Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-23 / 8. szám

Melléklet az „UNG“ 1902 évi 8-lk számához.

csolatban levő Lám-féle telek alsó része a városi tűzoltói laktanya czéljaira ideiglenesen, inig azon területtel a vármegye máskép nem rendelkezik, — átengedtetett.

A vármegyei szólőtelep további fenntartása határozatilag kimondatott.

Több törvényhatósági átirat s a számonkérőszék jegyzőkönyvének tudomásul vétele után ért végét a közgyűlés

Az Ungmegyei Gazdasági Egyesület ujra-szervezkedő közgyűlése.

Vármegyénk főispánjának buzgólkodása folytán a több évig szünetelő gazdasági-egyesületünk e hó 20-án a vármegye székházában nagyszámú gazdaközönség érdeklődése mellett újra szervezkedett

Nevezetes fordulópontja lesz ez a megye gazdasági érdekeltségének. Végre átérezve gazdaközönségünk a mai mostoha viszonyok szülte nehézségeket, átlátta, hogy helyzetét csak tömörüléssel, közös akczióra való egyesüléssel tudják előmozdítani.

Nemes ambiczióval eltelve csoportosultak a megyeháza nagytermében az egész vármegye minden vidékéről összesereglett gazdák, közös ügyük előmozdítása végett

Régi mulasztást pótoltak ezzel. Csakis összetartással, egymás támogatásával lehet megküzdeni a mai mostoha viszonyokkal.

Az újra szervezkedő közgyűlés lefolyása a következő volt:

Az egybegyűlt gazdaközönsóget lelkes szavakkal üdvözölte gróf Török József főispán. Fejtegetve a gazdák mostoha helyzetét, összetartásra, közös munkára szólitja fel őket.

Majd Thuránszky Tivadar, a gazdásági egyesület elnöke előadta az egylet múltját, működésétől a tétlenség idejéig. Az egyesület vagyonát azonban ezen idő alatt is tetemesen gyarapította s ma 6400 K vagyon- naLrendelkezik. A vett 10 kát. hold szőlőterület évi törlesztéssel már félig kivan fizetve. így kötelességét hűségesen teljesítve, nyugodt lélekkel adhatja át hivatalát utódjának.

Gróf Török József főispán indítványára Tliu- ránszky Tivadar gazd. egyesületi elnöknek sok évi érdemes munkásságáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. fíerzeviczy István felolvassa az uj tagok névsorát. E szerint van 9 alapitó, 108 rendes és 00 pártoló tag. Mint erkölcsi testület 207 község lépett a gazdasági egyesület kötelékébe.

Dr. lvántsy László indítványozza, hogy az uj alapszabálytervezet nyomassák ki s minden egyes tagnak küldessék meg, a mi határozatilag el is fogadtatott.

Egry Ferencz jónak tartja a régi alapszabályokat is, csak az egyesület esetleges megszűnte esetén annak vagyonát Ungmegyének véleményezi adományozni. A földmivelő népet pedig 2 K tagsági dij mellett nem pártoló, hanem rendes tagnak óhajtja bevenni.

Egry indítványait a közgyűlés az igazgató-választmány elé terjesztendőnek határozza.

Rónay Antal főerdőtanácsos az igazgató-választmányi tagok számának 10 helyett 14—20-i'a felemelését indítványozza, hogy ebben a társadalom minden j rétege résztvehessen. j 1

Thuránszky Tivadar helyesli Rónay Antal indít- < ványát, mivel tapasztalta, hogy az igazgató-választ- i mányi tagok közül gyakran sokan hiányoztak. Határo- zatilag elfogadták az igazgató-választmányi tagok szá- i mának 20-ra való felemelését.

Majd következett a választás, melynek folyamán egyhangú lelkesedései a gazdasági-egyesület védnökévé gróf 2 örök József főispánt választották meg, a ki megköszönvén a választást, ígéri az egyesület támogatását és felvirágoztatását, minden téren iparkodni fog előmozdítani.

Elnökké gróf Sztárav Sándort, a'elnökké Patay Andrást, hínárrá Nitsmann Jenőt, pénztárossá Seidler Lipótot egyhangúlag megválasztották.

