mely ott rejtőzködik a tragikum mögött, ki-kidugva a sötét háttérből nevető fejét.

A legutóbbi rettenetes tűzvész alkalmával történt a következő eset:

A sóházutczában pusztító lángok egy pillanat alatt átcsaptak a radvánczi-utczai házakra és a megrémült lakók, kik a tűz ily gyors terjedésére nem voltak elkészülve, már csak éppen puszta életüket menthették meg, egyébre nem volt idejük.

Egy úrnőt is az utczai ablakon át mentettek ki az égő házból, mert a kapun keresztül már lehetetlen volt a menekülés.

Kezében roppant gonddal és félelemmel egy bö- dönt szorongatott, valószínűleg azokat a kincseket tartalmazta, melyeket még veszélyes hely zetében a sürgető pillanat alatt megmenthetett.

Mikor — szerencsés megmenekülése után — megkérdezték tőle, mit őriz olyan féltékeny gonddal és a bödön fedelét levették, a körülállók általános derültsége közben sok-sok fekete lekvár lett láthatóvá, a háziasszony egyetlen kincse, mit érdemesnek talált a megmentésre. Drusza.

KÜLÖNFÉLÉK.

Heti krónika.

A tűzoltók a vadaskertben Jaj ritkamódon jól mulattak,

Nem volt náluk se hossza-vége A vidám, kedves hangulatnak ;

Volt bor, s czigány, ki mondaná még Hogy a magyar, az soh’sem boldog . . . A vadaskerti dáridóban Ott volt a fő-, s az alparancsnok.

Ott volt a dicső mulatságon A parancsnokok egész serge . . .

A tábornagytól közlegényig Ittak ők nagyot keseregve,

És a fecskendők hiányában Saját tüzüket borral olták,

Más városban sincs oly tűzoltó,

Ki végezné ily jól a dolgát.

De hajh! Egy perez és röpke szárnyon A sötét végzet már közelge És behasitott villámával A gondtalan baráti körbe.

Tűz van! És lángok tengerében Állnak a sóház, radváncz-utczák . . . Hajrá fiuk ! Igyunk reája,

Ez a derék, igaz mulatság!

Hajrá fiuk . . . s mig odaértek,

Volt katonaság ott több század,

S kiöltött nyelvét visszahúzta A láng, amely ellenünk lázadt;

Egy sóhajjal megkönnyebbültünk,

S a szavunk egy volt: általános . . . Hogy szép a tűzoltó mulatság :

Ám éljen a hős Marosak János !

Márton.

* Szent István király ünnepét méltó kegyelettel ülte meg városunk közönsége e hó 20-án. Már az ünnepet megelőző estén számos ház volt fellobogózva, este pedig igen sok helyütt kivoltak világítva az ablakok. Az ünnep napján úgy a székesegyházban, mint a czeholnyai gk. templomban is volt alkalmi istentisztelet, mig a rk. plebánia-templomban a nagymisét megelőzőleg Komka Vilmos s.-lelkész mondott hazafias szellemű alkalmi szent beszédet. A rk. plebánia-templomban tartott isteni tiszteleten résztvettek nemcsak a különböző polgári hatóságok és hivatalok tisztviselői, de a közös hadsereg és a m. kir. honvédség tisztikara is teljes számban megjelent a legelső magyar király emlékünnepén, ami a közönség körében a legjobb hatást keltette.

* Hivatalátadás. Az ungvári közkórház uj gondnoka, Pazar Zoltán e hó 23-án vette át a gondnoki hivatal vezetését az erre kiküldött bizottságtól.

* Áthelyezések. Schlosser István, a m kir. főerdőhivatalnál alkalmazott épitósvezető erdészt a m. kir. füldmivelésügyi miniszter, a görgényszentimrei iparvasut építéséhez, annak tartamára kirendelte s ez időre helyettesítésével Lux Árpád fenyőházai kir. erdószjelöltet bizta meg.

* Házasság. F. hó 18-án vezette oltárhoz Lux Árpád fenyőházai m. kir. erdészjelölt Pogány Ilonát, Pogány Gyula helybeli főgimnáziumi tanár leányát. A polgári házasságkötésnél, főispáni felhatalmazás alapján, Lőrinczy Jenő alispán működött közre, migaz egyházi áldást Benlcő József róm. kath. apátplébános adta az uj párra.

* Katonai kinevezések. A Ludovica-Acadó- miát végzett növendékek közül kineveztettek : Nevicky Antal a munkácsi 11. honvéd gyalogezredhez had- nagygyá, Vadászy Ödön, Dortsák Lajos, Beke Dezső, Berka Kálmán és Lahner Kálnám ugyancsak a munkácsi 11. honvéd gyalogezredhez tiszthelyettesekké.

* Főúri adomány. Károlyi Imre gróf, ki már ezelőtt is nagyobb pénz-, kő és faanyagban nyújtott adományával hozzájárult a felsőremete-vasgyári róm. kath. iskola felállításához, újabban 1000 kor.-val az építés befejezését lehetővé tette.

* Eljegyzés. Kosári István budapesti áll. főgimn. tanár eljegyezte brassói Szűk Atalát, Szűk Lajos beregszászi kir. törvényszéki biró leányát.

* Esküdtképes egyének összeírása. Ungvár város esküdtképes egyéneinek 1905. évi alaplajstromát a jövő héten állítja össze az erre kiküldött bizottság. Akik tehát magukat az alaplajstromba felvétetni óhajtják, s erre jogosultságuk van, e hó 30 és 31-én jelentkezhetnek az összeíró bizottság előtt. (Városháza, adóhivatal)

* Az uj tanév. Az 1904—905-iki tanév küszöbén vagyunk. Még néhány nap, s megnyílnak az iskolák kapui, hogy magukba fogadják a tanulni vágyó, no meg a tanulni kényszeritett ifjúságot. A könyvkereskedők, az iró- és rajzeszközöket árusítók falragaszai már megjelentek a falakon, hogy tudtára adják a szülőknek, mikép pénzük elhelyezésére bőven nyílik alkalom. A tankönyvjegyzékek is erősen készülnek, s úgy halljuk, hogy bizony ismét sok változás történt. A múlt évi tankönyvek tehát ismét nem mind lesznek használhatók, ha egyébként teljesen jó állapotban vannak is. Hogy melyik tanintézetben mikor történnek az utó beiratások, mikor nyílik meg a tanév, s mikor veszik kezdetüket az előadások, erről nem tájékoztathatjuk teljesen a közönséget, amennyiben csakis a következő értesítést vettük :

Az ungvári róm. kath. elemi fiúiskolában a következő tanévre a beiratások f. évi augusztus hó 29-én azaz hétfőn kezdődnek s egész héten mindennap délelőtt 8 órától 12-ig eszközöltetnek. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptember 1-én lesz.

* Halálozások. Hara jda Mihály polgártársunkneje, szül. Kusnyiry Magdolna e hó 20-án, életének 49. évében hosszas szenvedés után elhunyt. — Kovássy Elemér perecsenyi járási főszolgabíró s neje Berhelyi Katinkának 17 hónapos Sarolta leánya e hó 21-én hosszú szenvedés után elhalt. Béke hamvaikra !

* Az ungi ev. reí. egyházmegye e hó 30-án Kisráthon tartja ez évi őszi közgyűlését. Ezen közgyűlésen fog jóváhagyást nyerni az ungvári ev. ref. egyház azon határozata, melylyel a lelkészlaképitésre és templomkibővitésre 50,000 korona kölcsönt vesz fel.

* A „Szeretet“ izr. jótékony nőegylet f. hó 24-én tartott hangversenye alkalmából felülíizettek: Hireghi Dr. Hiersch Károly 10 K, Zala József 10 K, Dr. Horvát Sándor 5 K, Weinberger Zsigmondné 2 K, Székely Simonná 2 K, Dr. Barta Vilmos 1 K, Horvát Ignácz 2 K, Polónyi Élemér 2 K, Nemes Sándor 2 K, Reich Mórnó 2 K, Szepesi Sándorné 6 K, Róth Sán- dorné 6 K, Mezei Gyuláné 2 K, Nemes Emil 4 K, özv. özv. Philippovits Hermanne 3 K, ifj. Lám Sándor 2 K, Gelb Mártonná 2 K, Dr. Thomán Dávid o K, Hámos Aladár 2 K, Dr. Rózsa Leone 2 K, Dr. Ország Jakab 6 K, Berzeviczy István 1 K, Hámos Lipót K, Dr. Hámos Béla 2 K, N. N. 2 K, Dr. Sajó Elek 5 K, Klein Ignácznó 4 K, Brody Zsigmondné 2 K, Molnár Fülöpné 4 K, Molnár Arnoldné 2 K, Weltmann Józsofné 2 K, Dr. Kemény Zsigmondné 4 K. A hangverseny tiszta jövedelme 140 K volt, mely összegnek a felét, 70 K-át, a tüzkárosultak javára a polgármester kezeihez juttatta az elnökség. A hangversenyben való szives díjtalan közreműködésért meleg köszönet és elismerés illeti a közreműködő művészeket; elsősorban Thomán Istvánná úrnőt és Thomán István, úgy Zsakovecz Nándor urakat. Az elnökség ez alkalmat felhasználja, hogy a felülfizetőknek is köszönetét mondjon áldozatkészségükért.

* Az örök imádás templom ungmegyei gyüjtőbizottsága által szept. 11-én rendezendő sorsjáték iránt^mindenfelé nagy az érdeklődés, szebbnél-szebb, értékes nyereménytárgyak érkeznek naponta, s ez biztosítja előre is a sikert. Szobráncz és vidéke is kitett magáért, gyönyörű kézimunkákat, dísztárgyakat adományoztak a következők: Csuha Istváné, Csuha Mihály- né, Gulácsy Ida és Anette, Naményi Elza, Demjanovich Mária, Szilágyi Sándorné, Fekete Margit és Jolán, Sznistsák Ilonka, Szóráth Jánosnó, Sznistsák Gizi, Fekete Margit, Csere Józsefné, Lavotta Ödönné, Lippay Irma, Grigássyné, Pogányné. A.-Ribnyiczéről Kür- Dráveczky Jeanne bárónő, Thuránszkyné-Dráveczky Julia, Thorma-Thuráuszky Lujza úrnők adományoztak: értékes könyveket, kézimunkákat,, legyezőt, porczellán- nemüt. Az adományokért hálás köszönetét fejezi ki a