Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

XL. ÉVFOLYAM. UngTár, 1902. julius 20. 29. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Oiijjvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Iliéi könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre .. . 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér loronkint 40 fill. DNG VÁRMEGYE ÉS AZ I NGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Adókivetés után. Ungvármegye területén a III. osztályú adók kivetése már teljes befejezést nyert, sőt az adófelszólamlási bizottság is megkezdette működését. Örömünkre szolgál, hogy tán Ungvár­megye közönsége az egész országban az egyedüli, mely adókivető-bizottságának műkö­désével s a kir. kincstárt képviselő pénzügy­igazgatósági előadóval teljesen meglehet elé­gedve, amennyiben úgy a kivető-bizottság, mint az előadó a legmesszebb menő méltá­nyosságot tanúsítottak az adózókkal szemben. Mint mindenütt, úgy a jelenlegi kivetés­nél is vannak elégedetlenkedők, akik a reájuk kivetett adót sokallják, de e szórványos esetek egyáltalán nem döntik meg azon kijelentésüket, hogy a vármegyénk területén működött adókivető bizottság nem srófolt min­denáron és nem különösen Ungváron. Ennek bizonyítására álljanak itt e kimutatások : Az 1899. évi kivetések alkalmával ki vet­tetett : III. o. kereseti adó 863 tétel alatt 34,261 K 82 f családtagok adója .... 780 „ — alt. jövedelmi pótadó 10°/o-al 1630 „ 28 . „ „ „ 35%-al 6384 „ 30 ’ összesen 43,056 K 10 f A folyó évben kivettetett: III. o. kér. adó 934 tétel alatt 44,324 K 33 f családtagok után .....................1,218 „ — „ ált. jövedelmi pótadó 10%-al . 1,606 „ - „ „ „ „ 35%-al , 9,993 „ 55 „ összesen: 57,142 K 18 f Összehasonlítva tehát a jelen kivetés ered­ményét az 1899. évivel: 14,086 K 08 f több­let mutatkozik; ez azonban csak látszólagos többlet és nem srófolási eredmény, ami ki­tűnik abból, hogy e többletből 8.147 K 44 f Fürdői levél. Szobránczfúvdö, 1902. július. Édes Erzsikéin ! Tizenhat tavaszt látott leánvi szivem nagyot dob­bant, amikor papával és mamával megérkeztünk nyári üdülésünk idei szinterére : a szobránczi fürdőbe. Érn- lékszel-e édeském, bogy otthon búcsúzáskor mit tem neked ? — No hát szavamat tartom és leirom neked mindazt, amit éreztem, láttam e kedves fürdő­helyen. Nem adok igazat a Palinak, aki előttem heted gimnázista létére már nagyon imponált, hogy nem divatos dolog kis fürdőhelyre menni, hanem" nagy, világhírű fürdőkbe, ahol ilyen bakfis is, mint én, sok­kal jobban érvényesítheti alanyiságát. Igen, mert tudod, hogy ő is milyen alanyi. És pedig alanyi költő. Óh, mi szép is volt az a verse, amit a búcsú délutánján elszavalt elöltem a kertünkben. Könnyekig meghatott a szegény fin bánatának, szivbeli fájdalmának poétikus megnyilatkozása. Hét még amikor elpanaszolta az irigy emberek lesújtó Ítéletét! Szegény Hu! Szemei csak úgy szikráztak, amikor eszébe jutott, hogy a nyolczad- giinnázista Werner. Guszti az önképzőkörben mondott kritikájával kritikán alulinak minősítette az ő szellemi remekét. No de 1 el veletek ti sötét és mégis vágyat keltő képek. A szobránczi fürdőről fogja toliam a betű­ket róni. Igen! ott hagytam el érző szivemnek kellemesen eső merengésem előtt beszédem fonalát, hogy meg­érkeztünk egy ungvári l'iakkeren a fürdőbe. Ösengett- bongott a sok csengő, lett sípolás, trombitálás, ügy fogadtak, akárcsak, mintha fejedelmi személyek érkez­tek volna. Hamar lekapkodták a kocsiról a kuffert, plédeket, kendőket, skatulyákat és a mamát. A papát egy uniformisos, kulcsokat csörgető ember azonnal pártfogásába vette és vitte villáról-villára, hogy lakást keressen. esik idegen vállalkozókra (a kisvárdai Reismann, laktanyaépités stb.), akik eddig Ungváron adó­val meg nem rovattak, 1,573 K a két gabella- bérlőre jut s igy a tényleges emelkedés 3,315 64 f, mely teljesen indokolt, ha figyelembe veszszük, hogy a tételek száma 98 al emel­kedett. Azt hiszszük, hogy ez adatokkal teljes bizonyítékát adtuk, hogy adókivető-bizottsá- gunk, de különösen a kir. pénzügyigazgatóság és annak képviselője a leghumánusabban járt el az adókivetés körül, sőt, hogy az idegen vállalkozókkal szemben eltért az eddigi szo­kástól s ungvári vállalataik után Ungváron adóztatta meg s ezzel kényszeritette őket Ungvár város közköltségeihez járulni, határo­zottan elismerést érdemel. De midőn beszámolunk az adókivetés eredményéről, midőn jelezzük, hogy a majd­nem 1000-nyi tételt 14 nap alatt tárgyalta le a bizottság, holott 1899-ben 863 tétel 28 napig tartott, s hogy a jelen kivetés .ellen alig 60 felszólamlás történt, — nem hallgathatjuk el azon sajnos körülményt, hogy az adózók egyrésze ismét nem tudott a helyzet magaslatára emel­kedni — nem tudtak összetartani, holott az egyöntetű eljárásra, az esetleges helytelen és magas adó kivetésének elv • öjhetésére épen a kivetéssel foglalkozó hivatalos egyének adták meg a módot. Tudott dolog ugyanis, hogy a pénzügy­igazgatósági előadó, valamint a város megbí­zottja, értekezletre hívta össze a Kereskedőket szakma és csoport szerint. Ez által módot nyújtottak arra, hogy az érdekeltek önmaguk között állapítsák meg előlegesen, ki milyen adózási képességgel bir; tudott dolog az is, hogy egy-két csoport kivételével az összesek megállapodtak az általuk fizetendő adó ma­gasságára s a kir. pénzügyigazgatóság nem is hozott többet ennél javaslatba, s a bizottság a javaslatokat minden egyes esetben elfo­gadta. Oh — képzeld — édesem, hozzám pedig egy fiatalember csatlakozott, akivel azután jó sokáig el- tracscsoltam, mert a papa — ismered, milyen pedáns — hosszasan talált rá a lakásra. De — hidd el — azt hiszem, ebben része volt annak a fiatalembernek is, aki a kulcsárnak valószínűleg azt mondta, hogy csak szobát mutasson a papának és a mamának. Bizonyos vagyok benne, hogy azért tette, mert velem akart hosszabb ideig beszélni. Oh — édesem — tizenhat tavaszt látott leányi szivem gyanúsan vergődött Palira gondoltam. Szegény Pali! Le fogja-e tenni az érettségit ? ! Mig a papáék a lakást nézték, én végig jártam a fürdő nevezetesebb helyeit. A szőke fiatalember — mert szőke volt, akit fentebb leírtam neked — magya­rázott, beszélt. Ez a szép villa, itt mindjárt a bejárat mellett, az orvosiak. De hogy miért tették azt a lakot éppen a bejárat mellé, nem tudtam megérteni. Talán bizony azért, mert a távozók részére szemmel tartás végett arra van a kijárás ? ! Nem tudom A szőke fiatal­ember sem tudott erre magyarázatot adni. Balra egy idilli szép helyen fekszik a Nefelejcs­nek nevezett villa. Vadszőlővel befuttatott verandával; mellette mindjárt a Csarnok és a Csillag. Milyen alanyi költői ihlettségü igazgatói lehettek e fürdőnek, hogy ily poétikus neveket adtak egy-egy lakosztálynak! Majd a főtéren bemutatta a Bástya, Kaszárnya, Kastély nevű villákat. Oh — édesem — ha látnád, minő szép, kedves helyre építették a Napóleont, István-lakot, Új­lakot ! Fenyő- és rózsabokrok között van ez mind el­helyezve. Akárhová tekintsz, mindenütt a költő meg- éneklésére érdemes helyet találhatsz. Bejártuk a fősétányt, megnéztük az igazán lier- czig forrást, a fölötte csinált tornyos faépülettel. Hanem ahová most vezetett hű kísérőm ... jaj — édeskóm — szinte éréztem, mint fut arezomba a vér s öltök rózsapiros szint : képzeld, azt mondta a szőke, hogy most már elvezet a Szerelmes-be. Nem Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. Mégis