Igazgató választmányi tagokul: BacsinszkyÖdön, Raján Imre, Bernáth Zoltán, Berzeviozy István, Csuha István, Egry Ferencz, Felföldy- Ödön, Kendo Péter, Kafka Béla, Gultmann Isidor, Minay István, Ilrabár Leontin, Polyak Arthur, lvántsy László, Widder Jenő, Thuránszky Tivadar, Ze isler Lajos, Rónay Antal, Czibur Vilmos és Tamaskö Bálint választattak meg.

Hivatalból való tagjai az igazgató választmánynak ezeken kivid: az állattenyésztési felügyelő, a közgazdasági előadó, a szőlészeti és borászati kér. felügyelő, a gyümölcsészeti felügyelő és a vármegyei méhészkör elnöke.

Gróf Szláray Sándor ujonan választott elnök elfoglalva székét, meleg szavakkal köszönte meg a gazdaközönség bizalmát, fejtegetve a gazdák mai szomorú helyzetét, összetartásra szólitja fel a tagokat s a közös munkában támogatásukat kéri.

Patay András alelnök megköszönve a bizalmat, ígéri, hogy minden tehetségét s munkásságát Ungmegye gazdái javára fogja felhasználni. A közös jólét előmozdítására munkára szólitja fel az egész gazdatársadalmat.

Az egyesület vagyonának átvételére Seidler Li- pót pénztáros közbejöttével Rónay Antal, Kende Zsig- mond és Lőrinczy Jenő lettek kiküldve.

Patav András alelnök indítványt terjeszt elő, hogy a közgyűlés utasítva az igazgató választmányt, hogy az idei csonka évre költségvetést és munkaprogrammot terjesszen elő.

A közgyűlés az utasítást megadja.

Elnök indítványára a közgyűlés azon tagoknak, kik a szervezkedés és taggyüjtós körül legnagyobb érdemeket szereztek, igy Rónay Antalnak, Patay Andrásnak, Minay Istvánnak és Berzeviozy Istvánnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott.

A közgyűlés délután 4 órakor befejeződvén, a tagok . a legszebb reményekkel eltelve oszoltak szét. Ezek a re- t mények nagyon is jogosultaknak látszanak. A várrae- : gye gazdaközönségének ilyen tettekre kész felbuzdu- . lását régen tapasztalhattuk, sőt akkor is — értjük a i GO-as éveket — inkább a politikai helyzet volt az, ami a kedélyeket uralta

Ezúttal azonban az orvoslást kívánó és kiáltó közgazdasági helyzet arczulatának megváltoztatására- buzgó törekvés, a gazdatársadalom erőinek okszerű- tömörítése volt a vezéreszme, mely összehozta az életjelt már alig adott, de amint láttuk, jogos érdekeiért lelkesedni, tettekre buzdulni kész gazda közönséget, az egyszerű tót gubás paraszttól, a vagyonbau dús mágnásig.

És e tábornak élére egy nemes ambitióval teljes, dolgozni, fáradni kész, fiatal mágnás állott, — bizonynyal tettok kel akarva megmutatni, hogy a magyar földért, ai azt művelő . gazdaközönségért, annak igaz érdekeiért munkálni, a legszebb és leghazafiasabb czél, melyet egy. vezérszerepre hivatott főur maga elébe kitűzhet.

A GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLEMÉNYEI.

A nagyméltóságu földmivelésügyi minisztérium

1902. január 29-én kelt 104300/901 sz. leiratával megküldött, a tavaszi haszonállat vizsgálatra vonatkozó körrendeletének 1—4 pontját. — a gazdaközt ínségnek van szerencsém becses tudomására hozni.

Ungvár. 1902. február 13.

Ungvármegye Gazdasági Egyesülete nevében:

Thuránszky Tivadar, gazd. egyl. elnöke.

104:>00. sz.

ll/pioi. Körrendelet.

Valamennyi törvényhatóságnak.

(Budapest székes főváros kivételével.)

A tavaszi haszonállatvizsgálatok rendszeres és egységes foganatosítása érdekében — az összes lovaknak külön, a fedeztetési idény előtt való állatorvosi megvizsgálása s a köztenyésztésre használt magánmó- neknek a fedeztetési idény tartama alatt havonként kétszer állatorvos által való megvizsgáltatása iránt 1894 évi január hó 24-én 74685/1893. sz , 1895. évi január- hó 8-án 1G385. sz. és 1895. évi deczember hó 20-án 101490. sz. alatt kiadott itteni körrendeletek hatályon kivid helyezése mellett — az 1888. évi VII. t -ez. 17. §-a, az 1894. évi NIL t.-cz. 23. §-n, valamint az 1900. évi XVII. évi t.-cz. 10. §-ának b) és j) pontjai alapján a következőket elrendelem :

1. A tavaszi haszonállatvrzsgálat foganatosításának módozatai tekintetében a következő irányelvek mérvadók:

A közös legelőre való kihajtás előtt foganatosítandó tavaszi haszonállalvizsgálatnál mellőzendő az állatoknak az egyes udvarokból (tanyákról, majorokból stb.) való összeterelése, mert ez szükségtelen és állategészségügyi szempontból nem czélszerü, de sőt veszélyes is lehet.

A lovak elővezetése és az összeirási jegyzék szerint sorba állítása, úgyszintén a vizsgáló állatorvos által kijelölendő egyéb állatoknak rendes telelő helyükről a szabadba kihajtása akként történjék, hogy az egyes állatbirtokosok állatállománya ' egymással ne érintkezhessek és hogy a vizsgáló állatorvosnak az állatokra és viszont ezekkel a vizsgálatra szükségtelenül várakozni ne kelljen. A lovak (szamár és öszvér is) megvizsgálására a község belterületének nagyságához és a külterületen levő tanyák (majorok, puszták stb) számához és távolságához képest megfelelő számú és fekvésű vizsgálati helyek jelülendők ki ; ellenben a többi állatok megvizsgálásánál rendugv látszott, mintha odakünn az ajtó alatt a Márta néni maradt volna el tőle.

— Szervus János! Hallom, rósz álmok gyötörnek, vízióid vannak! Talán orvosért küldenénk?!

Ezt már nem bírta kiáltani a bácsi nyugodt, egészséges teste, lelke, s kifakadt:

— Mit akartok ? ... Ki mondta nektek, hogy beteg vagyok? . . . Mit vizsgálódtok rajtam? Nem értem a ti viselkedésieket! . . .

Ue egyik sem akarta elárulni a jó Márta nénit,_ ki a bácsival folytatott párbeszéd után befutotta a három kanonokot nagy siránkozással, itt is, ott is elbeszélve a borzasztó hirt, hogy a bácsi megbolondult . . . igen . . . megbolondult . . .

Ezért jöttek ők. Folytatta tehát a beszédet a harmadik látogató:

— Mi sem értjük a tiedet! . . . Valami hízókról beszélsz! De hát neked nincsenek hízóid, János!

— Nincsenek? Már hogyne volnának? Jertek no, megmutatom néktek.

Örültek mindnyájan, hogy éppen a bácsi jött rá a teljes meggyőződés, legbiztosabb módjára s a legalaposabb orvosságra rögeszméje ellen.

S megindult a díszes társasig a szobából lefelé a lépcsőn. Legelői a bácsi lépkedett büszkén, igazának teljes tudatában. Legalább lehetett háta mögött a társaknak összesúgni. A sertésól előtt állott meg. Körülötte félkörben társai s a csendesen siránkozó Márta néni.

Óvatosan nyitja ki a bácsi az első ólajtót. Bele- 'néz. Biz' az üres. Hátra szól:

— Itt nincs! De ott lesz biztosan a másikban!

Odalép a másik ólajtóhoz. Még óvatosabban

nyitja ki. Mohón belenéz. Üres az is. De erre már kétségbeesetten felkiált:

— Itt sincs ! Óh Náczi, Náczi! . . . Rászedett a Náczi! . . ,

A háttérben levők egymás között váltott titkos

pillantásokkal _ kisérték eddig a bácsi ténykedését, de a midőn elhangzott a „Náczi“, — a kit ők is alaposan ösmertek, — a helyeslés, megerősítés hangján ismételték mint egy karban:

— A Náczi! . . . A Náczi!! Igen, biztosan rászedett téged. János, — a Náczi! . . .

