Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-23 / 8. szám
XL, ÉVFOLYAM. Ungvár, 1902, február 23. B. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár. Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- eménv, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyíl ttér zoronkint 40 ÉU. UNO VÁRMEGYE ÉS AZ IJNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mindig ugyanaz. Igen! azt hittük má'', hogy Ungvár város ügyeiről elhallgathat egy időre a krónika, de a sors mostoha keze úgy fordítja ismét a dolgokat, hogy akár elölről kezdhetjük, sőt ha úgy tetszik, még hátrább vagyunk, mint valaha. A városnak vajúdó kibontakozását — úgy hittük — vízre bocsátottuk a zátonyról, melybe hajója bevágódott és olyan kapitány kezébe adtuk a kormányrudat, hogy nem volt hiúnak tetsző a hit és bizalom, s ime, ma rosszabbul vagyunk, mint bármikor. Ismeretes dolog, hogy Dr. Blazsovszkyt azért választottuk meg polgármesternek, mert az ő jellemszilárdságát, az ő közigazgatási gyakorlottságát, erős szorgalmát és vaskezét igen sokra becsültük és hittük azt, hogy e véleményünket osztja mindenki és szemet fog hunyni a város érdekét szem előtt tartó minden ember azon alaki — tehát formai — hibán, hogy a megválasztott polgármester véletlenül a községi választók jegyzékéből kimaradt. Ámde csalódtunk; felebbezve lett ez a választás, a mi utóvégre is joggyakorlás — és igy hagyján. De ezenkívül valaki, a kinek nevet nem is akarjuk tudni, nem is kutatjuk, mert minden jobb érzékünk gerjedelembe jön ennek csak említésénél is, az „Alkotmány“ czimü napi lapnál denunciá'.ta a megye vezetőségét, hamis vádaskodással félrevezette ama lap szerkesztőségét, ország-világnak akart nyakába varrni olyan rablóhistóriákat, a miknek igaz- talanságát a czikkirón kívül e város minden lakosa tudja és ösmeri és ekkép úgy állították oda Dr.Blazsovszky tisztelt személyét is, mintha őt nem e város intelligenciájának legnagyobb része, a jobb elemek majdnem összesége bivta volna a polgármesteri székbe, hanem megyei intrikáknak fabábjaként került volna .oda; nem csodáljuk, hogy e lelkiismeretes, törvény tisztelő ember ily körülmények között tisztelted Ungvár városáí, és menne vissza abba a tisztult világba, a melyet vármegyének hívnak. Ilyen viszonyok között, ilyen állapotok mellett Ungvár város első tisztviselőjének lenni nem képezhet ambitiót, nem életpályát; minden jobbérzésii ember onnan szökni kénytelen, mig fehér a lelke, a mig be nem kor- mozódott. És a város! nos az most még jobban néz ki, mint valaha; elveszett ismét szép egynéhány hét a nélkül, hogy egyetlen kérdés is dűlőre jutott volna. Költségvetés, kaszárnyakérdés, hivatalnoki pragmatika, az utczák kövezése, aszfalt, villany, kanalizálás stb. stb. minden fekszik az örök homályban és megoldásra vár még száz más dolog, kéményseprési ügy, tűzoltói intézmény, hogy valóban csoda, ha úgy vagyunk, a hogy vagyunk. A .vármegyei közgyűlésen erős szavak mondattak a városi adminisztrátióra vonatkozólag; erős, de sok igazsággal telt mondások voltak azok. A kellemetlen igazságok megrázták a hallgatók lelkét, váljon felrázzák e végre e várost álmából ? — Mert alszik ez a város, különben nem lehetne az, hogy egyetlen sor irás elégséges legyen az egész város akaratát meghiúsítani; mert alszik ez a város, hogy ha egy ilyen feljelentő, spiczliszerü ujságezikk- irót el nem tud némitani, tiporni abba a porba- sárba, melyből munkáját megcsinálta. A sort itt befejezzük egyelőre; tegnap délutánra értekezlet volt összehiva, mely e kérdésekkel foglalkozni kíván. Hogy mit végzett az, most még nincs módunkban tudni, letesszük hát a tollat, de czikkünket korántsem fejeztük be ezzel, és folytatjuk mindaddig, mig — akármilyen hihetetlennek látszik is — rend lesz e városban. Két napos vármegyei közgyűlés. — Febr. 20. és 21. — Ungvármegye törvényhatósági-bizottságának ez évi első rendes közgyűlése két napon tartatott. Az első nap választatott meg a vármegye főjegyzője és töltetett be a IV-ik aljegyzői állás; s emellett még több fontos ügy tartotta lekötve a bizottsági tagok figyelmén A második napon is több fontos ügy nyert elintézést, de már csekélyebb érdeklődés mellett. A közgyűlést mindkét napon Török József gróf főispán vezette. A közgyűlésről a következő tudósítást adjuk: I. NAP. A kiildöttségileg meghivott főispán üdvözlő szavai után első sorban felolvastatott az alispán évnegyedes jelentése, mely egész terjedelmében tudomásul vétetett Tekintettel azonban azon közgazdasági elszomorító tényre, bogy a Szerednye és vidékén levő és évekkel ezelőtt még világhírű bortermést nyújtott szőlőterületek már több mint egy évtized óta a filloxera pusztításainak estek áldozatul s felujitatlanul hevernek: tekintve továbbá. hogy a legutóbbi időben az Ungvár és vidéke, valamint a szobráncz-vinnai hegyvidéki szőlőterületek is nagyobbrészt már szintén elpusztultak, s mindezen nagy kiterjedésű szőlőhegyek felújítása fölötte szükséges. elhatározta- a törvényhatósági-bizottság, hogy a földmivelésügyi miniszterhez felirat intéztessék, hogy a beregszászi m. kir. szőlőszeti és borászati biztos székhelye Ungmegyébe helyeztessek át. Tudomásul vétetett a belügyminiszter leirata, hogy 0 Felsége a vármegye közönségének az Erzsébet Mária főherczegnő ő császári és királyi fensége eljegyzése alkalmából bemutatott szerencsekivánatokért köszönetét méltóztatott legkegyelmesebben nyilvánítani. Tudomásul vétetett, hogy a belügyminiszter az egyenes adó felszólamlási bizottságba elnökül Thu- ránszky Tivadart, alelnökiü Spitzer Sándor dr.-t nevezte ki. Be választattak pedig Lám Sándor és Hegyi György rendes, Weinberger Salamon dr, és Krausz Adolf póttagokul. CSALÁDI KÖR. vi. Természetébredés. Utolsó csillagfuny tűnik a homályba, Sóiét égboltozat borúi rá a tájra. Ködfelhőbe merül Minden s elcsendesül. Vad pihen az erdőn, Nincs élet a mezőn. De im a keleti boltozatnak szélén Napisten tűzsugárt lövet s biborfényén Benéz a világba: Ég derül nyomába’, Arany sugárözön Minden felhőközön. * Elszállt a ködtenger. Mint távozó bajó, Vesz a messzeségbe egy-egy ködtakaró. Megujhodik minden. A természet ébren. Madarak zengése Repül fel az égbe. Bibortrónusából sugárzva lép elő Egünk fényes szeme, dús kalászt érlelő. Megrezzen a levél, Csókolgatja a szél. Kolomp szava kondul, Nyáj. csorda megindul. * Nyikorog a gémes, csurgadoz a veder, Gulyás a jószágot vályúhoz hajtja fel. Kasza nyiszál, peneg, Hullaija a rendet. Izzad ám a kapás, Az is, ki földet ás. * * * Családom még alszik ; gyönyörködve nézem, —' Négy ép fiút adott a jó Isten nékem ! -- Megfüröszlöm lelkem A halványkék égen. Áldott jó Természet, Üdv legyen a részed. Virágok mezében, Szép álom vagy ébren. (Ungvár, 1902.) Dortsák Gyula. A nagybácsi. — A z »U n g« eredeti tárczáj a. -M—s város „Három holló“ vendéglőjében a Mik- lós-napi nagy vásár előestéjén válogatott úri társaság vacsorázott egy asztalnál. Nagyobbrészt vásárra bejött vidéki urak voltak, kikhez helybeli ismerőseik csatlakoztak. Egy simára kiborotvált arcz is volt közöttük : Vigb Ignácz, a radványi fiatal pap. Régi ösmerősök, barátok mindannyian, de akik évente itt mégis ha egy-kétszer találkoztak. Mi természetesebb tehát, minthogy szüntelenül kedélyesen hangzott föl az édes, barátságos beszélgetés, gyakorta csendült össze a pohár s folyton szólott a vig muzsikaszó . . . Sok mindenről folyt már a beszéd: Sgy kis Deákpolitikáról, szép leány, szép asszonyról; csikó, malacz, bő termésről, midőn az asztalfőről megszólalt egy erős hang: Lapunk mai száma Q oldalra terjed. — Ugyan — kedves papom — nem volna-e kedved ma is egy pár csikót odaköttetni szekered sarog- lyájához, mint a tavaszszal? Mert most is «síkokat vezettettem elő a vásárra . . . Angyalfalvi Bököcs Mihály, a nyúlást földesur, beszélt igy, kiről tudták a beavatottak, hogy a múlt Gergely-vásárkor „csöndes“ utón két csikója árát a radványi pap tárczájába helyezte el . . . — A kedv •— az megvolna, de legfölebb a vásárra hajtatott élő malaczokat fogom „hoznt, mert a bugyil- láris ma még szűkén adja, — tréfálkozott a radványi pap. De, mert Bököcsnek a radványi paphoz intézett leplezett szavait a vigadó társaság nyilt fölhívásnak vette, hogy; „szólják hát már a csöndes is“, — egyes urak azonnal mozogni, csoportosulni kezdettek. A radványi pap pedig fordult egyet: vette kalapját, felső kabátját s az ajtón szép csendesen kiosont —‘ A malaczok után megy, — kiáltották, kik észrevették S csengett tovább a pohár, hangzott a vig muzsikaszó ... * * # Künn pedig sűrűn hullott a hó s oiíra pehely tánczához mogorván dudált a szél . . . De ez nem akadályozta a radványi papot, hogy gyors léptekkel végig ne fusson három utczát. A harmadiknak a végén egy szép, földszintes épület előtt megállolt Ott lakott női rokonával, a jó Márta nénivel, Papp János, kanonok, az ő nagybátyja: egy angyali lelkű, de kissé zsémbes öreg ur. A radványi pap őt máskor is, — kivált ha pillanatnyi pénzzavarokban szenvedett, — fölkereste És a jószivű bácsi őt mindig kisegítette, mert a radványi papot mint szorgalmas gazdát, finom modorú, eszes papot szívesen látta; bár ártatlan és sokszor bosszantó csínjait ő is éppen úgy ösmerte, mint másbk.
