Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

2. oldal.

triTG12. szám.

abnormális helyzetbe hozza. A kártyaszenvedély káros hatása ellen védekezni kell, mert minden indulat, ha uralkodni engedjük, a legnagyobb zsarnok; minél többet engedünk neki, annál inkább követelőbb ; minél inkább szolgálja valaki, annál inkább büntet, rombol.

Már pedig az ember idegzetére leikével hat; minthogy pedig csak ép testben lakhatik ép lélek, világos, hogy testünket művelni, tej- leszteni kell.

Itt egyedül a társadalom segíthet. Ha a társadalom mint egész megmozdul, úgy eszére tér annak minden tagja s egy század múlva már alig lesz gyenge, beteges szüle, erőtelen, vézna gyermek.

Minthogy a természet nem egyaránt osztja ajándékait: gyakran bőkezű itt, szűkmarkú ott; itt a testi tulajdonságok kiosztásában fukar, amott pazar, — azért az embernek minden oldalú, a szellem a test fejlesztését egyaránt felmerülő eszközről — a tornáról — kellett gondoskodni.

Említettem, hogy az iskola keveset törődik a gyermekek testi nevelésével. A hiányt tehát a szülők kötelessége pótolni. Ez pedig igen könnyű. Tessék minden családnak egy szobatornaszert venni. Ezzel kettős czélt ér el: gyermekei testi nevelése mellett gondoskodik saját testének erősbitéséről is. A szer sem drága; 5—10 frt. Egy család egészsége pedig csak megér ennyit? Biztosítom olvasóimat, hogy ott, a hol szüle s gyermekek szorgalmasan tornáznak, alig lesz szükség orvosra, patikára. Nagy előnye annak a tornaszernek, hogy kevés helyet foglal el s a nap bármely szakában használható. A kik egészségüket fen- tartani akarják, ne resteljenek reggel felkelés után, ebéd s lefekvés előtt 10 perczet tornázni! Önmaguk ellen vétkeznek, kik nem fogadják meg tanácsomat; ne csodálkozzanak aztán, ha egészségüket úgy emészti a tespedés, mint a rozsda a vasat. Erdőssy Vilmos.

A közigazgatási bizottság rendkívüli ülése.

1903, márczius 17.

A közigazgatási bizottságnak rendkívüli ülésre való összehívását az Ungvár város hivatalainál a múlt évben eszközölt vizsgálat következtében elrendelt intézkedések megtétele tette szükségessé. A vármegye főispánja ugyanis múlt évi november hó 19, 20 és 21-ón Lőrinczy Jenő alispán, Heverdle Frigyes és_ dr. Nagy Béla vmegyei aljegyzők, továbbá Csicsery Árpád vármegyei helyettes árvaszóki elnök és Grabovszky Komán vmegyei főszámvevő közrevonásával alapos és beható vizsgálat tárgyává tette a polgármesteri és a többi városi hivatalok ügyvitelét és pénzkezelését.

A vizsgálat eredményéről fölvett jegyzőkönyv szerint a város közigazgatási ügymenete és pénzkezelése körül mulasztások, visszaélések és a szabálytalanságok tömkelegé fordult elő s ezért a vizsgálatról fölvett jegyzőkönyv a m. kir. belügyminiszterhez terjesztetett fel.

A belügyminiszter válasza e napokban érkezett le és a közig, bizottság ezen ügygyei foglalkozott 17-iki ülésében, melynek lefolyásáról a következőkben számolunk be:

Gróf Török József főispán a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitja s kifejti, hogy a város ügyeit illetőleg ismét különös helyzetbe került, mert már — sajnos több Ízben volt alkalma megfosztani hivatalától fegyelmi utón egy pár városi tanácsost, sőt polgármestert is. Amennyiben teljesen tudatában van az ilynemű intézkedésekből eredő hátrányoknak, a melyeket egy fegyelmi vizsgálat keresztülvitele gyakorol a város ügyvitelére, — teljesen a miniszterre bízta ez ügyben a döntést. Ezzel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy őt mindig a pártatlan ügyszeretet és igazság- érzet vezette és vezeti a várossal szemben. Sajnos, sokszor került abba a helyzetbe a város administrátió- jával szemben, hogy oly visszaélések, oly hibák kerültek napfényre, a melyeket szó nélkül nem hagyhatott ; de sohasem vezette őt a legcsekélyebb animozitás, csupán kötelességórzete, a mely szerint a közigazgatási ügymenetet elbírálni és a törvény által biztosított hatáskörében eljárni kénytelen. A tárgyalás rendjét úgy kéri megállapítani, hogy a miniszteri leirat megliallga- tása után olvastassák föl a vizsgálati jegyzőkönyv és a határozati javaslat.

