Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-12 / 2. szám

mai „modern kor“ tanítványai előtt, a taniló nem mint ■parancsoló, hanem csak mint előadó s figyelmeztető szerepel s szerepelhet úgy az iskolában, mint azonkívül. Ennek alapjan, könnyen kimagyrazható az, hogy a jelenlegi körülmények között, nem a tanítótól, hanem a tanítványoktól függ a tanító áltál előadott ismeretek el a vagy el nem sajatiíasa. Tőlük függ az, hogy a tanító figyelmeztető s jóra intő szavait elfogadják-e és a szerint fognak-e cselekedni vagy sem ?

Mi mindnyáján nagyon jól tudjuk azt, hogy a nagy társadalom terén a rendet s annak lentartását a törvények állapítják meg. Azt szabályozzak és ellenőrzik. Tudjuk azt is, hogy a társadalomban a rend haborga- tókat, nem az egyes emberek önkenykedese de az arra vonatkozó törvény-paragrafusok büntetik. Továbbá, tudjuk azt is, hogy minden egyes bűntettre a vagy kihágásra vonatkozólag büntető paragrafusok vannak hozva, melyek a bűntettekhez aranyitva, megállapítják a büntetés mértékét is.

S úgy van-e az a tanügy terén is? Igen — nem A tanügy mezején, a tanítókat illetőleg, léteznek büntető paragratusok. De mar a tanítványokat illető erélyes büntetési fokozatok alig vannak, innen származik legnagyobbrészt a tanulóknak rosszaságra és nem tanulásra való hajlamuk és elbizakodottságuk is.

Példái»!: Hi a tanító a tanügy terén talál hibát elkövetni, rögtön ráolvasható a büntető-paragratusok bármelyike, mert azok leleznek. De ha a tanítvány hunczutsagból betalálna fakasztani a tanító fejét; erre vonatkozólag büntető paragrafus alig akadna, de tálán nincs is, mely megállapítaná azt, hogy ily, a vagy egyeb előforduló esetben milyen toku büntetés kiszabandó a vásott gyermekre?!

Az is igaz, hogy vannak tanügyi rendtartási utasítások, melyek meghatározzák azt, hogy a tanulóknak az iskolában és azonkivül miként kell magukat viselniük a tanítójukkal es másokkal szemben. Hog / ezt meg amazt kell tenniök. Ilyen meg amolyan rende seknek s pontosaknak kell lenniök stb. stb.

De ugyan mit ér az olyan utasítás, mely csak a tanulók teendőit állapítja meg, de a büntetési fokozatokról nem gondoskodik ? Szerintem az ilyen utasításnak vajmi kévés nyomateka szokott lenni. Ameny- nyiben ha a tanítványok a reajok vonatkozó utasításokat be nem tartják, figyelembe nem veszik és a szerint nem cselekesznek: arra már nincsenek paragrafusok, melyek azt tartalmaznák magukban, hogy az utasítás pontjait be nem tartó es kihágásokat elkövető tanítványokkal szemben a tanító, mi'y esetben, mily kihágásért a vagy hibáért: minő fokú büntetést alkalmazhat ?

Ennek nem létezése pedig nagy tanügyi fogyatkozás. A mennyiben a tanítók az iskolai fegyelmezést iltetőleg a maguk vélemenyere s meggyőződésére vannak hagyatva. S igy sokszor megtörténik az, hogy a büntetés eszközlesére ráutalt tanító, a rossz, makacs, engedetlen és tanulni nem akaró tanítványaival szemben el nem talalja hirtelenében a büntető paragrafus fokozatát (mely nem is létezik,) s igy átlepi a házi fegyelem halarat, mely esetben és e miatt bajba keveredik.

A tanuló aztan, miatta illetve az ő rósz tette miatt bajba jutott tanítóján nagvot nevet. S gondolja magaban : „Mégis csak szabad nekem kedvem szerint es akármit tennem, a tanítómnak meg nem szabad hozzam nyúlnia, még abban az esetben sem, ha az iskola teiőjet is lerúgnám.“

A tanítónak, tanügyből kifolyó hibáira vonatkozólag, a mint mar többször említettem, vannak büntetést megállapító szakaszok. De a tanítványok által elkövetett rósz cselekedetekre vointkozolag nem igen letezuek büntetést meghatározó paragrafusok ? 1

Ez az, ami oly érthetetlen !

Szerintem, a tanügyi ható agn ik meg kellene állapíttatni az elemi iskolás gyerme<ek áltál elkövetni szokott összes rosztetteket. S ezzel pái thuzamban, az

Történet egy ebedről.

— Az »Ung« eredeti tárczája. —

Irta: Sirola Károly.

Szegény emberiség ! Hányféleképpen osztályoztak mar leged kiváló hires tudósok épp úgy, mint holmi kontárok. Nem kímélték ezek a jó urak sem bőrödet, sem veredet, nem irgalmaztak ama éghajlatoknak sem, melyeknek te boldog, vagy boldogtalan lakója valal es vagy.

Ne tessenek hát kérem csodálkozni ha én sokkal könyörületesebben bánok el akkor, mikor az emberiséget osztályozom. Felette egyszerűen logom fel a dolgot, amidőn azt mondom, hogy az emberiség két osztályba tartozik. Vannak, a kik pontban deli 12 órakor ebédelnek, s vannak, a kik az említett idő-pont előtt vagy után végzik el eme általános nemzetközi műtétet. Ez kerem, világos, az egyszer biztos. E téren szerzett megfigyeléseim arra a meggyőződésre juttattak, hogy a 12 órás emberek vérmesek es idegesek, a töboiek pedig mélázók és bidegverüek. Mi következik ebből? Az, hogy jobb 12 óra után vagy előtt ebédelni, amint azt a következő história is ékesen bizonyítja.

# *

*

Bagfalvi Baghy Mihály olyan fajta magyar ember, akiről azt szoktak mondani, hogy jó kedvében teremtette az Ur Isten. Magyar ő testestől, lelkestől. Ősei sok gondot adtak hajdanában az ország ellenségeinek, vágván, aprítván őket akárcsak a répát; a harczias idők elmúltával Tibán egy 600 holdas domíniumot és egy nemesi kúriát szereztek s nagyokat pipazva a szent békességet élveztek. Mihály uram is a béke embere lévén, a költő szavaival tartott, azt mondván hogy :

„őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja.“

Jó tulajdonságainak hosszú lánczolatát, igazán bajos volna leírni. Elég, ha azt mondom, hogy nem

azokra vonatkozó és alkalmazandó összes büntetési fokozatokat is.

Ha ez, az úgynevezett rendtartási illetve büntető paragratusokat magaban tartalmazó törvénykönyv létezne s a néptanítók rendelkezésére állana,- akkor a tani! ók, ezen rendtartási s törvénykönyv szakaszaihoz alkalmazkodvan, nem esnének oly sokszor kisértetbe és kikerülnék azt a tátongó örvényt is, mely oly sok esetben elnyeléssel fenyegeti őket akkor, midőn az iskolában, a szükség kényszerhatása alatt fegyelmezniük kell és szükséges 1

Mert hiszen, minden embernek tudnia kellene azt, hogy a túlzsúfolt falusi elemi iskolákban a tanítóknak nemcsak előadói funkcziójuk van, de bizony .sokszor es sok esetben a rakonczatlan gyermekek között büntető bírói minőségben is kell szerepelniük. De hány esetben ?!

Ha a társadalomban, a felnőttek között nem lehet csak szép szóval a rendet fentartani; mennyivel inkább nehezebb a rend fentartása a kis emberek között, a kiket nemcsak a rendhez a j> magaviselethez kell, hozzá szoktatni, hanem az életben szükséges egyéb ismeretekre is rá kell vezetni illetve tanítani.

Mondhatom, nagyon jól venné ki magát és nagyon szépen nézne ki a mostani XXI .-ik szazadban az az ország, melyben büntettek igen, de büntetések nem fordulnának elő. Mar p dig, az iskola is egy kis ország, melyben kell, hogy a tanítónak, annak népevei szemben nemcsak kötelezettségei, hanem jogai is legyenek. S ha az iskolában, illetve e kis országban büntettek előfordulnak, kell, hogy büntetések is legyenek. Ezt kivanja az iskolai rend is! Nem úgy van?

Vadász Mihály,

k.-tanitó.

Naptáreg-yesités jöjjön el a te országod !

Hány ezer lelek sóhajtozta ezt a napokban alföldünk felső vidékén? Síjnos, e sóhaj csak sóhaj marad hosszú időkön. Avagy teljesülni sem fog ezrek kívánsága: a naptaregyesttes ? Pedig itt az ideje. Mi késztet e kifakadisra? A napok tanulsága. Nem az intelli gens, de a gkath. köznép Késztet a felszólalásra. A köznép úgy gondolkodik: egy Jézus volt, igy az Ő ima- dasara elrendelt ünnepnapok, legyenek bármelyik szer- tartasu kathoiikussag részéről elrendelve, mégis csak az Ő imadasara van elrendelve, s igy a Jézust nem imádom, ha egyik felekezet ünnepnapján dolgozom. Egész ünnepsorozat állott most a gkatholiku- sok előtt. Vasarnap, hétfőn romai vizkereszt, kedd, szerda, csütörtök a sz.-karacsonyi ünnep. Szegény gkatholikusoK szombaton sütötték ünnepi süteményeiket, nem akartak a romaiak vizkereszt-napjan dolgozni.

Oh te vallásos nép, bár örülök ezen szép ténye- den, de sajnállak, hogy mar csütörtökön tapió keménységű kenyeret lógsz rágni. Hit te iegszegenyebb ember ki, naprol-napra^ keresed betevő falatodat, hogy fogsz ünnepelni? Hisz’ te öt napig nem kereshette! ! Öt napig ehezei. Terdjij le es imádkozz : naptaregy e- sites jöjjön el a te országod! Rnnthv

A közigazgatás egyszerűsítése.

A in. kir. minisztérium 4 jU0/ 901. M. E. sz. rendetete a közigazgatási eljárás egyszerúsiteséről szolé i90l: XX. t.-cz. 1 — lt. g-ainuk elellieleptetese es végrehajtása tárgyában.

3. §.

Felülvizsgálat.

Az elsőfokúval érdemben egybenhangzó másodfokú határozat eben — a mennyiben a felebbezés a T. 2. §-a szerint ki van zárva — felülvizsgálati kérelemnek van helye akkor, ha az alsóbb tokon eljárt natosagok vagy ezek egyike nem volt illetékes, vagy tiatarozata vagy ennek alapjául szolgáló eljárása torvolt az egesz megyeben egy haragosa sem ; tisztelte becsülte mindenki. Es pedig ma napsag nagy szó ám 1 Vendég átó szivessege hatart nem ismert, agyonetette és itatta azt a halandót, a ki egyszer portájának küszöbét keresztül lepte.

H mem hat, nincs ember hiba nélkül ! Baghy uramnak is volt egy -hibája, a mely egy alkalommal reá nezve végzetessé vált. Amint 12 orakor délben meghúztak a harangot, az ebédnek az asztalon kellett lennie, mert ő helyet foglalt és evett mint a — parancsolat. Eme elve, melyhez ő amolyan magyaros nyakussággal ragaszkodott, többször összeütközésbe hozia öt áldott jó szivü élete párjavai, akivel aztan a szolid térjek példájára házi zártkörű esete patét rögtönzött.

A múlt nyár egyik napján, éppen gabonaaratáskor, kegyetlenül megizzadva tért haza a mezőről Mihály uram. Alig hogy a pitvarba lepett, a buzgó harangozó megkezdte deli működését; Mihály uram letelepedvén a megtérített asztalhoz, parancsolólag szólalt meg ■

— Asszony, ebedet!

A szegény ieleség jól ismerte gazd’ urának természetét, azért bekeltetö hangon, szelíden kérte:

— Fiacskám 1 csak egy kis ideig légy türelemmel, azonnal hozom.

Hanem Mihály gazda e tekintetben nem értette a tréfát, nem kivált most, midőn gyomrának tágulási velejárója elérte a legvégső határt.

— Vagy lesz azonnal ebéd, vagy a földhöz vágom az egész históriát. — Szólt s izmos kezeibe ragadta a legközelebbi tálát.

— Csak egy kis türeiem . . .

•— Semmi türelem, azonnal . .

De édes fiam ! . . .

— Mit ? Még édes fiam! Egy rongyos ebédet nem lehet megfőzni reggeltől ? Igazán botrány.

— De édes . . .

— Nem egy, hanem három ebédet főznék meg , .

vényt vagy törvényes kormányrendeletet, vagy törvényes szabályrendeletet sért.

A felülvizsgálati kérelem főként abban különbözik a felebbezéstől, hogy mig a felebbezés a ténykérdésre és a jogkérdésre egyaránt kiterjed, addig a felülvizsgálat köréből a ténykérdés egészen ki van zárva s a felebbvitelnek ez az utóbbi neme csupán a törvényben megjelölt jogsérelmek orvoslására használható. Más szóval, a felülvizsgálati kérelemben nem kérhető annak vizsgálata, hogy az alsóbbfokú hatóságok által megállapított tényállás helyes és való-e, mert ezt a felülvizsgáló hatóság tisztázottnak fogadja el s egyedül azt bírálja meg, hogy az eljárt hatóságok vagy ezek egyike nem volt-e illetéktelen, vagy határozata vagy ennek alapjául szolgáló eljárása nem sértett-e, azaz nem mellőzött-e, vagy nem helytelenül alkaliuazott-c valamely jogszabályt ?

A jogszabály azután, a melynek megsértése miatt felülvizsgálat kérhető, lehet akár alaki (eljárási), akár pedig anyagi szabály.

Felülvizsgálati kérelemnek a törvény szerint csak másodfokú határozat ellen lehet helye ; a harmadfokú határozat ellen tehát nemcsak felebbezéssel, hanem felülvizsgálati kérelemmel sem lehet a feleknek élni.

A felülvizsgálati kérelem mindig csak az illetékes ministerhez intézhető, tehát akkor is, ha egyébb- ként (vagyis ha a másodfokú határozat eltérne az elsőfokútól) az illető ügyben harmadfokon nem a minister járna el.

4. §•

A íelebbviteli jog terjedelme.

Úgy felebbezósnek, mint felülvizsgálati kérelemnek csak véghatározat ellen és csak érdekeltek részéről van helye.

Véghatározat alatt o’yan határozatot kell érteni, melylyel az illető első vagy másodfokú hatóság az ügyet a maga részéről véglegesen befejezi. Az ügynek ilyen befejezése történhetik vagy az ügynek érdemleges eldöntése által, vagy pedig ugyr, hogy a hatóság’ az ügy tárgyalásába nem bocsátkozik s azt magától elutasítja. Véghatározat tehát másként ügydöntő vagy az ügydöntés mellőzését kimondó határozatot jelent. Ha tehát valamely első- vagy másodfokú hatóság, pl. hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt az ügy érdemében való döntést elutasítja magától, ez a határozat is — habár érdemleges döntést nem tartalmaz — a vóghatározát fogalma alá esik s mint ilyen felebb- vitellel megtámadható.

A véghatározattal szemben állanak a véghatározatot előkészítő (u. m. közbeeső) határozatok, minők pl. a tényállás felderítése tárgyában hozott határozatok, egyes szükségesnek talált adatoknak, okiratoknak stb. előterjesztésére vonatkozó felhívások, hatósági idézések stb. Ezen határozatok ellen, melyek a véghatározatot megelőzik és előkészítik, külön felebbvitelnek nincs helye; a mennyiben azonban a fél általuk sértve •érezné magát, ebbeli sérelmeinek orvoslását a véghatároz it ellen irányuló felebbezósben vagy felülvizsgálati kérelemben kérheti.

Annak megállapítása, hogy kit lehet érdekeltnek s igy a felebbvitelre jogosított alanynak tekinteni, a konkrét esetben eljáró hatóság feladata. Általában szem előtt kell tartani, hogy mindenki érdekelt, a kinek jogairól vagy érdekeiről van szó. Amennyiben nem egyesek konkrét ügyeiben hozott, hanem a közvagyont érintő vagy egyébként közérdekű határozatokról van szó, természetesen mindenkit érdekeltnek kell tekinteni, a kit a határozat mint az illető közületnek tagját érint.

Önként érthető, hogy érdekeltek alatt nem csupán természeti (fizikai) személyeket, hanem jogi személyeket, beleértve testületeket, hatóságokat stb. is kell. érteni.

Ha ugyanegy határozat (intézkedés) által több személy van érdekelve, s az érdekelteknek nem mindHanem persze, a sok tere-fere, a pletyka ... ez a ti megölőtök, emiatt halad, marad minden munkátok. Ennek véget kell már egyszer vetnem, különben megjárom egyszer, hogy négykor fogok ebédelni. Skandalum !

— De, kérlek, ne légy már olyan kiálhatatlan.

— Micsoda ? Kiálhatatlan ? Én, kiálhatatlan, mikor igazam van ? Mondom, asszony, nem lesz jó vége . . .

És a házi zivatar igy dühöngött tovább. Mihály uram szrva volt a menydörgés, szemei villámlottak, a jó asszony utóvégre sírni kezdélt, mint a záporeső.

Ezer szerencse, hogy a falu érdemdús jegyzője, köztiszteletben álló esperese és naiv csekélységem, éppen a kövelvalasztás szempontjából az éhrohamban szenvedő házigazdihoz tartottunk. Megallottunk az ajtó előtt és hallgattuk az összekülömbözést. A gazda haragos kifakadasa s a feleség siró hangja egy csepp vesztegetni váló időt sem adott nekünk; kopogtattunk és — belebegtünk.

Egy pillanat . . az előbbi jelenetnek vége. A gazda borús redői elsimultak, arcza mosolygott mint a júniusi éjjeli hold és a jó asszony hirtelen elfordulva, kötényével törölte le pergő könyeit.

— Szervusztok fiuk! Hozott Isten! Mi járatban vagytok ? Na csak teleség, egy kis papaamorgól ! Foglaljatok helyet! No mégis csak szép, hogy eljöttetek; már azt hittem, haragudtok; hogyne ezeresztendeje láttalak.

Megvallva az igazat, a házigazda kedélyállapotának eme hirtelen változásán nagyot bámultam. Nem akart sehogyse beleférni felsőemeletembe az a gondolat, hogy hogy tud egy ember magán annyira uralkodni ! Dehát ilyen a magyar ember. A szíve egy nagy talány marad örökre.

Letelepedtünk és kényelembe hoztuk magunkat. A férj és feleség közötti fegyverszünet, melyet a mi hirtelen megjelenésünk idézett elő, sehogysem elégítette