Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-16 / 7. szám
Melléklet az „UNG“ 1902. évi 7-ik számához. párton) Itt a képviselőházban, ha jól emlékszem, Baross Károly és Rubinek igen t. képviselőtársaim beszédeikben odavetették, de a főrendiházban gróf Esterházy dános interpellácziójában is úgy láttam odaállítva a kérdést, mintha e nép pusztulásának egyedüli oka a bevándorlás volna. Ez az igazságnak tökéletesen nem felel meg. En nem akarom védelmembe venni azt a zsidóságot . . . Buzáth Ferenc'.: No, akkor nem jól ismeri a Felvidéket Rabár Endre: Jobban ismerem, mint Buzáth képviselő úr, legyen meggyőződve. Be is tudom bizonyítani. hogy ez Így magában véve igazságtalan állítás. Rossz birtokrendezés. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az az anyagi romlás már a bevándorlás előtt, a birtokrendezésnél kezdődött. A birtokrendezésnél ugyanis ez a nép részint tudatlansága, részint az egyes földtulajdonosok kiküldötteinek túlbuzgósága miatt határozottan megrövidült Addig, a mig szabad volt annak a népnek kincstári földeken is legeltetni és a maga területei sem voltak még teljesen tönkretéve, addig, a míg ott a baromtenyésztés virágzott, addig nem volt az a vidék még annyira a szegénység tanyája. Én tehát nem mondom, hogy az a bevándorlás szintén nem volt ennek a népnek rovására, de azt mondom — és ezt bizonyítani vagyok képes éppen az általam felhozottakkal, — hogy ez nem az egyedüli ok Méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy a mikor ez a parazitafaj rájött arra a már enervált és gazdaságilag olgyöngólt népre, Ung és Mármaros népét többnyire 1 iforgatta utolsó vagyonából is ; ám például Ugocsa vármegyében, a hol az a nép jobb helyzetben van. mert a földje hasznavehető és löldmiveléssel tud foglalkozni, ott nem jár ilyen sikerrel a bevándorlottak letelepülése és azt tapasztaljuk, hogy Ugocsa vármegyében ez a népfaj üzérkedés helyett ugyanazt a foglalkozást kezdte el, a melyet az ottani őslakók folytatnak, éppúgy kapál, szánt, vet, fuvaroz, fát vág, mint a többi. Óda kell hatni, hogy ez a többi megyékben is igy legyen. T. ház ! Én a magam részéről annak a népnek nevében szivem mélyéből köszönöm az igent, kormányelnöknek és földmivelésügyi miniszter úrnak azt a gondoskodását, hogy megindította azt az akcziót és igyekszik ezt a népet ismét talpraáliitani. De legyen szabad itt megjegyeznem, hogy habár mind hasznosak, czélszerűnek ismerem el azt, a mi eddig történt s a mi most történik, ezt egymagában véve elegendőnek nem tartom és legyen szabad itt röviden rámutatnom arra, hogy mik volnának azok az intézkedések, a melyek képesek lennének ezt a népet anyagilag lábra- állitani. (Halljuk! Halljuk!) Hát, igen t. ház, hogy csak a magam kerületét említsem meg, ebben a kerületben a kincstárnak erdő- birtokai meghaladják a 200.000 holdat A mint. említettem, a birtokrendezés folytán olyan a helyzet, hogy az egyes községek nevén álló és tulajdonát" képező ingatlanok teljesen kopárok, hasznavehetetlenek. Már most én ennek a népcsoportnak sem alamizsnát, sem ajándékot nem kérek és igy az államháztartásból megerőltetést nem kívánok, hanem azt vagyok bátor ajánlani, határozza el magát a kormány arra, hogy ezen kopár területeket megfelelő ráfizetés mellett hasonló területű, elfogadható és használható területeivel cserélje ki. 25—30 esztendő leforgása alatt az a nép készségesen, pontosan, becsületesen meg fogja fizetni azt a differencziát, a mi az értékben előáll, viszont az állam a maga hathatósabb eszközeivel képes lesz ama hasznavehetetlen és kopár területeket hasznavehető erdőterületekké átalakítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Kivándorlás. Pénzügyi szempontból szintén fontos ez a körülmény Mert mig ma az a^200.000 hold terület az ottani nagy szegénység közepette az ál'amkincstár részére úgy sem képez olyan nagy értéket, mert hiszen nincsen sem munkása, sem a népnek igavonó ereje, addig, ha ez a nép anyagilag fellendül és virágzani fog, ha mindjárt csak a terület fele marad is meg az állam- kincstár tulajdonában, ez is fog oly értéket képviselni, mint ma az a 200 000 hold, a mely fölött ma csak a sasok röpködnek és gyönyörködnek benne, a nép azonban_ kénytelen vándorbotot venni és Amerikába menni. Es igen veszedelmes az az amerikai kivándorlás. Faupertas est maxima meretrix. Az a nép, mely ma legjobb érzületével megy ki Amerikába, szocziális szempontból nagy kárt okoz ennek az országnak, nemcsak azzal, hogy nyers munkaerejét elviszi, hanem azzal is, hogy elkótyavetyéli ingó-bingóját, hogy magának pénzt teremtsen az útiköltségre. Eltekintve attól, hogy ez még talán pótolható azzal, — legalább látszólagosan, — hogy onnan is visszaküldi keresményét, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy itthagyja gyámoltalan családtagjait, a kik ennek az államnak terhére maradnak és a kiket az állam, hogy az éhen- halástól megmentse őket, kénytelen úgyszólván kitartani, Oroszország politikája, És nem szabad megfeledkeznünk arról az akcziő- ról. a melyet a hatalmas orosz birodalom meginditott Hiszen milliókat költ rá Oroszország, hogy a tőlünk kivándorolt görög-katholikosokat első sorban bevihesse a schismába, másrészt pedig nrndenféle röpiratokkal, mindenféle buzdításokkal őket bizonyos szeparasztikus törekvésekre serkenti Es, igen t. ház, sajnosán tapasztaljuk egyes jelenségekből azt, hogy a visszatértek ilyen propagandákat igyekeznek ebben az országban kistérbe tolni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) szt, igen t. ház, látjuk még azt is, hogy magában PTI1M ir‘1|?l)an újaink részére nagy alapítványok tétet- ,CirS kicsábittatván, iskoláztassanak; és ha gezték, nem akarja az orosz birodalom két magának megtartani, hanem ide óhajtja küldeni két agitátoroknak, hogy itt előkészítsék a talajt ahhoz, ogy azt a népcsoportot, a mely eddig soha szeparasz- ikus törekvésekkel nem foglalkozott és a mely teljesen >e volt olvadva a magyarságba, a magyar állameszmé-1 :">1 való eltántorodásra reábirni igyekezzenek. Papjaink sanyarú állapota. Igen, t ház, ez az utóbbi körülmény veszedel- nes. Miért ? Azért veszedelmes körülmény, mert ez az lég nagy számot képező né]) a legszegényebb nép évén. inlelligencziája úgyszólván teljesen hiányzik. Az utelligcncziát tulajdonképen a papság szolgáltatja. A •apóknak a fiai egyedül azok, a kik kivételesen világi •ályákra mennek és a kik a társadalomban azután hevet foglalnak. Méltóztassék azonban figyelembe venni :nnek a papságnak óriási szegénységet is. A pap, öbbnyire 10—12 tagból álló családját felnevelni képeién ; a középiskolákat még csak elvégezheti, mert ;z génységük daczára bő alapitványokat tettek az ung- 'ári gymuasiumnál, tápintézetet létesítettek s több ehhez íasonló kulturális intézményt teremtettek