A közig, bizottság e tárgyalási sorrendet elfogadván, Bánóczy Béla főjegyző felolvassa a belügyminiszteri leiratot, a mely felhívja a közigazgatási bizottságot, hogy a hivatalvizsgálati jegyzőkönyv egyes és a mulasztások, visszaélések és szabálytalanságokat megállapító tényei alapján dr. lvántsy László polgármester, Fekésházy Miklós főjegyző, Mocsáry Géza városi tiszti ügyész, Berzeviczy István városi rendőrkapitány és a mutatkozó szükséghez képest a város többi tisztviselői és alkalmazottai ellen a fegyelmi eljárást haladéktalanul rendelje el, azon tisztviselőket és a segéd-, kezelőszemélyzet ama tagjait, kiknek állásuktól való felfüggesztését a vizsgálat érdeke megkívánja, állásaiktól függessze föl s a vizsgálatot soron kívül vezesse keresztül Egyben felhívja a bizottságot, intézkedjék, hogy az alispán mielőbb külön tüzetes felvilágosító jelentést tegyen hozzá arról, hogy Fincicky Mihály, ki szabályellenes pénzkezelés miatt hivatalvesztésre lett ítélve, mikor, mikép és mely alapon lett árvaszéki ülnökké alkalmazva, Gara István volt adóügyi tanácsos pedig iktatóvá megválasztva.

Ezután felolvastatott a múlt évi november hóban tartott hivatal vizsgálat eredményéről szóló terjedelmes, alapos s az ügymenet és ügykezelés minden ágára s egy-két évvel előbbi ügykezelésre is részletesen és tüzetesen kiterjeszkedő jegyzőkönyv, mely szerint az iktatás rendszeresen történik ugyan, de kétség fór az iktatókönyvek egyes adatainak megbízhatóságához, a minek oka az ügykezelés helyes s egyöntetű vezetésének s a segéd- s kezelőszemélyzet kellő ellenőrzésének hiánya. Tárgymutató, sürgetósi, nyilvántartási, tárgyalási napló, hiányos vagy egyáltalán nem vezettetik. Kifogás alá esik á hivatalos órák be nem tartása, az ügybeosztás hiánya, a munkabeosztás aránytalansága, a nagymérvű hátralék, a pénzek elnaplózásának elhanyagolása, pénztárvizsgálat, árvaszéki ülések nem tartása, — konkrét esetekre hivatkozással részletesen felsorolja a jegyzőkönyv a városi közigazgatás egyes ágazatai szerinti tapasztalt hiányokat és szabálytalanságokat.

A tényállás ilyetén megismerése alapján — többek hozzászólása után, mely nem annyira az ügy lényegére, mint inkább dr. lvántsy László polgármester rövid hivatalos működésének a fegyelmi ügy vezetésénél leendő méltányos tekintetbe vételére és Berzeviczy István rendőrkapitány által elkövetett egy con- crét mulasztásnak a jegyzőkönyben történt túlszigoru

minősítése ellen irányult — egyh ingulag elfogadta a közigazgatási bizottság azon határozati javaslatot, hogy az 1886: XXII. t.-cz. 90. §. a) pontjába ütköző fegyelmi vétségek miatt dr. lvántsy László Ungvár város polgármestere, Fekésházy Miklós városi főjegyző, — Mocsáry Géza városi tiszti ügyész és végül Beizeviczy István városi rendőrkapitány ellen a fegyelmi eljárást a hivatkozott törvény 91. §-a alapján és a felolvasott belügyminiszteri leirat értelmében elrendeli, — annak soron kívül és teljes szigorral leendő keresztülvitelével a vármegye alispánját megbízza s utasítja arra, hogy ha a vizsgálat folyamán és annak érdekében akár a most megnevezett tisztviselőknek állásuktól való felfüggesztése, akár a város többi tisztviselői és alkalmazottai ellen a fegyelmi eljárás elrendelése szükségesnek mutatkoznék, ez iránt a köz- igazgatási bizottságnak haladéktalanul jelentést tegyen. Utasítja továbbá, a közigazgatási bizottság az alispánt, hogy Fineicky Mihály és Gara István ügyében a kért felvilágosító jelentést a belügyminiszterhez haladéktalanul tegye meg.

A közigazgatási bizottság ezen az ülésen határozott továbbá Szilágyi Sándor kaposi szolgabiró, tb. főszolgabíró elleni panaszos ügyben, melyet Grün- wald Jakab nagykaposi lakos pékmester kérelmére indítottak meg. — Róth Hermann csapi lakos ugyanis kihágási ügyből folyólag múlt évi május hó 28-áu állotta ki a 12 órai elzárás büntetését a kaposi szolga- birói hivatal zárkájában. Sógora, Grünwald Jakab ebédet vitetett inasával részére s egyúttal ő maga is elment sógora látogatására.

Minden engedelem nélkül behatolt a zárkába s ott kedélyes és élénk társalgásba bocsátkozott sógorával úgy, hogy a már délutáni hivatalos működéssel elfoglalt Szilágyi Sándor szolgabirót az ügyek intézésében háborgatta. — Sem Szilágyinak, sem a zárkára felügyelő szolgának tudomása sem volt arró', hogy Grünwald Jakab cseveg oly kedélyesen a zárkában. Ez természetes is, mert hiszen Grünwald nem kért és nem nyert engedelmet a zárkába való bemenetelre. — Szilágyi Sándor kérdőre vonván a betolakodott Grün- waldot, kielégítő választ nem kapott, mire elrendelte, hogy Róth Hermanra a zárka ajtaja rázárassék s Grün- wald a zárkából távozzék; azt azonban megengedte, hogy Grünwald a folyosón maradván, a zárkában levő sógorával tovább tárgyaljon, hanem hogy mások szintén kedvet ne kapjanak a folyosóra való menetelhez, a folyosó ajtaját bezáratta s mikor Grünwald egy óra múlva megunta a sógorával való beszélgetést, kinyitotta a folyosó ajtaját és haza engedte Grünwaldot.*

Emiatt azután Grünwald Jakab — saját vallomása szerint — „mivel több izraeliták és más feleke- zetüek nem hagytak békét neki és rábeszélték,“ — panaszos följelentést tett a belügyminiszterhez Szilágyi Sándor szolgabiró ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés miatt, azon a czimen, hogy egy óra tartamára személyes szabadságában korlátozta. — A miniszter a panaszfeljelentést a vizsgálat megejtése végett leküldötte a közigazgatási bizottsághoz.

A megejtett vizsgálat során kiderült, hogy Grünwald Jakab tényleg engedelem nélkül önhatalmúlag hatolt be a zárkába, mire Grünwald saját hibáját belátva, a kérvény írását és aláírását is megtagadva, panaszát visszavonta és maga kérte a további eljárás megszüntetését.

A közigazgatási bizottság ennélfogva elrendelte az eljárás beszüntetését és az iratok irattárba helyezését.

* Nem felel meg tehát a valóságnak az »Ungvári Közlöny« 12. számában megjelent ama közlemény, mely szerint Grünwakl a zárkába lett volna elcsukva, s az sem, hogy másnap reggelig fogva lett volna. Sz e r k.

ibolyákat hoz asszonyának, mint a tavasz hírnökét A tavasz ott van, hol e virág terem, vagy talán ott sincs. Sehol sincs. És nem is lesz soha. A virág is csal. Alakja, színe a nyíló ibolyáé, de illata nincs. Hideg, parádés növény ez csupán.

Csalnak a nők is. Színes, világos ruhákban járnak ; de kabátkáik prémmel bélelt s a világos, könnyűnek látszó szövetek, raffiniáltan szövött meleg, gyapjas holmik. És az a kis lány, a ki nyitott kabátban sétál és blúza vékony selymén át magához engedi a hideget, holnap köhögni fog, holnapután pedig talán már temetni viszik.

A czifrán díszített halottas kocsit meg fogja bámulni a gyereksereg, elfagyott kezeivel szorongatva zsebében márványait s amint hazamegy, sutba dobja őket, mert látnia kell: ez még nem a tavasz, a játék ideje.

Beszélni fog a lelkész, a gyengébb idegzetüek sírnak és megindul a menet, kísérve a tömérdek virággal borított koporsót. Egy-egy levél lehull, észre sem veszik. Betiporják az utcza szennyébe. Pedig most még ritka a virág, ámbár holnapra ez is színét veszti, mert eljön az éjszaka kegyetlen hidegével és meg fog fagyni valamennyi menthetetlenül. Épnek csak a megrozsdásodott drótja marad meg, a mit a gondos temetőőr összeszed, hogy a szemétre dobálja.

Közömbös kötelességtudással cselekszik, mert uj halottat hoznak melléje, uj sir ásásához segít.

Az asszonynépség nagyon kiváncsi. Oda szoron- kodik a koporsó mellé, még ha lábát tiporják is le neki; ámde akadjon meg hosszú ruhája ilyen rozsdás drótba, szidják a temetőőrt, mert hanyag.

Van is látni való itt elég. A sírnál zokognak, sikongatnak keservesen. Hull a köny, még a tova vágtató kocsikban is. Otthon szomorún isszák meg forró ozsonna kávéjukat, vacsoránál sem szapora a szó. Korán térnek pihenni, holnap reggel requiemre kell menniük.

Itt az asszonyok rendre szedik elő zsebkendőiket, padra borulva sirnak; de előbb óvatosan félrehajtják

arczukra boruló hosszú gyászfátyolaikat. A gyűrődés nagyon megárt az ilyen vékony portékának. Kevés ember látja itt, néhány nap múlva azonban e hosszú fátylakkal fognak megjelenni az utczán gyalog, hogy újra a templomba, vagy üzletekbe menjenek. Az apró gyereknépség megijed, fátyolba burkolt kéményseprőknek hívén őket; de ha szőke az asszony, meghosszabbítja a gyász idejét. Mit bánja a csodálkozó vagy ijedt arczokat. Hajához illik, erre a temetés napján figyelmeztette divatárusnője.

Másnap elszéled a rokonság. A vidékieket elkísérik a vasútállomásig. Itt veszik csak észre, hogy az egyik unokanővérnek keze telve van brilliáns gyűrűkkel. Kitől kapta?

— Ezt a bolondos Fügi Dezső hozta Párisból. „Vielieibchenen“ nyerem. Emez nagymamának karácsonyi ajándéka, ezért pedig a papát pumpoltam meg. Itt van egy, a melyet a megboldogult Sándor bácsinak melltüjéből csináltattam. Ugy-e zseniális kölyök vagyok ?

Valamennyien nevetnek a zseniális kölyök fényes ötletén és nevetnek akkor is, mikor egy sentimentális érzelmű leánynak megjegyzését hallják: Hát gyászruhában is lehet kaczagni?

Másnap, harmadnap remek szép idő. Pompás séta esik a temetőhöz, jut is friss virág a sirra. Azután következik egy csúnya lucskos hét, azalatt egészen elszokik az ember a temető-járástól. Mikor elkészül a pompás sírkő, mégegyszer van gyülekezés a sírnál, később ez is, mint minden, a feledésé.

— A halál sem szép s a hideg nyirkos földben eltemetve lenni borzadalmas nagyon !

A hogy ezeket a megtörtént eseményeket végig gondolja a bánat asszonya, újra fázik, pedig jól fütött kandallója mellett ül. Nagyra nyitott szemeiből, a melyekkel a semmiségbe tekint, egyre hullanak a könynyek.

Nini, a köny hideg. Arczizmai merevek, de forró lánggal ég egész teste s a köny egyre ölébe gördül. És mintha csak az egyik szemének volnának könynyei. Balszeme igazán száraz. Pedig az van a szívnek oldalán.

Hova lesz az a köny ? És mivé leszen az el nem sirott bánat? Tűz, égető, gyötrő tüzzé válik, a melybe belepusztul az, ki sokáig érezi.

Sokáig. Mi az? Egy vagy két nap? Egy vagy két évtized ? Ah, az ember többet el bir viselni, semmint hinné.

Meghalok, megszakad a szivem — gondolja ma ! És holnap az újabb szenvedést is átéli még.

Meghalok, meg kell halnom meg — nyögi, mikor a csapások sulyra alatt összeomlani érzi hitét, üdvét. Másnap mégis él, pedig nem gondol másra, csak a rettentő csapásra, mely összezúzta szivét.

Éjszakái álmatlanok, de ha egészen kimerült, elalszik mégis. Ember ő, s az embernek nem csak szive de idegei is vannak. S inig az idegek fül nem mondják a szolgálatot, — szolgál nekik az ember.

— Szived belépusztult — hiszed te. Meg kell halnod — gondolod, s jön az orvos, ki idegcsillapitói rendel, s fönnen hangoztatja: soha jobb színben, egész ségben nem voltál mint most. Gondos ápolással elmúlik csakhamar minden.

— Mi az, ami elmúlik, ha gondosan ápolják? A bánat, a szenvedés? — Jön helyette más.

De miért bánkódik ? Hiszen most mindene van A legszegényebb életből idejutott a pompába, a ragyogás közé. Ami körülötte van, minden az övé.

A sok virág, apró csecsebecsék, könyvek, ékszerek mind a szerelem ajándékai, mit párja hordott össze.

Neki hozta, amint neki hoz mindent, amit csak óhajt. Jó hozzá, amilyen jó lenni tud.

Ha nagyon szenvedőnek látja, elárasztja kezei csókkal. — Bocsáss meg, — kéri s hangja a leg szigorúbb vezeklés. Ölébe veszi, beczézi, mond nek szépeket, jót, mig csak mosolygást nem lát asszonyánál szomorú orczáján. így megy ez mindég. Bűn. Bánat Vezeklés. Bocsánat. Uj élet. Uj boldogság.

De megint jön a bűn s az asszony bánata hatái tálán. Kincsek, vagyon, birtokában, ő mondhatla I szegény. Más nő királynőnek éreznó magát e férj é