Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-11 / 2. szám
2. szám TT 3ST Ggyilkosság bűne nélkül nem térhet ki azon legszentebb kötelessége elől: hogy miként fiait, ügy leányait is a saját szellemétől áthatott, magasabb fokú nevelésben részesítse Ha ennek a létkérdéssel határos feladatnak megoldására nem vállalkoznék, úgy önmaga pecsételné meg szomorú jövőjét s reménytelenségében még a bibliai bölcsnek gyönyörű imáját sem vehetné joggal ajkaira : „fiaink legyenek olyanok, mint a szépen növekedő plánták, leányaink pedig templomunk ékességei“. A felsőbb leánynövelés ügyének szinte lét és nem lót fölött döntő fontossága indította az ungi református egyházmegye lelkészeit, tanítóit és egyházait azon páratlanul álló á'dozatra, hogy az egyházmegye tulajdonát képező „Horváth Mária-ház“-on kívül, felajánlották s megszavazták az Uugváron felállított s ez idő szerint már két osztályra berendezett református polgári leányiskola czéljaira szükséges összeget. A mely intézetnek ilyen lelkesedés ringatta bölcsőjét, sorsa fölött egy egyházmegye papi, tanítói testületének, összes egyházainak a szeretet melegétől áthatott gondoskodása, sőt becsülete őrködik: egy ilyen intézetről csak a tájékozatlanság állíthatja, hogy „fejlődése biztosítva nincs“. Ezekben, azt hiszem, nemcsak sikerült megnyug- tanom a leányiskolánk jövőjén netán aggódókat, de egyszersmind kellőleg megfeleltem czikkirónak azon kérdésére is: „szükséges-e Ungváron a református polgári leányiskola“ ? A másik kérdésére, hogy: „megfelel-e a követelményeknek“ intézetünk, a választ helyettem, a szülők adják meg, a kik egy, a kezdet nehézségeivel küzdő intézet vezetésére már ez idő szerint is 43 leánygyermeket mertek rábízni s a kik között, egynek kivételével, minden vallásfelekezet képviselve van. De még különösebb — azaz talán bántóbb — czikkirónak ez a megjegyzése: „nem jó, ha az ilyen intézet csak teng-leng, már csak az esetleges összehasonlításokból vonható kedvezőtlen consequentiák miatt sem“. A „teng-leng“ kifejezés jogosan és igazságosan csak olyan életfolyamatra alkalmazható, a melynél az életműködési szervek tökéletlenek vagy megvannak bénulva. De kérdem, nem bántó-é az ilyen kifejezés a református polgári leányiskolára vonatkoztatva, mely 1. a város kellő közepén, saját épületében, az egészségi és pedagógiai követelményeknek minden tekintetben megfelelő, kényelmes tantermekkel rendelkezik ; 2. az állam által megszabott tanterv szerint tanít; 3. polgári iskolai oklevéllel biró tanítónőket alkalmaz, fokozatos, az állam által megállapított összegig emelkedhető fizetéssel ; 4. nem támaszkodik kizárólag a tandijjövedelemre, mit eléggé igazol az, hogy a folyó iskolai évben is 16 növendéknek — köztük 5 izraelitának — engedte el egészban vagy részben a más, hasonló tanintézetinél különben is jelentékenyen kisebb összegű tandijat ? Ami végül „az esetleges összehasonlításokból vonható kedvezőtlen consequentiákat“ illeti, hát ettől éppen nem féltem a református polgári leányiskolát. Ezt az „összehasonlítást“ kellett volna megcselekednie a tudós czikkirónak és akkor a „Consequentia“ nem az a néhány fitymáló megjegyzés, mit leányiskolánkra alkalmazni magának megengedett; hanem a tárgyilagos, az előnyöket és hátrányokat egyenlően feltüntető oly szakértő bírálat lett volna, amit az ungi református egyházmegye