Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-14 / 7. szám

XLII ÉVFOLYAM.

Szerkesztőség1:

Vármegyeliáz-tér 1. szám.

Ungvár, 1904. február 14:.

7. SZÁM.

Kiadóhivatal:

Székely és Illés könyvnyomdája.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sor önkin t 40 fillér.

Előfizetési feltételek :

Csak az „Iliig“ lapra :

Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. ; Egyes szám 20 fill

,1'itg vármegye Hivatalos I.a|i.já‘*-val együtt :

Egész évre 12 kor. - Félévre. . 6 kor

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

„Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden "csütörtökön.

Sorakozzunk, védekezzünk.

Nagyon jól tudom, hogy sokkal könnyebben lehet e két szót kiejteni, mint megvalósítani, reálizálni. Véghetetlcn nagy ellenséggel állunk szemben, pusztító erejénél fogva meg- zsibbasztja tetterőnket, meglankasztja tettvagyunkat ! Ez azonban csak látszólag van úgy, mert tagadhatatlan tény, hogy mennél nagyobb az ellenség, annál nagyobb a buzgalom annak legyőzésére, lefegyverezésére, ártalmatlanná tételére.

_ Nem külellenség az, mely hazánkban pusztít és nap-nap mellett áldozatokat kíván, nem fegyveres erő kívántatik annak legyőzésére, — hanem a humanizmus áldásos működésével leszünk képesek e belső ellenségünk — a tuberculosis : a\ úgynevezett gumókor — pusztító erejét, ha nem is egészen és végkép kiirtani, de mindenesetre sokkal enyhébbé alakítani és sok hasznos polgárát e hazának, a társadalomnak visszaadni.

A statisztika — ezen megbecsülhetetlen hőmérő — szomorú képet nyújt nekünk, midőn kimutatja, hogy csak Oroszországban nagyobb a gümőkórosok száma, azután következik Magyarország. — Mi tehát e szomorú statisztikában a második helyet foglaljuk el. És hogyha tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy átlag véve hazánkban 500,000 (ötszázezer) ember szenved e betegségben és ezek közül 75,000 mond hetvenötezer pusztul cl évente : nem háramlik-e a társadalomra az a fontos kötelesség, hogy e veszedelmes kór ellen védekezzék, ennek terjedésének minden rendelkezésére álló eszközök felhasználásával útját állva, sorakozzék és ki-ki tehetsége szerint, az emberszeretet szolgálatába álljon. — Az 1894. évi szeptember hóban Budapesten tartott nemzetközi közegészségi kongresszuson pendittetett meg Leyden tanár által a nagyhorderejű eszme, hogy e pusztító kór elleni

Thomán Dávid doktornak.

Feldíszítek egy szép medáliával A mi kedves, jó üreg doktorunk,

S örömtelt szívvel, hogy őt üdvözöljük,

Ajtaján oh be hányán kopogunk,

S virágos szókkal bőven elborítva Mondunk sok bókot kezét megszorítva.

Hogy hálakönnyek lepik be szemét . . .

E kitüntetés gyönyörű, derék.

Beczézzük őt, a lelkét simogatjuk.

Hogy milyen boldog, s mily szerencsés ember,

S mint gyermekek a játéknak örülve Be nem telünk a czifra érdemrenddel.

Dicsérjük őt, s dicsérjük, aki adta,

Jó doktor bácsi görnyedez alatta :

A szereidből im egész özön —

És mondaná, ha tudná — köszönöm.

Ez csőstül áldás . . . ősz fejére ime A dicsőség egy sugara lehűli . , ,

Ezért küzködött, fáradt, s pazarolta Erejét, vérét szakadatlanul;

Hogy rátaláljon a kegy érdemére,

S föltüzzenek egy ordót a mellére,

Mintha volna egy fejjel is nagyobb.

Hogy szive táján e kereszt ragyog.

Feldisziték egy szép medáliával,

S köszöntjük őt hű tisztelő sereg . . .

Kivivta rég a munka érdemrendjét,

S az minden disznél százszor becsesebb.

Jó doktor bácsi, mely most Önre árad,

Ha ragyogó is, hideg az sugárnak,

Oh nincs e fénynek elég ereje,

Hozzá még itt van szivünk melege.

Vidor Marczi.

védekezésül külön e cxélra felállítandó szanatóriumok létesittessenek.

Ezen eszme megvalósításán azóta az egész föld kerekségen, minden művelt állam fáradozik, mindenütt szaporodik ez intézetek száma. Legeiül jár Németország, a hol azóta már száz —- mond roo — nyilvános jellegű és húsz magánjellegű ily intézmény létezik.

Nálunk — sajnos — nagyon lassú a haladás. — A politikai harezok c téren is nyilvánulnak káros hatásukkal, a meddő harezok meddővé teszik a társadalmi élet különben pezsgő erejét is.

Az érdeklődést a politikai élet absorbe- álja és polypszerüen összeszoritja és elbénitja a humanisztikus irány felé haladókat.

Elfelejtetik a nemzettel, hogy létezik oly benső ellenség, mely a nemzet erejét pusztítja és több áldozatot kíván, mint minden más betegség, többet, mint a járványos betegségek egyetemben !

És Magyarországon az 1901-ben november hóban megnyílt „Erzsébet Királyné Sanatorium“ még mindig csak egyedül áll !

Ezen intézetben a múlt év bezártával az ezredik beteg vétetett fel és a megjelent hivatalos kimutatás ez intézet áldásos működését fényesen igazolja. — Ne maradjunk tehát mi sem tétlenül, ne nézzük összetett kézzel e vészes kór romboló erejét, hatását, hanem sorakozzunk, védekezzünk !

A mi az egyes törvényhatóság erejét túlhaladja, a mire egy vármegye képtelen, azt több vármegye egyesülten könnyedén, minden emóczió nélkül megteremtheti. —- Ily akcziót csak kezdeményezni kell. Erős akarattal és erős kézzel a tett mezejére lépve, buzdítva és serkentve a mi felső megyéinkben oly szanatórium jöhetne létre, melynek áldásait a jelenés utókor maradandóan érezhetné.

\

Azonban addig is, mig ezen eszme megvalósul, mig ez magának utat tör és az akTéli est falun.

— Az >U n g< eredeti tározója. —

Négy óra múlt. Már a gyermekek is haza montek az iskolából. Az öreg Gömbér János bácsi mint máskor, ngy most is szemléli az alkonyt s jósolja a holnapnak mikénti beköszöntését. Egészen sötét lesz s itt-ott a gyenget'ényü lámpák sugarai kezdenek egyes ablakokon keresztül hatni az utczára, bogy a hold és a villany hiánya miatt azt is megvilágítsa, melynek fagyos rögeikben lópten-nyomon meg-megbotlik a járókelő. Egyszerre mély csend lesz az egész faluban, mit kis idő múltán az esteli harangozó zavar meg, melyet hallva, a buzgó ember imára kulcsolja kezét, hogy bálákat adjon Istenének, a miért őt e napnak az estéjeóig is megtartotta. Hat s már bét óra is közel van, mikor feltűnik az utczán egy liatal ember, kit falun legénynek neveznek s rá kezdi kedves nótáját, fújja oly bánatosan, bogy a ki hallja, annak majd meghasad a szive. A falu alsó végéről, vagyis az utczán lévő legénynyel szemben már több alak is feltűnik (az utczán), kik szintén legényeknek neveztetnek s ők is fújják a maguk nótáját, mely a harangszó után beállott csendet kissé megzavarja ugyan, de ez már megszokott a falun, mert az igy volt már nagyapáink korában is; összetalálkoznak, egymásnak „jó estét“ kivánnak és szórakozásuk tárgyát képezik az abbahagyott nóták folytatása. Mikor ebből már kifogytak egy kis csendes szórakozás után közülük egy e szavakkal áll elő: „Nem jöttök a fonóba“ ? Hát hol lesz ma este a fonó ? kérdik egyszerre mindannyian. A felvégi Szabó Erzsikénél, úgy hallottam tőle, mikor Boriskáéktól haza kísértem a fonó szétoszlása alkalmával — válaszol a kérdezett. — Elindulnak tehát s mindnyájan azon gondolkodnak, vájjon kik lesznek ott azok közül, kiknek szivök dobbanása egyetért az övéikkel. Végre egy néhány ház elhagyása után eljutnak azon helyhez, hol elindulások előtt csak gondolatban jártak, 1.1. a jelzett fonóházhoz.

czió terére léphetnénk, a már létező köz- és magán-kórházak intézőinek feladata, hatáskörükben oda hatni, hogy a ,.tuberculin" betegek részére külön pavilion rendeltessék be oly módon, hogy az előhaladott stádiumban levő jelentkező betegek lehetőleg a kezdő stádiumban levőktől elkülönitve kezeltessenek.

Egy igen jó nevű, a pesti körökben elismert tekintélyes orvos, dr. Schuschny Henrik igen szép és életre való eszmét pendített meg, a midőn arra tereli figyelmünket, hogy a „Tuberculosis“ ellen való küzdelemnek intenzívnek és extenzivnek kell lennie, melynél fogva minden iskolában — már a felső elemi iskolákban is — nagy figyelem fordittassék, annál is inkább, mivel ezen kórral való megismertetés talán még szükségesebb, mint az alkoholizmusé, mivel az előbbi sokkal több áldozatot ragad el, mint az utóbbi.

Minden osztály olvasókönyvében oly olvasmány legyen, mely a nevezett czélt szolgálja. — Hiszen akárhány szülő olvassa gyermeke olvasókönyvét s ez által a népiskolának szánt könyv fontos missiót teljesítene.

Addig is azonban, mig a megpendített eszmék megvalósításához közeledhetnénk, azon kéréssel fordulok a nagy közönséghez és első sorban az igen tisztelt, buzgóságáról ismeretes tanfelügyelő úrhoz, hogy karolják fel a ,,Tuberculosis“ czime alatt megjelenő lapot, melynek évi előfizetési ára összesen egy korona, mely minden hó 1-ső napján jelen meg, szép kiállításban és képekkel illustrálva. — Ezen egy korona egy évben nem igen terhelné meg az iskolák előirányzatát és a tanítók abból nagyon sok, az egész életre kiható tanulságokat és ismeretségeket szerezvén, azokat igen könnyen tanulóiknál érvényesíthetnék.

E lapra szóló aláirási ivek nálam és úgy hiszem, minden orvosnál találhatók és mindegyik — bátran állíthatom mindegyik — szívesen teljesiti c kedves és humánus kötelességet.

Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

VEGYES T^-ET^LMTT HETILAP,

Megjelenik minden vasárnap.

Itt egyik-másik legény benéz az ablakon s oda szól a többinek, hogy itt már sokan vannak, itt van a Boriska, Juliska, még az alvégi Nagy Eszti is, ki nagyon ritkán szokott megjelenni valamelyik fonóháznál, a helyett inkább otthon olvasgat, mert ő már úgyis férjhez megy a télen, szokta mondogatni édes anyjának, nem számítva arra, lesz-e kérője e télen s hozzá olyan, ki még a farsang idénye alatt kirepiti fészkéből a már elrepülni vágyó madarat. Ezután felmennek mindnyájan a tor- náczra és reá kezdik ogyik vagy másik ott lévő leány kedvencz dalát, minek elhangzása után guzsalyát otthagyva az ablakhoz közelit az a leány, kinek dalát a kintiévé legények közakarattal eldalolták, hogy kíváncsiságát ily módon némileg lecsillapítsa, pedig kis idő múltán úgyis megtudja, hogy kik azok a kintlévők, mert egy, vagy két dal elhangzása után következik a bemenetel.

A pitvarba, innét egy ajtón korosztiil oljutnak oda, a hova szívesen megy minden legény minden este, minnvájan jó ostét kivánnak és ki-ki választottja mellé ül, nehogy valami összekoczczanás jöjjön közöttük létre s várja, mikor esik ki az orsó a leány kezéből, mert ha az kiesik, akkor nagy udvariassággal fölveszi ugyan, de addig nem adja vissza, inig ki nem váltja a leány, a mi abból áll, hogy egy-két csókot, mint' váltságdíjat ad a leány annak, a kinél van az orsó, illetve a ki felvette; ha ügyesebb volt a leány, úgy a kiváltás elmarad. így telik el az idő egész 11, sőt gyakran 12 óráig is, küzbe-küzbe dalolnak, . meséllek vagy abba hagyják a fonást és játszanak haragszom reád, tetszik a szomszéd stb. játékokat. 12 óra után feloszlik a társaság és ki-ki haza kiséri választottját,

3 egy bucsu-csók után mindnyájan nyugalomra térnek.- Vlás este ismét ezek folytatódnak, illetve történnek jgész márcziusig. így múlnak el a téli esték a fiatalok lőrében. Hát az idősebbek, a kik már mindezeket átütök, mivel töltik el a téli estéket? A család körében