A bácsi biztosan hangoztatott igaza ilyetén nem remélt szomorú nemleges valóságra fordulván, hirtelen mit tehetett mást a bácsi, mint hogy igazolására elmondta hűségesen a Náczival való esteli találkozást. Ebből szives látogatói teljesen meggyőződtek, hogy a bácsi esze helyén van; s nem is történt itt egyéb semmi: csak a radványi pap szaporította meg újból egygyel gonoszabb csinyjeit. S mint kik hivatásukban jól jártak el, szívélyes köszöntéssel eltávoztak.

Csak a néni rázogatta kétkedve fejét s nyomon követte a bácsit fel a lépcsőn, ki inasát eloldván, ezen szigorú utasítást adta neki:

o

— Péter, menj a városba! Keressed a boltokban a radványi papot s hozzad ide . . . ide elém ... a csalót . . .

Az utolsó szót már nem hallotta Péter, annyira sietett. Abban adta ki összes mérgét a jő öreg ur. De éppen akkor szólalt meg a második hivó harangszó. Vette tehát imakönyvét a bácsi s sietett az Isten házába enyhítő írt szerezni megzavart testi-lelki nyugalmára . . .

* *

*

I

A hű Péter azalatt szorgalmasan végigkutatta a boltokat. De csak nem akart mutatkozni a radványi pap. Végre a L—y boltjában észrevett egy papot, kire a kapott leírás mintha illett volna

Vizsgálgatta is hosszasan a boltajtóból a papot, ki süvegszámra vette a ezukrot, hozzá a kávét, narancsot és sok más édességet Végre belépett a boltba és megszólította:

— Kérem, nem a tisztelendő ur volna a radványi pap ?

A bolti pap hamiskásan mosolygott, amint kitudakolta, mily dicső kitüntetésben jár el a Péter.

— Én nem; — hanem az kevéssel ezelőtt volt itt s hozzátok ment. Nyugodtan mehetsz haza De mert én is arra felé tartok, fogjad csak ezeket a csomagokat s hozzad utánam szállásomra.

Jó borravaló ütötte előre az inas markát. Pakko- lózott is szó nélkül. De izzadt ugyancsak azután a hosszú utón a sok holmi alatt s örült testo-lelke, amint lerázta magáról a különben édes terhet.

Lóhalálban futott ekkor haza s jelentette a templomból már megjött urának, hogy a radványi papot seholsem találta; de tovább már nem is kereste, mert egy alacsony, sasorru pap, ki a L—y boltjában ezukor, kávé s sok egyéb édességet vásárolt s kinek csomagjait ő hozta ide a Rókásv sekrestyésnél levő szállására, azt mondta volt, hogy már itt vau

— Óh, te szerencsétlen! — Az volt maga a radványi pap s még te hordod utána ezukros csombók- jait, melyeket az én pénzemen vásárolt össze ! ! . . .

A megmérhetetlen szivbeli keserűség hangján voltak mondva e szavak. A sok édességben adta be a radványi pap bácsikájának ez újabb keserűséget.

De kopogtatnak s belép mély meghajlással — a radványi pap. Péter erre hamarosan megugrott.

— Te itt? Hol a pénzem? Hol a hízók? Te . . . te . . . te . . .

— Itt a hízók az udvaron! Féltem a zsiványok- tól, este visszahajtattam őket . . .

Nem kellett bácsinak a sok magyarázat. A mondanivalója csattanó végét is szívesen hagyta el, úgy sietett az udvarra s meglátván terjedetmes valójában a két elhízott ártányt, nagy diadallal kiáltani kezdett:

— Márta, Márta! ... Itt a hízók ! . . . Itt . . .

A néni kétségbeesetten futott le az udvarra, de

midőn ott látta a bácsi mellett a radványi papot s a hízókat is, csak a kezeit kulcsolta össze s hálásan