Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-16 / 7. szám
többször, de leginkább Sajónál, Várnánál, Mohácsnál s utóvégre Világosnál.“ így a „ megszi vlelésre“ igen, de követésre nem ajánlható mondatszerkezettel megirt szellemeskedés. Hát az igaz magyar a fent idézett bölcselkedés daczára ezentúl is a magyarok Istenére fog esküdni, hogy rab többé nem lesz; ugyancsak a magyarok Istenétől esd majd áldást a szeretett, az édes magyar hazára s a koronás királyra a jövőben is; Liszt Fe- rencz remek dalában továbbad is énekelni fogjuk Petődnek „Él az a magyarok Istene“, (kinek villáma remélhetőleg elfogja pusztítani az olyatén nemzeti kegyeletet sértő kifakadásokat) a Tatárjárás ez. vers megható refrénjével fogunk imádkozni imigyen: „Magyarok Istene, tekints e hazára!“ Ott volt velünk a mi jóságos Istenünk Alpár mezején, mikor hont szerzettünk, ott Koppány legyőzésénél, amikor a keresztény hitet védtiik meg, ott Cserhalomnál, ott a nándorfehérvári diadalnál is, hol hapistrán János, — s a branyiszkói hősi rohamban, hol Erdőssy János atyák a feszülettel kezükben rohantak vitéz és lelkes magyarok élén vallásért és hazaért a gyilkoló golyózáporba. — Szent-Tamásnál Kápolnánál, Buda hősi visszafoglalásánál is a magyarok Istenéhez esedeztek — nem sikertelenül. Pedig mindaz valami kevéskével nehezebb dolog volt, mint „Nostradamus“ naplójából szemelvényeket szedegetni elő. Sok mindenféle jót elvettek már a szegény magyartól, hagyják meghat neki legalább — a magyarok Istenét —Hogy is mondja Petőfi „ A magyarok Istene“ czimü remek költeményében : Félre kislelküek akik mostan is m“g Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetei. Egy magyar, a ki hisz a magyarok Istenében. intézetbe annak idején fel nem vett gör. kath. tanitók- nak egyenkint évi 300 K nvugdijpótló államsegélyt engedélyezett, hogy 20, részint működő, részint nyugdíjazott tanítónak egyenkint 25—50 K rendkívüli segélyt utalványozott, hogy a nagybereznai állami iskolát fejlesztette, illetve V-ik állást szervezett s arra özv. Tordy Istvánnét rendelte ki 20 uj állami népiskola. Legfontosabb és népoktatásunkra a távol jövőbe kiható intézkedése a miniszternek kétségkívül az, hogy felhatalmazta a kir. tanfelügyelőt, hogy 19—20 uj állami népiskola felállítása iránt az illető községekkel haladéktalanul tárgyaljon. Ez ügygyei bővebben foglalkozunk vezérczikkünk- ben; itt csak annyit jegyzőnk meg, hogy a hirt a legnagyobb ürömmel vette tudomásul a bizottság, s az alispán és Kende Zsigmond felszólalására egyhangúlag elhatározta, hogy a vall.- és közoktatásügyi miniszternek fenti rendelkezéséért legnagyobb háláját és köszönetét fejezi ki. A kir. pénzügyigazgató jelenti, hogy január hóban befolyt állami adóban 19,315 K 69 f (az előző év hasonidőszakáénál — 10,824 K 11 f-el); haddijban 394 K. 15 f (— 106 K 99 f-el); bélyeg-és jogilletékben 24,807 K 98 f (+ 14,575 K 99 f); fogyasztási és italadóban 69,249 K 45 f (— 2511 K 08 f-ol); dohányjövedékben 46,709 K 25 f (+ 5841 K 52 f-el). Tudomásul vétetett, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter Putka-Helmecz községben postaügynökség létesítését engedélyezte. Amennyiben a belügyminiszter nem tartotta teljesíthetőnek Ungvár városának