Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-11 / 2. szám
XLL ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903, január 11. 2. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Varmegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- eménv, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasz a. A lap megjelen minden vasárnap. VEUYE8 TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. j Egyes szám 20 fill. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részéL illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 40 fill UM VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ungvári benyomások. Dr. Hermann Antaltól. II. Még egyszer az iskolák. Némely futó impresszióról kivántam számot adni. Nem volt, nem lehetett szándékom, hogy belemélyedjek azokba az ügyekbe, melyeket csak érinteni akartam és hogy behatóan tanulmányozzam azokat. De több körülmény aktuálissá tette véletlen első felszólalásom tárgyát. Egy kicsit tehát jobban utána néz em a dolgoknak, érintkeztem az elsősorban érdekeltekkel és illetékesekkel, elolvastam az idevágó közlemények némely fontosabbját, pl. a reájiskola 1897/8. és 1900/01. évi vaskos értesítőit, melyekben a gondos és buzgó igazgató ritka minucziozitással és bőséggel tárgyalja a reáliskola minden dolgát, s ugyancsak az igazgatónak az Ung 48. és 49. számaiban megjelent czikkeit, melyeknek öt évi szakadatlan tapasztalat és tanulmány alapjából terjedt posztulátumai sokban megegyeznek az én „prima vista“ észrevételeimmel. És az „Ung“ ugyanazon száma, mely az én szerény impreszióimmal nyitotta meg az uj évfolyamot, még két közleményben tárgyalja a reál- és polgári iskola ügyét. Hát legyen szabad nekem is visszatérnem erre a témára, ez alkalommal csak azon czélból, hogy néhány észrevételt tegyek az említett közleményekre. Talán nem felesleges megjegyeznem e lap olvasói előtt, kik nem ismernek engem, hogy nem vezet semmi animozitás a reáliskola ellen, (az igazgatót és Könye tanárt büszkén számítom barátaim közé) s hogy nekem nincs abból sem hasznom, sem károm, hogy Ungvári van-e polgári iskola avagy nincsen. Előbb az idézett értesítőkre kívánok nehány megjegyzést tenni. A beregszászi, nagykállói reáliskolák átalakulása nem tanulság nélkül való, A nagykállói reáliskola különben a középiskolai tanárok Cayenne-je volt valamikor. Hogyan van mostan, nem tudom, de nem tartom középiskolai helynek. Magam is tanára voltam ezelőtt 26 évvel a pancsovai főreáliskolának, mely egy régebbi katonai alreáliskola hagyományát folytatta. Az iskola nem felelt meg sem a helyi szükségleteknek, sem a nemzeti missziónak és már régen főgymnasiummá alakult át, a mely kielégít minden igényt. A gymnasium, philologiai irányú tantervénél fogva, általán alkalmasabbnak látszik a nemzeti szellem terjesztésére, mint a reáliskola, s hogy ez mégis a legtöbb helyen tökéletesen betölti nemzeti misszióját, az annál nagyobb érdeme. Abból, hogy ezen vidéken számos gimnázium mellett nincs reáliskola, nem következik az, hogy Ungvárt kell, hanem talán inkább az, hogy ennek az egész vidéknek nincs szüksége erre az iskolafajra. Ha szükséges volna, létesülne. Mert Wlassics miniszter nem ellensége a reáliskolának, sőt ellenkezőleg. Az 1903-iki állami költségvetésnek a pénzügyi bizottságban való tárgyalásánál, 1903. január 5-én a minister kijelentette, hogyha újabb középiskolát szervez, az többnyire reáliskola. Pedig Miklós Ödön kifejtette, hogy a műegyetemen is már igen nagy a túltermelés. A technikai pálya tehát már nem nagyon kecsegtető. A miniszter viszont hangoztatta, hogy az egyenlő jogosítás sz:nte teljesen kérésziül van vive, s hogy az iskolák közt az átlépés nagyon könnyű. A reáliskola tehát jóformán máris elvesztette élesen kidomborodó, erősen speczialis különálló jellegét; de ezzel elvesztette egyik farkát is. Nemcsak érdekes, hanem jellemzően fontos a mi kérdésünkre nézve, hogy Ungvár városa első sorban mindig polgári iskolát kért. így már 1891-ben (de akkor nem akart semmi áldozatot hozni); később az 1896. már- czius 22-iki képviseleti gyűlésen és ugyanez év április havában a miniszter elé járult küldöttség által. Pár nappal czikkem beküldése után pedig, most decz. 31-én kimondotta a városi közgyűlés, hogy a jelenlegi reáliskola nem felel meg czéljanak, s hogy legyen nyolez osztálya, vagy állítsanak helyette felsőbb polgári iskolát. A főreáliskolára nem igen van kilátás. Az uj épület csak alreálnak van tervezve és lesz felépítve — ha lesz, s ha nem gondolnak okosabbat a döntő körök az utolsó óraban. — A kormány 1896-ban csak alreáliskolat Ígért; a miniszter többször elutasítja a főreáliskola c z i m iránti kérést is (igen helyesen, mert ez megtéveszthetné a szülőket, midőn fiaikat az I. osztályba, adják). 1901. május 25-én kijelenti, hogy nem ígérhet V. osztályt; rámutat, hogy '■'& '.feláíirtás -álualrftá- val folytatott összes tárgyalások szerint csak alreáliskola terveztetett, sőt csak polgári iskola, mint az ottani viszonyoknak leginkább megfelő intézet (1900/01. Értesítő, 143. lap). A száraz tények ezek: Az alreáliskola senkit sem elégít ki; a íőreáliskolára nincs kilátás, a polgári iskola nagyon szükséges és nagyon könnyen létesíthető (4 osztályú reáliskola költségéiből 7 osztályú polgári iskolát lehet fenntartani). Mi volna ebből a legegyszerűbb logikai következmény? De folytassuk az Értesítőre teendő megjegyzésünket. Az igazgató több isiben kert engedélyt a latinnyelv tanittatasára, hogy igy is biztosíttassák a tanulók létszama De hát a ki latinul akar — és tud — tanulni, annak nem reáliskola kell, hanem gymnasium — ha van — itt pedig van a legjelesebbjéből. A gymnasiumban numerus clausust kíván az igazgató; a felesleg a reáliskolába utasittas- sék. A reáliskolának nem lehet az a czélja (és a létoka), hogy szükség-surrogatuma legyen egy túlnépes gymnasiumnak ! Az értesítő azt tanácsolja, hogy a fiuk inkább végezzék a reáliskola I. es II., mint az elemi iskola V. és VI. osztályát. Ez nem helyes. Az a két osztály még csonkább a négynél, a hat osztályú elemi iskola pedig befejezett tervü intézet. A „rutén kérdés“ szempontjából is inkább polgári iskola kell. Elég kár, hogy Márama- ros-Szigeten nincsen, pedig az ottani képzőnek is nagy szüksége volna ra, mint a leg- czélszerübb előkészitő-iskolara. Az ungvári tanítóképző intézői is eléggé fájlalják a polgári iskola hiányát. Nem lehetetlen, hogy megteremtik a polgári fiúiskolát is, a mint megalkották a leányiskolát. Az igazgató nem mindig következetes a reáliskola érdekében felhozott érveiben. — Egyszer a jobbparti városrész mellett érvel (1900/01. értesítő, 27. lap), máskor a balparti mellett (89. 90. lap.) Általában úgy látszik, hogy hivatalos allasa jócskán befolyásolja elvi álláspontját, (ez különben kötelessége is, és nem is tagadja). Valamikor, régebben, mikor még nem volt reáliskolai igazgató, lelkesedett és lelkesített a polgári iskola mellett, nagy és tartalmas ezikkeket irt annak érdekében. (A polgáriskola népszerűsítéséről, Polgári iskola 1886, A polgáriskola reformjáról, Család és iskola 1894, 7.8.9. 