Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-27 / 30. szám
befolyás nem volt és nem is lehetett a szavazókra behatással, amennyiben minden egyes szavazó már saját otthonában tisztában -volt azzal, hogy szavazatát kire adja, amit különben majd az alább közölt kimutatás is hivatva lesz bizonyítani. A rend fentartását különben még az is nagyon megkönnyítette, hogy úgy Csuha szavazói, mint Sztáray választói Szobránczra érkezésük után azonnal el- különittettek, még pedig előbbiek Csuha István gazdasági udvarára, utóbbiak a templom mellett levő gróíi területen. De katonai kordonnal el voltak különítve a pártok a választási helyiségek udvarain is. ami igen czélszerü elnöki intézkedésnek bizonymit. A választási elnök különben már reggel 6 órakor Meister alezredes, a csapattisztek és a csendőrhadnagy kíséretében bejárta az egész terepet s tették a rend fenntartására szükséges intézkedéseket. A választási aktus reggeli 8 órakor a régi járás- birósági épület előtt vette kezdetét. Bánóczy Béla választási elnök a választási eljárást pontban 8 órakor megnyitván, kérte a választó közönséget, hogy őt nehéz tisztében — mit teljesen pártatlanul, lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül akar és fog is betölteni, —- a közrend és közbiztonság érdekében tett intézkedéseinek tiszteletben tartása által támogassák. Ezután jelenti, hogy már a tegnapi nap folyamán két ajánlat érkezett hozzá, ugyanis Tahy Ábrahám és 15 társa részéről Sztáray Sándor gróf, Patay András és 15 társa részéről Csuha István jelöltettek A további esetleges jelölésre kitűzvén a félórai várakozási időt. Eközben bizalmi férfiakul jelöltettek a Sztáray-párt részéről az I. küldöttséghez Szóráth János és Stoffa János, a második küldöttséghez Király Gyula és Fial- kovszky Sándor. A Csulm-párt részéről az első küldöttséghez Szentgyörgyi Adolf és Widder Jenő, a másodikhoz Artimovics Emil és Patay András. Elmúlván a jelölésre kitűzött fél óra, s bekövetkezett a választás megkezdésének ideje a 9 óra is, megkezdődött a szavazás Sorshúzás folytán mindkét küldöttség előtt a Sztáray-párt kezdette meg azt. A szavazás mindvégig Sztáray-nak biztosította a győzelmet. Egyetlen egy esetben sem volt, hogy Csuha lett volna többségben. Sőt a 200—300-nyi többszavazat is csak az esti órákban csökkent Csuha javára, amikor Fekésháza és Osztró községek kezdtek szavazni, ami kitűnik a szavazás alkalmával jegyzett, feltétlenül hitellel épp azért nem biró következő kimutatásból. Leszavazott: Az I. küldöttség előtt: A II. küldöttség előtt: Szt. Cs. Szt. Cs. Szobráncz 02 48 Pályin 60 33 Tárná 25 — Szenna 49 — Vinnabanka 63 — Sólymos 44 58 Sztrajnyán 44 —• Benetine — 40 Verbócz 25 — Váralja — 26-•cSfcmrföó -JÍP - dP-----'íHíríár-...... —' db° Jesztreb 53 — Petrócz — 06 Kráska 35 01 Huszák 02 20 Rebrin 50 22 Karcsava 15 — Kis-Szeretva 17 06 Korumlya 22 19 Nagy-Szeretva 36 07 Kolibábócz 02 10 Kalusa 33 — Örd -Poruba — 39 Klokocsó 30 04 Prékopa — 21 Kuszin 30 01 Kónyus — 35 Jósza 35 — Jenke 10 49 Német-Poruba 19 22 Székó 29 09 Szt. Cs, Szt. Cs Felső-Remete 07 22 Kereszt — 33 „ Vasgyár 06 —- Szentes — 19 Nagy-Zalacska 49 — Hunkócz 01 59 Kis-Zalacska 54 01 Hlivicse 23 — Gézsény 26 02 Felsőribnyicze 21 18 Lucska 31 — Jeszenő 13 21 Hanajna 08 — Baskócz 12 10 Zavdaka 15 18 Ubrczs 50 19 Fekésháza 26 — Poroszló — 43 Sárospolyánka — 25 Osztró —- 53 Sáros-Remete 03 F7 Orehova 02 16 Sáros-Reviscse 09 21 Vajnatina — 19 Felső-Reviscse 07 26 Tiba — 44 Gajdos 02 26 Hornya 06 52 Bunkócz — 26 Sz.-Komorócz — 11 Alsóribnyicze — 11 Záróra közben 07 lő Zárórában 09 .13 A Sztáray-ra beadott szavazatok közül órvénytele- nittetett 29, a Csuhára .beadottból 26. A választás mindvégig a legnagyobb érdeklődés között folyt le. Ungvárről többen mint 100-an voltak' e napon Szobránczon, úgy, hogy egészen itthon képzeltük magunkat. Ezek közül sokan abban a hiszemben voltak, hogy Szobránczon valóságos Eldorádó van, a hol a sült malaczok szaladgálnak végig az ulczán, s a patakókban viz helyett bor folyik. Ezek bizony eléggé csalódtak. Mert mindkét párt csak hozzátartozójának adta meg a szükséges napi élelmet, úgy hogy még az I-ső választási küldötség is a szószoros értelmében éhezett. Hogy az etetés-itatás eléggé sziik korlátok közé volt szorítva, erre elég legyen felhoznunk azt, hogy az első küldöttség előtt, ahol 1134-en szavaztak, csak négy pityókos szavazó akadt, s hogy Sárospolyánka, Sáros-Remete stbbi községek választói megunva az éhezést, a választási helyiséget szavazás nélkül el akarták hagyni, s hogy mégis türelemmel kitartottak, ez a Sztáray-párt korteseinek tulajdonítható, akik sehogy sem nyugodtak bele ezek eltávozásába. Végre megérkezett a municzió is s mint fennebb is látható, a türelmetlenek leszavaztak — Csuhára. Éppen a választóknak türehnetlenkedése okozta azt is, hogy d. u. 5 ó. 30 jrerczkor Szentgyörgyi Adolf lemondott a bizalmi férfiúi tisztségről, s helyét a Csuha-párt kérelmére Tóth Lajos szürthei ev. ref. lelkész foglalta el, aki a választás befejeztekor meleg elismerését fejezte ki a vál. elnöknek igazán pártatlan s mindenkinek teljes elismerését kivívott eljárásáért. Maga a szavazás, minden megszakítás nélkül az I-ső küldötségnél 10 ó. 15 p., a Il-iknál 10 ó. 38 perczig tartott. Mindegyik helyen egy órás záróra tűzetett ki. melynek leteltével a választási eljárás 11 ó. 30 perczkor befejeztetett a következő eredmőnynyel: Beadatott 2300 érvényes szavazat. Ebből Sztáray Sándor grótra 1119 Csuha Istvánra 1121 esett, s igy a választási jegyzőkönyvek megszerkesztése és aláírása után Bánóczy Béla vál. elnök a szob- ránczi vál. kerület országgyűlési képviselőjévé Sztáray Sándor grófot jelentette ki megválasztottnak, még pedig 29 szótöbbséggel. A szótöbbségnek ily módon való meghatározását a Szivák-féle választási Codex igy magyarázza: ,,Jegyzet. Ennek a szakasznak megsértése feltétlen semmPégi ok. Es tekintet nélkül az elért általános szavazattöbbségre, ennek a szakasznak bármely rendelkezése ellenére történt választás érvénytelen és annak megállapítása kérvényezhető az 1899: XV. t.-cz. 3. §. 25. pontja alapján. Ebben a szakaszban az általános többség mennyiségtani meghatározás jellegével bir. Az elnök által megállapított és a szavazatok összeadásának eredménye gyanánt formális többség értetik alatta. Ennek következtében már ezen szakasz alapján érvénytelen a választás, ha az elnök általa az előzőleg konstatált érvénytelen szavazatokat akár szándékosan, akár gondatlanságból vagy tévedésből mégis beszá- mitja a szavazatok felénél nagyobb számába, vagy a számítása hibás. Ez tehát feltétlen semmiségi ok. Ettől a formális általános többségtől különbözik a valóságos általános többség (a többség valódi akaratának kifejezése), mely tehát akkor válik kérdésessé, ha a választás a vt. 82. §-a alapján ugyan meg nem támadható, de az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ában meghatározott bármely feltételes semmiségi okon igenis megtámadható és a kérvényezők a választásra nézve csakugyan ki is mutatják, hogy ugyanennek az uj törvénynek 4. és 5. §-ában foglalt határozmányok szerint történendő le- , vonásokkal nincs meg az általános többség. Könnyű belátni, hogy akkor már az elnök számításán kivid eső és általa jóhiszemüleg nem is tudható érvénytelen szavazatok rontják le a formálisan megállapított általános többséget, mely formális többség tehát mindaddig bebizonyitottnak tekintendő, mig kérvény utján meg nem támadtatik és ki nem mutattatik, hogy akár az elnök tévedt, akár bűnös utón állott elő a többség s igy a többség meg van hamisítva. Miért is az elnököknek nagyon kell vigyázni, 1. hogy az általuk konstatált érvénytelen (visszautasított) szavazatokat számításba ne vegyék, mert ez már magában feltétlen ok a választás megsemmisítésére ; 2. a kiszámításnál, a szavazatok összeadásánál szintén nagyon kell vigyázni, mert a számtani művelet hibás volta miatt is semmis lehet a választás az 1899: XV. ).-cz. 3. §. 27. pontja értelmében Mert érvénytelen a választás és ellene kérvényezhető, ha a választási elnök azt a jelöltet jelentette ki megválasztott képviselőnek, a ki az érvényes szavazatok általános többségét nem nyerte el. A formális általános többséget, melynek alapján az elnök, a megválasztott képviselőt kijelenti, nem nehéz meghatározni, ha két jelölt van. Mert itt az lesz a győztes, kire többen szavaztak, mint a másik jelöltre. Ez egészen evidens. P. o. az egyik jelöltre 500, a másikra 502 szavazott. Mindenesetre ez az utóbbi lesz a győztes. Mert 500+502=0002. Ez az 1002: 2 = 501. A kire tehát 502 szavazatot adtak, arra a beadott érvényes szavazatok felénél nagyobb száma, ez esetben 1-gyel több esett. Téves felfogás lenne és a nagy közönség többnyire igy fogja fel, hogy ez esetben a megválasztott képviselő 2 szavazattöbséggel győzött. Ez nem áll, mert csak 1 szavazattöbbséggel jutott többséghez. íme tehát 2 jelöltnél is hibás a számtani felfogás. Éppen azért az összeszámításnál különösen vigyázni kell akkor, ha három, vagy több jelölt van, P o A. jelöP kapott 500: B 502: C. 10‘ és D. 18 szavazatot. Jieadatott teil&i- 500+502+10+18 1030 szavazat. Ennek fele 515. Ez esetben az a jelölt győzött volna, kire 516 szavazat esett. Mivel ennyi egyik jelöltnek sincs, tehát absolut többséget egyik sem kapván, A. és B. között, mint akik aránylag legtöbb szavazatot nyertek, a vt. 82. §-a értelmében pótválasztás lesz. Mindig arra kell vigyázni, hogy a beadott szavazatok összeadassanak, ez az összeg teleltessék és a kinek a felénél többje van, az a győztes. Mert ez az absolut többség. Ezzel az absolut ki elborult kedélyét férjednek Oberonnak egy-egy sikerült ötletemmel, te tudod, hány pásztorleánykából lett királyné az én jóságomból,' s jól tudod, hány ifjú pásztor — Titánia királynő nyugtalanul tekintett körül. Oberon utóbbi időben nagyon erkölcsös lett, s persze nejétől is megkívánta. Puck discróten mosolygott. —- Oh királynőm, csak a föld lett más, Puck a régi maradt. Ez időre már hire ment, hogy Puck a földről regél. A földről, a melyet a régebbi tündérek néha még emlegetnek, de a mely immár mint hozzájuk méltatlan, tiltva van. Egyedül Robin van felhatalmazva, hogy oda néha egy-egy pillantást vessen — elvégre mégis sok emlék fűzi oda Oberont s Titániát, s Puck mindezekben szerepel. Puck pedig ha mesélni kezd, nagy fecsegő, s a tündérek szinte udvariatlanul tolongva tömörültek köré. — De a föld most már egészen más lett, királynőm. Berek az nincs is. Az erdőket tisztogatják s irtják, talán már nem is lehetne benne félre csalni a párokat. Szent-Iván éjszakáján mi megfáznánk. Poésis helyett secossió van, mely végét jelenti mindannak, ami bájos és természetes s ami elemünk. Az a szerelem, melyet mi kergettünk egykor, ma megvásárolható. A régiek patriarchális szerelmét pedig ma valami arany borjú befolyásolja. S ha mégis akad néhol a régi érzelmeknek egy- egy elkésett sugára, úgy azt félre magyarázzák, s valamely modern meghatározással megölik. A királynő részvéttel nézett Púkra. — Te gyenge szivü kis apródom te, s neked ez a változás okoz oly keserveket ? — Oh nem asszonyom 1 Jól tudod, hogy én alkalmazkodom. Ha az emberek között vagyok, kedvükért minden malitiára kész vagyok. Ötletem s hajlamom szerint rájuk fogok minden önvád nélkül bármi rosz- szat. Nem törődöm az anyák jó hírnevével, s egy pletyka kedvéért megrágalmazom Hérát Ilaephestossal. De ha engem bántanak nem tudom viselni, s nem is igaz, én anonym levelet nem hordok. — Puck, Puck, a föld úgy látszik téged is megront. Nem mindegy-e vájjon, ha rózsa, liliom vagy más virág levelét hordod-e, virág — virág ? — Oh királynőm, az anonym, az nem virág. S ha mégis annak méltóztatnál nevezni, úgy csupán rossz levegőben, gvomos kertben tenyészik, azt pedig mi mindig kerültük. •— Nem értelek hát. — lm, már a tárgyra térek. A legutóbbi verőfényes napok egyikén, az emberek hétfőnek nevezték, odalent a földön jártam. A mint egy ablakon benézek, megpillantottam ott egy szőke anyát, kis fekete fürtös gyermekkel ölében. Tudod királynő, hogy szeretem az ellentéteket,, dolgom úgy sem volt, hát besurrantam Észre nem vett senki, talán azt hitték a szellő lengeti az ablakfüggönyt. Azon a vidéken keveset jártam, örültem tehát e magánynak, gondoltain, jó lesz tájékozódni a világ folyásáról. Szeretem az emberek torzsalkodásait, mulatok rajta; ha gyengéiket kipuhatolhatom biz én megcsipkedem De nem értem czólt. Nem tudott ez asszony a külvilágról semmit. Szerettem volna tudni, hogy mivel szórakoznak most az emberek — nem érdekelte. K i, kire haragszik, kik ma jóbarátok, — tudod asszonyom, sok jó tréfát csináltam már o réven — nem tudta. Kerestem kinek mi a gyönge oldala? — nem törődött velük. Rólunk mesélt a gyermekének, s úgy tetszik, a piczi még jobban örült anyja mosolyának, mint a mesének. Tündérszemem mindenütt a szeretet s béke rózsáit látta Jól is éreztem magam ott, de elvégre ezt megkapom itthon is. Éppen menni akartam hát, midőn zaj riasztott meg. Oh asszonyom, egy földi képviselőm' érkezett, ott úgy hívják, hogy levélhordó. És a mit én repülve napsugáron, vagy ha kellett, ködbe bújva, titkon, lopva, rózsaszirmon adtam kézből-kézbe, néha csupán elsuttogtam az ajkról a szívbe, ő nagy csizmával kopogva, vastag hanggal hirdető, sőt még egy könyvbe beírták — hogy levelet hozott. — Nos aztán ? — Hát az asszony kinyitotta a levelet, s elolvasta. Előbb nevetett s én nagyon megörültem ennek, tudod, hogy a nevetés előttem a legkedvesebb zene. De aztán összehúzta a szeműidéit, arcza elborult, elgondolkozott, végre ismét kezébe vette a papírlapot. Bevallom asz- szonyom, hogy kiváncsi lettem, s vállán keresztül olvastam én is. A levél kezdete ez: Azt Írnám, hogy a féltékenység — de a mennyiben kegyeddel szemben ezt a kifejezést nem használhatom — azért csak úgy kezdem, hogy a sárga irigységből eredő rosszakaratú — árulkodó levelét megkaptam----------, és ilyen volt a folytatás. Sem megszólitás, sem aláírás. Ez egy anonym levél. Ott állít be. ahol legkevésbé gondolnak rá. Indulat az atyja, meggondolatlanság az édes anyja, s a józan ész nem áldja meg e házasságot. — Tovább, tovább Puck! — Az asszony aztán lehorgasztá fejét s gondolkozni kezdett. Előbb oly gyorsan kavarogtak gondolatai, hogy" követni sem tudnám. Végre csendesen tűnődött. Mit jelent e levél, ki írhatta, s miért? Ha csupán gonoszságból. úgy czólt tévesztett. Semmiféle szinti érzelem nem bánt, e sorok tehát lelkemen rést nem találnak. Ha valaki vissza élt volna nevemmel, azt megtorolnám. De hol keressek annyi loyalitást, mely alkalmat adjon rá? De ha valaki holmi aljas sorokat elhamarkodott ítélettel az enyémnek tartott volna, úgy sajnálnám őt e gyengeségért. Sajnálnám őt e gyengeségért, mely csupán mivel megtűrte magában, már ily méltatlan lépésre vezette. Miért is oly hajlandók az emberek hinni a rosszat még ott is, hol csupán emberszeretet., részvét tanyázik. Mikor veszíti már el az emberek felett az indulat uralmát — öregszik az emberiség, s mégis a te jármadban ny'ögünk oh Puck? Oh asszonyofú, ezt túl nem élem. Engem, aki csak mindig vidám kohold voltam, aki a sziveket ha bántottam is csak csiklandoztam, aki tréfámra mindig rápecsét- lém a tündéri bélyeget, ily7 izetlen s talán gonosz támadás szerzője lennék ? Oh nem! S Puck ismét zokogni kezdett. Titánia mosolyogva fogta kezei közé kedvencze fejét. — Nos bohó te, szerezzünk hát neked elégtételt! Szólj, mily büntetést mérjünk a nőre, aki téged igy megrágalmazott ? Robin letörülte könnyeit s szemében az engcsz- telés sugara lobbant fel. — Büntetést? — oh ne büntesd őt asszonyom, ő maga is annyi rágalmat szenvedett! — De mit tegyek hát gy7ermek kedvedért? Mit tett a nő az anonym levéllel. — Czikket irt róla az újságba — Mit, czikket? lehetetlen! S Titánia oly édesen kaczagott, hogy a harangvirágok mind csilingeltek bele. S te nem látod át, hogy meg van az elégtételed. Ne adj ez asszony vádjára semmit jó Puck. Hiszen aki egy anonyrm levélről még czikket is ir : „