a közigazgatási bizottság által is támogatott azon kérelmét, hogy az ungvári anyakönyvvezetői állást állami tisztviselői jelleggel biró egyénnel töltse be, — a közigazgatási bizottság ungvári állami anyakönyvvezetővé Blazsovszky Miklós dr. polgármestert javasolja kinevezni. Rabár Endre: Nem akarom ecsetelni, milyen szivszorongatással voltunk az alatt a pár nap alatt Rómában, mert ösztönszerüleg éreztük, súgta nekünk valaki azt, hogy ott ellenünk illetéktelenül áskálódnak. Kubik Béla: Hát a magyar kormány támogatása hol volt? Rabár Érdre: Mi úgy éreztük Rómában, a hova azt a szegény népet nagy áldozatok árán elvittük, hogy az illetéke# fórumhoz talán oda sem tudunk jutni ; [Zaj. Elnök csenget) de a magyarok Istene megsegített, minket abban, hogy igenis oda tudtunk jutni és azt a memorandumot egy püspöki szózat bevezetésével ő szentségének át tudtuk adni. Ismételten kijelentem, hogy ez a kérdés ránk nézve kizárólag lelki szükséglet és kizárólag egyházi vonatkozású kérdés, ennélfogva a parlament hatásköréhez nem tartozik. De tekintettel arra, hogy mi görög- katholikusok éppen úgy a király legfőbb kegyurasága alá tartozunk, mint a többi latin szertartásnak, azt mégis hódoló hazafiak módjára kérhetjük ő Felségétől, mint legfőbb kegyurtól, hogy éppen az ő különleges egyházi állásánál fogva, mert ő Magyarországnak apostoli királya, az ő görög-katholikus alattvalóinak lelki szükségletét tudva, Rómában ő is kegyeskedjék hathatósan közbenjárni. Molnár Jenő: A spiczlik majd ott is dolgozni fognak! Rabár Endre: Már most az első kötelesség, hogy mi itt kérjük a kormányeluöktől, hogy ebben minket támogatni szíveskedjék. [Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez csak kötelessége ! Rabár Endre: De van még egy másik momentum és ez az, hogy a mi közös külügyi képviseletünk úgy van szervezve, [Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Rosszul! Itt van a baj! Helyes! Rájön mar! Elnök csenget.) hogy a mi a két államra közös, azt közösen intézik el, a mi pedig Magyarországra nézve önálló, belügy, azt Magyarországra nézve külön s a mi Ausztriára nézve belügy, azt Ausztriára nézve külön intézik el. Széli Kálmán miniszterelnök: így is kell lennie! (Felkiáltásom a szélső baloldalon: Így kellene! Zaj.) így is van, így is történik ! [Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd meglátjuk, mit csinált benne a miniszterelnök !) Molnár Jenő: Rómában még legjobban vagyunk ; másutt igy sincs. Rabár Endre: Már most, a mit a kormányelnök úrtól kívánhatunk ós kérünk. . . . Kubik Béla: Követelünk! Nem kérünk ilyen dolgokat! Széli Kálmán miniszterelnök: Elfogadom! Rabar Endre: . . . igenis követelünk, ez az, méltóztassók a kormányelnök urnák oda hatni, hogy velünk szemben ilyen specziális magyar beliigyben semmiféle illetéktelen tényező [Élénk helyeslés a jobb és szélsőbaloldalon.) hamis ínformácziókat Rómába ne adhasson. [Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) Kubik Béla: Tessék a mulasztásokat is számon kérni! Elnök [csenget): Ne méltóztassék a szónokot minduntalan félbeszakítani! Rabar Endre: Tekintetbe kell vennünk még azt, hogy ma még abban a kedvező helyzetben is vagyunk, hogy ezt a vatikáni követséget magyar ember tölti