10. sz). Most pedig roppant kicsinylőleg gondolkozik a polgári iskoláról, mint az Ung 49. számában (1. oldal, 3. hasáb) közöli lesújtó nyilatkozatából látom. Erre azonban most feleslegesnek tartom reflektálni. Talpra esetten megfelelt erre Kardos kollega az „Ung“ idei első számában. Az az erős kritika különben némileg kapóra jött nekem — utólagosan, mert első felszólalásomat támadásból védelemmé változtatja. Dortsák igazgató urnák az „Ung“ tavalyi 48. és 49. számában, foglalt egyéb kultúrpolitikai fejtegetéseire, melyek a fenkölt gondolkodásra, nemes érzésre, a helyzet mélyreható ismeretére és nagy publicistikai jártasságra vallanak — talán még visszatérek legközelebbi czikkemben. Reáliskola — polgáriskola. Az „Ung“ ma egy heti számában két rendben czikke.yben foglalkoztak az ungvári alreáliskola ügyevei. Az egyiket „Ungvári benyomások“ czim alat » Rerrmp mi Antal dr. budapesti állami polgáriskola: rendes tanar rés tudomány egyetemi magántanár irta a másikat Kardos Ignácz nómet-palankai államilag segélyezett polgáriskolai igazgató. Dr. Herrmadn ur czikkeiye nem fedezi amaz álláspontját, melyet vele való szóbeli érintkezésemkor mondott, hogy tudniillik (szóról-szóra idézem szavait:) „tehát megcsináljak a fóreátiskolát.“ Még csak nem a még előbb tett abbeli apodiktikus kijelentését sem, bogy „Ungvárt vagy lesz fóreáliskola, vagy polgári iskola.“ (Tehát alreáliskola nem ? Amihez megnyugvásunkra a magas kormánynak és a törvényhozásnak is vagyon néminemű belészólása.) Egyik nyilatkozatát sem fedezi pedig a czikkeiye azért, mert ebben már ezt irta: „Ungvárnak nincs okvetlenül szüksége a/reá/ts- kolara. Főreáliskolára pedig mag Kevesbít!“ Ez eltérő álláspontra nézve, mely tana előtt tett szóbeli kijelentése és nyomtatott véleménye között vagyon, nincs, nem lehet megjegyzésem. Mert hiszen ez az ő legsajátosabb énjének az ügye, amihez másnak köze nem lehet. Nincs szavam ahhoz sem, hogy czikkeiye részben más tartalommal jelent meg, mint a milyennek a ke te le nyomaton olvastam. Abhoz sem fűzhetek megjegyzést, hogy eredeti kéziratából egyet- mást azután, hogy a nézi átnyújtottam évi Értesítőinket elolvasta, törléseket rendelt el. Ismétlőm: ezek az ő legsajátlagosabb énjének az ügyei. Úgy az is, hogy intézetünket, melyről czikkelyéoeu azt írja, hogy „külső viszonyokra nézve legszegényebb az országban,“ — annyira szives volt méltatni, hogy már akkor czikket irt és küldött be róla (igaz, hogy utóbb változtatást is tett rajta), amlelőtt annak igazgatóját csak látta is és az intézetbe csak be nézett is volna. A reáliskola dolgát úgy keriti Herrmann dr. tir szőnyegre, hogy belépőül kijelenti, hogy kevés városunknak van annyi iskolája, mint Ungvárnak. „Kiváló érdeme vau ebben a fenkölt szellemű püspöknek és az ernyedetlen szorgalmú tanfeiügyelőjenek", igy folytatja. A megye lelkes, tevékeny, ügybuzgó, folytonos alkotásvágy altat ösztökélt tanfelügyelőnek bokros érdemeit a helyi lapok már igen sokszor kiemelték. Osztozunk ez elismerésben valamennyien. Hogy azonban a babérkoszorúba egy ujabü levelet beleilleszt az a tudós férfiú, ki nékie tanára volt a polgári tanitó- kópzőintózetben, az még jelentősebbé teszi a méltánylást, főleg akkor, amikor nem általános megyei tan- felügyelői érdemeit emeli ki, de kiemeli Ungvár iskoláinak nagy számát méltányló kijelentése kapcsán. Hogy azouóan azóta, hogy érdemes tanfelügyelőnk a megyében van, Ungvárt felépült ugyan két állaim elemi iskolai épület, de nem keletkezett egyetlen iskola sem, (az ev. ref. polg. leányiskola és a gör. szert. kath. tanitónőkópzőintézet mindkettő a maga erején támadt), azt a történeti igazság érdekében meg keli rögzíteni, éppen azért, mert előkelő iró nagy- igónyü állításáról van szó. — „Az iskolák javarésze mintaszerű. Természetes, hogy mindannyi hasznos. De teljes elfogulatlansággal elmélkedve, be kell látnunk, kapunk mai száma 10 oldalra terjed.