meg. Mondom ehát, hogy a középiskolát még csak elvégezheti az llető; de a mikor tovább akarna haladni, a családfőiek neveltetési képessege kimerült s akkor aztán bekövetkezik az a helyzet, hogy az ifjú, hogy pá'lyá'át ^végezhesse, csakugyan elmegy oda, a hová őt csábit- ák és a hol minden gond nélkül elvégezheti iskoláit, negszerezheti diplomáját, hogy itt azután prosperál- íassanak, (Igen! Ugv van! a jobboldalon) Es itt lehetetlenség föl nem hívnom az igen t. Öldinivelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy' Vl ár marosban és Ungbau, a hol a mi parochiáink van- mk, nagyon sajátságos és különös körülmény, hogy a atin szertartáséi pap, a kinek a kincstár csakúgy pat- ■onusa, a ki magános embei és vagyouosobb hívőkkel s rendelkezik és a kinek a megélhetése ennélfogva sokkal könnyebb : megkíilönböztetettebb helyzetben van; sokkal több a kegyurától járó dotacziója, mint a mi papjainké. Azért fölhívom az igen t földmivelésügyi miniszter úr figyelmét, ismerve az ő jóakaratát, erre a körülményre és nincsen kétségem az iránt, hogy ezeket tudva, ezeken a szegén.v papjainkon segíteni fog. Gróf Wilczek Frigyes: A kongruát kell rendezni ! Rabár Endre: Hát ha a kongruát méltóztalik felemlíteni, elismerem, hogy annak mai rendezetlen állapota szomorú jelenség. De miért húzódik ennek a rendezése oly hosszú ideig ? Megmondom mindjárt. (Halljuk! Halljuk!) Azért éppen, mert a görög- katholikus papság1 olyan nagy szegénységben van ott, hogy nyomorúságos helyzeténél fogva a legnagyobb mértékben vennék igénybe annak a kongrua-alapnak jövedelmét Már most, igen t. ház, ezélzatosság van abban, hogy húzzák, halasztják ennek a kongrúának rendezését azért, hogy a mi görögkatholikus papjaink vegyék igénybe az államtól állandó segély alakjában a kongrua kiegészítését, és hogyha ezután ez a kongrua- kiegészités igy meg fog történni, akkor előállhassanak azzal, hogy miután az államháztartásban úgyis fel van véve ezeknek a görög-katholikus papoknak segélye, most már nemzeti szempontokból is sokkal jobb lesz, hogyha a kultuszminiszter mindig szemmel tarthatja ezen papoknak politikai viselkedését és a segélyt bármikor visszavonhatja tőlük, és igy állandóan kézben tarthatja őket. A latin szertartásu papok kongruájának rendezésére elegendő, ha körülbelül 200,ÜOU forint fordittatik erre a czélra; ezt a 200,000 frtot pedig nagyon köny- nyen ki lehet venni lajblink zsebéből, anélkül, hogy ezt meg lehetne érezni. Hát, igen t ház, ha már mél- tóztatott ezt felemlíteni, igenis, ezen eljárás ellen mi görögkatholikusok mindannyian tiltakozni fogunk, mert mi éppolyan katholikusok vagyunk, mint a latin szertartásu katholikusok (Élénk helyeslés a néppárton , és — bocsánatot kérek — a mi papjaink hazafisághoz kétség sohasem fért. és sohasem fog férni. Ennélfogva nincs is arra szükség, hogy azoknak viselkedését pórázon tartsa akármilyen államhatalom. És ha önök óhajtják a maguk papjaik függetlenségét megoltalmazni, (Felkiáltások a néppárton: karjuk! Akarjuk! akkor azt mi is akarjuk. Vagyis ha úgy rendeztetik a kongrua, hogy a latin szertartásuak is azt az államtói kapják, akkor ezt mi is elfogadjuk, nincs ellene kifogásunk, a paritás elvén állunk Ellenkező esetben oldassák meg a kérdés főleg azért is, mert az Unió szerint egyenlő részesei vagyunk a katholikus vagyonnak úgy, hogy mi 'is katholikus vagyonból kapjuk papjaink kongruájának a rendezését Artim Mihály: Nem vitatja senki ! Rabár Endre: Ezekben — gondolom — ezt i témát körülbelül ki is merítettem. 300,000 görög-katholikus lelki szükséglete. Engedelmet kérek, hogyha a t. ház igen becses türelmét egy kissé hosszasabban is vettem igénybe. Vai azonban még egy fontos kérdés, a melyrői meg nen emlékeznem mulasztás volna. (Halljuk! Halljuk ! Ez a magyar lithurgia kérdése. Igen t ház, ki kell emelnem és ki kell jelente nem, hogy ón ezt a kérdést a magam részéről min közvetlenül érdekelt fél is kizárólag egyházi vonatko zásu kérdésnek ismerem és tekintem és nem azért ho zakodom,e kérdéssel elő, mintha az a parlament elébi tallóznék . . . Sebess Dénes: Dehogynem tartozik ! Rabár Endre: . . . hanem, mert ezt a kérdés én már itt találtam, mert ez a kérdés itt a páriámén előtt már többször felszínre volt hozva és mert legutóbl is a felirati vita alkalmával Komjáthy Béla t. képviselő társam szintén szóba hozta itten. Ezt a kérdést ebbei az országban látszólag mindenki ismeri ; én mégis ta pasztaltam, hogy sokan nem ismerik annak valódi él jlmét. Legyen szabad tehát egy pár vonással jeleznem zen magyar lithurgia kérdésének főbb vonásait A mint eszédem elején volt szerencsém jelezni, 'a munkácsi s az eperjesi egyházmegyék görög-katholikusok hívei űzött mintegy 300 000-on vannak olyanok, a kiknek nyanvelve tisztán magyar. Már most. miután nálunk ,’örög-katholi kosoknál a szertartás különbözik a latin zertartástól. a mennyiben a latin szertartásban a misét pap egyedül végzi, ellenben nálunk, görög-katholi- uisoknál a misét a pap és a nép egyeteme végzi, lorrespondeáló lévén ez az eljárás mise alkalmával és aás szertartásoknál, mert hisz ugyanígy van a kereszte- ésnél, a temetésnél és minden más szertartás alkalmául : ennélfogva, a mennyiben quasi dogma — mert lem dogma — a latin szertartásunknál (Ellenmondás t néppárton. Halljuk ! Halljuk !), hogy a nyelv a zertartásban a latin nyelv és csaids az egységesség izemponljából van igy, éppen annyira quasi dogma — nert szintén nem dogma nálunk sem — hogy a szer- artási nyelv a nép által értett nyelv legyen. Mái1 most, igen t ház, tekintettel arra, hogy nejünk mintegy 300.000 gürög-katholikusunk van, a kik i magyar nyelven kiviil más nyelvet nem tudnak és íem beszélnek, már mintegy száz esztendővel ezelőtt a elki szükség hozta magával, hogy egyes papjaink le- orditották a szertartást és, abuzusképen, elismerem, mvittók az egyházba ezt a magyar szertartást. (Halluk ! Halljuk !) Már most igen t Ház, ámbár mondom, ez egy százados gyakorlat. Hajdú, Szabolcs, Heves, Borsod és nás olyan vármegyékben, a hol ezen görög-katholikusok vannak, miáltal vált ez a kérdés akuttá és miért iitt ez tulajdonképen oly élesen felszínre? (Halljuk!) Ennek oka azt, hogy a mi hajdúságunk, főleg á hajdu- iorogiak, nem érezték magukat egészen biztosságban, noha már egv évszázad óta valósággal használják ezt i szertartást, hanem mint jó keresztények és jó katholikusok érezték az, hogy ők ezt bizonyos mértékig tiltott módon vezették be, mert a legfőbb egyházi hatóság szt részűkre nem engedélyezte, miután nem is kérték. Hogy tehát ezt a jogot biztosítsák, kérelmezték a magyar püspökség felállítását. Úgy vélték, hogy ezen püspökség felállításával kapcsolatban fogják maguknak majd a magyar lithurgiát biztosítani. Éppen a milleu- náris esztendőben jött fel ide Budapestre egy százas deputáczió, végigjárta közéletünk minden nevezetes emberét, azzal a kérelemmel, hogy támogassák az ő ügyüket. Ugyanezen alkalomból ezen feljött görög-katholikus magyar hívők óhajtottak itt Budapesten szent misét hallgatni, mert ehhez hozzá vannak szokva. Már most megtörtént" az az eset, hogy az egyetemi templomban elvégezték a maguk miséjét, itt lóvén Újhelyi András, jelenleg is élő papjuk, a ki végezte a misét, természetesen a hogy ők hozzá voltak szokva, magyar nyelven Hogy, hogy nem, nem kutatom, ezért valaki feljelentette őket Rómában és ennek a feljelentésnek az, eredménye az volt, hogy Rómából a görög-katholikus püspökökhöz tiltó rendelet érkeze t, a mely szerint a magyar sz rfartás azonnal megszüntetendő és a könyvek azonnal elégetendők (Nagy mo g is a szélsó- baloldalon.. Felkiáltások: Szép! Hallatlan!) Rákosi Viktor: Tessék, az üldözött nemzetiségek ! -Csak a magyart üldözik Magyarországon, oláhnak szabad oláhnak, orosznak orosznak lennie. Kubik Béla: Mégis csak hallatlan, hogy ezt eltörjük ! Minek van a kormány ? Meg a püspökök! (Nagy zaj Elnök csenget) Hallatlan, hogy Magyar- országon ily dolog megtörténhessék ! Rabár Endre: A mi püspökeink, ismerve a helyzetet, Rómába informáló fölterjesztést tettek ő szentségéhez, a melybon kijelentették, hogy ez lehetetlen, mert egy évszázados gyakorlatot ilyen nagy tömege :- nél erőszakosan, közvetlenül és egyszerre megszüntetni képtelenség. Ez az ő informáló felterjesztésük tudomásul vétetett azzal az utasítással, hogy lassankint, észrevétlenül kell megint , azon egyházközségekbe az ó-szláv lithurgiát bevinni (Elénk mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez hallatlan!) Itt kijelentem a magam személyére nézve, hogy én abban a helyzetben lévén, hogy a szláv nyelvet bírom, az ó-szláv lithurgiát megértem, ennélfogva az én lelki szükségletem kielégítésére nekem a magyar lithurgiára szükségem nincs. De én azt hiszem, hogy mi Krisztus tanítása szerint jártunk el akkor, a mikor arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy ha itt a szláv görög-katholikusoknak megvan a módjuk, hogy a maguk vallásának teljes átértése által oda forrasztassanak azon vallás szeretetéhez, nekünk is kötelességünk a mi hittestvéreink számára ezt a módot kieszközölni, (Helyeslés.) még pedig annyival inkább, mert nem találkozott egyházi tekintély, a ki nekünk ellenvetette volna, hogy ez a kívánság bármi néven nevezendő kánonba, lithurgikus eljárásba vagy egyházi dogmába ülköznók ; mindenki elismerte, hogy ez jogos és méltányos. (Helyeslés jobblelől és a szélsőbaloldalon.) Ez tette szükségessé, hogy itt a fővárosbau országos bizottság alakuljon meg, a mely belátta, hogy igenis csak törvényes egyházi utón eszközölhetjük ezt ki, ezen bizottság a maga programmját elkészítette és minden agitáczió nélkül kibocsátotta a magyar görögkatholikusok közé, azok legnagyobb részben csatlakoztak és ezt az országos bizottságot mandátummal látták el, hogy eljárhasson az ö érdekükben az egyház törvényes utjain. így történt azután, t. Ház, hogy mi megszerkesz- , tettük azt a memorandumot, a melyben kimutattuk, hogy történelmi, kánoni és lithurgikus szempontb 1 jogos a mi kívánságunk, a molyét előterjesztünk. Ezt a memorandumot, a mi mérhetetlen szegénységünkhöz képest óriási sz’.mmal, ötszázon felül tengerre kelve, elvittük Rómába. Rákosi Viktor: És az eredmény ?
