Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-12 / 2. szám

heti elő. A hatóság a felebbvitelt köteles jegyzőkönyvbe foglalni. A felebbvitel felvétele abban az esetben, ha ä tárgyalás szóbeli volt s a felebbvitel előterjesztése nyomban követte a határozat kihirdetését, a tárgyalás­ról felvett jegyzőkönyvben történhetik ; ha később tör­tént az előterjesztés, külön jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha az elsőfokú hatóság azt látja, hogy a szóbeli utón előterjesztett felebbvitel meg nem engedett vagy elkésett s e miatt vissz i kell utasitani, a feltt erre a körülményre figyelmeztetnie kell; ha azonban a- fél mindamellett ragaszkodik kívánságához, a felebbvitel jegyzőkönyvbe foglalása meg nem tagadható. Ilyen esetben az elsőfokú hatóság természetesen nyomban meghozza a visszautasító végzést, mely ellen azután a szabályszerű felfolyamodásnak van helye. A szóbeli felebbvitelről felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a hatósági határozat (intézkedés) sérelmes részeinek megjelölését s a fél kérelmének rövid kifejezését. A fél kívánatéra azon indokok lénye­gét, melyek az illetőt a felebbvitel előterjesztésére indították, röviden szintén fel kell venni a jegyző­könyvbe. Ré zletes indokolásnak nincs helye; ez azon­ban természetesen nem zárja el a felet attól, hogy az élőszóval előterjesztett felebbvitel tüzetes indokolását később, de mindenesetre a felebbvitel előterjesztésére megállapított lő napon belül Írásban nyújthassa be az elsőfokú hatóságnál. A felebbvitelről felvett jegyzőkönyvet a fél vagy felek előtt fel kell olvasni s azoknak, a kik magyarul nem értenek, vagy nem kellően értenek, meg is keli magyarázni. A jegyzőkönyvet úgy a felvevő hatósági közeg, mint a felebbvitelt előterjesztő fél aláírja, vagy ha az utóbbi írni nem tud, kézjegyével látja el. Ha a fél a jegyzőkönyvet aláírni vagy az írástudatlan fél kézjegyével ellátni nem akarja vagy nem tudja, ezt a körülményt a jegyzőkönyvben az okkal együtt meg kell említeni. Az írásbeli felebbvitelt a félnek nem a felebb- viteli, hanem az ügyben eljárt elsőfokú hatósághoz kell czimeznie. Az elsőfokú hatóság köteles a felebbvitelt a szük­séges tárgyiratokkal gondosan felszerelni és késedelem nélkül a másodfokú hatósághoz felterjeszteni. A másodfokú hatóság akkor, ha a felebbvitel elintézése valamely magasabb fokú hatóság hatáskörébe tartozik, a felebbvitelt — a még esetleg nála levő iratokat hozzácsatolva — ugyancsak késedelem nélkül ehhez a magasabb hatósághoz terjeszti fel. (Folytatása következik. TARKASÁGOK. Az orvos polgármester. Megesett a csuda, hogy nem juris doktor, de med. univ. doktor ül Ungvár város polgármesteri szé­kében. És ezt az állapotot nem is lehet törvénytelennek mondani, mert a községi törvény 55. §-a rendelkezik úgy, hogy a rendezett tanácsú városokban a rendes elnök akadályoztatása esetén a legidősebb tanácsbeli elnököl a képviselőtestületi közgyűléseken. A legidősebb tanácsbeli — és ezt saját kijelen­tése után Írjuk — ma Ország Jakab dr. városi tiszti orvos, aki a községi törvény 63. §-ának 3. bekezdése értelmében szintén rendes tagja a tanácsnak. Igaz ugyan, hogy sokan vannak, akik a főjegy­zőt tartják korosabbnak, s talán úgy is van, de a fő­jegyzővel való polgármesterhelyettesitést eltiltotta a bel­ügyminiszter 47,869/1885. számú elvi határozatával. Vannak aztán, akik a rendőrkapitányt szerették volna látni abban a szobában ülni, melynek ajtaja fe­lett ez áll: —--------------------------------------------------------------!-----!-----------------------------------------­És most, bocsássanak meg kérem, történetem egy uj alakjat vagyok kenyielen bemutatni a „nyajas olvasóknak". .Ennek az alaknak a neve „anyamasz- szony" — egy barátságos és sok tavaszt látott öreg tyuk. „Anyámasszony“ a háziak előtt sok kiváltsággal bírt, a többi között zavartalanul járhatott ki és be a konyhába anélkül, hoay ezert valaha megrovási kaland­ban részesült volna. Ez az „Anyámasszony1 változtatta at az eddigi vígjátékot, tragoediavá. Mar fel tizenkettőre járt az idő, mi javában beszél­gettünk, miközben nem vettük észre, hogy „Anyám­asszony“ felszármazvan az ablakra, nem hétköznapi étvágygyal fogyasztja ugyancsak gyors tempi ban a grizeshaluskanak való mikszlum kompoziiumot. Éppen kellemes foglalkozásának befejezéséhez kozeKdett, ami­dőn Miska bátyám vélellenül az ablakra pillantott. Az arczan kiült hirtelen sápadtság, ajkainak remegő vonag- lasa, mély szótlansága, hirtelen összecsapott kezei azt gyanittattak velem, hogy az öreg roszul an Ketségbe- esesemben friss vízért akartam rohanni, de alig hogy megindultam, az én Miska bátyám a keze ügyében levő laskanyujtót nagy erővel az ablak felé csapa s az ablak egyik tablaja csörömpölve hullott a földre. „Anyámasszony“ nagy lármával illant tova, otthagyván az ablakon az ezerdarabra tört tál szánalmas romjait. Felve tekintettem Miska bátyámra, a ki a heves műtét Után fájdalmasan igy szólt : Átkozott tyúkja! Vege a grizeskaluskának. Aztán egyet gondod, vette géroitkjat s ream bízva a felügye- lést, szaladt mint a nyúl a boltba grízért, mivel a kamara ku csat magaval vitte a háziasszony. Azonban a baj nem jár magányosan soha. Lelki- ismeretesen ügyeltem egy d irabig mindenre, de egy közbejött körülmény engem is megzavart. Morgassal vegyes ugatas hallatszott az udvaron s én, mint az állatvedő-fgyesület kültagja rohamleplekkel igyekez­tem ki az udvarra. Megható jelenet következett. A vén Bundást tamadta meg valami idegen kutya és olyan A polgármester feleket délután nem fogad! s mely felirat nyomtatott betűi alatt egy- szép napon meg ez volt oda Írva: Délelőtt meg nincs itt! * • , De hát a rendőrkapitánynyal való helyettesítést meg a községi törvény 63. §-a nem engedi, mikor azt mondja, hogy „A rendőrkapitányok nem vehetnek részt a város pénzügyeit, javadalmait, vagyonát, és gazdá- szatát érdeklő ügyeknek a tanács által való intézésében.“ Igv hát akarva nem akarva Ország Jakab drnak kellett elvállalnia a polgármester helyettesítését, mint­hogy az adóügyi tanácsosnak most van a legnagyobb elfoglaltsága (házbéradó-kivetés), a rendőrtanácsos pe­dig mint helyettes polgármester egyúttal főnöke lett volna kapitányának, ami tán még különösebb lett volna, — mint az orvos-polgármester No, de nincs oka senkinek aggódni, hogy a pol­gármesterhelyettes a t. orvos. Elvégzi ő a polgármesteri teendőket is úgy és olyan jól, mint a hogyan kigyógyitja a páciensét, mikor az nem halálos betegségben szenved. És hogy tényleg a közönség teljes bizalommal viseltetik Ország Jakab dr. t. orvos mint helyettes polgármesterhez iránt is, bizonyítéka, hogy egyhangú lelkesedéssel fogadták a képviselőtestületi tagok az indítványt, hogy a még hátralevő ideiglenesség alatt is ő legyen a polgármesterhelyettes. Vannak ugyan, akik élczelődnek a t. orvos pol­gármesterségén, de ez nem baj; csak annak egy újabb bizonyítéka ez, hogy még sem halt ki' teljesen a jó kedv az emberekből. Egy ilyen élczet én is hallottam, úgy a mint itt leirom: Beállít egy ügyes-bajos adózó a polgármesteri szobába, és sehogy se tud mondókájába kezdeni a nagy habozás miatt, vájjon polgármesternek vagy dok­tornak czimezze azt, aki most a város ügyeinek élén áll. Végre is jobbnak találta a doktor szólitást, mondván: — Tekintetes doktor ur! Nagy a bajom . . . . — mire e helyettes polgármester is megí'eledkezven pol­gármesterségéről, hirtelen közbe vág: — Gyorsan, gyorsan! mutassa csak a nyelvét! Mi az ára britanikának? Ha már élez írásban vagyok, leírok még egyet, Ez ugyan nem az orvos-polgármesterről szól, de azért ő is elolvashatja A legutóbbi esküdtszéki cyklusra be volt hiva a többek között D—ó polgártársunk is, aki teljesen azon hitben volt, hogy Beregszászban megbámulják az ung­vári embert. Mikor aztán két napi ott tartózkodás után sem futottak utána a gyerekek; hogy: — Ni-ni! egy ungvári esküdt ! akkor szörnyű bosszús lett, gondolván magában: No jó, ha ti nem kérdeztek, ki vagyok, majd megmondom ón! És úgy is tett. Mikor a dohánynagytőzsdében a vásárlók tömegesen voltak jelen, ő is beállított, és hangos szóval britanikát kért. Miután 10 darabot kiválasztott, kérdi, mi az ára? — Hét krajezár darabonként! — Hét krajezár? hisz ennyi a britanika ára Ung- váron is! (Általános derültség.) „Értekezlet.“ Ez már nem élez, de azért mégis ebbe a rovatba való. Történt pedig úgy, hogy e 8-án a reggeli postá­val több ungvári egyén a következő levelező-lapot kapta: „Tisztelettel fölkérem, hogy f. hó 8-án, azaz szerda délután 3 órára kávéházamban megjelenni szíveskedjék értekezletre. Beiz mán Ignácz.“ patália keletkezett, hogy kéntelen voltam valami erős kézbeli alkalmatosság után nézni, hogy ennek a kelle­metlen inczidensnek a végére járhassak. Sajnos! de való. E kutya-manipuláczió alatt a mártás és leves kifutóit, a pecsenye meg a káposzta odaégett. Botrányos illat üté meg szaglási szervemet, mi­dőn a konyhába léptem. A sors rideg csapása alatt megtörve húztam hamarjába félre a lábosokat és hogy a hibát némileg jóvá tegyem, egy jó csőm > vizet öntöt­tem a megmaradt leveshez. Szerencsemre vagy szeren­csétlenségemre, eppen akkor lepett be Miska bácsi kiiz­zad ve es a sietestől ugyancsak lihegve. Ha mar grizes haluska nem is lesz, de lesz bő­ven a levesben griz, arról jótállók — szólt bejövő fél­ben. Aztán hirtelen megállt . . . megerezte a vegyes illatot. — Szerencsétlen ember! Mit tettél? Most már csakugyan vegem van ! Mondott ő meg mast is, egye­bet is, mast is — de azt tanácsosabb elhallgatni. Mag volt semmisülve ő is, en is, és az — ebéd is. Reménytelen hallgatásba merültünk. Bárhová tekintet- tettünk csak múlás, pusztulás tárult élénk. Istenem! mi lesz ebből ? — Tudod öcsém —- törte meg a csendet Miska b icsi — lesz ahogy lesz, de a becsülelet nem hagy­juk. Nem am, ha addig is élek. Jöjj velem! — Bű­nösségem tudatában lehorgasztott fővel kullogtam utana, be a szobába. — Terítsünk, szólt az öreg — mert azonnal itt lesznek. Neki láttunk gyorsan. Miska bátyám arczaról egy perezre se vettem le szemeimet. Észrevettem, hogy a teljesen borús arezra mint lopódzik neha-néha egy hamiskas mosoly es ez némi bizalommal töltött el. Éppé hogy elvégeztük a terítést, hangos beszed hal­latszott kívülről. — Menj csak elejök. Légy nyugodtan s a mint parancsolom' úgy fogsz tenni mindent. Érted ? Szólt az öreg és besietett a konyhába, mig én mint fogadó­Tekintetteí pedig arra, hogy Reizmann Ignácz nemcsak kávéháztulajdonos, de képviselőtestületi tag is, tekintettel továbbá arra, hogy Reizmann Ignácz volta fogyasztási adókezelők követe a volt polgármesfet- helyettesnél, — tekintettel végül arra, hogy általános fel­fogás szerint ma nem lehet más ügyben értekezletet tartani, mint a polgármesterjelölés ügyében, nemcsak a meghívottak tódultak tömegesen a „ Török Császár" márvány asztalai köré, de igen sokan voltak ott oly képviselőtestületi tagok is, akik meghívást nem nyerve, türelmetlenül várták a fejleményeket, ami 3 óra után kezdetét is vette, még pediglen úgy, hogy Reizmann ur egy lelakatolt pléh-dobozt tett az asztalra, melynek pénztartalma volt. A hosszúra nyúlt arezok láttára Reizman ur igy szólott: — Ugyebár Önök azt hitték, hogy itt polgármes­ter jelölés lesz! No hát csalódtak! mert én mint jó üzletember ilyen ügyekbe nem avatkozom. Az én ezé- lom, hogy ma megalakuljon a „Reizmann Ignácz nevét viselő első ungvái’i közjótékonysági kávéházi asztal- társaság“, melynek tagjai tartoznak legalább hetenkint kétszer kávéházamban megjelenni, s itt minden burnót- szippantásért 2 fillért, minden feketekávé után 4 fillért, egy-egy liter bor után 10 fillért jótékonyczélra áldozni s azt az asztalon levő dobozba tenni. Mit tehettek mást a jelen voltak, mint elfogad­ták Reizmann Ignácz indítványát; hogy azután meg­fognak-e jelenni a tagok minden héten kétszer kávé­házában : az nagy kérdés. Tény azonban, hogy az „értekezlet" napján a ren­desnél 100 kávéval és 50 liter borral több fogyott el a Török Császárban, ami elég bizonyítéka annak, hogy mai nap is lehet még eredménynyel járó „értekezletet" tartaűL ' Giri-Gáré. KÜLÖNFÉLÉK. * Vármegyei közgyűlés lesz e hó 16-án A közgyűlés tárgysorozata ez : 1. A m. kir. föl rnivelésügyi minister leirata az uj tago'sitasi törvény előmunkálatai ügyeben. 2. A m. kir. belügyminister körrendeleté a fogyasz­tási adópotlékok kivetese, beszedése és kezelése tár­gyában alkotott szabályrendeleteknek az 1901. évi XVIII. t.-cz. alapján esetleg szükséges módosítása iránt. 3 Bánóczy Bélának a vármegyei főjegyzői állás­ról történt lemondása feletti határozat hozatal. 4. Az alispán előterjesztése a . bécsi lelenczhaz által Turja-Remete községtől Jurcsek Paulin és Her- min lelenczek után követelt 480 korona 84 filler tap- költségnek a vármegyei betegapolási alap terhére leendő átvetele tárgyában. * Nagylelkű adomány. Andrkssy Dénes gróf, a bőkezű jótékonyságáról ismert four, az Ungvár- czeholnyai gk. templom belső felszereléseinek költségeire 1000 koronát adományozott A nagylelkű adomány kieszközlésének érdeme Szaxnn József ez. kanonok, czeholnyai lelkészé. * Áthelyezés Fekete Jenő m. kir. állami járási és városi állatorvos Ungvátról Sárospatakra helyeztetett át. * Városi közgyűlés volt e hó 10-én. melyrek egyetlen tárgyat képezte dr. Ország Jakab t. orvosnak azon bejelentése, hogy Mocsáry Géza t. ügyész lemon­dása folytán ő mint legidősebb tanácsbeli vette át a polgármesteri teendők ideiglenes vezetését. Tekintettel azonban arra, hogy ő mint t. orvos egyébként is nagyon el van foglalva, egyúttal kérte a képviselőtestületet, hogy a polgármesteri állás végleges betöltéséig is massal he­lyettesítse a polgármestert. A kepviselőtestület azonban küldöttség vonultam az érkezők elé, vágván tőlem le­hetőleg jó abrazalokat. Hogy fog ez végződni Ur Isién? e gondolatra a hajam szala egneK meredt. De hát férfi tu ajdona a bátorság, az jutott nekem is az eszembe, ámbár van egy náczió, melynél a férfiak annyira, bálrak, miszerint heten szaladanak vas villák­kal egy gyava nyúl után. Megkondult a harang és Miska bácsi bejövén, jó­kedvűen köszönté vendegeit, aztán leültette őket, majd behozta a levest. — Ez már aztán a pontosság 1 . . . Hm, csak gri/.leves . . . nem sokat ér. Brr Be sótalan 1 Nincs ennek kérlek semmi ize, . . . való-ágos melegített viz 1 Ezek ugyan főztek levest, képzelem milyen lesz a foly­tatás 1 Minek is fog bele valamibe az ember, ha nem ért egyszer hozzá. Pedig én szörnyű étvágygyal jöt­tén ide. Ezek voltak a humaros megjegyzések, ügy ültem ott a széken, mintha tüzet gyújtottak volna alam — Meg Miska bácsinak csak jó — gondolám — mert ő kint lévén, nem hallotta ezt a felette dicsérő beszedet. Egyszer csak hallom Miska bácsi hivó szavat : — Öcsém, jöjj ki, keres valaki. — Rohantam ki­fele. —■ Hamar, hamar, szólt az öreg — és tuszkolt kifelé az udvarra, hol egy lógat várt már reánk. Ülj bele, egy . . kettő . . Jancsi hajts Szobránczra ! Vágtattunk, csak úgy porzott utánunk. * * * A szobránczi „Hotel Elefántéban két bus alak csendesen fogyasztja a megrendelt ebedet valódi prikopai karezosba fojtván be legutolsó kalandjat. Ebed végén, miután nagyot sóhajtotl, megszólalt Miska bácsi: — Mégis csak igaza van az aszonynak 1 . . . Soha többet . . . Én meg most azt mondom: Férjek! Oh tanul­jatok 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom