Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-26 / 4. szám
Most már a kormány is megütközik a felvidéki községek ijesztő elnéptelenedésén. Elrendeli a mozgalomnak az okozóját ki- puhatoltatni! Különös. Az emberiség természeti törvényeknek alá van vetve. A „migrativ“ törvényének az emberek is, a hangyák is engedelmeskednek. A nagy népvándorlásoknak közvetlen rugója volt: az uj honfoglalás. A keresztes hadjáratok idejében, a vallásosság és kalandvágy, az újabb időkben: a pén zvágy. A meggazdagodás utáni vágy. Ls ez oly jogos vágy, hogy ezt az újabb nép- vándorlást nem lehet beszüntetni. Azonban kerülő utón lehetne segíteni a bajon. Ahoz igenis van joga az államnak: megakadályozni, hogy az egyes érdekek miatt csorbát ne szenvedjen a többség érdeke, az ország, az állam érdeke! Egynéhány év múltával a mindinkább elszegényedő földbirtokos — munkás hiány miatt — nem lesz képes a földjét bevetni, vagy nem lesz képes a bevetett földet learatni. És igy a magyar föld, a tót paraszt könnyű prédájává fog válni! A levél írója a „gazdasági egyesület“ első feladatai közzé sorolja: a földmivelés és az állattenyésztés magasabb színvonalra emelését. Ahoz járulna sürgetős szükség: ringet képezni a terményvevők becsapásai ellen. ■ Vitás vételeknél, költséges perlekedés kikerülése végett, compromissionális bíróságok kinevezése. A kormány figyelmét azon számos gra- vamenre felhívni, mely a sikeres gazdálkodást, úgyszólván kizárja. Hathatós támogatását kieszközölni: a vasúti ügyben, a megye elnéptelenitési, a kát. és gör. kát. naptár egyesítési ügyben, mely utóbbi szinte égető szükség, mint a leg- viszásabb állapotok okozója. Ideje, hogy végezzek. Befejezésül bátor vagyok azon reménynek és kívánságnak kifejezést adni, miszerint jelenleg reménytelen állapotaink — a „gazdasági egyesület“ segítségével — virágzó fejlődésnek induljanak! Egy íöldbirtokos. A közigazgatás egyszerüsitése. A m. kir. minisztérium 4t>00/ 901. M. E. sz. rendelete a közigaz gatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901: XX. t.-cz. 1 — 11 §-ainak életbeléptetése és végrehajtása tárgyában. 11. §• Hatósági íelebb vitel. A főispánoknak (a székesfőváros polgármesterének), a közigazgatási ágak főnökeinek és képviselőinek és a tiszti ügyésznek a fennálló szabályokon alapuló felebbviteli és felterjesztési joga és. kötelessége a jövőre is változalanul megmarad. Ilyen felebbezési, illetőleg felterjesztési jogot állapítanak meg nevezetesen: lelkesedéssel leszáll a senki gyeimekehez, lehajol az elhagyatott árvahoz, hogy felsegítse, támogassa, ruhával ellássa a szüköiködők említett didergő magzatját. Az „Ungvári Gyermekbarát Egyesületinek 1902. január 20-án történt ruha kiosztásán megjelenve — meghatva néztem, mint okoz az nagy lelki örömet úri nőknek, kik az órák perczeit, szabad idejök pillanatait kényelemben tölthetnek s ők félre teve mindent — eljönnek a fillérenkint szerzett pénzén vásárolt ruhákat szétosztani a szegénység nyomorgó gyermekei közt. Hiszem es vallom, hogy Isten az ily megható munkálkodást és táradozasr, az ily megható áldozatot jutalom nélkül nem hagyja. Ha masban nem rejlenek a jutalom, de az ily nemes teltek az öntudat boldogító kincseit szaporítják s felemelő példájukkal utánzásra serkentenek ! Ezen a ruhakiosztó napon, az „Ungvári Gyermek- barát Egyesület“ eme nevezetes napján, a jo tettnek nevezetes tenykedese között végig futott agyamon a gondolat: A müveit, az igazán művelt embernek érző szive van, könnyen erez részvétét és szánalmat a szerencset- len, sőt még Ínségben szenvedő ellensége iránt is; ellenben minél műveletlenebb valaki, annál kevesbbe van nála a szánalom kifejlődve, annal kisebb mértékben erez mások iránt részvétét, műveletlenségében nem tud arra a tudatra felemelkedni, hogy nincs ember, kit a szenvedés avagy a bánat kisebb-nagyobb mértéké e földön kikerült volna s hogy a szánalomban, a maga helyén s jól alkalmazott könyörületben mindenki nemét, fáját és első sorban önmagát becsüli meg: a szeretet és szánalom érzésé a műveltseggel együtt az igazi élet, mert az önző, szívtelen ember elete csak kis részben emberi élet, nagyobb feleben pusztán állati tengődes. Ezen a ruhakiosztó napon, mint a jótékonyság gyakorlásának napján, eszembe jutott, hogy mégis-mégis messze vagyunk azoktól a kezdő koroktól, a mikor az emberiség túlnyomó nagy réSze szennybe, tudatlanságba merült, vad csoportokat alkotott s nem voltak még A) A főispánra (főpolgármesterre) nézve: 1. Az 1876: VI. t.-cz. 22. §-a. E szerint a főispán a közigazgatási bizottságnak olyan első fokú határozatai ellen, melyeket törvénytelennek, sérelmesnek vagy károsnak talál, felebbezését azonnal bejelentheti; e jogát az erdőrendészeti áthágásokra is kiterjeszti az 1879: XXXI. t.-cz. 63. §-a. 2. Az 1876: VI t.-cz. 61. §-a, melynek értelmében a főispán az id. törvény 58 §-a által a közigazgatási bizottságnak, mint felebbviteli hatóságnak hatáskörébe utalt ügyeket minden esetben, tehát akkor is, ha a bizottság az elsőfokúval egybehangzólag vagy harmadfokon határozott, a belügyminiszterhez felülvizsgálat végett felterjesztheti Ugyan ez a jog illeti meg a főispánt az 1876 : XIV. t.-cz. 158. §-a értelmében a közigazgatási bizottságnak közegészségi ügyekben hozotthatározataira nézve. 3. 1886: XXI. t.-cz. 57. §. k) pontja, mely szerint a főispán, ha a törvényhatósági közgyűlés valamely határozatát törvénybe vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek vagy az állam érdekeire sérelmesnek véli, annak felülvizsgálat végett leendő felterjesztését elrendelheti. 4. Az 1886: XXII. t.-cz. 99. §-a és az 1886: XXIII. t.-cz. 2. és 11. §-ai, melyek értelmében a községi elöljárók, illetőleg a törvényhatósági tisztviselők fegyelmi ügyeiben a főispán — s az utóbbi esetben a főpolgármester is — bármely, tehát két egybehangzó határozatot is hivatalból fallebezhet. 5. A 6582,99. B. M. számú szabályzat 3. és 8. §-ai, melyek szerint az állami tisztviselői minőséggel biró kir. anyakönyvvezetők fegyelmi ügyeiben a főispán (főpolgármester) a vizsgálat elrendelését megtagadó határozat felülvizsgálata iránt felterjesztést tehet, az elsőfokú fegyelmi határozatot pedig — ha felebbezést nyújtottak be — hivatalból való felülvizsgálat végett a belügyminiszterhez felterjeszti. B) A közigazgatási ágak főnökeire és képviselőire nézve: 1. Az 1876: VI t.-cz. 22. §-a, mely szernt a közigazgatási bizottságban-levő képviselőit megdleti az a jog, hogy ha a határozatot törvénytelennek vagy az általuk képviselt közigazgatási ág szempontjából sérelmesnek vagy károsnak tartják, az ellen fellebezésüket azonnal bejelentsék. 2. Az 1879: XXXI. t.-cz. 33. és 68. §-ai, melyek a kir. erdőfelügyelőnek biztosítanak felterjesztési, illetőleg fellebezési jogot a közigazgatási bizottságnak erdőrendészeti intézkedései, illetőleg erdőrendészeti áthágások felett hozott határozatai tekintetében; az utóbb idézett 68. §. ezenkívül a szakelőadónak az 1876: VI. t.-cz 22. §-ában biztosított jogát az erdőrendészeti áthágások tárgyában hozott határozatokra is kiterjeszti. 3. Az 1888 : VII. t.-cz. 109 §-a, illetőleg az 1900: XVII t.-cz. végrehajtásaként kiadott 95.00011900. F. M. sz. rendelet 30. és 79. §-ai és 132. §-ának 1) pontja, melyek szerint a hatóságilag kiirtott állatokért járó kártalanítás tárgyában hozott határozatot a kir. állatorvos is fellebezheti. 4. Az 1890: I. t.-cz. 60. §-á, amely szerint a törvénnhatóság első tisztviselőjének a közigazgatási bejárás eredménye felett hozott haiározata ellen a íöld- mivelésiigyi miniszter képviselője felfolyamodással élhet; továbbá ugyanezen törvény 74. §-a, mely a törvényhatóság első tisztviselőjének és a közigazgatási bizottságnak a kompok (révek) vagy hajóhidak engedélyezése felett hozott határozatára nézve a földmive- lésügyi miniszter szakközegét és az állainépitészeti hivatalt is felruházza a felebbezés jogával. 5. Az 1893: XXVIII. t.-cz. 28. és 36. §-ai, melyek az iparfelügyelőnek biztosítanak felfolyamodási jogot a sérelmesnek talált iparhatósági határozatok ellen. szivének erzelmei, csak belsejének szenvedélyei és nyers ösztönei. A mikoron az „Ungvári Gyermekbarát Egyesület“ az emberi szívnek legtisztább és magasztos érzelmeit gyakorlatilag érvényesíti, mert jótékonyságot gyakorol, akkor a műveltségnek is tesz szolgálatot, hisz a műveltség egyik fó czélja az emberszeretet: a legmagasabb cultur-czél a humanitás! Támogassa varosunk es vármegyénk minden érző embere ezt az egyesületet az által is, hogy elismeréssel méltányolja nemes czéljat, magasztos hivatását; az áltál is, hogy tagjai soraba lépve, a 40 fillér csekély évi tagdijat lefizeti. Igen jó czelra mennek ezek a fillérek. Ez az egyesület minden nemes czél szolgalatéban álló két védőjenek: Firczák Gyula munkácsi püspök es gróf Török József főispán urak vezerlete alatt f. évi február hó 1-én mulatságot rendez, ez által is akarva jövedelmeit szaporítani. Ajánljuk ezt a mulatságot is varosunk és varmegyénk intelligencziájának szives figyelmébe. A buzgólkodó hölgyek bizonyara mindent elkövetnek, hogy ezen a mulatságon minden hivalkodás kizárásával mindenki jól érezze magát, a ki meg* jelenesevel az egyesület czeljat is előtogja mozdítani. Oh igen, igen-nagyon nehéz körülmények között élünk; gondjaink nagysága, küzdelmeink sokasaga zsibbaszt, erőtlenit s igy sokra nem vagyunk képesek, de itt csak fillérekről van szó. S mire mennek e fillérek ? Müveit nők, derék férfiak összeállanak, kikérik a róm. kath.; gör. kath.; izraelita; ev. ref.; állami elemi iskolák; a Maria-hazi; Gizella házi apácza-leányiskolák szegény tanulóinak s árvainak névjegyzékét s a téli idő beálltával czipőt húznak a nyomorgó kicsinyek mezítelen lábára, ruhát adnak a szegénynek fedetlen lestere. Mi ez tehát? Áldozat, fenséges áldozat; oda téve a szánalom istenének oltárához; a könyörület végtelen urának zsámolyához. Fohász és ima ez; a jótékony 6. Az 1885: XXIII. t.-cz. végrehajtása, tárgyában kiadott 45.689/85. F. I. K. M. számú rendelet 21. §-a, mely szerint a vízi munkálat engedélyezésére vonatkozó elsőfokú határozatot, valamint minden közigazgatási utón hozott s vízjogi érdeket érintő határozatot, mely ellen a törvény értelmében felebbezéssel lehet élni, a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatal, továbbá az idézett rendelet 15. §-a esetében és a 35.803/86. K. K M számú rendeletben említett esetekben a m. kir. vasúti főfelügyelőség is felebbezhetik. 7. Az 1888: XIX. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott 5000/89. F. I. K. M. számú rendelet 47. §-a, mely a m. kir. kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalokat a hallépcsők felállítása tárgyában hozott határozatokra nézve ruházza fel felebbezési joggal. 8. A 62.740/90. K. M számú szabályrendelet 2. és 3. pontja, amelyek szerint a forgalomban levő vasutak mentén létesítendő ipartelepekre vonatkozó első- és másodfoka iparhatósági határozatok ellen a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség jogosítva van felszólalni. 9. A 114.534/96. B. M. számú rendelet 6. §-a, mely szerint a székesfővárosi közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának a rendőrtisztviselők fegyelmi ügyeiben hozott bármely határozatát úgy a főkapitány, mint a. közigazgatási bizottság elnöke meg- felebbezheti. 10. A 6582/99. B. M számú szabályzat 3. és 8. §-ai, melyek az állami tisztviselői minőséggel biró kir. anyakönyvezetők fegyelmi ügyeiben a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelő és az elsőfokú fegyelmi határozatokra nézve az állami anyakönyvi felügyelőnek adnak felebbezési jogot. C) A tiszti ügyészre nézve : 1. Az 1877: XX. t.-cz. 70 §-a, mely az árvaszék minden érdemleges határozatára nézve felruházza a tiszti ügyészt felebbezési joggal. 2. Az 1886: XXI. t.-cz. 70. §-a, melynek értelmében a tiszti ügyész a törvényhatóságnak minden határozata ellen a főispán utján az illető miniszterhez- felebbezéssel élhet. 3. Az 1886: XXIII. t.-cz. 10. §-a, mely a törvényhatósági tisztviselők fegyelmi ügyeiben a vizsgálatnak hivatalból történt elrendelése esetén a tiszti ügyészt is felruházza a magánfeleket megillető felebbezési joggal. Mindezen hatósági személyeknek (főispánoknak, főpolgármesternek, a közigazgatási ágak íőnökeinek és képviselőinek s a tiszti ügyésznek) törvényeken és egyéb szabályokon alapuló felebbezési és felterjesztési jogát az 1901: XX. t.-cz. nem érintvén, e jogok természetesen ugyanabban az alakban és terjedelemben- lesznek a jövőben is gyakorolhatók, mint eddig. E jogok gyakorlására tehát a törvényben foglalt különböző korlátozások (minő például az, hogy a harmadfokú és a két egybehangzó határozat nem felebbezhető) nem terjednek ki s korlátozásoknak e tekintetben csak any- nyiban van helyük, amennnyiben ilyeneket az egyes törvények megállapítanak (például az 1877 : XX. t.-cz. 179. §-a, melynek értelmében az ügyészt az árvaszéknek csak „érdemleges“ határozataira nézve illeti meg a fellebezés joga). A törvény a tiszti ügyészt, kit eddig az 1877: XX. t.-cz. 179. §-a értelmében gyámügyekben csak az árvaszék határozataira nézve illetett meg a felebb- vitel joga, ugyanezzel a joggal a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének másodfokú véghatározataira vonatkozólag is felruházza, még pedig úgy, hogy az említett küldöttség határozatát minden esetben, tehát akkor felebbezbesse, ha a másodfokú határozat az árvaszék határozatával egybehangzik. A ság tohasza, a nemes tett imája, a melyeknek szintén van becse azon örök Eszmény előtt, ki előtt főkép a szenvedés perczeiben ur és szolga, gazdag és szegény, ifjú és vén, erős és gyenge áhítattal leborul! Szép és nemes dolgot cselekesznek, kik e téren magáért a jótettért és nem hivalkodásból fáradoznak, dolgoznak es lelkesednek. S itt rójuk le tiszta kegyeletünk adójat boldogult Fincicky Mihályné iránt, kinek nevét, mint volt elnökét — a „Ungvári Gyermek- barát Egyesület“ alapszabályai alá leírva olvasom. Ez az ideális jó lelkű nő nagy érdemeket szerzett az ut- törés nehéz munkája közben. Tiszteletűnk, köszönetünk szól az Egyesület két védőjének: Firczák Gyula püspök és gróf Török József főispán uraknak, a kik magas állásukkal nemcsak díszt kölcsönöznek az egyletnek, de támogatva azt — előidézik annak minél sikeresebb munkálkodását. Elismeréssel vegyük az egylet jelenlegi elnökének özv. Tabódy Jenőné úrnőnek buzgalmát és tevékenységét, kinek jó indulatát, nemes gondolkodását legjobban jelzi azon öröm, melyet ő érez akkor, ha a megállapított számon túl még néhány árvát ruhával tud ellátni. Kiemeljük még, mert ki kell emelnünk Weinne- Héthársy Mária szorgos tevékenységét, a ki szintén sokat tesz az egylet érdekében. Érdemeik vannak a Gyermekbarát Egyesület körül szives készségüknél, jóakaratu érdeklődésüknél fogva is a következő hölgyeknek : Bradács Gyuláné, Popovics Miklósné, Czibur Vilmosné, Dr. Ország Jakabné, Lám Sándorné, Wellman Józsefné úrnőknek ; Hidasi Sándor, Mazuch Ede, Takács László, Szabó József, Erdey György^ uraknak s az ungvári áll. el. népiskola tantestülete azon tagjainak, kik nem restéinek elfáradni oda, a hol az elhagyatott szegény gyermekeknek ruhát osztanak. Mi pedig mindannyian, a kik egy pár nélkülöz» hető fillérrel jót tudunk és akarunk tenni — emlékezzünk meg mindenkoron Byron szavairól: „Mi inas volna az igazi öröm, mint örömöt szerezni!“
