Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
érintkezvén, nyitva áll . nemcsak a föld- és légben nyüzsgő szerves lényeknek, hanem e mindkettőben s főleg utóbbiban soha ki nem számítható változások szeszélyeinek oly annyira, hogy igazán szerencsésnek mondhatja magát az a gazda, a ki termését jónak mondhatja s azt minden csapás nélkül betakaríthatja. A mindenféle gombák, parányi és nagy rovarok, álczák, madarak, emlősök, a hőmérséklet hirtelen változásai, a légköri csapadékok aránytalanságai mindannyi ellensége a növényzetnek, melyekkel a gazda lépten-nyo- mon küzdeni kénytelen, sőt mintha a természet lépést tartana a mezőgazdaságtan előhaladásával, kifogyhatatlan tárházából mindig uj és uj ellenséget állít a küzdtérre. A madaraknak aránylag kisebb szerep jutott a mezőgazdaságban. A rovarevőket ugyan már régóta megbecsülték a kertészetben azért, hogy a rovarok ál- czáit, a hernyókat, sőt már amazok petéit is, melyek parányiságuknál fogva nagyon nehezen megközelíthetők, pusztítják. Ismeretesek ezenkívül egyes hasznos fajok, állítólag azért, hogy mint például a varjú, felszántotta földről gilisztát, pajort és más pondrót felszedegeti, vagy például a gébics és pásztormadár magukat a kisebb-nagyobb rovarokat is elfogja; továbbá a károsak, mint például a vadgalamb-, veréb- és pintyfélék a szántóföldeken, a veréb, meggyvágó pinty, seregély-, rigó-félék a gyümölcskertekben tesznek kisebb- nagyobb károkat. Nagyobb fontosságot mindamellett eddig a gazda nem tulajdonított a madaraknak. Újabb időben azonban, midőn az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok folytán nemcsak a gazdák, hanem a kormányok is mindinkább kezdenek foglalkozni a mezőgazdasági viszonyok tanulmányozásával és mindjobban kutatnak azon módok és eszközök után, melyekkel a mezőgazdaság helyzetén lendíthessenek: az eddig csekély jelentőségüeknek látszó tényezők is szőnyegre kerülnek és a kormány figyelmének tárgyai. így csak nemrég gondoskodott a földmivelési minisztérium a belügy- és kereskedelemügyi minisztériumokkal vállvetve a hasznos madarak védelméről az által, hogy a hasznos madarak jegyzékét a rendőrségeknek megküldte és meghagyta, hogy közegei által azok védelme fölött őrködjék, a rendelet elleni kihágásokat pedig hivatalból üldözze. Hogy pedig a szántó vető nép ily intézkedéseket ne csak hivatalos eljárásnak tekintsen, hanem megbizonyosodjék arról, miszerint itt a mezőgazdaság, tehát saját jól felfogott érdekéről van szó, Darányi Ignácz, foldmivelésügyi miniszterünk megbízta Herman Ottót, a magyar ornithologiai központ főnökét, a hasznos és káros madarak népszerű könyvének megírásával, melyet bárki egy koronán, vagy pedig díjtalanul megszerezhet, ha e végre a Füld- mivelósügyi minisztériumhoz fordul. E könyvet azonkívül, hogy a tudós szerző, a neki sajátos magyarságával van megiva, még a rajzok is teszik vonzóvá. Köztudomású dolog továbbá, hogy valamint minden tudomány, úgy az ornithologia is uj és uj kutatások által elért tapasztalatok folytán, ha .lényegében nem is, de hovatovább módosul, haladásban van. Az 1891-ben Budapesten megtartott II. ornithologiai congresses óta az ornithologia hazánkban nagyobb lendületet nyert, a mi első sorban a magyar ornithologiai centrum fentisztelt igazgatójának érdeme. E centrumnak az országban egész megfigyelő hálózata van, melynek feladata nemcsak a madárvonulás eddig rejtélyes problémáját felderíteni, hanem minden az ornithologia körébe vágó adatot gyűjteni. így a mezőgazdaságilag hasznos és káros madarak sincsenek pontosan meghatározva ; e meghatározás is hosszabb szorgos megfigyelést igényel, a mi nem