Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-17 / 3. szám
3. SZÁM. XI,II- ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904, január 17. Szerkesztőség’: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési feltételek : Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill, Nyilttér aoronkint 40 fillér. VEG-YES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, ,üng vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt : Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Kérelem az Dngvármegye területén működő állami tisztviselőkhöz A múlt év végén két Ízben hívtam meg a vármegyeház nagytermében megtartott értekezletre a tisztelt kartársakat avégből, hogy ügyeinket megbeszélve, vita tárgyává tegyük azt is: vájjon alakitsunk-e vidéki kört avagy helyi bizottságot oly módon, mint az már az országnak számos helyén történt? Fájdalom, az értekezlet egyszer sem volt megtartható, a tisztelt kartársaknak elenyésző csekély számban való megjelenésük miatt. Ennek következtében a kartársaknak a múlt hó 27-én összegyűlt egy kis töredéke, amikor az esetleg megalakítandó vidéki kör alapszabálytervezetét is bemutattam, abban állapodott meg, miszerint ezen becses lap hasábjain intéztessék a tisztelt kartársakhoz felhívás az alapszabálytervezet egyidejű közlése mellett arra nézve: vájjon az Ungvármegye területén működő állami tisztviselők alakitsa- nak-e szintén vidéki kört vagy nem? Ezen határozathoz képest — az alapszabálytervezetnek alábbiak szerint való közlése mellett — van szerencsém a tisztelt kartársakat felkérni, miszerint szíveskedjenek négy hét alatt nyilt levelező-lapon engem értesíteni arról: vájjon kivánják-e a vidéki kör megalakítását avagy nem ? Kellő tájékozásul közölnöm kell végül, miszerint egy vidéki kör avagy helyi bizottság megalakításának kérdése azért merült fel, mivel a vármegyénkben annak idején megválasztott intéző bizottság — a melynek talán mandátuma is lejárt már! — a múlt év elején Budapesten végleg megalakult „Állami Tisztviselők Országos Egyesületének“ keretébe be nem illeszthető, mivel ennek szervezete csak helyi bizottságokat, illetve vidéki köröket ismer és nem intéző bizottságokat. Rónay Antal, intéző bizottsági elnök Az esetleg megalakulandó „Az Ungvármegye területén működő állami tisztviselők körének“ alapszabálytervezete következőleg szól: I. Czim. Pecsét. Székhely. 1. §. Az egyesület czime: „Az Ungvármegye területén működő tisztviselők köre, mint az állami tisztviselők országos egyesületének tagja.“ 2. §. A kör pecsétje: „ Az Ungvármegye területén működő tisztviselők köre“ körirattal. 3. §. A kör székhelye: Ungvár. II. Czél, hatáskör. 4. §. Az állami tisztviselők társadalmi, anyagi és szellemi érdekeinek támogatása, nevezetesen : a) Együtt működni az állami tisztviselők országos egyesüíetével azon törekvéseiben, melyek a tisztviselők társadalmi, anyagi és szellemi érdekeinek támogatására, javítására vannak irányítva, vagyis ugyanazon czél felé törekedni, mit az állami tisztviselők országos egyesülete alapszabályaiban maga elé tűzött. b) Egyesíteni az állami tisztviselőket és megszilárdítani bennök azon tudatot, hogy az állami tisztviselők ereje és cselekvési képessége az összetartásban gyökeredzik. c) Oly segélyalapot létesíteni, melyből a kör rendkívüli csapás által sújtott tagtársait, vagy azok családtagjait segélyezi. 111. Tagság. 5. §. A körnek tiszteletbeli, pártoló és rendes tagjai vannak. Rendes tag lehet minden állami tényleges szolgálatban levő, vagy nyugdíjas tisztviselő. Tiszteletbeli tag lehet bármily foglalkozású egyén, ki a tisztviselők érdekében kifejtett működésével magát erre érdemessé teszi, s kit a közgyűlés ilyenül megválaszt. A tiszteletbeli tag választása iránt a rendes közgyűlésnek az igazgató-választmány tesz indítványt, mely felett a közgyűlés titkos szavazás utján határoz. Pártoló tag lehet az, ki feddhetlen jellemű és ki egyszer s mindenkorra 30 koronát adományoz a kör részére. A pártoló tag a választmány által meghatározott részletekben is fizetheti a 30 koronát. Pártoló tagok jogi személyek is lehetnek. A pártoló és rendes tagokat a választmány veszi föl. A választmánynak netáni elutasító határozata ellen a közgyűléshez lehet felebbezni. 