Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-01 / 5. szám
2. oldal. 5. szám. Dr. Huszár Vilmos sikere. A fővárosi lapok már hirt adtak arról a kiváló sikerről, mely dr. Huszár Vilmos földiákét érte, kinek Corneilleről és a spanyol drámairodalomról szóló tanulmánya megjelent francziául Bouillon, a legelőkelőbb franczia könyvkiadó czég kiadásában. A fővárosi sajtó élén a Budapesti Hírlappal, érdeme szerint méltatta a kiváló eseményt és Brunetiére. a franczia akadémia tagjának Huszár tanulmányáról szóló értekezését, mely a Revue de deux Mondesban, a világ első folyóiratában tárgyalja és méltatja a remek munkát, melynek második kiadása most van sajtó alatt, A Pesti Hírlap esti levelében megszólal Tóth Béla, is és el nem mulaszthatjuk, hogy ezt a levelet érdekességénél fogva ne közöljük : Esti levél. — Furcsa anekdola. — Ha majd közöttünk is akad Smiles, megírni ami Seit he Ipánkét: a maguk erejéből lett jeles magyar emberek példaadó könyvét: abban a könyvben kérhet magának egy-két lapot dr. Huszár Vilmos is, ki a betűs szekrény mellől indult el, helyet foglalni a tudomány csarnokában. Nem szedőgyerek volt. Hiszen az nem is csoda és valami ritka dolog, hogy a mesterségre adott fiú, fölébredvén benne az akarat, visszatér az iskolába s lesz belőle tudós ember. Huszár Vilmos már betűszedő volt, még pedig derék, ügyes és jól díjazott munkás, mikor letette a szedővasat azzal a hősi elhatározással, hogy elvégzi a gimnázium hátralevő négy osztályát, egyetemre jár és tudósa lesz a franczia és spanyol irodalomnak. Nagy erő cselekedete ez uraim ! A tehetségen kívül győzhetetlen akarat is kell hozzá, olyan akarat, amelyet nem bírhat le még a szegénység, ez az óriási hatalom sem. Dr. Huszár Vilmos tanár ma kitűnőség nemcsak magyar, hanem európai szakbelijei között is. De most elmondok róla egy furcsa anekdotát. Dr. Huszár Vilmos tanulmányt irt Corneille és a spanyol szinjáték viszonyáról E tanulmánynak egy fejezetét tavaly fel akarta olvasni a Magyar Tudományos Akadémiában, mint vendég. Az ügyrend szerint az ilyen vendég-felolvasásra engedelmet kell kérni, az illető osztály bírálata alá bocsátván a miivet. Az ügyrend ama pontja arra való, hogy az Akadémia zöld asztalára ne lehessen holmi zöldséget tálalni. Ne ülhessen oda akárki, a maga kedve szerint, a kör négyszögesítéséről, a perpetuum mobilérői vagy a magyar rovás szent igaz etruszk voltáról értekezni. Ez a pont tehát bölcs és szükséges. Igazi tudományos emberekkel szemben azonban többnyire czeremonia. Mikor ilyen urak akarnak valamit az Akad *mia elé terjeszteni, számba veszik az ő személyes felelősségüket is. Elvégre ők maguk mondják, a mit mondanak, nem az Akadémia; a maguk véleményét fejezik ki, nem az Akadémiáét. Elleneik hát azt a botrányháritót csak akkor szokták használni, • ba csakugyan botrány fenyeget. 3 biz ez is megesik néha; az embereket érheti afféle baleset, hogy bolondot találnak írni. Sőt ez még az akadémiákban sem példátlan, a Szajnától a Dunáig. Méltó és igazságos, hogy nagy tudományos intézetünk legalább a kívülről jövő bajtól szabaduljon, ha lehet. Ezért is bölcs és szükséges az a pont Hát ne tudatlan íródhassanak az Akadémiában a tudós vendégek sem. Különben ama ve.ndégjog megadása — ha nincsen szó az intézet díszének ős komolyságának köteles védelméről — csak az udvasiasság cselekedete, afféle, mint a szivaros láda felnyitása. Ha nincs rá ok, nem is tagadják meg senkitől. Dr. Huszár Vilmostól azonban megtagadták. Az első osztály kimondta, hogy ama Corneilleről szóló tanulmány felolvasását nem engedheti meg; mert az a munka inkább csak népszerű csevegés és a tudományt nem viszi előbbre sehogy sem. Egy szóval, az első nem vó-tál idebent. En nem haragból szóltam. Oszt, ha neked úgy jobb, hát én nem bánom, ha megint szőritől is. Es hogy jobban meggyőzze szavai igaz voltáról, úgy oda simul a legény melléhez, hogy annak minden indulata, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlik. Félkézzel újból átöleli a leányt, a másikkal egy marék rozsét dob a padkán pislogó tűzre, aztán mindketten hallgatagon bámulnak bele a lobogó fénybe. Egy kis ideig még visszatükrözi arezuk a megzavart hangadat árnyvouását, de. rövidesen elmúlik az is. Egyenes lelkűk ismét visszazökken a régi együttérzésbe. A leány veszi fel a beszélgetés fonalát. — Hallod-é Pista! ? Hogy is tudói ilyen nagy sötétségben odakivel eligazodni? En még a luezerna melletti dűlőig sem mertem elíbed menni, te meg a Mátéról csak olyan biztosan gvüsz, mint nappal. ^Hallottam ugyan mán, hogy a pusztát éczczaka a csillag után járik, de az nekem sehogy se tud a fejembe menni. — Pedig, hát abba nincs semmi ojan különös fortély — feleli rá a legény. — Csak éppen tudni kell hozzá egy kicsit. Úgy lehet azután igazodni, mint nappal az ösvény után. Mátéról meg ide tanálui a könnyűnél is könnyebb. Csak kinézem magamnak a „kis tótfiu“ csillagot, az oszt ojan mint az országút. Vezet egyszerre a szérüs kertek alá. Még hozzá ha az idő haladását akarom tudni, a nyakam sem kell megszegni. Mindég előttem az óra. Csak rá kell nézni a gönezöl rudjára. Ojan óramutató az, mint a pinty. — Ha talán nem hinnéd, hát gyerünk ki az udvarra. Meglátod, hogy úgy fordul az égen, hogy szinte láti az ember, ha sokáig nézi. Azzal feláll a padkáról és derékon fogva a leányt kiáll vele a nyári etetőhöz. Onnan szabadon látni az égbolt minden tájékára. Neki dűlnek az egyik jászolosztály a művet botránynak ítélte, melytől az Akadémia díszét és komolyságát meg kell kimúlni. A küszöbről elutasított vendég ekkor visszatette azt a fejezetet a kézirat közé. lefordította francziára és kiadatta Párisban, P. Corneille et le theatre espag- nol czimen. Érdekes könyv. Itt van az asztalomon. De bizony érdekesebb nála a Revue des Deux Aloedes e havi első füzete, mely szintén itt van az asztalomon. E füzetben Ferdinánd Brunetiére, a nagy franczia akadémikus, huszonhét lapnyi tanulmányt ir Huszár könyvéről. Arról a nagyonis népszerű, tudománytalan csevegésről, melyet nálunk arra sem lehetett méltatni —• a legjobb akarattal sem, — hogy egy fejezetét a szerző bemutassa a Magyar Tudományos Akadémiában. Tanulmánynak mondtam, amit Brunetiére irt. mert nem bírálat. Vita a magyar tudóssal. A franczia tudós a maga álláspontját védi, fényesen, Corneille és a spanyol szinmüirás viszonyának régi kérdésében. Minek szedjem bokorba dicséreteit, amelyekhaz foghatókat a külföld még nem hangoztatott most élő magyar tudósról! De mégis lefordítom a befejező sorokat: Végül még egyszer köszönöm Huszár urnák, hogy alkalmat szerzett nekem ez eszméim kifejezésére. Elmondtam, mik könyvének hiányai, de elmondtam azt is, hogy mik kiváló tulajdonságai. Bírálván, nem akartam el nem ismerni értékét, mely nagy. Csak a szerzőtől függ, hogy a legközelebbi kiadásban, semmit se változtatva tervén, e háromszázlapos könyvből megcsinálja a legszabatosabb és egyszersmind legteljesebb tanulmányt, melyet valaha Corneille és a spanyol színpad viszonyáról Írtak . . . Ennek utána nem merném eldönteni, hogy a spanyolokra nézve és reánk nézve hízelgő vagy szégyenitő lesz-e, hogy azt a művet magyar embernek köszönjük. Ferdinand Brunetiére. Még csak azt akarom mondani ... Ej, nem mondok én semmit. Kár elrontani az anekdota csattanóját. No, de mégis megmondom, hogy ez a Brunetiére az a Brunétiére, aki azt a szálló igét csinálta, hogy a tudomány csődöt mondott. i Dr. Huszár Vilmos könyve felé most már a magyar irodalmi körök is lázas érdeklődéssel fordulnak és mi örömmel kísérjük figyelemmel kiváló földink karriérejének fejlődését. Észrevételek „A reáliskolákról“ czimü czikkre. Igazán különös jelenség az, hogy a polg. iskolát sokau kisebbítik és ócsárolják. A czikk t. írója is, a midőn az ungvári alreáliskolál védi, ugyanakkor ki- csinylűleg nyilatkozik a polgári fiúiskoláról, a mely még nincs is. Nem veszem rossz néven, hogy azon intézetet, a