Ung, 1903. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-19 / 29. szám
XLI. ÉVFOLYAM Ungvár, 1903, julius 19. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. VEGYES TALEcTAAZHInTTT HETILAP. Nyiltiér acronkmt 40 fillér Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek : Csak sí/ „UngCÍ lapra : Egész évre . H kor. ! Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. „In« vármegye Hivatalos T,apjá‘*-val együtt : Egész évre 12 kor. Félévre. . G kor. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. A nép olvasmánya. Ideje már, hogy a nép Ízlésének csino- sodása, művelődésének fejlesztése érdekében hatalmas akczióval, erős elhatározással lépjünk a porondra. Ne legyen az irodalom csak a magasabb, a kiváltságos osztály szolgálatában, hanem hassunk oda, hogy tősgyökeres, zamatos nyelvezetű Íróink helyet foglaljanak az alsóbb néposzíály asztalain is és kiszorítsák a mind félelmetesebb arányban szaporodó ponyvalermckeket. Hiszen bővelkedünk olyan Írókban, akik ismerik a nép lelkét s a kik hivatva volnának, működésükkel nemesíteni, csiszolni a nép megromlott ízlését és megtörni, megsemmisíteni azt a vonzó erőt, melyet a ponyvaregények az alsóbb néposztály lelkületére gyakorolnak. Népünk vajmi kevéssé ismeri a modern és még kevésbbé a régebbi irodalmat. Az egy Petőfit kivéve, többi költőink mind vagy teljesen ismeretlenek, vagy csak hogy éppen hi- röket hallottak. Kit okoljunk ezért? A népet nem. Hiszen — sajnos — sehol a kontinensen nincsenek olyan áldatlan könyvviszonyok, mint nálunk. Klasszikusainkat csakis módos ember szerezheti meg, mert azok méregdrágák, vásárlásukba a szegényebb sorsú még csak gondolni se mer. Igaz, hogy a hiányt pótolni igyekeznek az olcsó könyvvállalatok, de a nép ízlése már annyira félre van vezetve, annyira letért a helyes ösvényről, hogy saját jószántából már kezébe se veszi ezeket a könyveket. Mikor még ez olcsó kötetek hiányoztak, alig volt könyv, mely a nép olvasási vágyát kielégítette volna. És ezt a sivár helyzetet aknázták ki megbocsathatatlan haszonleséssel a ponyvairodalom kufárjai, hogy borzalmas históriákkal mételyezzék meg a nép fejletlen Ízlését. Potom áron eladott füzetekkel kerítették hatalmukba a tömeget, a mely mohó falánksággal szívta be azokat a poshadt, minden erkölcsi alapot nélkülöző történeteket. És abban a lázas kíváncsiságban, a melyikkel az egyik füzetet a másik után vásárolta, nem is vette észre, hogy lassanként mind nagyobb és nagyobb összegeket költött e léha, üres olvasmányra, a mely aláásta, megingatta, egész erkölcsi nézetét. Mennyi egyensúlyát vesztett lelkűiéinek, mennyi bűnnek volt eredendő forrása, mennyi szunnyadozó, vétkes hajlam élesztője a ponyva- irodalom ! Mert ha egyszer egy ilyen műveletlen, csiszolatlan lélekbe bevette magát, ott folytatta aknamunkáját mindaddig, mig ez az irtózatos világ teljesen hatalmába nem ejtette; s hamarosan bekövetkezett a hatás, mely minden elképzelhető, csak éppen nem jó volt. Az irodalomnak ez ellen a beteges irány ellen fel kell venni a harczot és megsemmisítve, lehetetlenné téve azt, meg kell javítani az alsóbb néposztály megrontott Ízlését. író és kiadó kölcsönös buzgalommal vállvetve működjenek közre a czél elérésében. Régebbi és élő nemzeti íróink műveiből, mint például Jósika, Jókai, Gárdonyi, Tömörkény, Pósa és sok más munkaiból állítsanak össze ilyen füzetes kiadásokat, a melyeket házról-házra terjeszszenek. Ne haszonleső, de hazafiui önzetlenség vezérelje ezt a magasztos, dicséretreméltó vállalkozást. A nép fogékony és hamar fölismeri azt a nagy különbséget, mely a két olvasmány közt fennáll, Ízlése és gondolkodása nemesedni log s önérzettel fordul el attól a beteges iránytól, a mely olyan sokáig uralkodott rajta. Elég nagy hiba volt a népet eddig is ily tekintetben elhanyagolni, mert a nép ilyetén nevelésének elmulasztása hatalmas vád ellenünk. Nagy feladat vár a népies irodalomra; visszaszerezni az elvesztett olvasóközönséget, megjavítani műizlését s meggátolni a ponyva- irodalom terjedését. Nagy missió ez, de csüg- gedellen lelkesedéssel, ernyedetlen buzgalommal siker koronázza majd a bátor harczoso- kat. Az ungmegyei közművelődési egyesületnek dicséretére válna, ha ez ügyben kezdeményező lépést tenne! Mert a költő a nép prófétája, neki isteni küldetése a népet oktatni: a szépre, a jóra és igazra! . . . t. Gazdaszövetség. Azon alkalomból, hogy a Perecsenybeu e hó 14-én tartott hegj vidéki gazda-értekezleten azon indítványomat, hogy egy „Ung hegyvidéki gazdaszövetséget“ szervezzünk és hogy az értekezlet indítványomat egyhangúlag elfogadta, sőt, az elok^aMtő bizottság ügyvezető alelnökónek választott meg, szükségesnek látom ezen eszmét—félreértések elkerülése végett közelebbről megösmertetni. Az idea sem nem uj, sem nem az enyém. Ily gazdaszövetségek, a szövetkezeti eszme elterjedése óta hazánkban is vannak már, a külföldön pedig nagyon is ösmertek. Nem veheti senki a szegény gazdáktól rósz néven, ha végre-valahára, ők is tömörülni óhajtanak már csak azért is, mert érzik, hogy hiába való minden népbol- dogitó actió, ha a nép szétszórtan, minden egyed külün- külön áll és várja az égből hulló mannát. De különösen nálunk, miután Dr. Darányi Ig- nácz földmivelési minister, ez az áldott lelkű, magas politikai látkörü, igazán agrár minister, a hegyvidéki aktiót és abból kifolyólag a ministeri kirendeltséget szervezte, feltétlenül szükségessé vált egy oly gazda-társadalmi szervezetet teremteni, mely egyrészről a kirendeltséget, illetőleg ez által a ministert, kinek kezében az aktió végszálai összefutnak, felvilágosításokkal, szükség esetén jó tanácscsal, de főleg őszinte iníormatió- val tudná terhes működésében támogatni; másfelől rendelkezésére állana a hegyvidéki aktió vezetőségének egy °ly szervezett, gazdákból álló szövetség, mely minden esetben első sorban lenne hivatva a kirendeltség elé a vidék bajait, szükségleteit terjeszteni, s mely ha a szükség úgy hozná magával, megjelölhetné a földmivelési kormánynak, hogy hol kell állami támogatással, esetleg sególylyel nagyobb bajoknak elejét venni. Első sorban ezen eszme indított engem arra, hogy az értekezleten egy gazdaszövetség eszméjét megpendítsem ; s hogy szavam visszhangra talált, bizonyítja az, hogy egy ily szövetség megalakításához az első lépés már meg is történt. Őszintén bevallom, bizonyos aggódás fog el, ha arra gondolok, iiogy mit fognak eszméimhez a l'első körök mondani. Nem azért mondom ezt, mintha engem kijelölt utamon bárki akarata vagy nem tetszése vissza tudna riasztani, de mondom azért, mert szeretném, ha a felső körök sympathiáját is sikerülne megnyernem az ügynek. Már is több oldalról hallottam olyan forma észrevételeket, hogy részvétem a 14dki perecsenyi gazdaértekezleten ártott ez ügynek. Ártott volna pedig azért, mert felülről ellenzéki embernek vagyok proscribálva; ellenzéki ember pedig Ungmegye hegyvidékén — nem udvarképes. Azt hiszem Uraim, közgazdasági kérdések, általános jólétet vagy culturczélokat előmozditó mozgalmakat nem szabad pártpolitikai szemüvegen átnézni. Azt hiszem, mindnyájan fiai vagyunk édes Magyar hazánknak s mindnyájan csak egy czólt üsmerhetünk: — a haza javát előmozdítani. Midőn tehát ünnepélyesen kijelentem, bizonyos körök megnyugtatására azt: hogy a gazdaszövetkezet- séget nemcsak a gazdák érdekeinek, de a hegyvidéki kirendeltség üdvös czóljainak előmozdítására is tervelem, mely két czélt egymástól elkü'önitve képzelni sem tudom, kijelentem azt is, hogy magam részéről a közös czél elérésében, egyes emberek téves felfogáson alapuló nézetét vagy egyéni antipáthiából eredő ellenein intézett áskálódását figyelembe nem fogom venni. Felvidékünk gazdaközönsége bir elég intelligon- tiával, hogy a helyes dolgot a helytelentől, elég finom tapintattal megtudja külömböztetni. Ezt bebizonyította akkor, midőn az alakítandó gazdaszövetség eszméjét elfogadván, magáévá tette. Miután azonban, mint fentebb említettem, sufyt helyezek arra, hogy az intézőkörök s i mp at n i áj át is megnyerjem az ügynek, bátor leszek röviden körvo- nalozni, mily czélokat kívánok a gazdaszövetség eszméjével megvalósítani. A gazdaszövetségben egy kapcsot akarok létesíteni egyrészről maguk a gazdák közt, másrészről a gazdák és a hegyvidéki kirendeltség közt. A szövetség utján propagálni akarom magát a szövetkezeti eszmét. A szövetség programmjáuak első pontja legyen: tej, sajt és tojás értékesítő szövetkezetek felállítása és szervezése; a nép közt a háziipar meghonosítása; az alkoholizmus terjedésének meggátlása. A szövetség fog a nép közművelődését czélzó felolvasásokat rendezni, s ha anyagi ereje megengedi, jutalmazni fog tanítókat és tanulókat, a kik a magyar nyelv tanítása és tanulása, a gazdasági ismétlő iskolákban tanítás és tanulás utján a legszebb sikert tudják felmutatni. Gazdaság, közművelődés és — a magyarosodás és hazaszeretet cul- tivalása által fog sikereket előmozdítani. A ki ezek után akadályokat gördít tervem kivitele elé, az ne dobjon én reám követ — hanem hintsen hamut saját fejére! Lássuk, ki fog erre a szerepre vállalkozni? Ti pedig lelkes férfiak, kik az eszméért velem küzdeni, a nép javát igazán előmozdítani akarjátok, ne riadjatok vissza! Nincs magyar ember, igaz hazafi, a ki terviinkot ne helyeselné. Dolgozzunk egyesült erővel, hogy a haza népe erős és vagyonikig függetlenné lehessen, mert mert miként csak egészséges testben lakik erős lélek, úgy csak vagyonilag független, önállóan gondolkozó néppel biró ország lehet nagy és hatalmas. Tamássy Józseí. A színi kerületi rendszer. Mikor az utóbbi években felmerült az eszme, hogy a vidéki színészet kerületekhez köttessék, azaz, hogy egyes igazgatóknak legyen csak joguk bizonyos, színi kerületté alakított városokban előadásokat tartani, — sokan voltak, akik az eszme kivitelét károsnak, és sem a közönségre, sem a magyar színészetre előnyösnek nem tartották. Azóta nekünk ungváriaknak is volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a színi kerületeket ellenzőknek van igazuk. Hiszen épen a kerületté alakulás folytán hagyott el bennünket fi heti itt tartózkodás után Németh József, a miskolezi színi-kerület igazgatója, anélkül, hogy ma jogunk volna (már mint a városnak) idegen hozzájárulás nélkül más társulatnak játszási engedélyt adni. Hogy tehát a kerületi rendszer nem jó, ez az egy példa is mutatja. De hogy tényleg sehol sem vált be, igazolja Zoltán Gyula színigazgatónak alábbi levele, amit a tízinészeti Közlöny szerkesztőségéhez intézett, s mely igy hangzik : Tisztelt szerkesztő Ur! Becses lapja legutóbb megjelent számában olvastam egy pár coilegam nézetét a kerületükre nézve. Szives eugedelmóvel el mondom én is a nézetemet; a kerületi rendszert egyszer már megkísérelték s akkor ÜOO színész maradt kenyér nélkül és lézengett a fővárosban, s két közgyűlést tartottak rövid félév alatt, mert^az első közgyűlés már tisztában volt a kerületi rendszer káros következményeivel s követelte annak eltörlését. Feleky Miklós volt elnökünk — egyedül azzal — érvelt, hogy „minden kezdet nehéz, de rövid időn látni fogjak a kerületi rendszer jótékony voLát csak egy kis kitartás kell s türelem és a türelem meghozza gyümöcsétő Én voltam az első, aki haza menve egy czikket írtam az ön becses lapjában „Néhány szó az igazság érdekében!“ czim alatt, melyben kifejtettem, uogy nem helyeslem a közgyűlés eljárását; ha már el kezdtünk országgyülésdit játszani, mért nem játszuk azt rendes módja szerint, ha a nagy többség döntött a a kerületi rendszer felett, mért engedte, hogy Feleky Miklós — kinek jó akarata és jó szándékáról én ugyan Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. 29. SZÁM.
