Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-27 / 30. szám
XL. ÉVFOLYAM. 80. SZÁM. Ungvár, 1902. Julius 27. SZEHKESZTŐSÉÖ: Ungvár, Vtirmegyehaz-ter 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Szókely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre V kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér soronkint 40 fill. r __ ___ ___ r r $9 {tg $9 DNG VARMEGYE ES AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A vakáezió vége előtt. Ungvár városában a nagy vakáezió, a jelenlegi tisztikar mandátuma utolsó napjait éli. Joggal mondjuk a város életében nagy szünidőnek a legközelebb lefolyt 6 esztendőt, mert elvitathatlan tény, hogy a jelenlegi tisztikar 6 éves működése volt a legsivárabb, a mióta Ungvár rendezett tanácsú várossá alakult. Polgármesterváltozás volt a végperczeit élő cyklusban négy. Rendszerváltozás azonban egy sem. Maradt minden a régi, ott vagyunk ma is, ahol voltunk a hat év előtti tisztujitás küszöbén. ^ Az Ígéretek földjén, ahol cselekvés semmi nincs. Mert azt nem lehet egy városi tanács, egy városi tisztikar cselekvésének, munkálkodásának mondani, hogy a hivatalokba beérkező ügydarabok ugy-ahogy ledaráltatnak, a befolyó közjövedelem elköltetik, de történni, magaért a közönségért nem történik semmi. Ma is ott vagyunk, hogy közutaink a legerősebb kritika alá esnek. Pedig a kövezet- vámi jövedelemből ott hever vagy 30,000! korona a város kasszájában. Nincs senki, ki-1 ne!; eszébe jutna, htg> ^ -összeg, .e*. rendeltetése és pedig igen fontos rendeltetése van Hat év alatt nem tudtunk odáig jutni, hogy a város háztartása rendszeres és kellő időben elkészült költségvetés szerinti legyen. így van azután, hogy különösen az utóbbi években, az előirányzott községi pótadók és jövedelmek befolynak ugyan, az előirányzott kiadások még sem nyernek mind kiegyenlítést, hanem évről- évre emelkedik a függő tartozás, még pedig azért, mert a befolyó közjövedelmek elő nem irányzott kiadásokra fordittatnak. A tisztikar tagjai között nincs meg a kellő szolidaritás, nincs — legnagyobb részben munkakedv, amit eléggé jellemez, hogy nek a város egyik tanácsosa egv vizsgálat alkalmával úgy nyilatkozott: „öuO írtért nem lehet többet dolgozni!“ Ami csekély valami történt, az sem a tisztikar érdeme. A Széchenyi-kert megszerzése, a szikviz- adó behozatala, s ezzel a közjövedelmek fokozása, a Drugeth-tér parkírozása, néhány helyütt járdák építése s javítása : az is inkább a kepviselőtestület maganbuzgólkodásának, mint a tisztviselői kar cselekvési képességének, akaratának köszönhető. Ha a törvényhatóságig bizottság közgyűlést tart, s városi ügy kerül napirendre, elma- radhatatlanul megtörténik a kijelentés: a városi tisztviselői kar legnagyobb része nem képes megfelelni hivatásának ! Persze, ezt egy kissé erősebb hangon mondjak. S*mindennek daczára, most a városi nagy vakáezió vége előtt ott vagyunk, hogy majdnem biztosra vehetjük, mikép a következő hat éves cyklus is csak tengődés lesz, 'minden személyes rendszerváltozás nélkül. Legalább mi még nem hallottunk semmit, ami azt bizonyítaná, hogy a képviselő-testület beleunva a jelenlegi nag részt tuczat-embe- -njvusli. -v. -vcry\«. ’kAi—-V.I.V g.vaLUL dömségébe, tényleg