be. Méltóztassék tehát az igen t. kormauyehiök urnák, ha szükséges, összeszedni minden statisztikai adatot, a mit mi készséggel rendelkezésére fogunk bocsátani, méltóztassék odaadni külügyi képviselőnknek és méltóztassék őt erre a speciális magyar ügyre vonatkozólag utasítani, hogy azokat a téves és hamis ínformácziókat, melyek oda szivárogtak a római udvarba, a maguk kellő értékére szállítsa le, [Általános élénk helyesles.) és bizonyítsa be, hogy a mit mi kérünk és követelünk, az jogos és igazságos, s a mit mi állítunk, az megfelel a maga minden részletében a valóságnak. Mondja meg, hogy igenis ez itt Magyarországon valóságos lelki szükség a gorög-katholiüusokra nézve és hogy tőlünk távol all minden czélzatosság arra nézve, hogy mi ezt sovinizmusból csináljuk, magyarositási tendencziákkal. [Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hat aztán? Hát ez baj volna? Zaj.) Bocsánatot kérek, nekem nem lehet a magunk ügye érdekében eléggé hangoztatnom azt a valóságos állapotot, a melyben vagyunk, mert igenis mi első sorban, főleg és egyedül lelki szükségünk kielégítése képen kívánjuk ezen lithurgikus kérdés megoldását. (Elenk helyesles.) Ez az, t. ház, a mit óhajtottam elmondani, hogy ez a lithurgikus kérdés itt a magyar parlament előtt ne mint politikai kéulés szerepeljen, hanem szerepeljen mint tisztán egyházi kérdés. Éppen azért kérem a haznak minden tagját, hogy ebben minket támogatni szíveskedjék. [Élénk helyeslés a jobb- és szelsöbal- oldalon.) Nagyon köszönöm szives türelmüket. A költségvetést általánosságban elfogadom. [Zajos helyesles a jobboldalon. A szónokot számosán üdvözhk.) Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztőség ! Az „Ung“ f. é. 6. számában a „Csarnok“ rovatban az utolsó kiktzdés igy szól: „Engem a magyarok Isteuére-féle provokatio bántott, mert hiszen nincsen se olasz, se tót, vagy oláh Isten, csak egy Isten van, aki a világ, mind a földkerekség fölött őrködik s nap-nap mellett halljuk vagy olvassuk a magyarok Istenére-féle provokatiókat s hogy némelyek nem restelik magukat a világ előtt nevetségessé tenni; hiszen, ha van magyar Isten, akit ugyan nem hiszek, de ha van, akkor az indíffe- ren8 egy tuSKÓ a magyarok iránt, ami bebizonyult A közigazgatási bizottság üléséből. — Febr. 11. — Ungvármegye közigazgatási bizottsága e havi ülését az elmúlt kedden tartotta meg Lőrinczv Jenő alispán elnöklete alatt. Az ülésen előfordult közérdekübb ügyeket itt adjuk: Az alispán havi jelentésében kiemeli, hogy a személy- és vagyonbiztonság rendkívüli körülmények által megzavarva nem volt A csendőrség összesen 1049 esetben teljesített nyomozást, és pedig 70 esetben bűntett és vétség, 979 esetben kihágások tárgyában. Az előfordult tüzesetek 6200 K kárt okoztak, melyből biztosítás folytán megtérül 5400 K.-nyi érték. A bevándorlás korlátozása. E jelentés tudomásul vétele után Thuránszky Tivadar biz. tag által felhozatott azon körülmény, hogy az országgyűlés főrendiházában interpelláczió tárgyát képezvén az idegeneknek tömeges bevándorlása, s a miniszterelnök válaszában azt hangoztatta, miszerint ennek egyik oka abban rejlik, hogy a községi törvénynek az illetőség megszerzésére vonatkozó intézkedései végrehajtva nincsenek; — kérdi tehát az alispánt, vájjon vármegyénk területén is oly nagymórvü-e a bevándorlás, s ha igen, történik-e annak megakadályozására valami intézkedés. E kérdésre az alispán által azon megnyugtató válasz adatott, hogy vármegyénk területén,- különösen annak felvidékén a bevándorlás a kiadott utasítások alapján a csendőrség által a legóberebb figyelemmel kisértetik, s minden oly egyén, ki foglalkozását kellőleg igazolni nem képes, kérlelhetleniil kiutasittatik. Ez interpalláczióból eredőleg egyúttal elhatározta a közigazgatási bizottság, hogy a főszolgabirák az alispán utján oda utasiltassanak, miszerint a közigazgatási bizottsághoz a tűzeseti jelentésekkel egyidejűleg a bevándorlás mérvére, a bevándorlottak kor, név és foglalkozás szerinti kimutatásával és az idegenek letelepedéséről havonkint jelentést tegyenek. A t. főorvos jelentése szerint a január havi közegészségügyi állapot javulást mutat, amenyiben a súlyosabb természetű fertőző betegedések a hó második felében csökkentek, s csak enyhe kanyaró és huru- tos természetű betegedések jelentkeztek nagyobb számban. Az összes születések száma 587, a halálozásoké 388 volt. Orvostörvényszéki hullabonezolás illetve szemle 6 esetben foganatosíttatott; és pedig Jenkén és Koncz- házán hirtelen halál, Hornyán vizbefuladás, Huszákon véletlen baleset, Kosztrinán megfuladás és Perecseny* ben agyonzuzatás esetében. Veszettségre gyanús eb által 2, macska által 6 egyén maratott meg. A kir. tanfelügyelő beszámol első sorban a tett külszolgálatról. Majd jelenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Fencsik János, Kiin Miklós, Sztrizsák János szolgálatképtelen, de a tanítói nyugdíj-, CSALÁDI KÖR. v. Viszontlátás. . ■ t . Ott, hol a felkelő nap biborsugára ‘Szűzi csókját hinti aranykalászra, Hol illatos mezők dombos-halmos mentén, Szél fúvására imbolyog a repkény: Láttam boldogan Őt, Huszonkét év előtt. Lelkemben ifjú szív szentelt heve égett, Hűséges szerelmet esküdtem Néked. Erdő susogása, madár csicsergése Volt tanúm, hogy elállt szűm lüktetése. Mi szép, boldog idők, Huszonkét év előtt. * * * Megint ott jártam én huszonkét év múltán, Szép júliusi nap szelíd alkonyán. A kanyargó Ipoly Te rólad suttogott. Neked szakgattam ibolyát, liljomot, — S od’adtam fiamnak, hogy majd adja át, Ivöszöntve Téged, az édes jó Anyát. Mily boldogság ez ám, Huszonkét év után. (Ungvár, 1902 ) Dortsák Gyula. » ■■■) ......... = KÜLÖNFÉLÉK. * Legfelsőbb kitüntetés. Ó felsége a király Bernnth Géza igazságügyminiszteri államtitkárnak a másodosztályú vaskoronarendet adományozta. * Udvari bál volt e hó 11-én a budai kir. váriakban. A fényes ünnepségen résztvett a Budapesten időzött főispánunk: Török József gróf és a nagybereznai kér. képviselője : Rabár Endre dr. * Igazságügyi kinevezések. A király Both Miklós ítélő táblabó’ói «imm"1 és jelleggel felruházott beregszászi törvé; J " " bíróvá, — Böszö ügyészt a debrec helyettessé nevezt előléptetések hírét nak, a beregszász * Miniszte kir. miniszter Dr. a perecsenyi állan hazafias buzgalmá felkarolta, elismer * Felségse -sohrJ nodö>iobT állami tanító 3Ü csenyi lakos 20 I tanitó 30 K, Moncs K, Saxun Sándor nidák Illés husznt dór mogyorósi lal tanitó 30 K, Pope ungvári lakos 30
