Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
XL. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1902. augusztus 3. 31. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér soronkint 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ I NGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Halasszuk el a tisztujitást! Minél jobban közeledik a tisztujitás ideje, annál nagyobb aggodalommal néz a közönség e nap ele. Abban ugyanis mindenki tisztában van, hogy a jelenlegi tisztikar minden egyes tagjának újból való megválasztása egyáltalán nem kívánatos, s magára a városra mi haszonnal sem járó. De abban is tisztában van mindenki, hogy a meghirdetendő pályázat ismételve meddő marad, mert a jelenlegi fizetések még csak a szerény igényű megélhetést sem biztosítják, s igy a városházára való pályázástól visszariasztják mindazokat, akik egy teljes, tökéletes, munkabíró tisztikar és tanács alkotó tagjai lehetnének. De nemcsak a fizetések túlalacsonysága az, ami a tisztikarnak felfrissitését lehetetlenné teszi. Ennek másik oka, hogy ma nincs Ungvár városának olyan szervezési szabályrendelete, mely határozottan megjelölné minden tisztviselőre nézve a munkakört, amit betöltenie kell, — holott e szabályrendeletnek elkészítését 1897-től kezdve a képviselőtestület folyton sürgeti. Enélkül pedig sem a városi ügyek intézésére vállalkozni, sem magát a várost rendszeresen adminisztrálni nem lehet, — s ezért magát a tisztujitást sem volna szabad e hóban megtartani. Igen ám, de mit tegyünk ? — vethetik fel sokan a kérdést, amikor a községi törvény szerint küszöbön a választás, s a jelenlegi tisztikar mandátumának lejárása. E sorok czélja éppen e kérdésre feleletet adni. Szerintünk nemcsak a képviselőtestületnek, de mindenkinek, aki a város ügyei iránt őszinte érdeklődéssel viseltetik, aki komolyan akarja, hogy a városházán minden tekintetben megfelelő legyen az administráczió: oda kellene törekednie, hogy a tis{tujitds e{ évi december havának második Jeléig elhálas^tassék, s a halasztással nyert idő az uj szabályrendelet elkészítése s jogerőssé emelésére fordittassék. Úgy véljük, hogy leghelyesebb lenne, ha a képviselőtestület tagjai hoznának ez ügyben határozatot, azon hozzáadással, hogy a tanács kötelességének ismerje a szabályrendeleteknek 20 nap alatti bemutatását. A szabályrendeletek átdolgozását vagy a tiszti ügyészre, vagy a közigazgatási tanácsosra kellene bízni, — ha pedig ők erre nem vállalkoznának, a tisztikaron kívül álló s a közigazgatási ügyekben teljesen jártas egyénnel kellene elkészíttetni azt, még ha az illető munkájáért külön honoráriumot igényelne is. Mert ez a mai halogatás mindenre jó, csak arra nem ad reményt, hogy az uj szervezési szabályrendelet el is fog valaha készülni. Ha telik pénz a város kasszájából a különböző utazások költségeire, a szerintünk ki nem érdemelt jutalmakra, ai^iácsosok oktatómestereinek díjazására stbbi^^kor telni kell oly munkálat elkészítésére is, ami a rendes, a tiszta, a megbízható és a közönséget kielégítő administraczió első és fő kelléke: fundamentuma. Attól ne ijedjen me^ymki, hogy a tisztviselői fizetések javítása, emelése a közköltséget, a pótadót nagyban emelni fogja. Emelni fogja valamivel az tény. De az is el- vitázhatlan, hogy a tisztviselői fizetésjavitásokat a felesleges állások beszüntetésével, a ma mel- lekjövedelmeket képező összegeknek a közpénztárba való utalásával legalább is kétharmadrészben fedezni lehetne. Nincs szükség ma külön katonaügyi tanácsosra, nincs szükség külön rendőrtanácsosra. A katonaügyek intézését a rendőrségre kellene bízni, és a szervezendő alkapitányi állás betöltőjével végeztetni, aki egy alkalmas és ahoz- értő írnok közrevonásával úgy azokat az ügyeket, amiket most a katonaügyi mint a rendőrtanácsos végez, annál inkább rendszeresen teljesíthetné, mert a tanácsnak tagja nem volna, s igy az időtrabló tanácsülésekben nem kellene részt vennie, ami különben is fölösleges, amennyiben a rendőrség a tanácsban a rendőrkapitány által amugyis képviselve van. Be kellene szüntetni az igazán felesleges árvaszéki jegyzői állást. E helyett szervezni kellene egy oly aljegy- zőséget, melynek betöltője legalább is jegyzői oklevéllel kellene, hogy bírjon. Ez végezné azt a csekély munkát, amit most az árvasz'ki jegyzőség ad s ezenkívül a polgármester mellett egyéb ügyek referense is lenne. A jelenlegi árvaszéki jegyző s egy Írnok fizetése erre elegendő. Az iktatást-kiadást, valamint a közgyámi teendőket is egy ember végezhetné; persze annak aztán szakembernek kellene lenni. Ha az adóügyi tanácsos teljes szorgalommal él hivatásának, nincs szükség végrehajtást intézőre sem. Az irnoki állások — kettő kivételével — törlendők volnának. Szóval, egy kis jóakarattal s igazán a város érdekének szem előtt tartásával rendezni lehetne a ‘fizetéseket úgy, bogy a kecske is jóllaknék, meg a káposzta is megmaradna. De az uj szabályrendeletet megalkotni s a fizetéseket törvényesen emelni s igy az uj választás sikerét biztosítani a tisztujitás napjáig már nincs idő. Ezért kellene a tisztujitást deczember hó második feléig elhalasztani s az uj szabályrendeletet — ismételjük — ha szükség mutatkoznék, a tisztikaron kívül álló egyénnel is elkészíttetni. Ajánljuk sorainkat a képviselőtestület lag- jainak figyelmébe. Pagat ultimo. — Az »Ung< eredeti tárczája.— Irta : Sirola Károly. Nagyon csalódnak, kik azt gondolják, hogy most egy művészi kártyafogásról fogok előadást tartani. Annyit értek én — kérem — a kártyatudományhoz, mint a közmondásbeli hajdú a harangöntéshez. Másról szóland ez a nóta. Nem tudom, hogy önök is tisztelt olvasóim olyanok-e, mint aminő ón vagyok, hanem ón mindazt, ami nagybácsi fogalma alá tartozik, nagyrabecsülöm. Három nagybácsim van s miután különböző természetük vagyon, annak rendje s módja szerint igy osztályozom őket. A No. • 1. igen gazdag, de — fölötte fösvény. A No. 2. jómódú és ha erős rohamokat intézek ellene, megadja magát és megnyitja erszényét. A No. 3. állása és foglalkozása: manipuláns őrmester a k. u. k. hadseregben, ismertető jele, mint nagybácsinak az, hogy a jókedvű adakozók közé tartozik. A nagybácsik ilyetén leírása után természetesnek találja mindenki, ha összes törekvéseim központját, tekintve vagyoni állapotát, a No. 1 képező. Mondhatom, sok álmatlan éjjelem volt miatta. Keresve kerestem a módot arra, hogy fösvény voltát megpuhitsam ; sajnos, minden igyekezetem kárba ment s reménységem minden alkalommal mint a madár, mint a madár messze elszállt. El voltam keseredve, el a végletekio Legjobban az boszantott, hogy leveleimre sohasem válaszolt Annál inkább meglepett aztán az, hogy egyszer, midőn sürü sötét volt az éj s javában dühöngött a déli szél, valaki az ajtómon kopogtatott. Az éjjeli látogatásokhoz nem lóvén hozzá szokva, először is mélységesen hallgattam. Az a bizonyos erre még erősebben adta tudómra jelenlétét. — Ki az ? — kórdém vegyes érzelmekkel. — Én vagyok — válaszolt amaz. — Hiszen én is én volnék vagyr mi, hanem mondja meg, hogy hívják, mit akar ? — Én vagyok a sürgöny kihordó, kérem alássan ; tessék kinyitni, mert kutya idő van ide kint. — Egy menykő és egy liter szerednyei! Sürgöny ! Vájjon kitől ? Rohantam az ajtóhoz és behúztam az idegent. Lázas sietséggel téptem lel a sürgönyt, melyben ez állott: „A legközelebbi vonattal jöjj remetei birtokomra, vár nagybátyád Fondor Euztách/l Száz menykő és két liter szerednyei! Ez örömteljes táviratra magas tiszteletdijat utalványoztam ki privát kasszámból a sürgönyhordónak, azután pedig — szabadulni akarván tőle — barátságosan tuszkoltam az ajtó felé. Agyamban a gondolatok nem annyira siirögtek vagy forogtak, mint inkább karikáztak. Minek hívhat ? mit akarhat? talán beteg? . . . halálosan beteg? ... s az utolsó órában .... hm .... nem is volna rossz tréfa az öregtől, elvégre unokaöcscse vagyok I Nem aludtam egész éjjel egy kukkot sem. Másnap korán reggel, a legelső vonattal útnak indultam. Útközben semmi és senki sem érdekelt. Bevonultam egy fülkébe és szivarom illatos bodorfüst- felhőinél elábrándoztam, illetőleg úgy képzeltem, mintha máris remetei nagybirtokos és dúsgazdag ember lennék. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. Félnapi utazás után végre délben, kellő komolysággal szálltam ki az ungvári állomáson. A kiszállás fény- és árnyoldalait végigélvezve, éppen egy olcsó tiakker után néztem, lévén még Remete Ungvártól vagy 30 kilométer, midőn egy lakáj elém áll s meghajtván magát igy szólt: — Uraságod az, ki elé Fondor nagyságos ur a fogatát küldé? Ezer menykő és három liter szerednyei! Én elém fogatot! Hallatlan! — gondolám magamban. Meglepetésemet kellőleg elpalástolva, angol hidegvé re felelém : — Igen, én vagyok; álljon elő a fogat azonnal. Egy perez s én a kocsin ültem. A tüzesvórü paripák rohantak mint a szélvész s a jó ruganyos, kényelmes kocsin nem élveztem végig — mint máskor — az ungvári kövezet gyönyörűségeit, tíebes- vágtalva haladtunk. Útközben megszólítottam a lakájt. — Hallja csak maga izé ! — Tessék parancsolni. — A nagyságos ur parancsára jöttek ide ? — Igen, felelt a lakáj. — Hogy van a nagyságos ur? Egészséges? — De mennyire — felelt amaz. Soha ilyen széles jó kedve nem volt. Ezelőtt mindig azt mondta, hogy izgatott, hogy megüti a guta; ideges volt, járt-lelt mint az orbán lelke, most meg olyan nyugodt, mint az aludt-tej. Magam is csodálom. Nem szóltam semmit. Örökösödési reményem a zérus pontra szállt alá. Kezdtem sajnálni az — útiköltséget.