melyben működik; védelmezi, de helytelennek tartom egy ínásil^ intézményről kicsinylőleg beszélni. A polg. iskola daczára annak, hogy lenézik, kisebbítik, folytonosan fejlődik. Bizonyságául annak felhozom, hogy ez idő szerint: 118 polgári fin iskolába: 18963 fiú jár s ig^ egy-egy tanteremre: lüO tanuló jut. De térjünk át a tulajdonképeni dologra és nézzük, hogy mit is mond „A reáliskolákról“ szóló czikk- ben a t. iró? Azt állítja, hogy Ungvárnak előnyösebb az alreál, mint a polg. iskola. Egy másik helyen még azt írja, hogy a polg. iskolánál még mindég többet ér az alreál. Hangoztatja továbbá azt is, hogy a polg. isk. két felső osztályában kevés tanuló van. Hogy előnyösebb-e vagy jobb-e az alreál, mint a polg. iskola, arról nézetem szerint akkor lehetne véleményt mondani, ha Ungvárott polgári iskola is léteznék. A czikk t. írója mintegy vetélytársat lát a létenak és magyarázni kezdi neki az egész csillag rendszert azzal a sajátos nevekkel, illetve az egyes csillagokat, ahogy azokat a pásztor nép ismeri: — Az a hét csillag ott a gönezöl, előtte az a kis fényes a tót fiú. Élamoda az a csomó a tiastyuk; odibbat a kaszás; a kisgönezöl. Lejebb a. pásztorgyertya ; az a sürü fátyol ott a hadak-utja. Az a fényes az estéli mécses . . . És közben megmutogatja melyik csillag alá esik a mátai tanya, a pusztai nagy csárda, a nagy ménes karám, kis csikó karám, gulya-akol, juh-kosár, juh- usztatő, birkanyiró tanya. Kijelöli, melyik csillag irányában fekszik Debreczen, melyik vezet Füred felé. Rámutat, hogy hol kell a csillagok közti kanyarodét csinálni, ha a Nagyéren, a gázló helyett, a hídon akar átmenni az ember. Elmagyarázza, hogy merről jön fel a hajnal-csillag, melyik mutatja meg az időváltozást, melyik jelent jót, melyik rosszat; melyik a gulyások csillaga; melyik a juhászoké és melyik vezeti ki minden bajból a csikósokat. És mig a legény beszél, a leány lélegzetét is visszafojtva lesi szájáról a szót. Szorosan hozzá simulva némi borzongással követi szemeivel kezét, amint minduntalan felmutat az égre. De azért örömest elhallgatná akár reggelig is. Az meg talán úgy álltó helyben elmondaná neki a csillagjárásnak minden csínját, binját, babonáját, ha egy hangos kakasszó nem figyelmeztetné a közelgő éjfélre. Arra azonban már félben hagyja a magyarázatát és olyan menő félre készül. — Magára szedi a szűrt, előkeresi a karikást, felnyergel. Aztán egy pár szóra megint visszatér a konyhára. Egy félóra elteltével azonban már mind a ketten alusznak. A leány a tulipános láda tetejére vetett ágyon, a legény, meg a Máta felé poroszkáló nyerges hátán. é sitendő polg. iskolában, pedig a dolog nem úgy van. Mert a reáliskola feladata — a mit a t. czikkiró ur is állított — a tudományos pályákra előkészíteni, a polg. iskoláé pedig befejezett kisebb fokú képzést nyújtani. Ebből mi következik? Nemde az, hogy a polg. iskolának is, még a reáliskolának is más-más a közönsége. Ezen állításom bebizonyítása czéljából szükségesnek tartom a következőket megemlíteni: Kassa városának, mely igaz, majd háromszor annyi lakossal bir mint Ungvár, van: főgymázinma, fő- reáliskolája, felső kereskedelmi és polg. iskolája is. És ez a kassai polg. fin iskola, daczára annak, hogy az említett iskolákat is számos tanuló látogatja, egyike az ország leglátogatottabb polg. iskoláinak, mert: 313 ta nuló látogatja azt. Hogy a kassai polg. fiúiskolának ennyi tanulója van, ennek magyarázatát azon körülményben látom, hogy a közelben fekvő városokban nincsen polg. fiúiskola. Erősen hiszem, hogy Ungvár is, bár jóval kisebb mint Kassa, de mivel egy nagy vidéknek középpontja és mert: Sátoralja-Ujhely, Nagy-Mihály, Munkács, Beregszász és Nyíregyházán nincsen polg. fiúiskola, azért, ha Ungvárott polg. fiúiskola felállit- tatnék, annak bizonyára lenne kellő számú tanulója. De nézzük Késmárk városát, a mely Ungvárnál kisebb, vidéke, nem oly nagy és földrajzi fekvése sem oly kedvező, továbbá a közel fekvő városokban: Lőcse, Igló és Podolinbati gymnásiumok vannak, sőt Lőcsén főreáliskola is van, azonkívül Iglón és Liptó- Szt.