Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-16 / 7. szám
között hűvös egyéniségünk keresztül gázolnak az élet költészetén. Az emberi örömök szolid érzéseit elnyomja az anyagi érdekek kufár zaja s mindinkább előtérbe lép az ideges tusakodás, a felebarátját észrevenni nem akaró mitsem-törődés, a gyűlöletet szikrázó mindenáron való érvényesülés! így vesztette el életünk poezise eszményi szempontjait: Sokan örülni sem tudnak, ha a vasakaratot, a becsületet kitüntetés éri,-persze — mert ők meg nem fürödhetnek a másnak járuló dicsőség fényes sugaraiban; örvendeni sem tudnak, ha a termékenyítő munkát a legfelsőbb helyen is észreveszik, ha a törekvésnek és hosszú évekre terjedő fáradozásnak hire eljut a trónig. örvendeni kellene sokaknak, minél többnek s minél nagyobb mértékben, ha a közélet terén ily jelenséggel találkozunk. Ott, a hol a nemzeti élet pezsgő tevékenysége közben nagy értéke van az ig’azi és komoly munkának, a kitartó és szívós szorgalomnak, ott még vannak nemzeti ideálok, ott még lehet beszélni szebb nemzeti jövőről, ennek a jövőnek dicsőséges napjairól. Nemzetek, országok hanyatlása, lassú haldoklása ott s akkor kezdődik, a hol s a mikor a bűnnek egyenlő becse, hasonló értéke, egyforma létjoga van az erénynyel. Az erkölcsi alapon végig lehet gázolni néha századokon át, a morál törvényeit tiporni lehet hosszu-hosszu korokon át, de mindez korántsem az erkölcsi alapnak, a morálnak árt, hanem pusztán azoknak, kik rajta gázolnak s azt tiporják! Nemzetünk jobb sorsa, őrködő szelleme óvjon meg tőle, hogy a becsületnek, jellemnek, férfias tisztességnek külömb értéke ne legyen, a jutalma másképen ne nézzen, mint a férfiatlan megalkuvásnak, a csúszás-mászásnak, a nemesebb érzelmekből való ki- votkőzésnek, a rut tolakodásnak s a romboló lelkiismeretlenségnek ! Amúgy is egy mélyrenyuló, hatásaiban alig megmérhető, alig megérthető válság előtt áll a társadalmi Organismus az emberiség legszélesebb rétegeiben. Az emberiség érzületeiben, hajlamaiban, szokásaiban, igazságszeretetében, a becsületnek és tisztességnek jutalmazásában, a munkásságnak és lelkiismeretességnek érvényre emelésében hatalmas kialakulás, lappangó változás van készülőben, melynek igen nagy támaszai vannak az éhségben és nyomorban, ösztönző oszlopai, izzó erői a születésnek és egyéni összeköttetéseknek határtalan és érdemtelen megbecsülésében. Rónay Antal főerdőtanácsos úrnak kitüntetése messze kimagaslik az effajta tündökléseken; a jobb ízlés megsértése nélkül beszélui sem szabad róla ilyformán, amit az ellen- ségis concedálni kénytelen. Az élet legfőbb törvénye az igazság; Isten után legnagyobb áldása a munka; legnagyobb értéke, az igazságnak ikertestvére: a belső becsületesség! Itt keressük ennek a kitüntetésnek az alapját, de ott meg is találjuk. A rómaiak ihletett dalnoka Horatius ekkép szól: „A szándékához hű, jellem-szilárd férfiakat sem a hatalmasok arcza, sem az ingatag nép tekintete, sem polgártársainak lángoló szenvedélye nem rettenti meg, ha össze is dől a föld, ők félelem nélkül megállják helyüket, remegés nélkül kitartanak a jó ügy mellett.“ Horatius korában kevés volt az ilyen férfin, ma sincs máskép, de azért példát adók voltak akkoron is az ily alakok, a miképen ma is azok. Hála a Gondviselésnek, hogy gondolkodásunk gyakori silánysága között, a közszellemnek rut ferdeségei, inételyező alacsonyságai között vannak még férfiak, kikre — mint követendő példára föltekinthetünk; a kinek örömpercze nekünk is örömet okozhat, az ő személyének, munkájának elismérése a közjóra haszon, a közügyre nagy előny! Rónay Antal főerdőtanácsos úrnak előbbi és jelenlegi kitüntetését évtizedekre kiható becsületes munkásság előzte meg és eme becsületes munkának java része a szegény nép anyagi oldalát mozdította elő, megélhetési viszonyait tette könnyebbé. A magyar erdészet, nemzetünk közéletében hatalmas tényezővé nőtte ki magát; szivünkből örvendhetünk ezen intézménynek, mert szellemében, társadalmi munkájában erősen és ingatlanul magyar. Ennek a magyar erdészetnek kialakulása, fejlesztése körül tetemes érdemeket szerzett Rónay Antal főerdőtanácsos; az uttörés nehéz munkájának napjaiban, negyedmagával, az erdészeti foglalkozás műszavait, terminus technikusait ő helyettesítette nagyrészben magyar kifejezésekkel. Ungvármegye szülöttje lévén — e vármegye szegény felvidéki népének jobb sorsa úgy hozta magával, hogy Rónay Antal — mint az ungvári főerdőhivatal vezérembere — tevékenységének legnagyobb részét e szegény nép javára fordíthatta. Jóval az előtt, esztendőkkel annak előtte, mielőtt a ruthén actio, illetve a hegyvidéki kirendeltség létezett volna, kivitte, kieszközölte, hogy az úgynevezett erdei „belzetekeP a nép ledolgozásra, munkaköteles napok fejében haszonbérbe kapta. Az ungvári főerdőhivatal kezeléséhez tartozó, a százezer kát. holdat messzire felülmúló s közel a kétszázezret elérő erdőbirtok állomány az ő vezetése alatt sokkal belterjesebb kezelés alatt áll, e mellett bizonyítanak a megsokasodott hegyi pályák is. A ministerium tudását, éles, megfigyelő képességét, ismereteit a közjó javára akarván fordítani és pedig' nagyobb dimensiók- ban, tanulmányozni kiküldte máshová az erdészet ügyeit, sőt kebelébe is felhívta egyidőben, a mikor a solmecz- bányai erdészeti és bányászati akadémia korszerű s a magyarságra fontos újításokban, intézkedésekben is látható volt az ó keze munkája. Egy egész vidéknek javára vált a perecsenyi Bantlin-fóle gyár s az ung- völgyi vasút pedig e kettőnek létesítése körül is sokat fáradozott. Mint a munkának embere, a tettnek férfia távol, áll ugyan a napi kavarodásoknak sok hűhóval, de kevés haszonnal járó mozgalmaitól; nem vesz részt a társadalmat költögetni szerető, úgynevezett honboldogitók sekélyes, üres és értéktelen erőlködéseiben, de azért, mint a társadalom hasznos tagja figyel, ügyel, szemlél s ha a szükség úgy hozza magával, előáll tanácsaival, Ítéletének döntő súlyával. Mikor a magyar tisztviselők megélhetésük ügyében országos mozgalmat indítottak, az Ungvármegye területén működő állami tisztviselők élére Rónay Antal főerdőtanácsos állt s ha ezt a fáradozását is Siker fogja koronázni, a minthogy e sorok szerény írója hiszi, hogy fogja, úgy az főkép az ő személyes tulajdonainak, lelkiismeretességének lesz köszönhető és pedig' az ügynek reánk eső részében. Szívós kitartással gondoz mindent, a mire egyszer vállalkozik, a mire egyszer férfias meggyőződéssel rá szánja magát. Az ő oldalzsebében nem vész el egy acta sem, mint a nagy urakéban, kik mindent Ígérnek, de sajnos csak Ígérnek. Jellemzi, hogy becsüléssel van eltelve a tanügy komoly, derék munkásai iránt. Az ungvári állami elemi iskola tantestülete, a róm. kath. el. isk. tanítói, a helybeli főgymnásinm tanárainak jóbarátja, szóval az iskola jóindulata pártfogója. Tudja ő, hogy nincs nehezebb munka, nincs keserűbb igyekezet, hálátlanabb fáradozás, mint emberből igazi embert akarni — kialakítani. Bármennyire távol vau, távol igyekszik lenni a társadalmi üres mozgalmaktól, mégis megjelenik, ha a tanügy érdemes férfiának örömünnepe van, példareá a Wilcsek János és Medvigy János főgvmnásiumi tanárok 30 éves tanári szolgálata emlékére a közel múltban rendezett jubileumok. Igaz, hogy a társadalmi szereplést nem használja föl annyira a saját személyére nézve, miként azt sok más, kisebb szerepkörrel biró — anyagi és erkölcsi előnyöket hajhászó lármás honmentők teszik, de hát ennek is komoly oka van itten. A nemes gyümölcsöt termő pálma meg nem élhet sziklás, zord talajon, ahhoz a elírnának, hogy úgy mondjam finomabb, enyhébb, nemesebb, tüneményei, jelenségei szükségesek. így vagyunk evvel a társadalmi életben is! Rónay Antal oly férfiú, a kihez ifjúságunkat kellene elvezetni, azt az itjuságot, melyre a nemzetnek reménynyel és bizalommal kell tekinteni, mert fontos feladatok teljesítése vár reá s melynek zöme az iskolában csak nagyon is könnyű szerrel akar boldogulni, fázik a komoly munkásságtól, lelkületűnek, értelmi és érzelmi világának okos kiművelésétől és azt mondani : „Nézz e férfiúra, figyeld meg munkáját, férfias erényeit s igyekezzél, légy rajta, hogy ezeket mint követendő példákat utánozhasd, mert akkor leszesz a legjobb hazafi.“! Mikor tollat vettem kezembe, éreztem, tudtam, hogy Rónay Antal főerdőtanácsos ur érdemeit, férfias erényeit, tevékenységét nem kell dicsérni, mert ő róla írván azt is tudtam, hogy e földnek összes kincsei nem érnek föl a lelkiismeret nyugalmával; éreztem, hogy czimnél, xangnál, földi dicsőségnél többet ér a becsülettel végzett munkában rejlő öntudat ! Erőt, egészséget kívánunk a kitüntetéshez sokan, igen sokan! Adja a jóságos Isten, hogy a legmagasabb körök nem hajolva semmi télé kicsinyeskedésre, mások emberi gyarlóságain túl emelkedve csak a nemzet javát tartva szem előtt Rónay Antal főerdőtanácsos ur tehetségeit, éles judiciumát, szaktudását, nagy munkaerejét, lelkiimeretességét minden megfelelő téren és időben igénybe vegyék ! JHanár Dr. Rabár Endre a felvidék állapotáról. Lapunk legutóbbi számában említést tettünk már. hogy az országgyűlés mindkét házában fölszúlalás történt — rólunk. A főrendiházban történteket még akkor ismertet* tűk. Most itt közöljük komjáti Rabár Endre dr.-nak, a nagybereznai választó-kerület országgyűlési képvise* | lőjének beszédéből azokat a részeket, melyek bennünket közelebbről érdekelnek. A beszédet a hivatalos gyorsírói jegyzetek után adjuk. — A közbeszólások, helyeslések és éljenzések hosszú sorozata világosan mutatja, hogy a beszédet sokan figyelemmel hallgatták s mint ilyen, kell hogy legyen reprodukálva azon lapokban is, melyek a közvetlenül érdekeltek helyi lapjai. De szóljon maga a beszéd: A ruthénség nem képez külön nemzetiséget. Áttérek e kérdés keretében egy specziális ügyre, az u. n. ruthén-ügyre, a melylyel foglalkozni kívánok. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és baloldalon ) A közéletben gyakran találkozunk azzal a téves nézettel, hogy Magyarország nemzetiségei között a ruth ének is nemzetiséget képeznek. A magam részéről, értve a munkácsi és eperjesi egyházmegyékhez tartozó görög-katholikusokat, egyszerűen visszautasítom ezt. (Helyeslés a baloldalon) Ezek nemzetiséget sohsem képeztek, ma sem képeznek és nem is kívánnak olyat képezni. Ezek a gürög-katholikusok majdnem egy milliót haladnak meg; a két egyházmegyében 3U0.00Ó-en felül tisztán magyarok, a kiknek nagyon csekély perczentje az, a mely elmagyarosodott, a többi született faj-magyar. Ezeket először is ruthéneknek nevezni, azt hiszem, nem lehet. (Helyeslés) De kikből állnak még ezek a görög- katholikusok? Állnak azon szláv utódokból, a kiket a magyarok a honfogla'ás idejében itt találtak. Ezek az utódok szintén nem nevezhetők ruthéneknek. Es állnak azon ivadékokból, a kiknek őseit a magyarok, vándorútok alkalmával magukba felszívták és a kik Magyar- országban már mint honfoglalók jelentek meg Ezeknek az utódai sem ruthének. Tehát, kik azok a ruthének tulajdonkép ? Nem mások, mint ivadékai azoknak, a kiket Koriatovics herczeg íőleg Máramarosmegyében telepített le. Ezen letelepítettek utódai czimén a két egyházmegye hívőit egyszerűen ruthéneknek elnevezni, azt hiszem, joggal nem lehet. Én csak örömmel tudom üdvözölni a föld- mivelésiigyi miniszter úr intézkedését, hogy a maga költségvetésében is ma már azt az akcziót többé nem ruthén-akeziónak, hanem hegyvidéki vagy felvidéki akcziónak nevezi (Helyeslés a jobb- és baloldolon ) Buzáth Ferencz: Azelőtt miért nevezte ruthén- nek? Csak most változtatta meg Rabár Endre : Tudom, azért üdvözlöm és azért is, mert ez által az akczió nem tekinthető felekezetinek. Marjay Péter: Igazán nagy eset! Rabár Endre: Meg kell mondanom, miért nem lehet e népcsoport nemzetiség. Egyszerűen azért, mert a kezdet kezdete óta beolvadt a magyarságba. Történelmi tradiczio Ha visszatekintünk a legrégibb múltra, látjuk, hogy Magyarországon mindjárt a honfoglalás után a magyarság ezt a népet éppen annak a szorosnak a védelmével bízta meg, a melyen a magyarság bevonult és ez a nép ezen feladatnak hűségesen az egész érezred alatt éléget tett mindenkör. Igén, t. ház, emlékezzünk meg a pro libertate korszakról. Látjuk, hogy ezen korszakban Rákóczy leghűségesebb népét éppen ezen nép képezte. Nézzük a 48-as eseményeket. Mikor a többi nemzetiségek fegyvert fogtak a magyar ellen, akkor sem ingott meg ennek a népnek hazafias érzülete, akkor is egy vonalban küzdött a magyar szabadságért és ma is ott találjuk köztük mindazon még élőket, a kik a 48-as honvédség révén az államtól jól megérdemelt nyugdijat élveznek. És ha valaha, úgy ekkor állta ki ez a nép hazafiságának tűzpróbáját, mert mikor az osztrákok leverése után jött az orosz, itt állt a kérdés: vájjon meginog-e ezen népnek hazafias érzülete, midőn szemben áll fajrokonával, és tudjuk, hogy az ellen épp oly lelkesen harczolt, _ mint azelőtt az osztrák ellen. (Helyeslés jobbtelől) Én, a ki ismerem ennek a népnek a nyelvét, mert hiszen ott nőttem fel köztük, mondhatom, hogy azoknak az embereknek a regéit, a meséit hallgatva, az emberben nem is fakadhat más érzület, mint ennek a hazának igazi szeretete. (Helyeslés jobb!elől.) A honalapitás ezredéves jubileumának megülése. Még egy momentumra legyen szabad utalnom. A millennium esztendejében, 1896-ban az ünnepségek közepette mindenki emlékezni fog, hogy Szent Istváu koronája közszemlére kitétetett a Mátyás-templomban. Igen sokan jártak el oda, de valljuk meg őszintén, hogy a legtöbben talán inkább kíváncsiságból mentek oda. Volt egy momentum ezen esztendőben, a melyről a napisajtó megemlékezett ugyan, de mint hétköznapi tény felett átsiklott, nem tulajdonított neki valami különös fontosságot. Pedig ebben az esztendőben az tör- tént, hogy a munkácsi püspök vezetése alatt a munkácsi egyházmegyének majdnem minden esperesi kerülete a papja által képviselve és a vidéki és a helybeli görög-katholikus intelligentia majdnem teljes számmal, valóságos ünnepélyes zarándoklással ment be a szent koronához, azért, hogy ezt a szent koronát, melynek szimbóluma alatt ez az ország az évezredet elérte, a magunkénak ismervén fel, ott hálaadó istentiszteletet végezzünk és ott ennél a koronánál felhangzott a zso lozsma, kívánva azt, hogy a magyarok Istene er>'-’ szimbólumnak az erejével a jövő ezred“'- meg ezt a hazát. (Helyeslés iy'' Más ilyen megnyilatkozás^’ tudtommal ehhez a k A ruthénség Mikor 1896-1 kácson annak a f az ország különb s akkor látta, ho áll és hogy anua tiszta hazafiságát az eszme, hog^ bűn lenne elpr