könnyű feladat, mert hisz mindnyájan tudjuk, hogy a madarat megfigyelés czél- jából nem lehet rögzíteni, megállítani a végre, hogy életmódjának minden mozzanatában megfigyelhessük. A magyar földmivelési kormány jelenlegi nagy-1 nevű vezetőjének feszült figyelmét ez sem kerüli ki. j Mindenki ismeri a vetési vagy fekete varjút, melyet' nálunk helytelenül csókának is hívnak. Ezt ópugy, mint , a dolmányos vagy szürke varjut, hasznos madárnak tartották azért, mert a szántás alkalmából különféle a hintó ajtaját. Mari a köpenyét húzogatva oda sietett és nagy zavarában olyan lett mint a pipacs A kocsiban egy idős nő ült és egy növendék leányka vörösre sirt szemekkel. Mikor a keresett tárgyat, — mert csakugyan az övék volt a fülbevaló —, Mari kezében meglátta, az örömnek hangos kitörésével ugrott ki a kocsiból és megölelte az árva leányt. Közbe kórleié az idős nőt: — Drága édes mamuskám! nem leszek többet engedetlen. — Erre az idős nő is kilépett. — Hogy hívnak gyermekem ? — Gombos Marinak. — És hová mégy ? — A szomszéd faluba. — No ülj be akkor ide a lábunkhoz és beszéld el nekünk, hogy találtál a függőre. — Te pedig Évikém, — fordult a leánykához —, légy máskor engedelmes. Nem volt illő, hogy tudtom nélkül füledbe tétetted a mamzellel a függőt és hogy kiugráltál a kocsiból vadvirágot szedni. — Drága anyukám ! Mikor olyan édesek azok a maguk egyszerűségében, nem olyan széditően illatosak, mint a kerti virágok. Eközben becsukta az inas a kocsi ajtaját és a hintó ismét tova repült. Hát Mari hogy találta magát az urihölgyek lábainál? * * * Négy év múlt el ez esemény óta. Gombos Mari, mikor — életében először bársonyülésen ült, végtelen boldog volt, aztán elbeszélte a sorsát az idősebb nőnek, ki Gálosné bárónő volt. Megszánták és magukkal vitték, majd később az kártékony kukaczot, pajort s effélét, melyeket az ekevas felvet, felszed és felfal. De miután e varjufaj a vetés folyamán is megszállja a szántóföldeket, közéi van az a föltevés, hogy nemcsak a kártékony álezákat pusztítja, de az elvetett magot sem kíméli. E föltevést erősbiti még azon tapasztalat is, hogy e varjú a már kicsirázott, sőt kikelt gabonanemiieket sem hagyja bontatlanul. Tekintve most azon rengeteg nagy sereget, mely ősztől tavaszig megszállva tartja és járja a mezőket s mely tehát épen e nagy számánál fogva a gazdának nem egy bevetett tábláját alaposan megdolgozhatja, sőt egész termését megsemmisítheti a nélkül, hogy a milyen szemes e madár, csak némileg is védekezhetnénk ellene: a körülmény arra indította a foldmivelésügyi minisztert, hogy e madárfaj táplálkozási s egyéb viszonyai után kutasson. E végre ez év tavaszán a magyar ornithologiai központ megfigyelő tagjaihoz nyomtatott ivet bocsátott széjjel azon felhívással, hogy az ivén felsorolt 16 kérdésre kiki saját tapasztalatai alapján lehetőleg tömör válaszát május végéig küldje be s ez ügy iránt is érdeklődjék. A beérkezett válaszok minőségétől függ a vetési varjúnak hasznos vagy káros volta s bizonyosra vehetjük, hogy ha a válaszok megegyeznek arra nézve, miszerint e varjú korántsem oly ártatlan, a minőnek eddig hittük, a földmivelési kormány gondoskodni fog e madár pusztításáról, hogy igy a mezőgazda elvetett magja és vetése ne legyen hívatlanul lakmározó vendégek-prédájává, Mindamellett azonban az észszerű mezőgazda is helyesen cselekszik, ha nem vár mindent a kormánytól, hanem a _ saját jól felfogott érdekében megtesz mindent, a mivel fárasztó és költséges munkájának sikerét biztosíthatja. Nem elég például, ha tudjuk, melyek a hasznos s melyek a káros madarak és azután közönynyel nézzük előbbiek pusztítását és