Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
2. oldal. 29. szám. TT 2sT Or hó 15-én kezdette meg a csendőrség a szolgálatot. E város belterületére és a város körül közvetlenül íekvő telepre 19 főnyi legénység lett rendszeresítve; a város többi határát a szomszédos örsök portyázzák. Meg kell itt jegyezni, hogy a csendőrség kizárólag a preventív és a nyomozó szolgálatot teljesiti a városban. A rendészeti ügyeket és a kisebb beszol- gálatot a rendőrség latja el, mely czélból tiz rendőr áll a város rendelkezésére. A belterületi csendőr és a rendőrség együttvéve 29 főt tesz ki. Mindenesetre ha nem is lényeges, de mégis némi javulás a rendezés előtti állapottal szemben, a midőn a bel- és külterületre 27 rendőr állott rendelkezésre. E javulást gyarapítja még azon körülmény, hogy a külterület legnagyobb részét a szomszédos örsök látják el, tehát a város közbiztonsági szolgálatában körülbelül még 15 csendőr vesz részt. Félegyháza és Szolnok városok bel- és külterületén szintén ez évben kezdte meg a csendőrség a közbiztonsági szolgálatot, illetve a belterületen is átvette a szolgálatot a rendőrségtől. E két városban vegyes őrsök működnek, t. i. gyalog- és lovas csendőrök. Itt is megfelelő számú rendőrség maradt a rendészeti ügyek ellátására a városok rendelkezésére. Nagy-Kikinda város külterületének hathatósabb megvédésére a város határán két őrs lett ez évben felállítva 10 fővel, mely a városban már régóta állomásozó 6 főnyi őrssel közösen látja el e területen a közbiztonsági szolgálatot. Ezek szerint 7 városban teljesít eddig a csendőrség szolgálatot és pedig részint: úgy a bel-, mint a külterületen, részint pedig: csak a külterületeken. E városokon kívül, amelyek területén már működik a csendőrség, a közbiztonsági szolgálatnak a csendőrség által való ellátása tárgyában a következő városokkal folynak tárgyalások és pedig: Debreczen és Hódmezővásárhely városokkal a belterületre is, Szat- már, Pancsova és Nagybánya városokkal a bel- és külterületre, Gyöngyös, Zenta és Szepsi- Szent-György városokkal a belterületre. A szolgálatot a városokban a csendőrség természetesen a fennálló csendőrségi utasítások és saját elöljáróinak parancsai szerint önállóan teljesiti. A nyomozó-szolgálatot a rendőrkapitányság irányítja a városi csendőrség parancsnokával egyetértőleg. Rendes körülmények között úgy az álló őrök, mint az ellenőrző altisztek kardosán és revolverrel, éjjel azonban az összes járőrök fegyverrel teljesitik a szolgálatot. A szolgálati viszony a rendőrhatóság és a csendőrség között ugyanaz, mint járásokban a főszolgabíró és csendőrség között. Egyszerűsítés és az ügymenet gyorsítása szempontjából a felhívások és jelentések lehetőleg szóbelileg intézendők illetve teendők. Csak fontos esetekben adandók a felhívások írásban és a jelentések is igy teendők. A hol csak lehetséges, az egyes őrszemek, valamint a csendőr-laktanya a rendőrséggel telefonnal álljon összeköttetésben. A fegyelem, a rend fenntartása, a szolgálat teljesítésének ellenőrzése, az oktatás vezetése, a legénység kiképzése a csendőr-elöljárók feladata. A városok belterületén működő csendőrök számára egy külön utasítás van kiadva, melyet más alkalommal fogunk ismertetni. Ami a .csendőrség felállításából felmerülő költségek megtérítését illeti, az egyszersmin- denkori költségek, a melyek a csendőrök felszereléséből, a laktanyák berendezéseiből stb. keletkeznek, rendszerint teljes összegben — ha több évi részletekben is — megtéríttetnek a városok által. Az évi rendes kiadások megtérítési hányadát, a város anyagi viszonyaihoz mérten, a belügyminiszter állapítja meg. Minthogy pedig a városok a rendőrlegénység számának leszállítása által tetemes megtakarításokat érnek el, a hozzájárulás hányada nem ró nagy terhet a városokra. Végül még felemlítjük, hogy a csendőrségnek a városokban való behozatala által a rendőrkapitányságok személyzete nem lesz érintve. p Vármegyei közgyűlés. Ung' vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 11-én d. e. 10 órakor Török József gróf főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöklő főispán szívélyesen üdvözölvén a megjelenteket, előadta azon okot, mely a rendkívüli közgyűlésnek összehívását szükségessé tette. Ugyanis a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904. X t.