nyugodt önérzettel olvashat vala el. Komjáthy Gábor, a ref. polgári leányiskola intéző bizottságának egyházi alelnöke. Az ev. ref polg. leányiskola kérdéséhez. Dr. Herrmann Antal ur, budapesti tanitókópző- intézeti tanár „Ungvári benyomások“ czimii közleményében iskolánkról, a ref. polgári leányiskoláról is megemlékezik. Nem szándékom sem a polemizálás, sem a személyeskedés ! Ezek egyike sem egyezik meg természetemmel. De a tanár urnák iskolánkra vonatkozó egyes kifejezéseit lehetetlen megjegyzés nélkül hagynom. A tanár ur ezzel kezdi: „Azt mondják, hogy ez iskola fejlődése nincs biztosítva.“ Hát higyjc el az igen tisztelt tanár ur, hogy az az „Azt mondják' nagyon megbizhatatatlan hírforrás és bizonytalan kiindulási pont, én legalább sohasem volnék képes erre valamit építeni. Itt sem vált be! Sokkal többet ér ennél a személyes meggyőződés. Ezen iskolát ugyanis az ungi ev. ref. egyházmegye létesítette s határozott szándéka azt tovább fejleszteni és hajlandó nagyobb anyagi áldozatok árán is fenntartani. Hogy pedig a követelményeknek megfelelhessen az iskola, csakis képesített tanerőket alkalmaz az egyházmegye s az egyes osztályok fejlesztésével kapcsolatban szerzi be a szükséges iskolai eszközöket is. A kik iskolánkat eddig megtekintették, meglepődve jelentették ki, hogy úgy berendezés, mint felszerelés dolgában nem vártak annyit egy kezdő iskolától. Ama fontos kérdést is felveti a tanár ur: van-e szükség Ungváron erre az iskolára. Ezen kérdésre egész bátran felelem, hogy igen is, van reá szükség ! S ez nem csupán az én szerény véleményem, hanem a közönség legnagyobb részének is ugyanez a véleménye ; mert Ungváron egyetlen egy polgári leányiskola nem képes befogadni a polgári iskolába törekvő összes leánynövendékeket. Ungvár város és vidéke mindig fog elegendő növendéket szolgáltatni két polgári leányiskola számára a nélkül, hogy a két iskola egymás kárára lenne. A következő pár sor, — melyben úgyszólván kétségbe vonja a tanár ur, hogy összehasonlítás esetében megállja-e helyét iskolánk, — már közelebbről érinti személyemet, mint a ki jelenleg ez iskolának igazgatója vagyok. Nagy tisztelője vagyok az Öreg kornak, valamint a tudományos embereknek is. Annálinkább meglep tehát, h )gy művelt öreg ur ily éles megjegyzést kocz- káztat olyan iskolával szemben, melyet soha meg nem tekintett, tehát nem is ismerhet. Ha ifjú ember Írna igy, azt mondanám, hogy meggondolatlanul odadobott kifejezést használt. De mivel öreg ember tette ezt, hát csak úgy magyarázhatom meg magamnak a dolgot, hogy miután az öreg ur elgondolta, hogy Ungváron felesleges egy második polgári leányiskola, egyúttal azt is hozzágondolta, hogy ha felesleges, hát jó sem lehet az. Úgy látom, hogy e dologra vonatkozólag még az „Azt mondják"-ot sem kérdezte meg a tisztelt tanár ur. mert még eddig az „Azt mondják" sem alkotott ily rossz véleményt iskolánkról. Hogy némileg tájékozva lehessen a tanár ur iskolánk felől, röviden megjegyzem, hogy a tanítási anyagot tekintve, egészen az állam által, illetve a Ministerium által kiadott tantervhez alkalmazkodunk. S az abban felsoroltakat nem csak előírjuk magunknak az iskolai év elején, de lelkiismeretesen keresztül is visszük azt. A mi pedig iskolánk egész szellemi életét illeti, ideértve a tanítást, nevelést és fegyelmezést is, dicsekvés nélkül és jó lélekkel