Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-12 / 2. szám
Melléklet az „TJNG“ 1902. évi 2-tk számához. egyike él felebbvitellel, a határozat azokra nézve, a kik meg nem támadták, rendszerint jogerőre emelkedik. Ha azonban a konkrét eset körülményei olyanok, hogy a kérdés csak egységesen dönthető el: a határozatot (intézkedést) — habár az érdekelteknek csak egyike élt is felebbvitellel — a többiek nevében is íelebbvittnek kell tekinteni. 5. §. A í'elebbvitel előterjesztésének helye; a meg nem engedett vagy elkésett íelebbvitel visszautasítás a. A felebbvitel (felebbezés és felülvizsgálati kérelem) előterjesztésének helye tekintetében kivétel nélkül az a szabály irányadó, hogy a felebbvitelt az első- fokon eljárt hatóságnál kell előterjeszteni. Elsőfokon eljárt hatóság az, a mely az illető ügyben az elsőfokú véghatározatot hozta. Azokban az esetekben, midőn az elsőfokú határozatot testületi szervezetű hatóság hozta, a felebbvitelt annál kell előterjeszteni, a ki az illető testületet kifelé képviseli így nevezetesen a községi képviselő'estület közgyűlési határozata ellen a községi elöljáróságnál, illetőleg r. t. városban a polgármesternél; a törvény- hatóság közgyűlésének határozata ellen az alispánnál, illetőleg törvényhatósági városokban és a székesfővárosban a polgármesternél; a törvényhatósági városi vagy székesfővárosi tanács határozata el en a polgár- mesternél ; a közigazgatási bizottság vagy ennek valamely albizottsága által hozott határozat ellen a főispánnál, illetőleg a székesfővárosban a főpolgármesternél ; az árvaszék határozatai ellen az árvaszék elnökénél; a törvényhatósági és községi igazoló-választmány határozatai ellen a választmány elnökénél stb. Minden olyan határozatban, mely felebbvitellel megtámadható, az illető hatóság tartozik világosan és névszerint megjelölni, hogy a felebbvitelt melyik hatóságnál lehet előterjeszteni. A törvény által meg nem engedett vagy az elkésett felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú hatóság köteles tárgyalás nélkül, hivatalból visszautasítani. Meg nem engedett s igy hivatalból visszautasítandó felebbezés az, mely harmadfokú vagy az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen irányul, féltévé, hogy az utóbbi nem a T. 2. tj-áuak a), b) és c) pontjában felsorolt kivételek közé tartozik. Meg nem engedett felülvizsgálati kérelem az, melyet harmadfokú határozat ellen terjesztenek elő (3. §.) Úgy a felebbezés, mint a felülvizsgálati kérelem meg nem engedett továbbá akkor, ha a fennálló szabályok szerint végérvényesen hozható bármily fokú határozatot támad meg, úgyszintén ha nem erdekelt terjesztette elő, vagy ha nem vóghatározat ellen irányul. (4. §.) A felebbvitelnek helytelen elnevezése (tehát pl. az, hogy a fél a felebbezést felülvizsgálati kérelemnek cziinezte vagy megfordítva) magában nem szolgálódul a hivatalból való visszautasításra. Ilyen eseteidben a beadvány tartalma alapján kell megítélni, hogy el lehet-e azt fogadni olyan felebbviteiként, a milyet a törvény az illető esetre nézve megenged V Az a kérdés, hogy a felülvizsgálati kérelemnek van-e a T. 3. §-a értelmében alapja, vagyis ha az eljárt hatóságok valamelyike csakugyan illetéktelen volt-e vagy határozata avagy enned alapjául szolgáló eljárása csakugyan nyilván törvénybe, törvényes kormány- rendeletbe, vagy törvényes szabályrendeletbe ütközik-e (azaz lehet-e szó valamely . jogszabály mellőzéséről vagy helytelen alkalmazásáról), már a felülvizsgálati eljárás körébe s igy az illető minister hatáskörébe tartozik*; az elsőfokú hatóság tehát a felülvizsgálati kérelmet azon a czimen, hogy a felülvizsgálatnak a törvényben megállapított alapja hiányzik, mint meg nem engedettet vissza nem utasíthatja. Az elkésett felebbezést és felülvizsgálati kérelmet a T. és ezen utasítás 6 §-a szerint kell megítélni. A felebbvitel hivatalból való visszautasítása első sorban az elsőfokú hatóság kötelessége; a mennyiben azonban az elsőfokú hatóság a kötelességében álló visszautasítást elmulasztaná, a felső hatóságnak szintén megvan az a joga, hogy a felebbvitelt a törvényben megállapított okok bármelyikéből később is visszautasíthassa. Ha a felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet nem illetékes hatóságnál terjesztik elő, akkor abban az esetben, ha az előterjesztés nem postai utón, hanem — akár szóval, akár írásban — közvetlenül történik a nem illetékes hatóságnál, ez a felebbvitelt illetékes helyre továbbítás végett el nem fogadhatja s a felet — megfelelő útbaigazítással ellátva — az illetékes hatósághoz utasítja. Ha az írásbeli felebbvitel postán érkezik az illetéktelen hatósághoz, ez a felebbvitelt nyomban továbbítja az illetékes hatósághoz s erről a felet értesíti. A felebbvitelnek ilyen hatósági közvetilése a fél veszélyére történik, vagyis a hatóság mulasztásából származó minden késedelem a fél kárára szolgál. A felebbvitel hivatalból való visszautasítása Írásban, indokolt végzés alakjában történik. A végzés ellen lő nap alatt felfolyamodásnak van helye a másodfokú hatósághoz, mely a visszautasítás kérdésében végérvényesen dönt. A felfolyamodás jogára, úgyszintén arra, hogy a felfolyamodást hol és mennyi idő alatt lehet előterjeszteni, az elsőfokú hatóság a felet a végzésben figyelmeztetni tartozik. 6- §. Felebbvitel i határidő. A felebbvitel (felebbezés, felii vizsgálati kérelem és felfolyamodás) előterjesztésének határideje bármely közigazgatási ügyben, bármely fokú határozat (intézkedés. végzés) ellen általában 15 nap. E határidő természetesen egyaránt vonatkozik úgy az Írásban, mint a szóval előterjesztett felebbvitelre. A felebbvitel előterjesztésmek határideje a kihirdetést követő, ha pedig a határozat kézbesítés utján kózöltetett, a kézbesítést követő naptól számit. Ha tehát például a kihirdetés vagy kézbesítés a hónap I- én történt, ai<kor lb-ika az az utolsó nap, a melyen a felebbvitel még előterjeszthető. Attól az időtől kezdve, a midőn a törvénynek a kézbesítésről szóló IV. fejezete életbelép, posta utján való kézbesítéseknél a kézbesítés napjául — a T 28. §-ában felsorolt kivételes eseteket leszámítva — a feladást követő 8-ik napot kell tekinteni. így ha a feladás a hónap 1-én történt, a kézbesítés napjául 9-ikét vélelmezzük s e szerint 24-ike a felebbvitel előterjesztésének utolsó napja. Ha a határidő utolsó napja vasárnapra vagy Gergely-naptár szerint avagy nemzeti ünnepre (április II- ike és iázent-Iétván napja) esik, a határidő a legközelebbi hétköznapon jár Is. aettős ünnep esetén tehát a határidő két nappal is meghosszabbodik. Posta utján való benyújtás es tében nem a beérkezés, hanem a feladás időpontja határoz. A kihirdetést vagy kézbesítést követő naptól számított 15-ik (ünnep esetén lö-ik, vagy esetleg 17-ik) napon postára tett felebbvitelt tehát még kellő időben előterjesztettnek kell tekinteni. Postai késedelem a félnek nem okoz joghátrányt. Ha az illetéktelen helyen előterjesztett felebbvitelt a hatóság továbbítja az illetékes helyre, a felebbvitel csak akkor tekinthető kellő időben előterjesztettnek, ha legkésőbb a törvényben megszabott határidő utolsó napján az illetékes hatósághoz beérkezett, illetőleg postai továbbítás esetében ha a közvetítő hatóság legkésőbb a határidő utolsó napján postára adta (ezen utasítás 6. ipának utolsóelőtti bekezdése). Minden olyan határozatban (intézkedésben) s végzésben, mely felebbvitellel megtámadható, az illető hatóság tüntesse fel, hogy a felebbvitelt mennyi idő alatt lehet előterjeszteni ? A 15 napos egységes határidő csak a felebb- vitelekre vagyis azokra az esetekre terjed ki, a midőn a fél valamely alsóbbfoku hatósági határozat ellen magasabb fokú hatóságnál kereshet orvoslást. Nem terjed ki ellenben az egyes törvényekben engedett nyilatkozatokra és észrevételekre, a minőkről például az-1877: XX. t.-cz. 135. §-ában, az 1879: XXXI. t.-cz. 194. és 195. §§-aiban, az 1885: XXIII. t-ez. 163. §-ában, az 1886: XXL t.-cz, 17.-§-ábáh, az 1886: XXII. t-ez. 100. és az 1886: XXIII. t.-cz. 5. §-ában, továbbá az 1888: XIX. t.-cz. 51. §-ában van szó ; továbbá a felszólamlásokra és észrevételekre, minőkről például az 1872 : XXXVI. t.-cz. 35 és 39, az 1886: XXI. t.-cz. 25. 2-a, vagy az 1886: XXII. t.-cz. 39. §-ának második bekezdése tesznek említést. Ezeknek az eseteknek egy részében az elsőfokú határozat csak mintegy feltételesen hozatik, azzal a feltétellel tudniillik, hogy az érdekelteknek szabadságukban áll arra nézve észrevételeiket megtenni s véglegessé csak akkor válik, ha az észrevételek, nyilatkozatok és felszólamlások felett már határozat hozatott vagy ha ilyenek nem történtek ; vagy pedig az alsébbfoku hatóság nem is hoz határozatot, hanem az ügyet csak előkészíti a magasabb fokú hatóság döntése számára s az érdekelteknek jogukban áll ezen előkészítő tárgyalás folyamán, mielőtt tehát még bármiféle határozat hozatott volna, észevételeket tenni, melyeket az előkészítő hatóság átvesz és a határozatra hivatott hatóság elé terjeszt, Sem az első, sem a második esetben nincs szó tehát tulajdonkópeni felebbvitelről, mert a fél az alső esetben nem valamely magasabb fokú hatósághoz, hanem magához az első fokon eljáró hatósághoz fordul, kérve, hogy határozatának végleges m ighozatalá- nál vegye figyelembe észrevételeit, nyilatkozatát vagy felszólamlását; a második esetben pedig határozat, mely ellen felebbvitel lenne intézhető, még nem is hozatott. A törvényben megállapított egységes határidő csak a közigazgatási eljárás körére terjedvén ki, azokban az esetekben, a melyekben közigazgatási utón hozott határozat ellen a rendes bíróság előtt kereshető jogorvoslat, illetőleg az ügynek közigazgatási utón való eldöntése a fél bizonyos határidőn belül a törvény rendes útjára térhet, a bírói ut igénybevételére kitűzött jelenlegi határidők változatlanul maradnak, mint például az 1877 : XX. t-ez. 22. és 130., az 1881: XVII. t.-cz. 176, 1891: XIV. t.-cz 76., az 18?6: XXII. t.-cz. 144., vagy az 1890: I. t.-cz. 68. §-a esetében. A közigazgatási folyamatban azonban ezekben az ügyekben is az általános (15 napi) határidő irányadó. Az egységes felebbviteli határidő nem vonatkozik továbbá azokra az esetekre sem, a melyekben az a sóbbfoku határozatot jóváhagyás vagy fokozatos felülvizsgálat végett hivatalból terjesztik fel a felsőbb hatósághoz. Az ilyen felterjesztések — a mennyiben a. fennálló szabályok rüvidebb határidőt nem állapítanak meg — 15 napon túl is történhetnek. A felek által ilyen ügyekben is előterjeszthető felebbvitelre azonban az általános (15 napi) határidőt kell alkalmazni. Végül nem vonatkozik az egységes határidő az 1874: XXXIII. és 1899: XV. t -czikkek által az országgyűlési képviselő-választások érvényének és a választói jogosultságnak kérdését illetőleg megállapított különböző határidőkre. 7- §• A Íelebbvitel előterjesztésének módja. A felebbvitel bármely neme (felebbezés, felülvizsgálati kérelem, felfolyamodás) az érdekelt fél választásához képest szóval vagy Írásban terjeszthető elő. A szóbeli felebbvitelt az érdekelt az első fokon eljárt hatóságnál akár a határozat kihirdetése alkalmával, akár 15 napos határidőn belül később terjesztki az esperest, ki mint híveinek jó pásztora szorgos gonddal ügyelt arra, hogy a községben szent legyen a béke. Miért is, midőn a papramorgó Következteben kedélyesebbé vált a beszélgetés, megkérdő a háborúság iuditó okát. — Ah ! Barátom — szólt a házigazga, mindennel meg volnék elégedve, csak az az ebed jönne mindig idejében. Tizenöt év óta csak azt kívánom, hogy nekem 12 orakor itt legyen az asztalon az ebed. És nem, hát nem. Ez az asszonynépség ... eh nem is érdemes róla beszélni. — Lássa főur — szólalt meg a házi asszony — Csak ez az egy rósz szokása ne volna a Miskámnak, szent volna kö/öttünk mindig a béke ... de már nem bírok vele. Annyi a dolgom, hogy néha azt sem tudom, hol a lejem, a cseledek . . a béresek . . a gyermekek . . ez . . amaz, hat csoda-e ha egy negyedórácskával későbben adhatom az ebédet ? — Egy ebédet mindig meg lehet főzni az idejére — mond a házigazda egész szárazon, csak akarni kell. En fogadást ajánlok, hogy nem is reggeltől, hanem 10 óratol megfőzök egy jo ebédet, megjegyzendő ! minden segítség nélkül. Higyjék el uraim és hölgyeim, tapasztalatból beszélek, mikor azt mondom, hogy gondolataim ritkán, jó gondolataim meg egy esztendőben csak egyszer akadnak. De mikor Mihály uram e nagyhangú kijelentését hallottam, egesz véletlenül — igazan mondom — egy jó gondolatom tamadt. Ünnepélyesen szólaltam meg 1 — Az már beszéd volna, ha a Miska bácsi főztjét megkóstolhatnám ! — De az ám öcsém 1 olyan ebédet penderítek neked, mint a karikacsapás I Azt gondolod tréfálok ? Eszem-ágában sincs. E/.ennel meghívlak titeket a holnapi ebédre, melyet magam fogok nektek megfőzni, és pontban 12 órakor feltalálni. Természetes, hogy a szónokot mindannyian szívélyesen üdvözöltük, miután egy potya ebéd mindig jótékonyan szokott hatni az embereK belső kedelyallapotara. Még a háziasszony is örvendett a dolog ilyetén tordu- latan, mivelhogy ezzel megkapta a legfelsőbb felmentést a holnapi izzadástól. — Mondjak, hogy a természet, soha sem tagadhatja meg önmagát. Szent igaz. A jegyző ez alkalommal is kötelessegérzetének adott hü kifejezést amidőn igy szólt: — Uraim ! A házigazda ajánlkozása mindenesetre igen szép dolog. Hanem, bogy a tőzest illetőleg teljesen biztosak lehessünk, indítványozom, hogy ellenőrzés czéljából egy tag küldessek ki, a ki a házigazda, mint leendő szakács, munkálkodását ellenőrizhesse. — Úgy van 1 Ugv van ! volt az általános vélemény. Ekkor ért életemben az első kitüntetés, mivelhogy ugyancsak a jegyző indítványára engem bíztak meg az ellenőrzéssel es az etel kostolással. Illendőségből szabadkoztam, de hat azt mondtak, hogy a fiatal erő inkább képes elviselni a meleget, és szelleme elénkebb lévén, jobban fogja ellenőrizni a házigazdát. — Belenyugodtam. El lévén intézve az ügy, köszöntünk és távoztunk. Uj hivatalomra különben, megvallva az igazat, de csak úgy négy szem között, nemileg büszke is voltam, mivelhogy a gasztronómia illetőleg a konyhászat terén sokoldalú képzettséggel bírok, a mi abból is kitűnik, hogy három rövid ev alatt 7 rendes és számtalan rendkívüli konyhán kosztolódtam. — Másnap valamivel 10 óra előtt beállítottam Miska bácsihoz. — No csak hogy itt vagy öcsém, szólt az öreg Azonnal hozzákezdünk, csak a feleségem menjen el. — Hová ? Kérdem. — Hova ? hát felhasználja a szabadságot és elmegy vizitelni. Jól is teszi. L°galább vele is keve.-ebb bajunk lesz. És a jó asszony csakugyan tá/ozott. B imént üuk a konyhába, ahol példás rendben voltak elhelyezve a holmik. A fehérre mosott tiszta asztalon egy papirszeleten ezt láttám felírva : Étlap: 1. Leves grizes haluskával. 2. Hús burgonya garnirunggal és paradicsom mártással. 3. Káposztás haluska. 4 Bornyupecsenye salátával. N m is rósz, mondám a házigazdának. Úgy látszik, hogy az egesz komolyan tog menni! — De mennyire öcsém! Ilyet te meg nem pipáztál, azt en mondom neked. Szólt az öreg aztán egy seres üveget dugaszod ki; öntött és természetes — ittunk. — No hisz ez nem a legutolsó dolog — gondolám — a kezdet pompásan indul. Ment is a dolog úgy, mint a karikacsapás. Tüzet rakni, vizet feltenni egy perez müve volt csupán 11 órakor a káposztás haluskának való tészta be volt gyúrva, az apróra vágott káposzta meg a tűzön dunsztolódolt Mélahus serczegése, a bugyborékoló leves vastag hangjavai es a lábosban sistergő p csenyévet igazan pompás összhangban volt. Egy óra alatt — Miska bátyám levetvén gérokkját egy 60 frtos szakács szakértelmével intézé a konyhai ügyeket és ez alatt mi már a 8-ik üvegnél tarlotlunk. Nemes büszkeség ömlött el az öreg arczan és oly ügyesen készített mindent, miszerint magamban azt a bírálati megjegyzést reszkíroztam meg, hogy — pályát tévesztett. Szakácsi gondja nem hagyta figyelmen kívül a grizes haluskat sjm ; mit elkészítvén, hogy a befőzéskor könnyebben tudjon vele elbánni, a konyha nyitott ablakára tette. Egészben véve jól éreztem magam, kivéve, hogy a fokozódó meleg megizzasztott — de hat ez mellekes.
