Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-12 / 2. szám
XXXX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1902. január 12. X. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, VármegyeHáz-tér 1, szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely éz Illés könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ‘2 kor. Egyes szám 20 fi 1. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér aoronkint 40 üli. IJNG VÁRMEGYE ÉS AZ IJNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egy év, Ungvár kereskedelmi é életéből. e A kassai kereskedelmi és iparkamara fel- t( hívására az ungvári kereskedelmi kör elnöksége a következő jelentést küldötte Ungvár múlt évi ^ kereskedelmi életéről s az ungvári kereskedők sok mindenben jogos óhajtásáról: a Tele. Kereste, és iparkamara! ^ F. hó 14-en kelt 9157. sz. b. átiratukat kös-ö- e netlel véltük és nem mulasztottuk el választmányunkat h — melyben a helybeli összes kereskedelmi ágakat kép- v viselő kereskedők helyet foglalnak — összehívni, hogy j| ezeket meghallgatva, a t. czim kívánságának tőlünk g telhetőieg eleget legyünk. A lefolyt üzletév, mint mindenütt, és ugyanazon d okoknál fogva sajnes rósz volt és kereskedőinknek a v legnagyobb szorgalom és erőrregfeszitéssel kellett dől s gozniok, hogy a mindennapi kenyeret megkeressek, b Éhez járul még, hogy nap nap mellett uj és uj üzletek ti nyílnak, melyek tulajdonosai a legerősebb concurren- a cziat fejtik ki. Megnehezíti még kereskedőink műkő- r desét es létezését azon körülmény, hogy városunk lakossága szegény, és főképen hitelbe vasáról, fizetéseit r nem teljesítheti pontosan és igy bármily jól vannak is [ furdalva az üzletek, folyton anyagi gondokkal kell r küzdeniük. , Általános panaszképen haljuk, hogy a házalasi \ törvény nem lesz kellőleg végrehajtva, illetve még , folyton fel lesz keresve a magánfogyasztó utazó által | oly módon és oly czikkekkei, melyek az erre vonat- : kozó törvenynyel ellenkezésben allnak. Megtörtént mint i halljuk pl, hogy egy idegen kereskedő czeg leküldött egy vendéglős ismerősének egy csomó levelezőlapot : teljesen kiállítva es helybeli lakosok nevével ellátva, azon kéréssel, hogy ezen meghívásokat az ungvári postán czimére adja fel, hogy azután igazolásul használhassa fel. A helybeli hatóság ha akarná is ellenőrizni ezen utazókat, nem fogja a levelezőlapokon előforduló alairasok helyességét kutatni. Ép úgy mint városunkat, a közeli vidék lakosságát is felkeresik ezen utazok és igy nagyon kívánatos volna, ha utasittat- nanak a renderkapitányi és szolgabiroi hivatalok, hogy ezen utazókat a legszigorúbban ellenőrizzék. Judtunkkal minden szállodatuladonos illetve lakásadó köteles vendégeit a rendőrkapitányságnál bejelenteni és igy ez ellenőrzés nem ütközzek nehezsegbe. Különös panaszt hallunk posztókereskedőinktől. Igaz ugyan, hogy mindenkinek jogában áll szükségletét ott szerezni be ahol akarja, de mindeneseire kellemetlenül érinti kereskedőinket azon körülmény, hogy eppen a hivatalnokok kik főképp a kereskedők áltál fizetett adókból nyerik fizetésüket, mintegy agitálnak a helybeli kereskedők ellen; egyik tagtarsunk azt állítja, hogy egy magasabb rangú hivatalnok felszólítja hivatalnok- tarsait es jó barátait, hogy ruhaszöveteket ő altala rendeljenek ; de megtörténik ez más áruezikkben is. Nem panaszkodnánk ez ellen akkor, ha az illető urak sajat iniciativájukból rendelnének idegen helyről, és ha ezáltal olcsó es jobb arueztkkhez jutnának, de az ellen tiltakoznunk kell, hogy ily módon éppen hivatalnoki kar sertse a kereskedők érdekéit akkor, midőn ezek a leghatározottabban állítják, hogy ők mindenesetre oly kedvező teltételekkel es oly aruval tudják a vevőt kiszolgálni mint bármely idegen czeg. Benitolag hat kereskedelmünkre a fogyasztási szöt vetkezetek folytonos szapoiod.isa, miu'án ezek nemcsak tagjaikat szolgálják ki eleimi czikkekkei, hanem árulnak mindenkinek s mindent. Mikep tudjon a kereskedő, ki kénytelen drága helyiséget, nagy személyzetet tartani és az óriaoi adót fizetni, ezen szövetkezetekkel versenyezni akkor, midőn ezen óriási kiadásokat a szövetkezet megtakarítja. Ungvarott egy pár év előtt a helybeli főerdohivalal alapított egy ilyen szövetkezetét, a vidékén pedig a felvidéki kormanybiztossag, (ruthén actio) hoz most letre ilyeneket majdnem mindeu faluban. Erősen versenyez továbbá, kivált a füszerkeres- kedökkel, a vasúti hivatalnokok fogyasztási szövetke zete, mely megtakarítva a fuvart, olcsóbban képes áruit eladni mint a kereskedő. Mar egy par éve, hogy újabb sérelem esik kereskedőinkön. Ugyanis Galicztaból többen vándorolták be hozzánk, kik ezelőtt helyhatósági engedely nélkül, most valószínűleg már e melleit foglalkoznak a hazalassal es a részletüzJettel Nem allitjuk, hogy ez törvénybe ütköző cselemeny volna, kötve hisszük azonban, hogy ezen hazalassal egybekötött üzlet illetve ennek keresztülvitele nem lépné túl az erre vonatkozó törvények és rendeletek határait. Czélirányos volna tehát, ha az illető hatóságok az ily üzlettel foglalkozókat behatóan ellenőriznék, mert azt latjuk, hogy ezek az üzlete- teljesen demoralizálják. Egy szódavizgyáros tagtár.-unk azon panaszt adja elő, hogy egyik versenygyar kicseréli sajátjával a tőle jogtalanul elsajátított üvegeket, illetve azok ónfejét leszedi és átönteti; az erre vonatkozó feljelentést azonban az illető hatóság tudomásul nem veszi, és daczára ezen feljelentésnek, megengedi, hogy ily az ő czégével ellátott üvegekkel keressedjenek. Ez ugyancsak egy concrét példa, azonban minden oldalról panaszt hallunk az iránt, hogy az ipartörvény nem lesz kellőleg végrehajtva és általában úgy a kereskedők mint az iparosok nem tatainak a hatóságoknál kellő meghallgatást és védelmet. A papirkereskedők azt panaszoljak, hogy a budapesti nagykereskedők (mint például Posner) a törvény azon rendelkezését, hogy irodalmi és iparművészeti tárgyakban szabad az utazás, arra használják fel, hogy ittlétük alkalmával a nagyobb logyasztókal mint a mümalom, bútorgyár, slb. meglátogatják sőt megtötént az is, hogy egy helybeli gyógyszerésztől levélpapiros rendelést fogadtak el. Van azonban a helybeli papirkereskedőknek illetve nyomdászoknak sokkal nyomatékosabb panaszuk es kérelmük. Ungvárott magaban 5 teljes comfor.tal berendezett és kellő személyzettel ellátott könyvnyomda van, melyek bármily munkát képesek elkészíteni. Tekintve, hogy varosunkban sok államhivatal és intézmény van, azon kérelemmel fordulnak az előbb említettek tek. kereskedelmi és iparkamarához, méltóztassanak a magas minisztériumoknál oda hogy ezen hivatalok a szükséges nyomtatvány és papirnemüeket oly feltételekkel, mint azt ma a budapesti nagy gyáraknai szerzik be, helyben vásároljak. Nem kivannak ezen iparosaink jogtalanságot, mert hiszen óriási költséggel dolgoznak, sokat fektetne', be üzleteikbe és abból, hogy itt ott egy pár névjegy és levélpapirost készítenek, megélni nem tudnak. Megkísérli« ezek a kifelé való dolgozást, de itt se részesülnek pártfogásban. Megtörtént például a múlt évben, hogy a magas fóldmivelésügyi kormány midőn az uj állategészségügyi rendeleteket bccsájtotta ki, nem említette egyszóval sem, hogy az állatorvosokat a szükséges nyomtatványokkal el fogja látni. E rendeletek megjelenésekor egy tagtársunk hivatalos lapban megjelent összes nyomtatványokat elkészítette és ezeket az ország állatorvosainak ajánlotta is. Az első hetekben kapott egy pár rendelést, később azonban a minisztérium maga látta el Budapesten, a Franklin társulatánál beszerzett nyomtatványokkal az állatorvosokat, a mi nyo.udászunknak pedig megmaradtak a nyomtatványai és kárba veszett a sok ajánlási költség. Ugyanily elbánásban részesült a vallás, és kozoktatasügyi kor- | mány által, amely a népiskolákat uj értesítő könyvecskékkel latta el Budapestről, de csak hetekkel az erre vonatkozó rendeletnek megjelenése ulán és csak akkor, midőn helyben egy pár ezer ilyen könyvecske elkészült, mely ma-raktáron marad. Fel kell említenünk, hogy terménykereskedelmünk fejletlen és rendezetlen, aminek nagy indító oka a pénz hiány úgy a kereskedőit mint a termelők részéről, mely utóbbi kénytelen aratas után terményeit eladni, a helybe i kereskedelem azonban képtelen az egészet felvenni. Az ungvári piacz ma már buz i nélkül all, a m dmok kénytelenek idegen helyről a nyersterményt beszerezni í ami annyival is rosszabitja malmaink anélkül is kedve- . zőtlen helyzetét, amennyiben úgy nyersterményeike: ; mint gyártmányaikat Csapon keresztül szállítják s igy i a Csap-Ungvár közötti fuvart kénytelenek 2-szer fizetni i Nagyon (ontos volna tehát malmainkra, ha az áll. vas- utak igazgatósága legalább azon kedvezményben ré ■ Si.esilené, ha ezen 2-szer fizetett fuvar egy részét visz- szatéritené. i Van szerencsénk a tek. czim figyelmét még azot 1 sérelemre felhívni, hogy a m. kir. államvasutaknak i- vidéken lévő állomási személyzete Miskolcz és Debre- czenbe bir bevásárlási jegyekkel, holott az ungvár kereskedelem annyira fejlődött, hogy ezen városokká s mindenben versenyezhet. Méltóztassék tehát a maga kereskedelemügyi minisztériumhoz azon kérelmünké- felteijeszteni, hogy a debreczeni üzletvezetőség terüle i ten lévő és ide gravitaló a lomások alkilmazottjainn t megadassák a mód arra, hogy szükségleteiket ittei .1 Ungvárron fedezhessek. Ennek előtte meg volt ezei e kedvezményünk és hogy mi okból vonta ezt meg tő y lünk a miniszt rium, nem ludjuk. Aitalános panasza a kereskedelemnek az, hog k jövedelme óriási adó esik, de ezen mi, ungvári keres kereskedők, sajnos nem változtathatunk; fel kell említenünk azon sajnálatos körülményt, hogy rgy az adókivető mint a telszólamlasi bizottságban csak egy- egy kereskedő ül az öt-öt tag között, akik képtelenek a kereskedők érdekeit ezen bizottságokban megvédeni annal kevésbbé, mert a bizottság többi tagjai a hely- heli kereskedők visszonyait nem ismerik s igy történik meg az, hogy a kereskedők legnagyobb része a leg- igazsagtalanabbul és elviselhetlenül van megadóztatva. Bebizonyithctó, hogy Ungvaron a legnagyobb részét a kereskedők fizetik, azt hiszük tehát, hogy jogos kívánságunk, hogy mindkét bizottságba legalább 2—2 kereskedő hivassák be es kérjük a tek. czimet, hogy ezen kérelmünket az illető helyen pártolva előterjeszteni méltóztassék. Ezekkel röviden legnagyobb bajainkat elősoroltuk és midőn azon reményünknek adunk kifejezést, hogy jövő évi jelentésünknek nem lesz ily siralmas hangja, ajánljuk magankat szives jóindulatukb i és vagyun« hazafiul tisztelettel. Az ungvári kereskedelmi kör elnöksége. Valami az iskolai rendtartási paragrafusokról. Már több ízben volt szerencsém tanügyi dolgokkal foglalkozni. S most is, a tek. szerkesztő urnák szives engedőmével becses lapja hasábjain is, szeretnék egyet- niast elmondani. A többi között egy oly tanügyi körülményié akarok rámutatni, mely körülmény, azt gondolom, nemcsak előliem, hanem mások előtt is érthetetlen ? Azt hangoztatják ugyanis, hogy a tanító az iskolában, a tanitványai előtt és között, éppen oly hatalom kell, hogy legyen, mint egy orszig népe előtt: a király. Mi, a kik a gyermekek nevelésével s tanításával mindennap foglalkozunk, a legjobban megtudjuk határozni, hogy ér-e valamit e szó: tanító. Mi tudjuk a legjobban megmagyarázni azt is, hogy mit jetent az: elemi népiskolai tanítás. Mi néptanítók, tudjuk, elösmerjük és a vezetésünkre bízott tanítványainkat is arra tanítjuk, hogy az ország parancsolója : a király. A kormány teje: a kormány elnök stb. Ebből kifolyólag önkent következtethető az is, hogy az iskolában, a tanítványok paracsolója s feje keli hogy legyen a tanító. S vájjon, úgy van-e az a társadalomban? Minden úgy van es helyesen van. Csak az nem áll, hogy a mai korban a tanító az iskola feje es parancsoloja. Tudom, hogy akadnak olyanok, a kik azt fogjak mondani, hogy az iskola maga a tanitó. Megengedem. De ■ szerény véleményem szerint: a mostani XXI.-ik sza■ zadban előforduló jelek alapjan Ítélve, arra a követ- : keztetésre keil jutnom, hogy a tanitó, többe már ne n parancsolója a lanitvanyainak, hanem csak előadója az nekik. Azért, az sem ajhat meg, hogy: „M lyen a tanitó, ©lyan az iskolája is." Igaz ugyan, hogy eleinte én is a fennebbi köz- mondásnak voltam hive. De mert a legutóbbi időben r leplen-nyomon annak elenkezöjét kellett tapasztalnom, ■ azért mar nem vagyok hajlandó a fenti állításnak igaz- , sagot-szolgáltatni. : Miért ? Azért, mert a mostani tanügyi viszonyok , között, legyen bár a tariiló példás magaviseletü; a- tanitásb-an kitűnő szorgalmú; a tudomány terén bölcs; t a kötelezettségnek teljesiteseben a legpontosabb és leg- r rendesebb ember; ez milsem változtathat az iskola előhaladásán i tetve annak taneredményen, ha a gyer- mekek terde családi nevelésben részesülvén; s igy- rakonczátlanok, szólogadatíanok, engedetlenek es rossz- magaviseletüek. Ebből laiható, hogy kettőn áll a vásár. A tanitón i és tanítványokon. Nem helyeshető tehat az az eljárási e mód sem, mely szerint, a mostani időben, minden egyes- iskolai beleled avagy azon kivül történő hibaért, egyes- i egyedül csak a tanítót leszik felelőssé, mig ellenben il a tanítványokat figyelem kivül hagyjak. Szerintem, s mindakettő tartozik felelősséggel. Miéit? Azért, meit a :t tanitó lehet bármilyen paedagogus, de ha tanítványai, nem akarnak tanulni s a szülők a.tal sem szorittatnak a k tanulásia es a jo magaviseletre: ily körülmények mel ett, n a tanitó semmire sem mehet velők. Viszont, ha a tart nitványokban megvan a tanulási hajlam, de a tanítóban- nincs meg a tanítási szorgalom; ily esetben is a taneredmény zérust fog mutatni. y Úgy van az es már többször be is volt az bizo- :* nyitva, hogy a mostani tanügyi állapotok mellett a Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