utóbbiak garázdálkodását és betetőzésül még a hernyók irtását is egészen a madaraktól várjuk. Mert a mily arányban elszaporodnak valamely vidéken a ragadozó madarak, mátyások, gébicsek, szarkák, azon arányban fogynak ott a hasznos éneklők, melyek fiókjait előbbiek nagyrészt s néhol teljesen kipusztitják. — Nem elég a korán rügyező gyümölcsfáknak nálunk utóbbi időben majdnem folytonos terméketlenségét egészen az időjárás szeszélyeivel okolni, mert a cseresznye, meggy, baraczk, de még az alma és körtefa fakadó rügyeit is lerágja a süvöltő, meggyvágó és a léha s mindig csak készből lakmározó veréb. Nem elég, ha a kormány üdvös intézkedései csak a papiroson maradnak és a gondatlan s felügyelet nélküli gyerkőezök épen a hasznos és szelíd rovarevőket leparittyázzák, lelövöldözik, a kártékony vadakat meg repülni hagyják. A gazdán múlik tehát, hogy termését e tényezőktől is biztosítsa azáltal, hogj a hasznos madarakat úgy a gonosz emberektől és ragadozó ellenségektől tőle tel- hetőleg megvédje, a károsokat pedig erélyesen, üldözze, mert mondta az Úr: ember segíts magadon és én is megsegitlek. _ Városi közgyűlés. — Aug. 22. — Ungvár város képviselő-testülete az elmúlt pénteken rendkívüli közgyűlést tartott, az utolsót a tiszt- ujitás előtt. Szép számmal jöttek össze ez alkalommal a tagok. A közgyűlést Ivántsy László dr. polgármester vezette. Az ülés megnyitása után legelsőbben bejelentetett, hogy Fehér Ákos és Kússa Kálmán képviselő- testületi tagságukról lemondottak, s igy helyettük a legtöbb szavazattal bíró póttagok: Gyulai Endre és Timc/.ó József hivattak be. Amennyiben pedig Gyulai eddig özv. Béresi Andrásné megbízásából volt a testület tagja, tudomásul vétetett, hogy özv. Béresiné Mihalkovich Józsefre ruházta a megbízást. Majd felolvastatott Hehelein Károly prépostÉvike meg is szerette őt, ki igen ügyes volt. Ma már kedvencz kornornája. De a mostohája még mindég beszéli utcza hosszat: — Oh azok a háládatlanok 1 Szegény anyjukról meg sem emlékeznek. Az a Sándor sem ir egy sort sem ! Elérkezett az az idő. mikor Marit bátyja felkereste és tudatta vele, hogy kis házukat és az ingóságot, mi anyjukról maradt, adják el, mert ő megházasodott és a pénzre szüksége van. Marinak nem nagy kedve volt, hogy szülőfaluját viszont lássa, legfeljebb, hogy szülei sírját meglátogassa. Egy őszi ködös reggelen szekeren indultak, azon a napon, melyen az árverésnek kellett lenni. — Borzasztó látvány várt reájuk. Kicsiny, de tiszta háza mivé lett a mostoha kezei között! Fedelét elvitte a szél, a gerenda mutatja kopasz bordóját s a falról nem csak a mész, de a vakolat is lemállott. — Belül sem különb, mint kívül. . . A házikót eladták, de a butrot és egyébb eszközöket mostohájoknak hagyták, ki még most kezdett csak el egyszer beszélni. Erősen hangoztatta, hogy milyen gonoszok, hogy a házat is eladták és nem segítettek rajta. Sándor nem sokára megházasodott és becsületes munkával keresi kenyerét. Mari is jegyben jár és a bárónőtől nagyon jó bizonyítványt kapott, a házánál megforduló szegények is sokat tudnának mesélni jószívűségéről. De a mikor a falujukban szó esik róluk, mostohájuk rögtön közbekiált: — Oh azok a hálátlanok 1 Hát azok . . , kanonok válasza, a hozzá azon alkalomból intézett köszönő-táviratra, hogy az ungvári Gizellaház újraépítésére 12,000 K.-t adományozott. A választ a képviselőtestület lelkes éljenzés között vette tudomásul. A vármegyei uj laktanya előtti aszfalt-járó költségeihez való hozzájárulás teljesítését, amit a törvényhatósági bizottság határozott meg, a képviselő- testület megtagadta, s a törvényhatósági bizottság határozatát. megfelebbezni határozta, minthogy a város hozzájárulása előzetesen ki nem kéretett, arra pedig, hogy a város köteles legyen enőlkiil kifizetni, semmi törvényes alap nincs. A vadászati jog bérlete ez évi aug. hó ló-tői számított 6 évre Fekésházy Gyulának adatott ki, évi 46 K. bérért. A város utczáira szükséges tört terméskő szállításával Sichermann Lajos, mint legolcsóbb ajánlatot tevő bízatott meg, úgy azonban, hogy vele a szerződés csak az esetben köthető meg, ha az általa bemutatandó mintakövet az' államépitészeti hivatal megfelelőnek találja. A dandár- és állomásparancsnokság irodai béréhez pótlásul évi 180 K. megszavaztatott. Tudomásul vétetett, hogy a Grünwald-Testvérek és Schiffer ezég elfogadta a Fehér-Hajó építése ügyében pótlólag megállapított feltételeket, s igy ez ügynek a községi törvény 110. §-a értelmébeni tárgyalására a határidő szeptember hó 23-ára tűzetett ki. Sajnálattal vétetett tudomásul, hogy Molnár Mór dr. a számvevőszékbe történt megválasztatását nem fogadta el, s igy helyébe egyhangúlag Kaminszky Géza választatott meg. Tárgyalás alá került végül Mocsáry Géza t. ügyész indítványa a tisztviselők, segéd-, kezelő- és szolga-személyzet, valamint a rendőrség fizetésének javítása ügyében, mely 16,490 K. többkiadást okozna a városnak. A javaslat ez volt: JjlU Javaslat | -g 03 —--------------N i -g _______________ül- ■-» sr 3 g Polgármester 4000 5200 800 6000 2000 Rendőrkapitánv 2000 j 2400 600 3000 1000 Főjegyző ' 1600 1800 600 2400 800 Tisz'i ügyész 1200 ; 1200 400 1600 400 Közig, tanácsos és árv. üln. 2000 2800 600 3400 1400 Rendőrtanácsos 1400 1400 400 1800 400 Adóügyi tanácsos 1400 1400 400 1800 400 Katonaügyi „ 1400 1400 400 1800 400 Pónztárnok 1600 1600 600 2200 600 Ellenőr 1200 1200 400 1600 400 Közgyám 600 700 — 700 100 Orvos 600 600 — 600 — Állatorvos 1000 1000 300 1300 300 Számvevő 2000 2000 400 2400 ' 400 Könyvelő 1200 1200 400 1600 400 Utmester 600 600 — 600 — Árvaszéki jegyző 1000 1200 — 1200 200 2 írnok eddig á 900.— 1800 2000 — 2000 200 3 írnok á 800.— 2400 2700 — 2700 300 Három végrehajtó á 800.— 2400 3000 — 3000 600 5 becsüs á 480.— 2400 3000 — 3000 600 3 kézbesítő á 500.— 1500 1800 — 1800 300 4 hivatalszolga á 480.— 1960 2000 — 2000 40 1 közhirdető 600 660 — 660 60 Rendőrőrmester 800 1000 — 1000 200 Rendőrszakasz- 730 750 — 750 20 vezető Rendőrtizedes 600 650 — 650 50 21 rendőr á 480.— 10080 12600 — 12600 2520 (most á 600.—)' 4 uj rendőr | — 2400, — 2400 2400 50070 ! 60290j6300 66560 16490 Minthogy azonban a fizetés-javítás városi szabályrendelettel eszközlendő, de mert a fizetéseknek szabályrendelet-átdolgozás-nélküli felemelése egyúttal a szabályrendelet átdolgozásának temetését is jelentené : a képviselőtestület hozzájárult a pénzügyi és gazdasági bizottság azon javaslatához, hogy az indítvány a szabályrendelet átdolgozására kiküldött bizottságnak adandó azon határozott utasítással, hogy a szabályrendelet átdolgozásával hat hét alatt elkészüljön. Egyúttal pedig, amennyiben az ezen szervezési szabályrendelet átdolgozására még 1897-ben kiküldött bizottság tagjai közül 8-an megszűntek a képviselő-testület tagjai lenni (részben elhaltak), kimondatott, hogy ezek helye a pénzügyi és gazdasági bizottság összes tagjaival pótlandó. A bizottság tehát, mely a tanácscsal egyetemben fogja első sorban tárgyalni az uj városi szabályrendeletet, a következő képviselő-testületi tagokból áll: Árki Fiilöp, Benkő József, Bradács Gyula, Fincicky Mihály, Gaar Iván, Grabovszky Román, Kardos Emil, Kerekes István dr., Lévai Mór, Novak Endre dr., Reismann Bertalan, Seidler Lipót, Spiczer Sándor dr. és Tomajkó István.