oda irányítaná működését, hogy a jövő hóban megtartandó tisztujitás tényleg tiszt-újítás legyen. Alszik a képviselőtestület, s mikor az alispán hivó szavára majd fel fog ébredni, már késő lesz, már nem lesz idő gondoskodni oly egyénekről, akikre a város közönsége nyugodtan, s a jelenlegi rendszertelenség biztos megváltozásának reményében bizhatná a város ügyeinek vezetését, a közönség boldogulásának előmozdítását. Ki fog tűzetni a tisztujitás napja, me desz a tisztujitás hat évre, biztos kenyérkeresetet fognak ismét kapni azok is, akik pedig eddigi működésűkkel egyáltalában nem szolgáltak rá a közönség bizalmára. Élűiről fog kezdődni a régi nóta, s félő, hogy az újabb hat év a város életében ismét csak nagy szünidő lesz. Ezt pedig most, a nagy vakáezió vége előtt, még meglehetne akadályozni. Gondolkozzanak és tegyenek tehát azok, akiket ez a legközvetlenebbül érdekel, gondolkozzék és tegyen már most valamit a képviselőtestület, hogy végre jobb napok derüljenek Ungvár varosára, s annak közönségére, — mely áldozatkészsége, s jóravaló törekvése folytán tényleg megérdemelné, hogy tisztviselői kara munkabíró, munkaszerető s minden tekintetben kifogástalan egyénekből álljon. A szobránczi képviselőválasztás. Erősen mozgalmas napja volt e hó 22-ike a szobránczi vál.-kerületnek. A Köröskényi Elek halálával megüresedett országgyűlési képviselői állást töltötték be ekkor választás utján a kerületnek szavazatra jogosi- toltai, akiknek száma hivatalos megállapítás szerint 3022 ; külföldön levés, elhalálozás stbbi folytán azonban tényleg csak 2400, akik közül le is szavazott 2300, tehát mondhatni, majdnem az összes itthonlevő szavazó. Már a kora reggeli órákban talpon volt mindenki Szobránczon, a választás székhelyén: sürögtek, forogtak a kortesek, várva a szavazókat, akik hossza kocsisorokban K(TÜT'é éfiiéJ ft Vt. ffisTTÍltr"íi. ' áiioi auvaiö’iAOV/j: Meister alezredes vezetése alatt a 06. gyalogezred egy egész zá- falja volt kirendelve a rendet fentartani, a választókat is, meg az érdeklődő közönséget is esetleges kellemetlenségektől megvédeni; ami nagyon szépen sikerült is, — mert eltekintve egy-kót kisebbszerü ütlegeléstől, súlyosabb eset csak egy történt (egy nyakba szúrás), de ez sem végződött halállal. Pedig nagyon puskaporos volt a levegő, ami abból is kitűnik, hogy Sztáiay Sándor grófra, a többséget nyert jelöltre csak 58-al szavaztak többen, mint ellenielöltjéré Csuha Istvánra, akinek 1121 szavazat jutott, De épen az, hogy mindkét jelöltnek ily tömeges szavazója volt, s hogy a rendes szolgálaton kívül sem a csendőrséget, sem a katonaságot igénybe venni nem kellett, mutatja, mikép mindenki a legszabadabban gyakorolhatta választási jogát, hogy idegen Magányból. — Levél Bátyámhoz. -Majarak körüliem dalt zengenek, Rám sudárfák hűs árnyéka borúi, Szemem rózsabokrokon pihen meg, A lég csendes, az ég szép kék azúr. Körül gazdag kalásztermő síkság. Szegélye o 11 lombkoszoruzta hegy. M i n a j megett laposon az erdő, Szakadozottan Csap felé terjedő. Közel-közel lombos fákkal falvak, Itt-ott zöld zsalu a fehér falon, Csüngő kelyhekből terjed az illat Széllengette akáczgallyakon. — Rozmaringágy,máiyfa, szegfű, nárczis Kis kertben