6. §. Minden rendes tag évi 2 korona taarságri dijat fizet. 7. §. A kör mint ilyen tagja az „Állami Tisztviselők Országos Egyesület“-ének, azt erkölcsileg és anyagilag azzal támogatja, hogy a tagoktól beszedett tagsági dijakból minden tag után egy koronát minden év augusztus hó 1-ig az egyesület pénztárába bérmentesen befizeti. 8. §. A tagság megszűnik: a) a tag halála, b) önkéntes kilépés és c) kizárás esetében. Önkéntes kilépés a beiratás utáni harmadik óv lejártával történhetik csupán és ezt is a lejárat előtt három hónappal az elnökségnek bejelenteni köteles, nemteljesitós esetén tagsága még egy évig érvényben marad. Ezen szabály alól kivételt képez, ha a tisztviselő más állomásra költözik át. 9. §. A tag kizárását első fokban az igazgató- választmány, másodfokban a közgyűlés határozhatja el titkos szavazás utján, melyhez az összes tagok 2/s-dá- nak szavazata szükséges. IV. A tagok jogai. 10. §. Az „Állami tisztviselők országos egyesülete“ és az ezen kör által nyújtott összes előnyöket igényelni és a közgyűlésen indítványt tenni. V. A tagok kötelességei. 11. §. A kört, törekvésében támogatni és a tagsági dijakat minden év ápril hó 1-ig lefizetni. VI. A kör szervezete. 12. §. Áll a közgyűlésből, az igazgató-választmányból és a tiszti karból. VII. A közgyűlés. 13. §. Összehívandó évenkint január havában, továbbá bármikor, ha az igazgató-választmány szükségesnek tartja, vagy a körnek legalább is tiz tagja kéri. A tagok a közgyűlésre nyolcz nappal előbb hivandók meg a közgyűlés tárgysorozatának közlése mellett. 14. §. A közgyűlést az elnök hívja össze; a közgyűlés választja meg az elnököt, az igazgató-választmányt és a tisztikart titkos szavazás utján; mesrálla- pitja a költségvetést, határoz a tag kizárása és a kör feloszlatása iránt és határoz a felmerülő indítványok felett. A közgyűlés szótöbbséggel hozza határozatait. A szavazatok egyenlősége esetén az elnök dönt. Határoz a közgyűlés afelett is, hogy a kör vagyona miként kezeltessék. Végül megadja a felmentvónyt a kör vagyonának kezelése iránt. 15. §. Határozatképes a közgyűlés, ha legalább a kör tagjainak a felerésze van jelen. Ha ez a szám nem volna meg, úgy a 14 napon belül újra összehívott közgyűlés a jelenlevő tagok számára való tekintet nélkül határoz. VIII. Az igazgató-választmány. 16. §. Az igazgató-választmány áll a tisztviselőkből és a közgyűlés által választott négy tagból. Az igazgató-választmány a kör meghatalmazottja és mint ilyen intézi a kör azon ügyeit, melyek a közgyűlésnek fenntartva nincsenek, kötelessége a kör anyagi és társadalmi érdekeit a lehetőséghez képest előmozdítani; intézkedéseiről a közgyűlésnek jelentést tesz. Határozatképes az igazgató-választmány, ha az elnökkel és Hammurábi. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Hogy egy helyi lapban, melynek főfeladata tulajdonkép a helyi érdekek megbeszélése, tárgyalása, meg- kritizálása, megfigyelése, meghányása, ezt a témát választottam, mely ezen mondottak keretén kívül esik, a legkisebb összefüggésben, semminemű connexusban ezekkel nincsen: ezt azért teszem, mert ezen felette érdekes lelet, melyre két óv előtt a franczia keleti expedíció Susában, az Ó-perzsa birodalom fővárosában bukkant, oly nagy jelentőségű tartalmára nézve, mivel feltárja előttünk az eddig hihetetlennek látszott, már 4300 évvel ezelőtt virágzott kultúrának az Eufrát és Tigris közt létező területén, hogy ezzel foglalkozni, népszerűvé tenni és az olvasóközönség minden rétegével megismertetni, érdekeltségét a komolyabb, tudományosabb tárgyak iránt felkelteni, háladatos és czél- szerű feladatnak tartottam. Élnek sokan körünkben, kik szívesen hatolnának mélyebben, hiányzik azonban a kellő idő; vagy más körülmények által gátoltatnak és nem jutnak azon helyzetbe, hogy az ily tárgygyal foglalkozhatnának, a helyi lapot szívesen lapozgatják és érdekkel olvasgatják és még ily ekzotikus tárgyban vagy személyben is érdek- keltőt találnak. Hammurábi a mi számításunk szerint kölülbelül 2300 év előtt mint Babilónia kormányzó-uralkodója a törvényeket kőbe vésette, melyek sok oldalról tárgyalják a társadalmi élet és a polgári jogrend közül mutatkozó összeütközéseket és úgyszólván törvény- könyvnek tekinthető. A majdnem 300, a talált oszlopban bevésett törvényezikk a judikátura majdnem minden ágára kiterjeszkedik, azonban a vallásos és erkölcsös életre irányuló szabályzatokat ügyeimen kívül hagyta. Ezek a kőbe vésett törvényezikkek, melyek magasabb nivón állanak, azon következtetésre vezetnek, hogy abban már akkor is annyira kifejdődött kulturáltamban valószínűleg már azelőtt is létezett rendes és rendszeresített törvénykezés, és Hammurábi érdeme leginkább abban rejlett, hogy azt jobban és jobban és az akkori visszonyokhoz mérten kidolgozta és fejlesztette. Hammurábi széles látókörét, nagy tehetségét dokumentálja ezen kiásott kőoszlop, melynek feltalálása széleshitette művelődési történelmünket. A művelt világ ezen ásatások eredményét nagy lelkesedéssel és megelégedései fogadta, melynek közzétételét az expedi- tio egyik tagjának, Scheil dominikánusnak, egy párisi főiskolában alkalmazott assziriológiai tanárnak köszönhetjük. Ámde ezen felfedezés téveszméket is szült, a mennyiben Delitzsch, a ki a német császár jelenlétében felolvasást tartott a babilóniai ásatásoknak kulturális fejtegetéseiről más térre tóvelygett és az évezredek óta fennálló Biblia hitelét aláásni kísérletet tett, kijelentvén, hogy a Mózes törvényei csak Hamrnu- rábitól átvett másolata és bogy a szinajhegyi kinyilatkoztatás mese. Hogy ezen merész, minden tudományos alapot nélkülöző állítás mily visszahatást, visszatetszést szült, mondanunk sem kell, hisz a Szent könyv iránti hitet bolygatta! A szaktudósok nemis késtek alapos czáfo- lataikkal. A legutóbbi időben egy elismert tudós, hitéletünk egyik kitűnősége, Venetianer Lajos hittudor tüzetesen foglalkozott e kérdéssel és a „Pesti Napló“ 1903. évi deczember hó 27-iki 354. számában „Mózes és Hammurábi" czim alatt közzétett czikkében oly meggyőzően, oly mély tudományossággal czáfolta meg Delitzsch vádját, hogy érdekességénél fogva legyen nekem megengedve e tudás tollából eredő czáfolatok soraiból néhányat kiszemelve, a t. olvasóközönség b. figyelmébe ajánlom. Terjedelmüknél fogva nem közölhetem ezeket szóról szóra, a leglényegesebbnek azonban helyt akarok engedni. Mózes, mondja, nem is ismerhette Hammurábi törvény-oszlopát, minthogy annak emléke Mózes idejében már magának a babilóniai népnek körében is ki volt halva. De ha ismerte volna is, akkor biztosan szerénységében megmondotta volna, hogy a perekben hozott ítéletekre és a büntetések megszabására irányadóul vette Hammurábit, valamint nem restelte egy csöppet sem bevallani, hogy a pusztai vándorlás idején a bíráskodás szervezésében és a nép közötti peresügyek vezetésében a midjánbeli Jethro tanácsát követte, a ki idegen volt, de átvette és alkalmaztatta, mert a törvények már másutt baváltak volt. Különben Mózesnek a íőczélja a vallásos közösség megal- lapitása volt. Továbbá azt mondja: Mózes az Isteni inspirátió- nak csak médiuma volt és igy mi volna képes igazolni még csak a látszólagos kölcsönhatást is ? Hát vájjon a Biblia, a teljes eredetiség jellegének megóvása czóljából elhallgassa-e, hogy nem szabad lopni, ölni, hamisan tanúskodni stb. csak azér t, mert e tilalmak előfordulnak olyan törvénygyűjteményben, mely nem isteni kinyilatkoztatás folyama volt ? Hisz Mózes figyelme irányult a polgári viszonylatban Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
