Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-12 / 15. szám

XU. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903, április 12. 15. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Un(jvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kézit fit ok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap inegjeien minden vasárnap. N^yilttér soronkint 40 fill VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UM VARMEGYE ES AZ INGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A tavasz ünnepe. Nemcsak az emberek ünnepük ma Jé­zus feltámadásának ünnepét, hanem a nagy természet is. Nemcsak az emberek ölte­nek e napon ünnepi ruhát, hanem a kert, a rét, a mező, az erdő is virágokkal díszített uj ruhába öltözik. Nemcsak a kőtemplomokban dicséri Istent a hívők magasztos éneke, hanem a természet nagy templomában is megcsendül s belevegyül az illatos légbe a madarak dala. Feltámadott halottaiból az emberek Meg­váltója. Feltámadt halottaiból a mindent újjá teremtő, az édes, a virágillatos tavasz, mely­nek lehelletétől újra éled fa, fű, virág, erdő, mező, rét egyaránt. Vájjon puszta véletlen-e, hogy a ta­vasz is akkor támad fel halottaiból, a mikor a keresztény világ husvét ünnepét üli ? Bizo­nyára nem. Isten kifürkészhetetlen akarata, hogy a természet is, mint egy viruló szép leányka virágpompában üdvözölje a husvétoí, a tavasz ünnepét. Az ő akarata, hogy a szen­vedés után öröm, a halál után élet következzék. S mindez bizonyára azért van igy, hogy az emberek Jézust s a természet titkait cso­dálva — tanuljanak hinni, bízni, tűrni, szen­vedni, nélkülözni. Jézus példáján okulva, éle­emberek hitet, erőt az élet küzdelmére. Ez a hit pedig csak magasztosabb, ez az erő hatal­masabb lesz, ha a kőtemplomból a természet nagy templomába megyünk ki. Higyjétek el, hogy az önző világtól üldözött, fajó szive­tekre a mező s rét virágai gyógyirt adnak. Jöjjetek hát épp e napon, a keresztény világ tavaszi ünnepén a természet ölébe: a rétre, a mezőre, az erdőbe. Hagyjátok otthon a hitvány gőgöt, a gyűlölködést; vessétek le magatokról mindazt, mi a röghöz, sárhoz köt; feledjétek el mindazt, a mi fáj, a mi bánt, a mi keserű. A virágos rét, a lombos erdő, a madarak csicsergő dala megvigasztalják csüg­gedő- sziveteket, megnyugtatják kétségbeesett lelketeket, lecsillapítják ".áborgó kebleteket! Ha az emberek tőre szivetekig ér, men­jetek ki a virágos rétre, panaszoljátok el a virágoknak szenvedéseiteket. Az ő keblükön elfér a ti fájdalmatok, ők nem gúnyolnak, nem nevetnek ki. S ha szivetek lázasan ver, minta vészharang: ha ajkatokra egy árva hang se jő, csupán cs^k a sóhajtás, ők ezt is megértik. Rideg, kihalt szív már az, melyet a virágok se értenek meg! Ha kedveseitek közül valamelyiket elve­szítettétek, eredjetek ki a temetőbe, sírjátok bele fájdalmaitokat a kedveseitek sirhalmán nőtt virágok kelyheibe, ők megosztják veletek fáj­dalmaitokat, megértik bánataitokat, részvéttel lesznek irántatok, megvigasztalnak benneteket. Már pedig a részvét a legkipróbáltabb szer, a legjobb gyógyszer a szív fájó, vérző sebére! Ha valami magasztosai, nemeset, fensé­geset akartok tenni, eredjetek ki a zöld erdőbe. Higyjétek el, az erdő csöndes magánya, a ma­darak bűbájos éneke, megtanítanak, kioktatnak titeket, mit kell tennetek, hogy tervetek sike­rüljön, hogy czélt érjetek. Feltámadt Jézus, — feltámadt a természet halottaiból — feltámadtok egykor ti is! Üdvözöljétek hát ^ozsannával e napot, legyen a hit a ti paizsotok. Tűrjétek meg­adással, mit reátok mért a végzet; lássátok, Jézus Isten fia volt, mégis mennyit szenvedett értetek! Kérjétek Istent, küldje el hozzátok szent Fiát, hogy szivetekbe erőt oltson, küzdelemre bátorítson ! Kérjétek, adjon gyógyírt viharedzett szi­vetek fájó sebére. Higyjétek el, ő, ki agyatokba gondolatot, szivetekbe érzést adott, gondosko­dott enyhítő írről is, ha az emberek tőre meg­sebez benneteket. Eredjetek ki a természet nagy templomába; ott van a gyógyír a réten, a mezőn, a hegyek tetején, a völgy ölén, ott van a fűben, fában, vi­rágban, madárdalban, levegőben, napsugárban. Csak keressétek, feltaláljátok! S ha feltaláltátok, szorítsátok fájó keble­tekre, hogy feledtessék el veletek mindazt, ami fáj, ami bánt, ami keserű; hogy ne tudjatok gyászról, szenvedésről, küzdelemről, csak hitről, boldogságról, megelégedésről! így aztán a ti éltetek is újjászületett tavasz, igazi husvét lesz! Alleluja! Alleluja! Erdó'ssy Vilmos. Egyről-másról. — A tanács és a költségvetés. — A temetők rendezési ügjfe. — A községi közmunka-ügy nyélbe ütése. — Az ulczaseprők. mint kertészek. — Városi faiskola. — A tanács és a képviselő-testület. Ungvár város ez évi költségvetését a város ta­nácsa egy óra alatt, a pénzügyi és gazdasági bizott­ság, valamint a képviselőtestület 4—4 ülésen tárgyalta. A ki a költségvetések tárgyalását figyelemmel kisérte, lehetetlen arra a meggyőződésre nem jutnia, hogy a város tanácsa mint testület nincs azzal a gon­dossággal a város helyes kormányzatát biztositani hi­vatott évi költségvetés összeállítása iránt, aminőt pedig első fokon neki kellene kifejtenie. így áll azután elő, hogy a képviselőtestület tag­jainak kell úgy a pénzügyi bizottságban, mint magá­ban a plénumban is az indítványozók közé állani, a corrector szerepét teljesíteni, hogy a költségvetés leg­alább ugy-ahogy megközelítő — képet adjon Ung­vár város egy évi tényleges szükségletei és kiadásairól. S hogy a képviselőtestület sok helyes correctiót teljesített, bizonyítja az, hogy a költségvetés letárgya- lása után a tanács által javaslatba hozott 60 és YÜ/o-os pótadó 69 és V2%-ra emelkedett. N Bizony-bizony, épen a tanácsnak, épen a tanács által sokszor hangoztatott s megtámadott reputációja érdekében helyesen cselekednének a tanácstagok úgy egyen kint mint összeségben, ha nemcsak azt az úgy­nevezett napi munkát morzsolnák le ugj a hogy, de kissé körültekintőbb, jobban kielégítő s eredményt is felmutató működést fejtenének ki a köz érdekében! * * * Hogy a képviselőtestület a pénzügyi bizottság ülése után szintén négy napig, illetve 4 ülésen tárgyalta a költségvetést, az tán kissé feltűnő lehet azok előtt, a kik a városi ügyekről s azok hogyan való intézéséről Temetőben. i. A temetőbe jár ki mindennap, S virágot tesz egy frissen hantolt sírra ; Olyan gyászos, oly megtört nőalak, Botorkál ott a keresztek közt sírva . . . Olyan gyászos, oly halvány nőalak. A szive vérzik, lépte roskatag, Feje szédül, szemében könyek árja, Mik permeteznek, majd kiomlanak, Égő cseppek a harmatos virágra Csak permeteznek, mig kiomlanak. Az ő virága ott a hant alatt Alig fakadt ki, elhervadt egy este, Meghalt a lánya és ő itt maradt. Ez életének örökös keresztje . . . Meghalt a leánya és ő itt maradt. Viruló asszony, gyönge rózsaszál, Szél megfujta. s egy perez alatt letörte, A lelke bizton fel az égbe száll, S ott illatozik, mosolyog örökre; A lelke fel a csillagokba száll. De ő csak sir és mindennap temet, S virágot szór egy frissen hantolt sírra, Hogy feltámassza, tudja nem lehet, Hanem a lelkét, azt magához hívja, Ha felkölteni többé nem lehet. II. A sírok közt be halkan kél a nesz, A lomb zizeg, a szellő táncza ez, Amint végiglejt úton-utfelen, Levélt, fűt csókol szép szerelmesen, Bársonykezével simogat, legyint S édes csókokat osztogat megint, Minden virágnak, lombnak hízeleg, Életre kelti a holt szíveket. A sí-okra száll enyhén, szelíden, S a virágok közt szépen megpihen, A holtak szavát tőlük ellesi. Kihűlt ajkak elsuttogják neki Élő szíveknek az ízenetet . . . 0 ezt csak ő, a szellő érti meg És vigaszt hintve f-úsogja tovább A lelkeknek e titkos szózatát. Mint szellem járja be a hantokat, Kereszthez, dombhoz sűrűn látogat, Fölkeresi a térdelő anyát, Selymes karjával lágyan fonja át És súg néki bűbájos álmokat, Holt lányától hoz édes csókokat, E pillanatban volt éppen vele . . . Boldogan alszik szíve gyermeke. 0 jó az Isten, az Ég megsegít, S letörli most már égő könyeít, Amit előbb a sírra hullatott, Kikelti majdan az életmagot. A holt szírekből uj élet terem, Virág hajt ki a meddő téreken, S bár eltakar a sír fakó röge, A halál csak uj élet hírnöke. Vidor Marczi. Györgyike, a feleség. — Az »Ung< eredeti tárczája. — rta : Vidor Marczi. Hogy került Györgyike a Falkay Vilma esküvő­jére, az még máig is rejtély előttem. És a verédi intelligenczia is sokáig törte rajta a fejét anélkül, hogy elfogadható magyarázatot talált volna. I)e ha mi Gyiir­Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. gyike minden tettét okosan akarnék megfejteni, túl­ságosan nagy feladatra vállalkoznánk. így7 elégedjünk meg avval a tudattal, hogy Tamássy Györgyike ott tánczolt a Falkay Vilma és Bogáti Sándor lakodalmán. Mert a Falkay mama nagyszabású talentumának — mely Napoleon lángeszével vetekedett — végre is sikerült a tizenkétezer koronányi évi fizetést megka- parilani éppen a 25 éves vörös Vilma számára, akinek nagy, kiálló arczcsontjainál csak a szeplői, meg az igényei voltak nagyobbak. És az egész dologból Györgyike azt a tapasz­talatot szűrte le, hogy a férfiaknak a picziny, rózsa- czimpás fül, bogárszem, meg a nagy vörös szeplők egyformán rokonszenvesek — a fő, hogy legyen, aki hiúságukat legyezgesse, meg dédelgesse őket szép, szelíd pillantásokkal, csodálva okosságukat és szellemi fölényüket. Mások viszont arra az eredményre jutottak, hogy Bogáti Sándornak aestetikai érzéke ugyan nagyon fogyatékos, de ki tudja, hány szeplős asszony teremtett már boldog családi életet az urának. Györgyike — ezen valószínűleg csodálkozni fog­nak — ép a férje körül forgolódott és igyekezett őt egy tourra megnyerni; mert Tamássy Pál nem szokott tánczolni és nem is tánczolt már emberemlékezet óta, egy esetet kivéve, mikor Györgyike oldalán beletán- czolt a házasság rózsaszínű igájába Györgyikének pedig voltak olyan ambicziói, hogy a lehetetlennel megpróbálkozzék és rendkívül bájosan enyelgett az ő „medvécskéjével“, amint Pál urat elnevezte, aki nevetve védekezett a különös ostrom ellen. — Medvécske, csak egy tourt! — Nem lehet galambom. — Egy felet . . . — Én nem bolondulok. Györgyike hangját halkabbra fogta: — Medvécske, esküszöm, hogy lemondok egy báli ruháról . . -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom