Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-29 / 39. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1901, szeptember 29. 39. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Un{;vár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. i Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 > | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttór sor önkin t 40 fill. UNO VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az uj kaszárnya es a város. Ha egy kis sétát teszünk a város domo- nyai határa felé, hatalmas munkában látjuk az emberiséget; olyan nagy mozgalmas kép tárul elénk, miben itt még nem gyönyörködött a szem. Beláthatatlan területen folyik a munka szerényen, pihenés nélkül; fuvarosok hordják a követ, homokot, meszet, faanyagot; megfeszült izmok talicskázzák a téglát, gerendákat, habarcsot. Több száz ember verejtéke gyűjti a mindennapit és öntudatlanul közreműködik egy oly katonai telep létrehozásán, melyre büszkék leszünk. Úgy látszik legalább, hogy a megye által vállalatba adott kaszárnyaépités mintaszerűen lesz eszközölve és a pavillonszerüen épített telep záros határidőre tető alatt lesz, hogy kitelelve, majd a kora tavasszal vakolással ellátva befejezhető és hivatásának átadható legyen. De nemcsak a kaszárnya épül; egész kis városrész lesz ott nagyon rövid idő múlva; a telek ára tízszeresen emelkedett a környékben s mindenki igyekszik a kaszárnya felépítésével egyidejűleg vendéglőt vagy akár bérházat is — eddig legelőnek használt földjén felhúzni. Tehát egy pár ember vagyonosodására határozott befolyással volt az építkezés; de mit szól hozzá maga a város ! Lehetetlen első sorban is, hogy eszünkbe ne jusson ismételten, újra és újra, mily vétkes bűn volt azt a végtelen földszintes barakk- szerű kaszárnyát felépíteni, és felépíteni úgy, a mint az most előttünk áll. Minő átkos vakság vert meg minket akkor, mikor több mint 200,000 írttal egy ilyen koldus viskót építettünk fel és magunkat ez által az örök válságba sodortattuk, a helyett, hogy —- miként most a megye — normál laktanyát emeltünk volna és a katonaságot örök időkre biztositotValami hiányzik ... — Az >Ung< eredeti tárczáj a. — Irta: Dániusz. Ha a czimet el tetszettek olvasni, :ne téssenek mindjárt arra a bizonyos negyedik kerékre gondolni, — nem arról lesz szó. Ha az ember gazdaságosan beosztja keserves munkája ellenértékéül kapott heti keresetét s ha igényeiben nem lépi túl a megengedett határt, hát megelégedett is lehet. En szeretem magamat azok közé sorolni, akik nem nyújtózkodnak tovább, mint a meddig a takarójuk ér s így sorsukkal megelégedettek. Ergo: boldogok, mert a boldogság alapja megelégedés. Megelégedett volnék én is, ha mindjobban meggyőződéssé nem válna nálam az a gondolat, hogy valami hiányzik! Tehát nem vagyok boldog. . . * * * Este van, a pihenés ideje. Párolgó tea áll előttem. Máskor is, — most is magam főztem s mégsem olyan jó, mégsem olyan édes, mint máskor volt. Pedig úgy van elkészítve. 8 drb. ezukor, kevés rum . . . Szürcsölöm a forró teát, fel-feleresztem egy kis rummal s a meleg ital lázba hozza véremet Eh! Félre a teával! Ez sem a régi többé, — ez is hűtelen lett hozzám. Felizgatott képzeletem kutat a múlt emlékei közt; egy mozzanatot, egy olyan pontot keres, ahol megpihenjen . . . Nyomasztólag hat reám az egyedüllét. Úgy érzem, mintha kihalt volna lelkemből minden ideális érzés. Mintha üres volna, mint egy kiadó szoba, — sivár, 'mint a Sahara sivatagja . . . tűk volna magunknak. Lehetetlen irigykedéssel nem nézni ezt a példái hatalmas építkezést, mely biztos és felelőssegteljes vállalatban lévén, nyugodtan várható . be a kiépítés ; — minden felelősség a vállalkozóra esvén, minden a legszigorúbban ellenőrizhető, — nyugodtan hajtja le fejét a megye első tisztviselője: ezt jól csináltam ! Éppen egy év múlva jön a város azon kellemetlen helyzetbe, hogy a AU/A-kaszárnyát a katonaság otthagyja maid, üresen, piszkosan, kopottan; és még semmi kilátás nincs arra nézve, mi fog történni e rengeteg területtel, épülethalmazzal, miként lesz majd értékesítve. Egyelőre csak az bizonyos, hogy mihelyt a katonai elszállásolási eme jövedelem megszűnik, kaszárnyái kölcsön törlesztésének egyetlen biztos fedezete a hatalmasan felemelendő pótadó leend. Ez idő szerint valóban még terv sincs, hogyan kovácsoljunk valami jövedelmet onnan; azok a szép tervek: szövőgyár, czipőgyár, stb. csupa merő svindlinek kezdenek bizonyulni és hiaba foglalkoztatták a városi képviseletet, megyei bizottmányt, az állítólagos vállalkozó Jobbé nem mutatkozik. Körmünkre ég tehát a kérdés megoldása és e város történetébe igazi, mély emléket az fog bevésni, a ki %szt a nehéz komoly ügyet fogja tudni úgy elintézni, hogy a város a nagyobbodó terheket elbírja; a ki az üressé váló kaszárnyát értékessé, jövedelmezővé tudja és képes tenni, az feledhetlen érdemeket szerez e varos polgárainál. De mig ez megtörténik, a mig ily férfiú jelentkezik, a községi pótadó réme ijesztő alakban kisért bennünket! Vármegyei közgyűlés. — Szept. 