-Miklóson polg. fiúiskolák is vannak. És mindannak daczára a késmárki polg. fiúiskola négy osztályába 154 tanuló jár. íme, mindezek fényesen tanúsítják azt, hogy Ungvárnak, mint,Magyarország észak-keleti határán levő emporiumnak égető szüksége van a polg. fiúiskolára. Hogy a polg.-iskola két felső osztályában kevés tanuló van, az nem bizonyíték arra nézve, hogy nincs szükség polg. iskolára. Meg kellett volna az okát mondani annak, hogy miért kevés. Változtatnák csak meg a minősítési törvényt, akkor a polg.-iskola felső osztályaiban lesz tanuló quantum satis. Különben a 'birtokomban levő néhány értesítő adatai szerint közlöm, hogy 15 iskolánál, hol V,, VI. oszt. van, jár: 384 tanuló, igy egy-egy tanteremre átlag: 12 tanuló esik. Ezek után ismételve kérem Ungvár város t. polgárságát ; ne késedelmezzenek tehát, hanem lépjenek a cselekvés terére és kövessenek el mindent, sőt ha kell, hozzanak némi áldozatot is, hogy a polg iskola mielőbb meglegyen, nehogy a jövő mulasztással vádolja a múltat és szemrehányással illesse az elődöket! Előre is merem jósolni, hogy az erkölcsi hasznon felül bő anyagi kárpótlást is fog nyújtania polg. iskola, mivel azon gyermekek, kiknek szellemi szükségét az elemi iskola nem elégiti ki, felsőbb oktatásra elkészülni nem akarnak, vagy nem czéljuk, az ilyenek a polg. iskolában fogják feltalálni azon intézetet, hol mindazon ismereteket, melyekre, mint müveit mezei gazdának, iparos vagy kereskedőnek, szükségük van, megszerezhetik És mert Ungvár egy nagyobb vidéknek központja, azért biztosra vehetjük hogy a vidéki tanulók tekintélyes számot fognak kitenni, mely körülmény a város vagyonosodását, jóllétét nem csekély mértékben emelni fogja. Német-Palánkán, 1903. január 27. Kardos Ignácz. áll. polg. fiú- és leányisk. igazgató. Méhészeti levél. II. Alsó-Németi. 1903. jan 15. Kedves Barátom ! Az I. levelem vételétől már 5 hónap múlt el s te kedves Barátom, ezen hosszú idő lefolyása alatt talán úgy vélekedtél, hogy a méhész teendője egész télen át teljesen szünetel! Ellenkezőleg. A méhész legnagyobb jártassága éppen a méhek kitelelósének mesterségében talál tapasztalást. Legnagyobb veszteség a tél folyamán szokta a méhészeket érni, mely veszteségekkel szemben — kasokkal való méhészkedésünkben — vajmi keveset segíthetünk. A korán beállott tél s különösen a deczemberi rend kívüli hideg erős próbára tette méháliományunkat, s valószínű, hogy gyengébb családjaink sokat szenvedtek, s ha idejekorán segítség-ökre nem leszünk, el is pusztulnak; miért is köpüinket haladéktalanul figyeljük meg: váljon csendes-e vagy nyugtalan a népessége? Ha csendes, nyugodt a család: hagyd továbbra is nyugalomban, háborgatással ne zavard! De ha zug: bizonyosan valami baja van. Az ilyen zúgó, nyugtalan család köpüjónek legelőször is vizsgáld meg a röpnyilását, az ott talált lehullott méheket meggörbített drót segélyével óvatosan kapard ki s nézd át váljon nincs-e közöttük az anya ? (Tél folyamán az anyaméh megsemmisülése a legritkább esetek közé tartozik ugyan, de ezen megfigyelés a méhészre mindenkor előnyös). Móheink nyugtalanságát leginkább a méz, viz és himporhiáuy vagy megezukrosodott (megkeményedett) méz szokta előidézni. A méhek legtermészetesebb tápláléka a méz, melyet — épugy mint a csecsemőnél az anyatejet — teljesen pótolni semmiféle tápszer sem képes. „A szükség törvényt ront" elvénél fogva kénytelenek vagyunk mesterséges tápszerhez fogni, első sorban kandisz (kolompár) ezukrot használjunk, niplyet darabokban lehetőleg méhcsomó fölébe helyezzük el. Megezukrosodott mézen és vízhiányon — melyet a köpük alján található búzadarához hasonló, apró méz- morzsalékokból következtethetünk — akként segítünk, hogy a lépépitményekre vékony sugarakban tiszta vizet befecskendezzünk. Tudvalevő dolog, hogy a méhek téli mézfogyaszTT 1ST C3r