-cz. végrehajtása tárgyában a m. kir. belügyminiszter a végrehajtási rendeletet kibocsátotta, mely szerint a közgyűlés ez alkalommal hivatva van a vármegyei alkalmazottakat fizetési osztályok és fokozatokba beosztani, hogy ekként a többletfizetések már augusztus hó 1-én kiutalványozhatók legyenek. A miniszteri rendelet felolvasása után a törvény- hatósági bizottság a vármegyei alkalmazottakat az 1904. évi X. t.-cz. által létesített fizetési osztályokba és fokozatokba az illető fizetési osztályokba sorozott állásokban eltöltött szolgálati éveik szerint az idézett törvény és a végrehajtási utasítás vonatkozó rendelkezéseinek szem előtt tartásával s az állandó választmány véleményével megegyezőleg az alábbi kimutatás szerint osztotta be: Az 1904. X. t.-cz. „ írtelmében Név Állás me&i0tt szám osztály | fokozat 1 Lőrinczy Jenő alispán VI. 3. 2 Bánóczy Béla főjegyző VII. 3. 3 Horváth Dezső árvsz. elnök VII. 2. 4 Lám Gyula t. főügyész VII. 3. 5 Dr. Mijó Kálmán tiszti főorvos VIII. 3. 6 Fekésházy Gyula I. aljegyző VIII. 2. 7 Kusnyiry Gyula főszolgabiró VIII. 2. 8 Minay István „ VIH. 2. 9 Kovássy Elemér „ VIII. 3. 10 Tomcsányi István „ VHI. 3. 11 Dr. Nehrebeczky György „ VIH. 3. 12 Csicsery Árpád árvsz. ülnök VIII. 2. 13 Dr. Pálífy Béla „ VIII. 2. 14 Remenyiczky Mihály t. alügyész IX. 2. 15 Fehér Ákos II. aljegyző IX. 2. 16 Heverdle Frigyes III. aljegyző IX. 2. 17 Dr. Blazsovszky Miklós szolgabiró IX. 2. 18 Szilágyi Sándor ,/ IX. 2. 19 Kulin Aurél „ IX. 2. 20 Suttka Pál „ IX. 2. 21 Pólányi Imre főlevéltárn. IX. 2. 22 Lőrinczy Márton irodaigazg. IX. 3. 23 Tahy Endre IV. aljegyző X. 3. 24 Sznistsák Nándor szolgabiró X. 2. 25 Szabó Zoltán „ X. 3. 26 Páhy Ignácz „ X. 3. 27 Dr. Nagy Béla „ X. 3. 28 Dr. Barta Vilmos járásorvos X. 2. 29 Dr. Russay Gábor Lajos „ X. 2. 30 Dr. Bosnyák Béla „ X. 2. 31 Dr. Karos Adolf „ X. 3. 32 Dr. Gulácsy Árpád „ X. 3. 33 Kende István allevéltárn. X. 2. 34 Kássa Kálmán árvsz. ikt. irattárnok X. 2. 35 Szopek Imre közp. kiadó X. 3. 36 Haraszthy Lajos árvsz. kiadó X. 2. 37 Nemes József fateny. biztos X. 2. 38 Mokcsay Elek árvsz. Írnok XI. 2. 39 Szabó Dezső járási írnok XI. 2. 40 Kun Ferencz „ XI. 2. 41 Füzesséry János „ XI. 2. 42 Borsiczky Béla „ XI. 2. 43 Árvay Gyula közp. írnok XI. 3. 44 Vargha Sándor „ XI. 3. — Igen, a barátom, tudom és aztán? ... oh Vilma I . . . hogy fáj a kérdés is ! . . . Vilma és te ? ... hű ... ? Többet nem mondott, mert az asszony felkapta azt a szoknyájába kapaszkodó gyermeket — szerelmük drága tanujelét — és úgy tartotta elébe, mintha szó nélkül is annyit mondana: „E gyermek atyjához hűtlen nem leszek sohasem !“ Szemében pedig megjelent a fájdalom gyöngye: a könny. De erre már le is simultak a redők a férfi homlokán és egyszerre ölelte át a gyermeket és az anyát. — Nem édes Vilmám ! . . . te nem lehetsz hü- telen, te jó vagy, tudom, tudom, az a gazember — tudom, de te tiszta vagy, akár az angyal — mondá és lecsókolta a könnyeket neje hófehér arczáról. — Oh mily komisz ez a világ ! — folytatta aztán — a szegénységet akarja felhasználni arra, hogy befurakod- hassék a család szentélyébe, hogy bemocskolja és feldúlja azt! A nő csak zokogott, férje vállára hajtva fejét. „Laczi — mondá egyszerre — menjünk innen, menjünk akárhová, csak messze innen — én úgy félek — ón magam megyek atyádhoz, térden állva fogom kérni, hogy segítsen; magammal viszem ezt az ártatlan gyermeket, tudom, hogy megkönyörül! “ Bognár Laczi csak rázta fejét, — Nem ismered apámat — ő meg nem bocsát, — elátkozott s ezt az átkot nem veszi vissza! — Dehogy is nem! — engedj el hozzá, meglásd megbocsát — ha másért nem, de a gyermek kedvéért meg; — ugye menjek?! — még ma megyek; érzem, hogy sikerülni fog ! Férje végre is engedett, de mikor neje kiment, leborult az asztalra és zokogva felkiáltott: „Atyám, miért bántál úgy velem ? ! “. . . Aztán meg hirtelen összeszorultak öklei 'es ő fenyegetően rázta azokat. — De annak a gazembernek — szólt magában — megmutatom, hogy ki vagyok — pisztolyom csöve előtt feleljen gazságáért! * * * * Csúf őszi szól nyögött végig az alföldön. Ha valahol falut ért, mintha keresett volna valakit, úgy bejárta az utczákat, móg^a házak kivilágitott ablakaiba is be-benézett, hogy aztán dühösen neki vágja az ablaktáblának a hulló esőcsöppeket. Talán haragudott, hogy künn nem talált élőt, kit megtépázhatott volna! Az öreg Bognár Imre is benn ült a szobában és hangosan olvasgatott valami nagy könyvből, — a felesége hallgatta. Közben-közben szigorúan nézett a kályha körül heverő két gyerekre — a Márta gyerekei — kik vihogásukkal minduntalan zavarták az olvasásban. — Elhallgattok mindjárt! — mordult rájok, a hogy újra megakasztották, de mikor látta, hogy ez se igen használt, felkelt nyakon csípni a nagyobbikat, a Ferkót. Halk kopogás hallatszott és belép egy sötét ruhás nő meg egy kis fiú: Vilma és fia. — Bognár Imré-nél vagyok ? — kérdé a nő, miután halkan köszöntött. — Igenis én vagyok az — viszonzá Bognár — mi járatban jön az úrasszony ? — Én ... én a Laczi felesége vagyok — felelte ez, s midőn látta, hogy az öregnek ránczolódik a homloka, hozzátette : —. . . kérni, könyörögni jöttem; a férjem atyját kérem, segítsen, nagy nyomorban vagyunk, nem magunkért, a gyermekért könyörüljön ! Bognár Imre csak nézte, de észrevette, hogy a felesége szólni akar, hát odamondta : — Asszony, te ne szólj semmit! — Aztán Vilmához beszélt. — Hát maga az — szólt végigmérvén a nőt tekintetével — a ki miatt az a gazember nem lett pap? — Igen, ón vagyok. Oh ha vétkeztünk azzal, hogy egymáséi lettünk, megszenvedtünk érte. Küzdöttünk, de hiába! Segítsen! Legyen megint apja a fiának, segítsen neki, mert elpusztul, vele a gyermek! — Már pedig én — viszonzá nyugodtan az öreg — nem segítek! Megmondtam neki akkor, most is tartom. Kár is a szóért, éljen a hogy tud, de ónnélkülem! — Hát akkor mégis csak hiába jöttem?! Szegény férjem és te szegény gyermekem — mondta a hő és megölte azt a sápadt fiút. — ... Hát hiába ! Isten velők ! nem leszek tovább terhökre — zokogta és ment kifelé. — Azt már ne tegye — szólt erre Bognár, — hogy most elmenjen ebben az időben. Úgy se jár most vonat, maradjon itt holnapig, aztán elutazhat, én nem haragszom már — folytatta kissé engesztelőén — csak . . . csak, nohát maradjon itt az éjjelre ! Bognárné erre már Vilma mellett termett s kivezette. Ott kint meg nyakába borult és sírva összecsókolta — a két női szív találkozva megérté egymást. Vilma maradt. Bognár Imre sokáig hallotta még a szól sírását, aztán mintegy saját maga előtt mentegetőzve elgondolta: —... csak nem zavarhattam el ebben a csúf időben ! menjen holnap, de nem engedek, nem én ! — Ezzel elaludt. * * * Másnap csak nagysokára ébredt s épen öltözött, mikor a másik szobából valami gyerekhangot hallott. — Hát neked nincs ilyen czifra csizmád ? — hallatszott a Ferkó szava. — Nincs — válaszolta az idegen fiú. — Hát mért nincs ? ezt a nagyapa vette nekem, mért nem vesz a te nagyapád is ? a te nagyapád rossz ember lehet, mert nem vesz csizmát. A feleletet nem várta be az öreg, hanem kinyitva az ajtót a Ferkóra szólt. — Mit jár a szád te kölyök?! — De mikor látta a másik fiú szomorú, sápadt arczát, meg nem állhatta, hogy magához ne hívja. — Gyere ide! nocsak gyere, neked is lesz még olyan csizmád! Aztán felkapta és megcsókolta. Ép kinyílt az ajtó, belépett Vilma, Az öreg sietve akarta letenni a fiút, de későn volt. A nő meglátta, odarohant hozzá, térdre esett. — Atyám ! — kiáltotta átfogva lábát — bocsásson meg, könyörüljön ! Bognár Imre csak állt, mint a szobor, karján a fiúval és egyszerre megindult a szive, arczán végig- pergett egy köny, megbocsátott. — Nohát írja . .. ird meg annak a ... a Laczinak, hogy hazajöhet. Csak ennyit szólt, aztán homlokon csókolta az asszonyt is. * * , * És ment a levél, és nem is válaszképen jött egy távirat. Aztán jött a Laczi! . . . Jött . . . fekete koporsóban, halottam Agyonlőtte a barátja párbajban. És arra a fekete koporsóra hogy ráborultak ! hogy sírtak ! Csak valaki nem borult rá, könyje nem fakadt, csak nézte mereven, sötéten: Bognár Imre I