megtörtént, hogy többen az igy önmaguk által megállapított, s azt elfogadni becsületszavukkal késznek nyilatkozott adóala­pot a kivetéskor tulmagasnak találták, s az ellen utólagos felszólamlással éltek. Hát ha van valami, ami a most lefolyt adókivetésből eredőleg keserűséggel tölthet el, az egyedül és csakis egyedül az adózóknak tulajdonítható, akik egyáltalán nem akarják követni az „egy mindnyájunkért, s mindnyá­jan egyért“ elvét, hanem önösségükben késiek még adott szavukat is megszegni. Ma már pedig Ungvár város kereskedő­közönségétől joggal megvolna kívánható, hogy kollégialis szeretettel törekedjenek előre, s össze­tartásuk s az ebből eredő erkölcsi erő tudatában szánjanak szembe minden veszélylyel, — ami, ismételjük, dicséretére legyen mondva a kir. pénzügyigazgatóságnak, a jelenlegi adókive­tésnél fenn nem forgott. Egy lépéssel előbbre. Nemcsak nálunk Ungváron, de az ország majd minden részében a legtöbb kellemetlenséget a cseléd- ügy rendezetlensége okozza úgy a magánosok, mint a hatóságoknak. Mindennapos dolog, hogy a beszegő­dött cseléd igazolványát ataetja ugyan uj gazdájának, de az azután hiába várja, hogy helybe álljon, mert a cseléd időközben mást gondolva, oda se néz uj helyé­nek. Az is mindennapos eset, hogy a cseléd minden felmondás nélkül elhagyja régi helyét, s uj szolgálatba lép, épen tán azok biztatására, akik mint helyközveti- tők kötelesek lennének az ily jogtalan elhagyást lehető­leg megakadályozni. Volt is, van is panasz emiatt számtalan. A ható­ságok kezét azonban bizonyos irányban megkötötte az, hogy nincs olyan szabályrendelete a városnak, melynek alapján a cselédek is, meg a jogtalanul felfogadók is büntethetők, megrendszabályozhatők lennének. Most végre a sok panasznak elejét veendő, Markovszky rendőrtanácsos készített oly szabályren­tudtam, hogy ilyen ajánlatra, mit kell válaszolnom, avagy cselekednem ; elfussak-o avagy sirva fakadjak. Végtére is elhatároztam magamban, hogy majd meg­kérdezem a mamától, mit kellett volna tennem avagy válaszolnom erre. Mint a kis galamb, amikor valami veszedelmet kezd érezni, úgy követtem öntudatlanul beszédes kí­sérőmet. Figyeltem minden szavára, mert valami vesze­delemtől tartottam. Megjegyeztem miről beszél kísérőm. — Oh — édeském — olyan szellemesen is be­szélt az a szőke ! Panaszkodott az időre, hogy milyen mostohán viseli magát a fürdőző közönséggel szem­ben. Egész májusban, júniusban csak úgy szakadt a zápor. °Fürdőzni nem volt kedve senkinek ; kevesen voltak a fürdőben. De vigasztalódtak .... No — gon­doltam — most fog csak kisülni, hogy miért visz en­gem a Szerelmesbe Kíváncsian tekintettem rá, hogy ki volt az, aki megvigasztalta őket. Azt hittem, hogy valami nagyon érdekeset fog mondani, amint azt a Pali szokta és már jó előre igyekeztem pirulni. De kár volt pirulnom. Igen — édesem — kár! Mert a szőke kisérő úgy értette a vigasztalódást, hogy azért vigasztalódtak, mert a rossz idő miatt más fürdő is alaposan pangott. Ez volt első csalódásom a fürdőben. De nyom­ban követte azt a másik is. Azt hittem, hogy a Szerel­mes valami veszedelmes hely. Pedig dehogy ! Gyönyörű szép erdőrészlet az, keresztül-kasul vezetett sétányok­kal, melyeket százados tölgyek és égnek meredő fenyők szegélyeznek. De — haliga — kedvencz valezeremnek zenei akkordjai ütötték meg fülemet. Gyorsított léptekkel mentünk a hangforrás felé s egyszerre csak ismét a fősétányon találom magam. Már a papa és a mama aggódva várakozott. A szőke kisérő azonnal kimentett a mama előtt, sőt meg is kérte, hogy a térzene idejére is vele.m maradhasson. Édesem — csodák-csndájá — a mama még csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom