Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-11 / 2. szám
2. oldal. 2. szám. "CT 1ST <3hogy van olyan is, amely hasznos ugyan, de nem feltétlenül szükséges, és van olyan is, mely feltétlenül szükséges — de nincs.“ így folytatja a czikk t. írója eszmemenetét. A „hasznos, de nem feltétlenül szükséges“ iskola alatt a reáliskolát érti. 0 ugyan „csonka állami alreáliskolának“ nevezi. (Ez pedig két oknál fogva non sens. Először, mert nemzeti és nem nemzeti, feudális stb. állam ugyan vagyon, de csonka állam nincs, tehát az iskola sem lehet csonka állami. De hát ez csak a jelzők helytelen alkalmazása, semmi egyéb. Azonban állami csonka alreál- iskola sincs. Ami t. i. «^reáliskola, (helyesebben: 4 osztályú reáliskola, mert a középiskolai törvény csak teljes és nem teljes középiskolákat ismer,) az nem teljes reáliskola, tehát vagy csonka reáliskola vagy «^reáliskola. — Erről a „csonka állami alreáliskolá“- ról azt írja a t. czikkiró ur, hogy jeles tanári kara, jó vezetése van. A vezetés nevében a bókot meg nem köszönhetem. — Nem azért, mert mielőtt megírta és beküldötte volna a czikkét a t. czikkiró ur, sem szinemet nem látta, sem hangomat nem halottá, de intézetünkbe be sem tekintett. Sőt évi Értesítőink is csak „post festa“ kerültek kezeibe, — általam. Hát ugyan akkor mire alapította a „classifiká- lás“-át És ez nem személyeskedés, hanem igen komoly dolog. Mert ha valaki, (amint maga írja magáról: ország járó — létére) egy 6 év óta fennálló intézet léte lelett úgy mondja ki a halálos ítéletet, hogy (amint maga írja) fia látogatása alkalmából, hogy ne mondjam: szinte ünnepi szórakozásból, csak a czikké- nek megírása, beküldése, sőt Ungvárról elutazása után olvasta el évi értesítőinket, s ennek daczára formaliter úti benyomásokként, a helyzetet, a viszonyokat nem ismerve, a priori teszi meg nagyigényű kijelentéseit, az komoly, igen komoly dolgokról vagy felületesen, sőt könnyelműen ítél, vagy nem tarthat számot arra, hogy neki felvilágosítással szolgáljak olyan tények felsorolásával, melyeket híven, becsületes őszinteséggel, részletesen megírva, egész kötetben lenyomatva hozzáférhetővé tettem már évek előtt. Csak természetesnek találtam tehát, hogy évi Értesítőink elolvasása után maga irta meg, hogy hevenyészett czik- ket irt a reáliskoláról. — Azt írja aztán reáliskolánkról, hogy „külső viszonyokra nézve legszegényebb az országban.“ Ha ez alatt a rossz elhelyezést érti, igaza van. De nem szabad feledni, hogy az első év 2. hónapja végén a saját épület ügye kedvezőleg volt elintézve a magas kormánynál. Hogy a 3. évben már a telek mienk volt. Hogy a 4. évben a 200 ezer korona az építésre már megvolt szavazva. — A Hübnerjeit, hogy mért nem épült fel már régen a saját épület, — reáliskolai vonatkozásokon kívül kell keresni. S miként évi Értesítőinkben többször kiemeltem, — nem a kormány kárárai . . . Alább igy folytatja a czikk az okoskodást: A reáliskola „egyik létokának azt mondják, hogy ez intézet a mintaszerű kir. kath. főgimnázium levezető csatornája.“ (A keíelenjromaton a főgimnázium magyar állami főgimnáziumnak volt nevezve. A kir. katn. és az állami lőgimnaziumok pedig, bár abban egyeznek, hogy mindannyian magyarok, de egyébként különböznek abban, hogy a kir. kath. gimnáziumok és főgimnáziumok az országos tanulmányi alapból, az államiak az államkincstárból tartvák fel. És hogy a kir. kath. gimnáziumban az 1715. évi 74. t.-cz. 2. bekezdése alapján püspöni felügyelet van, az államiakban nincs. Middkét e különbség nem éppen aprólékos. Azért az alaposság szempontjából erre is ki kellett terjeszkednem). „Hát ez nem kulturgondolkodasfolytatja a czikk „Ha a helyzet gimnáziumot kíván, akkor legyen gimnázium, annyi párhuzamos osztálylyal, amennyire szükség van." Mentsen Isten. Hát még többet kíván, mint volt 6 év előtt, vagy mint amennyi van! Hát az osztályok túlzsúfoltsága. Hát a középiskolai törvény 17. §-a, mely párhuzamos osztályokat csak az esetben engedélyez, ha „a tanulók létszáma három egymás után következő évben meghaladja a Öü-at.“ Abban minden paedagoyus egyetért, hogy ahol sok párhuzamos osztály van, ott más intézetek szervezésével apasztani kell a számot. De még csak olyan kulturpolitikust sem találhatni, aki állíthassa, hogy ha a helyzet gimnásiumot kíván, hát legyen gimnasium annyi párhuzamos osztálylyal, amennyire szükség van. Hát a vezetés, a paedagogiai irányzas és ellenőrzés ... Ez nemcsak nem volna paedagogiai eljárás, nemcsak nem kultúrpolitika, hanem egyszerűen íinan- cziális szempontok rideg kultusza. Meg ha a t. czikkiró azt mondotta volna, hogy Ungvár feltétlenül gimnáziumot igényel, (de hát nem állíthatta, mert hiszen maga írja, hogy „Üngvarelső sorban kereskedelmi város“) és ha egy kir. kath. főgimnázium ke\és, legyen hát még egy állami 4 osztályú gimnázium külön épülettel, felszereléssel, tanári karral és igazgatással, — még akkor sem mondott volna újat. Ezt a kérdést tárgyalták 6 óv előtt, tárgyaltam első évi Értesítőnkben ón is. Itt nem fogom ismételni a tüzetes indokolást. Csak annyit szólok, hogy ha a t. czikkiró ur meg nem állható indokolással az alreáliskolát nem okvetlenül szükségesnek, a főreáliskolát pedig még kevésbé szükségesnek állítja, hát én, mint azt a „líomoly teendők" ez. czikksorozatomban javasoltam, t. i. vagy az alreált és föléje kereskedelmi középiskolát, első sorban azonban pedig fő reális kólát, igenis szükségesnek tartom. Még pedig komoly indokok és nem „benyomások" alapján. És ezt nem utaztamban teszem, hanem itt a helyszínén, a forrásnál, az intézmény vezetése és gondozása közben 6 év alatt szerzett tapasztalataim alapján, melyeknek számtalan hivatalos felterjesztéseimben, az „Ung“ és „Ungvári Közlöny“-ben megjelent több rendbeli czikkeimben, évi Értesítőinkben s az intézet történetének megírásakor s a magas kormány elé terjesztett tanári testületi emlékiratunkban kifejezést adtam és adtunk s amely indokokat a város nyelmesehb. Hát ez a dolog is úgy van, hogy a gimnáziumokból a műegyetemre a tanulók kisebb számban mennek, mint a reáliskolából s ezek is vagy általában a legkiválóbbak, vagy olyanok, akik a mathematikai és geometriai tantárgyakban erősek s különösebb hajlammal, szeretettel viseltetnek a technikai készültség tárgyai iránt, A reálból ellenben jórészt a műegyetemre tódul az ifjúság. A selejtesebbje is. El is bizakodnak talán egy kicsit, hogy a reálban a reáliákat tüzetesebben tanulták. ... Ez igenis igy volt, igy is van ma is, hogy t. i. a gimnáziumot végzettek közül a legtöbb kiváló tanuló a műegyetemen. Ezt König Gyula dr. műegyetemi rektori Beszédében ki is emelte. S ha valaki, ő illetékesen tehette. Mint kiváló szakember is, mint alapos megfigyelő is, még pedig közvetlen tapasztalatok alapján. Amit a polgáriskola a (Paedagogium szaklapja igy használta s nem emigy: polgári iskola) feladatairól ir, áll, helyes. De ugyanazt elvégezheti, még pedig még inkább a reáliskola is, főleg, ahol már megvan. (Hogy a városi polgárság zöméi a nemzeti kultúra gerinczének nevezi a t. czikkiró, erre nézvést legyen szabad megjegyeznem, hogy a városi polgárság nem a nemzeti kultúra gerincze, hanem igenis az állami és nemzeti lét gerincze. E kettő pe- dig nem egy.) DűrísáJí (Vége következik.) a maga. memorandumában szintén elfogadott s a magas Minisztériumhoz felküldött. De hát az sem áll meg, amit alább mond a következőkben: „Ha igazán közszükséglet a reáliskola, akkor annak meg kell lenni, tekintet nélkül a gimnáziumra.“ Hiszen azt a jövő fejlődés döntheti el csak Hát hiszen be’ jó is volna, ha az emberiség a jövőbe belátva, intézkedhetnék. Akkor nem kelletett volna annyiféle iskolát át- meg átalakítani. Avagy csak Ungvár legyen a kivétel és éppen az állami reáliskolája? Könyörgöm: én megfordíthatom a kérdést. Ne azon gondolkodjunk, hogy közszükségletet alkot-e a reáliskola? Miért ne alkotna, amikor a gimnázium közszükségletet elégít ki. Lehetne csak próba gyanánt afőreáliskolát egyszerre megteremteni és a főgimnáziumot (ugyancsak próbaként szüneteltetni), bezzeg ugy-e hogy rögtön közszükségletet elégítene ki a reáliskola! De hát ilyen bölcset nem lehet megcselekedni. De nem is kell. Csak fejleszszék ki a reáliskolát 8 osztályúvá, meg fog az élni busásan De hagyják őt lélegzetvételhez ütni. Es ne akarják — kivégezni vagy más által kivégeztetni nyugodt lelkiismerettel és oly szaporán ... és oly alapos tanulmányozás alapján ... és karácsonyi (vagy talán újévi ?) ajándékul. . . De menjünk tovább. A czikknek következő (sorok szerint szedem elő) állítása sem állhat meg: „A dolog azonban úgy áll, hogy részben azok jutnak az egyébként elég népes reálba, akik kiszorulnak a gimnáziumból s ha elvégzik a reáliskola 4 osztályát, egy részök nagy nehézséggel, 'fáradságos külömbözeti vizsgálattal mégis csak a gimnázium V. osztályába törekszik s ezzel zsúfolttá teszik annak felsőbb tagozatát és bármily jeles készültség mellett is az előképzés egyöntetűségének hiányával egyébként is megnehezíti a tanítást.“ Hát ezekre ezek a válaszaim: 1. Nem az áll, hogy a reálba részben azok jutnak, akik kiszorulnak a gimnáziumból, mert ilyen tanuló egyetlen egy sem volt. Ellenkezőleg: a gimnáziumba azok nem iratkoztak be, akik a reáliskolába vétették fel magukat, illetőleg évről- évre annyi tanulóval apadott a főgimnázium első osztályának száma, amennyit mi beirtunk. Sőt az egész intézetre nézvést áll az arány : 6 év előtt volt a főgimnáziumban 679 tanuló, ezidén beiratkozott szept. 4-ig 518. Nálunk pedig felvettünk a tanév elején 134 növendéket. (De hát ez adatok és érvek benn vannak az Értesítőinkben. Persze: előbb kelletett volna elolvasni.) Ha pedig a kiszorultak alatt nem azt érti a t. czikkiró, hogy a nagy szám miatt nem vették fel őket a főgimnáziumba, (ismétlem: ilyen hat óv alatt egyetlen-egy sem volt), hanem azt, hogy átjön olyan fiú, ki ott nem boldogult, hát ez sem Lnne komoly érv. Mert az olyan 6 év alatt összesen 4—5 növendék volt. Ezekből pedig nincs is miért kérni. 2. Arra az állításra, hogy a reáliskolai 4 osztályt v -gzettek egy része mégis csak a gimnáziumba törekszik s ezzel zsúfolttá teszi annak felső tagozatát, két megjegyzésem van. Az egyik, hogy ez főleg csak a helybeliekre vonatkozhatnék, mert az idegenek formáiba s kereskedelmibe mentek át, sőt idegenbe"e tanív elején helybeliek is átmentek. A másik megjegyzésem, hogy 2 — 3 tanuló átlépése nem teheti zsúfolttá a gimnázium felső tagozatát. Már pedig valóban alig 2—3 tanulónk lépett át Hogy az átlépés bajlódással jár, igaz. Ezt én a „Komoly teendők“ ez. czikksorozatomban magam is kijelentettem. Ami az előképzés egyöntetűségének hiányát s az ez által beálló nehézséget a tanításban illeti, megjegyzendő hogy a természetrajzi tananyag-különbözeten felül csak a latinból kell különbözeti vizsgálatot tenni. Erre nézve pedig fentemlitett czikksorozatomban én is nehézkesnek stb jeleztem az állapotot. A többi tantárgyra nézve semmi nehézség nincs. Tanterv ugyanaz, sokszor a tankönyvek is azonosak. Az egységes jogosítás eszméjének megteremtője: Wlassics miniszter ur a két középiskola egymáshoz közelítéséről az uj tantervben már is gondoskodott. Ami azt az állítást illeti, mintha a reáliskolák intézménye kezdene felesleges lenni, azt éppen nem írhatom alá. Volt idő, amikor magam is azt hirdettem, hogy tanulóinak száma fogy. (Az egységes középiskola eszméjének első tárgyalásakor.) Azóta a reáliskolák fejlődése rám puskázott. Sőt egyenesen kultúrpolitikai egyik programm napjainkban, hogj a közgazdasági fellendülést a reáliskolák felvirágoztatása által is előse- gitsék. Ott a bizonyíték a zsolnai népes algimnáziumban is (Trencsén mellett, melynek főgimnáziuma is van). Ezt csak oly feltétel mellett fejlesztette ki miniszterünk, hogy reáliskolává alakult át. És bizony-bizony nem mint reáliskolai igazgató mondom, hanem mint olyan, aki gimnáziumot végeztem, gimnáziumi tanár, majd 10 évig gimnáziumi igazgató voltam, vajha városaink ne szakadatlanul gimnáziumokat kérnének, de első sorban fő- realiskolákat. Aki az indokaimra kiváncsi, megtalálhatja első évi Értesítőnkben. Itt nem ismételhetem meg tér- szüke miatt. Ami azt illeti, mintha a 8 osztályúvá vált reáliskola olyan gimnazium-íéle lett latinpótló tárgyakkal, erre az a feleletem. Először: nem latinpótlo tárgyakkal látták el a 8 osztályú reáliskolát, hanem a latin nyelvvel, mint rendkívüli tantárgy és nem is valamennyit, de kezdetben csak 5-öt 6-ot, utóbb még 4-et 5-öt De nem azért tették, mintha erre azért lett volna szükség, hogy a reáliskola prosperáljon. Hanem, hogy a főreált elvégzett tanulóknak a pálya- választást megkönnyítsék. Ez t. i. 10 — 12 év előtt történt. Ali volt akkor a hazai technikai szükséglet ? Ma már, hál Istennek, fejlődtünk ebben a tekintetben is. Bizonyság a műegyetem nagyfokú látogatottsága és a szükségessé vált újabb technikai egyetemi épület is. Több főreálnak nem is volt szüksége a latin nyelvre, mint rendkívüli tantárgyra; mert e nélkül is megélt és latin nyelv nélkül maradott és. van jelenleg is. Erre az állításra meg : „De egyébként a műegyetemen is tálán jobban boldogulnak a gimnáziumban végzettek", ezt felelem. Miért: talán? Vagy igen, vagy nem. Ez, ám állítás, absolut, De a talán az: kéVálasz Dr. Herrmann Antalnak az ungvári református p olg. leányiskolára vonatkozó megjegyzéseire. Az „Ung“ folyó évi 1. számában, a fent nevezett szerzőtől „Ungvári benyomások“ czimen, egy közlemény jelent meg, melyben az ungvári református polg. leányiskolára következő megjegyzéseket teszi : „Van itt újabban református polgári leányiskola is. Azt mondják hogy fejlődése nincs biztosítva. Ha ez az iskola szükséges és ha megtelel a követelményeknek: nyomatékosan támogatni kell, ha nem, meg kell szüntetni. De nem jó, ha ilyen intézet csak teng-leng, már csak az esetleges összehasonlításokból vonható kedvezőtlen consequentiák miatt sem “ Legyen szabad leányiskolánknak fent idézett apostrophálására, a tisztelt szerkesztő ur engedelmével, röviden válaszolnom : A reformáczió a meggyőződés, a gondolat és lelkiismereti szabadság isteni erejének szülötte lévén, természetes, hogy sem maga nem fél, sem intézményeit nem félti a nyilvánosságtól; hiszen annak a talajába mélyednek gyökerei, annak kebelén növekedett nagyra, mint a százados tölgy a természet ölén ; napfény növelte, vihar edzette meg mind a kettőt. A református egyház nem hogy elzárkóznék a nyilvánosság szabad levegője elől, nem hogy léltené intézményeit a közvélemény igazságos Ítélkezésétől, a szakértők tárgyilagos bírálásától, sőt úgy üdvözli ezeket mindenkor, mint előhaladásának, tökéletesedésének hathatós eszközeit. Ámde az ilyen futtában odadobott megjegyzések, minőket czikkiró a református polgári leányiskolára alkalmaz, minden erkölcsi értékét nélkülöznek s a helyett, hogy használnának, ártanak az ügynek, mert alkalmasak a dolgokat alapjukban nem ismerők véleményének megtévesztésére, bizalmának megingatására. Csak egy oldalú és a viszonyokat nem ismerő információra Írhatta szerző a református polgári leányiskoláról, hogy „fejlődése nincs biztosítva“ ; az a tény pedig, hogy a ref. leányiskola létjogosultságának a feltételeit igy formulázza: „ha ez az iskola szükséges és ha a követelményeknek megfelel,“ arra mutat, hogy czikkiró városunk és vidékünk kulturális szükséglete felől nincs tájékozódva, vagy ha igen, akkor szándékosan szemet huny előtte. Állításom igazolására csak azt említem meg, hogy mig hazánknak alig van jelentékenyebb városa, hol a róm. vagy gör. kath. egyház az eleminél magasabb fokú leányiskolát ne tartana fenn, addig a több, mint V* millió lelket számláló Tiszáninneni református egyházkerületben, tehát — mondhatjuk — csaknem az egész Felső-Magyarországon, a miskolezi felsőbb leánynevelőintézeten kívül, egyetlen református polgári leányiskola sincs, illetőleg nem volt az ungvárinak keletkezéséig. És daczára ennek, Dr. Herrmann Antal, midőn helyesen és méltán, dicsérettel emlékezik meg a munkácsi gör. kath. egyházmegyéről, mely a lelkészek és tanítók leányainak kiképzéséről, polgári leányiskola, sőt tanitónő-képző intézet felállításával gondoskodott, ugyanakkor, igazán csak philosophusnál észlelhető nyugalommal és komolysággal teszi föl a kérdést: Szükséges-é Ungváron a református polgári leányiskola? Ezt a gondolkozást meg sem tudom máskép érteni, csak ha vagy azt képzelem, hogy a tudásnak olyan magas fokáról, melyen czikkiró áll, a szerény református papok és tanítók meg sem láthatók, vagy ha föltételezem, hogy az ő nézete szerint is jó helyen vannak a református papok és tanítók, valamint a protestáns világiak leányai, a más felekezetek által fenntartott intézetekben is. Csakhogy éppen ez a gondolkozás ringatta —* mondhatni — halálos álomba a protestáns öntudatot, ez hütötte le annyi soknak keblében a hítbuzgósng izzó tiizét a közöny jegéig! Nincs elfogulatlanul gondolkozó, a ki be ne látná, hogy a protestáns egyház, a mely már keletkezésekor, minden temploma mellé 1 oda ültette veteményes kertjéül a népiskolákat, a mely szinte emberi erőt felülmúló áldozataival alapította s tartotta fenn közép- és főiskoláit és hordozta elől hazánkban a tudomány és közmivelődés zászlóját századokon át . . . nincs — mondom — elfogulatlanul gondolkozó, a ki be ne látná) hogy a magyar protestáns egyház, öu*