illatot már nem lehel, Falon nem függ buzogány, éles kard. Az ősi nemzetség már-már mind kihalt. Lám, lám, hogy megszállt a dicső múltnak Vitéz ősöknek emlékezete.! Mert hajh, hol a Bercsényiek laktak, Nincs udvarház, elpihent élete. Kertjükben nem méláz dolmánykás szűz, Várva deli lovagjál, mátkáját . . . Most is füstölög a ház kéménye. Vendéget nem vár, szeszgyár lett belőle. Északra Ungvár bűvölő képe, Ősi várával, melynek szirthegyét Honszerelő Árpádnak vitéz népe Megviván, Ö t a pajzsra emelek. Olt ült törvényt egykor hős Bercsényi. Mig aztán kardját élesre feni, Hogy hont és szent szabadságot védve — Hon helyett száműzetés legyen bére. Szentelt romok forró hazaszeretetnek, Izzó magyarságnak, ősi hevületnek Nemde mindig lelkes ápolói lesztek 1 Keletnek Zrínyi Ilona vára, Üs Munkács, s a vereczkei szoros, Hol magyar vérrel kétszer áztatta Őseink lábnyomát tatár, orosz. Délen a haldús L a t o r c z a folyik, Odabb meg szőke Tiszánk hömpölyög, Tüzború Sátor hegyét is látom, Harmas kúpjával őrt áll a határon. A hegyeken túllát képzetem, Szülőföldem szép tájékára száll, Majd a V e p o r aljában megpihen, Hol fenyvesek közt kis lakocska ált. O 11 pihentem Nálad, valahányszor Lelkem csüggedt, roskadt fájdalomtól, Jó szived s a fenséges természet Varázsolt belém vigaszt, üdvességet.* Köszönlsd nevemben jó ismerősiül: A hűs forrást, zúgó erdőt s utat, A Bikovot, a mely tűs tetejin Oly kápráztatóan szép képet mulat. Láttuk a Murányi Véntts várát, Gömör s Nógrád hegy-völgyes tereit, Elrendezett lelkünk Losonczra. Annak temetőjén k é t sirhalomra. Az egyikben pihen jó Anyánk, A másikban édes jó Atyánk, Kik minket oly hőn szerettenek ! — — Kedves gyermekeim, birlak-e én Oly forrón szeretni titeket? — — .. Azt hiszem, érzem, hogy igen. Hisz’ e perczekben is szivem Oly eiősen ver. Titeket várva, Szünetlenül nézek az órára. Hogy indulha'tok-é elébetek. Igen, az óra éppen tizenegy. Mire virágos mezőkön az őrházhoz érek. Ott a vonat, s kihajolnak az ifjú honvédek. Szemünk megvillan, a vonat megáit, Szivünk megdobban, ajkunkra csók száll. Forró, tüzes csókja a szülei és gyermeki szeretetnek. Mily boldogság, Hogy valóság Ez igézete a mennynek. (Kincsestanya, 11)02. jul. 24.) Bortsálc Gyula Mese egy felnőttnek. — Az »Ung« eredeti tárcsája. — Tündérországban nagy izgalom van. Puck úgy zokog, hogy a szive majd megszakadt. A tündérek mind köriilállják. vigasztalják, simogatják, —- ő csak zokog. Baját elmondani sem akarja, csak azt állítja, hogy ártatlan a vádban, a melylyel illették. Végül valaki hírül vívó, s igy értesült apródja bánatáról a jóságos Titánia Magához hivatá hát liobint, a ki a nagy zokogástól kimerültén omlott királynője lábai elé. — Oh királynőm, kezdé, s szavai el-elcsuklottak, te nálad megnyugszom. Te ismersz engem. Tudod hogy hajdanán, mikor még más világ volt, s a földre le-le- jártunk, a berkek s ligetek levegője az én tréfáim szellemétől illatozott. Te tudod, hogy a harangvirágok nekem köszönhetik csengésüket, a liliom azért oly fényes fehér, mert én meg az ő szemérmes arczára is mosolyt loptam, te tudod, hogy a gerlicze először az ón tréfámon kaczagott. Te tudod, hányszor engeszteltem Lapunk mai száma Q oldalra terjed.