mondhatom, hogy kiállja a versenyt iskolánk bármely más polgári leányiskolával szemben: legyen az akár felekezeti, akár községi, akár állami iskola. S hogy mindez úgy legyen, arra első sorban nekem van gondom, saját bensőm sugallata mellett még hivatalos kötelességemnél fogva is. Szerezzen erről a tanár ur meggyőződést személyesen ! A személyes meggyőződés megszerzésére nagyon jó alkalom az évzáró vizsga, amelyen még a legidegenebb ember is tájékozást szerezhet nemcsak a gyermekek élőhaladásáról, hanem az egyes tanerők módszeréről és bánásmódjáról is, úgyszintén az iskola szelleméről. De iskolánk felügyelő bizottságának bármely tagjával évközben is szívesen látom a tanár urat! Legyen szerencsénk ! Ungvár, 1903. január 8. Csécsi Nagy Juliska. A tanügyi közigazgatás uj rendje. (Folyt, és vége.) Az összeírás házról-házra és lakásról-lakásra, családonként hajtandó végre. A családfő és háztulajdonos figyelmeztetendők a hamis bevallás 100 koronáig terjedő büntetetésére. (1897. XXXV. 13.) Ha az összeíró az összeírás alatt, illetőleg az összeirási lapok begyűjtése alkalmával egyes család- íőket nem talál otthon, amennyiben azok helyettesétől vagya családtagoktól teljesen meg bizható felvilágosításokat nem nyert, azokat előjegyzésbe veszi. E/.ek az összeíráshoz szükséges adatok bevallása végett a községi elöljáróság által a községházához idé- zendők. A hamis vallomásról vagy az adatok bevallásának megtagadásáról, illetőleg a szándékos elhallgatás esetéről az összeíró jegyzőkönyvet vesz fel, amelynek alapján a kihágás tárgyában az összeiró vagy a községi elöljáróság avagy esetleg a m. kir. központi statisztikai hivatal panaszára a kir. járásbíróságok járnak el. Az utasítás részletesen megállapítja az összeirási lapok egyes rovatainak mikénti kitöltését. Az összeírás befejezése után az összeírok az összeirási iveket, illetőleg összeirási lapokat elismervény ellenében a községi elöljáróságnak (városi hatóságnak) adják át, amely gondosan megvizsgálni tartozik, hogy az összeírásból nem maradt-e ki valamely városrész, utcza, utczarósz, puszta, tanya vagy a községhez tartozó valamely más lakott hely. A mindennapi tanköteles, valamint az ismétlő iskolaköteles korban levő gyermekekre (6—11, illetőleg 12—14 évesek) vonatkozó összeírás teljességének és hiánytalanságának biztosítási czéljából a községi elöljáróság (városi hatóság) köteles továbbá az összeírásban foglalt adatokat összehasonlítani a legutolsó nép- számlálásnak a községbeli tankötelesekre vonatkozó s az állami anyakönyvvezetők által évről-évre helyesbítendő, illetőleg újabb adatokkal kiegészítendő anyagával és az iparhatóságoknál (ipartestületeknél) vezetett tanoncz-lajstromokból készült kivonatokkal. E czélból a magyar királyi központi stilisztikai hivatal az 1900-ik évi népszámlálás anyagából mindazon egyének számlálólapjait, akik az 1888. évi szeptember hónap elseje és 1898. évi augusztus hónap 31-ike közötti időszakban születtek, legkésőbb 1903-ik évi junius hónap 30-áig a községi elöljáróságoknak megküldi. A községi elöljáróság a rendelkezésére bocsátott népszámlálási anyagot az utasításban felsorolt korosztályok szerint s korosztályokon belül betűsorban rendezi s az igy rendezett népszámlálási lapokat legkésőbb 1903. július 31-ig az illetékes állami anyakönyvvezetőnek adja át, a ki azokat az anyakönyv adatai alapján selejtezve és rendezve (az utasítás 11. szakasza) szeptember 1-én adja vissza az elöljáróságnak, mely az adatokat az összeírás ellenőrzésére használja fel. Az anyakönyvvezetőkre ezt a munkát a köz- igazgatási bizottság rója ki. Az utasítás részletesen megállapítja ezek alapján az összeírás ellenőrzésének és helyesbítésének a módját a községi elöljáróságok körében. Az elöljáróság az iparhatóságtól az ellenőrzésre tanonezjegyzéket is kap. Az összeírás főeredményeit a tanfelügyelőkkel szeptember 20-ig közlik, a honnan 8 nap alatt a községi irattárba helyezés czéljából visszakapja az elöljáróság. A főszolgabírók, szolgabirák mindezt óvenkint legalább egyszer ellenőrzik. A községi elöljáróság gondja, hogy az összeirt tankötelesek iskoláztassanak. Erre a szülőket 3—8 napi határidő kitűzésével utasítják, az esetleges tiszti orvosi bizonyitványnyal igazolt felmentést a megfelelő rovatba feljegyzik. A községi elöljáróság annak mérlegedénél, hogy mely okok fogadhatók el az iskolába nem járás indokolásául, illetőleg hogy mely indokok 3. oldal. alapján adható felmentés, mindenkor a közigazgatási bizottság és a kir. tanfelügyelőség utasításai szerint köteles eljárni. Iparos- és kereskedő-tanonezoknak a községi elöljáróság , felmentést nem adhat, hanem köteles az előforduló eseteket határozathozatal végett a kir. tanfelügyelőnek bejelenteni. Az iskolakerülők ellenőrzésére is szigorúan utasítja az utasítás a tanügyi hatóságokat, melyeknek kimutatásai alapján a községi elöljáróság a szülőket vagy gondviselőket előbb meginti, majd megbírságolja. A birság az illető iskolai (illetve iparhatósági) pénztárba szolgáltatandó be. A tanköteles összeirási ivek, illetőleg az összeirási lapok adatai alapján az óvó- és tankötelesek számáról s az iskolába járókról és nem járókról minden tanévről statisztikai kimutatás készítendő. Ennek szerkesztési módozatai és a kir. tanfelügye- lősógek terhelése nélkül közvetlenül a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz való beterjesztése iránt az 1897: XXXV. t-ez. értelmében a statisztikai hivatal intézkedik. A községi elöljáróság a statisztikai kimutatást két példányban készíti el, melyeknek egyikét házi példány gyanánt megőrizni s a kir. tanfelügyelőtől vett felszólításra rövid használatra a tanfelügyelőnek megküldeni tartozik. Ezt a kimutatást az összeiró szerkeszti meg és a statisztikai hivatal időnként a helyszínén ellenőrzi és kívánságára hozzá esetleg az összeírások is felterjesztendők. Az összes ellenőrző nyomtatványokat a statisztikai hivatal közvetlenül a községi és körjegyzőségeknek (városi hatóságoknak), illetőleg anyakönyvvezetőségeknek és iparhatóságoknak küldi meg. A főszolgabirák, ha súlyosabb beszámítás alá eső mulasztás vagy szabálytalanság nem forog fenn — kis- és nagyközségekben az előjáróságot mulasztásai miatt esetről-esetre 2 — 10 koronáig terjedhető rendbírsággal kötelesek megbüntetni s eljárásuknak eredményéről a panaszló, illetőleg megkereső hatóságot 30 nap alatt értesíteni. Az elmúlt karácsony. A szeretet eme kiváló ünnepe, közkórházunk szenvedő betegeinek az idén is sok vigasztalást hozott. Karácsony estéjén a „Jézuska“ ez idén is végig járt a kórszobákon s a felebaráti szeretet szent lángjával felekezeti különbség nélkül vigaszt és örömöt nyuj- tett azoknak is, a kik arra a legjobban reá szorulnak, — a szegény, és legtöbbnyire magukra maradt szenvedő betegeknek. Tudom, hogy hálára nem számolnak azon nemes- keblü felebarátaink, kik e magasztos ünnepet részint anyagi támogatásuk, részint fáradságot nem ismerő ügybuzgalmokkal létre hozták; tudom, hogy az igazi jó cselekedet megfelelő jutahnát a cselekvés tudatában kell hogy meglelje; mindazonáltal, mint ezen intézet igazgatója tudtára kell, hogy hozzam betegeink jótevőivel — hogy a megvigasztaltak hálatelt szívvel fordultak az Egek Urához, kérve őt —- hogy jótevőit árassza el áldásával. Az ünnepélyre gyűjtöttek és azt rendezték a kórházi irg. nővérek főnöknője és gondnoksága támogatásával Durcsák Dezsőné és Cserszky Olga úrnők, akik 202 K, Fülöp Árpádné úrnő, aki 25 K, Szoták Mariska és Tabódy Berta urleányok, akik 70 K 50 f-t gyűjtöttek. Ezenkívül egy külön befizetés révén befolyt ^40 K, összesen 337 K 50 f. Adakozók névsora: Heimann Bernáth 40 K, Mólt. Firczák Gyula püspök, Bantlin-féle vegyigyár, özv. Patay Gyuláné 20—20 K, báji Patay Andrásné, Rónay Antalné 10 —10 K, Ungvölgyi vasút, Bradács Gyuláné, Herczeg Károly, Csernyiczkyné, Benkő József 5—5 K, Szoták Margit, Orosz Andrásné, Kende Petrovay Eszter, Bacsinszky Ödönné, Hegyi Györgyné, Microys Vilmosné 4—4 K, özv. Philipovicsné, Szepesy, Lőrinczy Jenő, Szepesy (ismét) 3—3 K, Romanecz Mihály, Popovics Miklósné, Szabó Jenőné, özv. Petrik Jánosáé, Papp Antal, Karczub Endre, Rochliczné, Mudronv Sománé, Seifried Károly, Sürgerné, Lengyel Mihályné, Haekler Ernőnó, Volosin Olga, Boross Emília, özv. Tabódyné, Turjay János, Mikita Sándor, Dr. Lewy József, Bene Lajos, Ungvári papnövendékek, Weinberger Henriknó, Weinberger Malvin, Dr. Lewy József, Jakovics János, Kaminszky Géza, Sirola Károly, özv. Kunseh Mártonná, Sztankaninecz Gyula, Ifj. Gébé Andor. Hidasi Sándorné, Tabódy Ida, Lám Gyuláné, Leuchtag Gyuláné, Forrónó, Komjáthy Tihamérné, Hiersch Károlynó, R. M , Neh- rebeczky Györgyné, Dr. Keményné, Dr. Brujmann Bé- láné, Dr. Roth Hermann 2—2 K, Ruják Józsefné 1 K 40 f. Fried József, Güustler Henrik, Günstler Henrik ism P20 — L20, Kozma Gyuláné, Them Auguszta, Hrabár Bazil, Lázár Bé'a, Komlósinó, Horváth Dezső, Suba Ernő, Sima Gizella, Chira Emilia, Volosin Ágostonná, Szentiványi, Boksay, Sztankaninecz Czili, Flach Jakabnó, Mocsáry Béláné, Szemán István, Karczub Pál, Popovics E., Bacsinszky Dániel, Hrabár, Fehér Manó, X. Y., Pólányi Imre, Baracsy Béla, Cserszky Olga, Huszár József, Kiss Istvánná, Löuise Breuer, Szabó Lajosné, Matisz József, Kendénó, Pajor Tamásné, Diószeghy József Tabódy Jenőné, Mijó Kálmánná, Lám Sándorné, Seidlerné, Molnár Arnold, Cserő Sománé, Peltsárszky Béla, Tüchler, Mittelmann S , Székely, Heimann Bernáthné^ özv. Szoták Mihályné, Tapasztó Pálné, Dubinszkyné, Szoták Mariska, Rákosynó, Komka, N. N., Dudinszky István, Jaczkovics Mihály, Dr. Hadzsega Bazil, Dulis- kovics, Sieber Istvánná, Kovalóczy Rezsőné 1 — 1 K, Weinberger 90 f, N N., Elankóczyné 80—80 f, Va- szócsik Erna 70 f, Rákosi Ilona, Lipták Józsefné 60—60 f, Weltmann József, N. N. 50—50 f, Szabóné, N. N., Benedik Móráé, Pajkossy Jenőné, Huszka Ferenczné, Prokopp, Schulz, Jutkovics, Lukács János, Belovics Gyula, Hadzsega Gyula, Gulovics István, N. N., Dani- lovics Józsefné 40—40 f, Ivántsy Margtt 30 f, Yaszó- csik Theodor, Takács Bazil, Szabó Antal, N. N., Geliis