24. — Un" vármegye törvényhatósági bizottsága az elmúlt kedden tartotta ez évi h armadik rendes közgyűlését Török József grot főispán elnöklete alatt a bizottsági tagok óriási érdeklődése me. lett. Fáradtan, kimerültén nézek szét kis szobámban, -— mintegy a ínagam megnyugtatására. Mások azt mondják, kényelmes, szép kis szoba, mindennel ellátva, amire csak szüksége lehet egy legényembernek. Nekem mégis ügy tetszik, mintha barátságtalan s kényelmetlen volna. Vizsgálódásaim közben tekintetein az asztalomon levő arczképre esik. Egy menyasszony arczképére . . . Szép barna leány; arczárói lerí az- élét öröme, az élet boldogsága. 0 boldog. Mert szeret és szerettetik. En is voltam boldog. Voltam. Egykor régen. De csak voltam. Mert én is szerettem egykor. Szerettek engem is. Nem egy, — többen. Megvannak az emlékek is . . . Itt egy arczkép. Ez volt első szerelmem. Nézem ezt a gyermekarezot s megelevenedik előttem a boldog gyermekkor, a szerelmes iskolásíiú üröm- melteli napjai . . . Rég volt, rég múlt boldog idők, — soha vissza nem jönnek már! Itt egy szőke hajfürt. Egy barna is. És a többi? Itt vannak azok is. Szépen összerakva. Úgy, amint következtek .... Nem hiányzik egy sem. Szeretettel őrzöm őket. Hisz mind a boldog gyermekkor boldog emlékei .. . Szétváltunk, amint utunk másfelé vezetett s kerestünk máshol vigasztalást. Kerestünk s találtunk. Találtam én is De már mint ifjú. Szenvedéllyel teli, hevesvérű ifjú. Megvigasztalt egy kedves barna lány. It’t az arczképe. Az „0“ arczképe. Mert nekem is volt egy „0.“ Egy igazi „(3.“ Mert én is szerettem, igazán szerettem egykor „Ő“-t. „0“ is szeretett. .Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. A küldöttségileg meghívott és lelkesen megéljen- zett főispán elnöki megnyitójában a bizottsági tagokat lelkesen üdvözölte, kegyeletes szavakkal emlékezett meg első sorban a felvidéki kirendeltség miniszteri biztosának, borostyánkői Egan Edenek a napokban történt váratlan és megrendítő haláláról, továbbá Köröskényi Elek nyugalomba vonult szobránczi főszolgabíró érdeméiről, melyeket hosszú, 35 esztendei közpályája alatt szerzett s ezért a következőket indítványozta: Fejezze ki a törvényhatósági bizottság Egan Ede váratlan és megrendítő halála lelett részvetet s azt jegyzőkönyvbe foglalva közölje a megboldogult édesanyjával és fiaival ; továbbá iktassa elismerőleg jegyzőkönyvbe Köröskény i Elek nyugalomba vonult szoöránczi főszolgabíró erdemeit, mely elismerésre Köröskényi Elek hűséges, ügybuzgó és tevékeny munkásságával teljesen rászolgált. A törvényhatósági bizottság mindkét indítványt egyhangúlag magáeva tette, Köröskényi Elek ny. szolgabirot pedig lelkesen megéljenezte. Következvén a napirend s annak közérdekübb részét a következőkben ismertetjük : Az alispán évnegyedes jelentése után meleg hangon emlékezik meg Egan haláláról s elismeréssel telt szavakkal Köröskényi Elek nyugalomba vonulásáról. Majd ismerteti az általános gazdasági és közigazgatási állapotot. Ebből kiemeljük, hogy külföldre szóló útlevél az 1901. év januar 1-től szeptember hó 24-eig 1107 darab adatott ki. Jóváhagyatott es elfogadtatott a vármegye 1902. évi költségelőirányzata. Tudomásul vetetett a belügyminiszter leirata, melylyel jóváhagyja a törvényhatósági bizottság azon hatarozatat, hogy a Daróczon létesített szeretetház telken levő istálló atalakifasi költségeire 17,000 kor. s a felszerelésre meg szüaseges összeg a gyampenztáii tartaleKalapból fedezendő. Ugyancsak tudomásul vétettek a belügyminiszternek az oi szággyölési kép viselő'választásokra vonatkozó körrenueletei — meiyek lapunk legutóbbi szamában már megjelentek — s ezzel kapcsolatban elfogadtatott a varmegye alispánja által készített szabályzat az általános választást jegyzőkönyv, a szavazatszedő küldöttségek jegyzőkönyvet, a választók hiteles névsora slbbi hiteles másolatainak mily áron való kiadasa ügyeben. A lakásoknak talajnedvesség ellen való megóvása ügyeben kiadott belügyminiszteri leirat javaslat és jelentestetel vegeit kiadatott a vm. t. főorvosnak es az allamépiteszeti hivatalnak. Tudomásul vetetett, hogy a belügyminiszter jóváSzeretett úgy,-mint a barnák szoktak: forró, tüzes szerelemmel. S mégis hűtelen lett. Hűtelen. Másnak a felesége. * Felesége . . . Milyen kedves,_ milyen sokat mondó ez a szó : idles ég. Benne van egy egész érzelemvilág, — egy egész kis külön világ. Az igazi boldogság. Mert boldog az, akinek felesége van . . . Akit szeretettel, csókkal várnak haza. Aki elmondhatja : édes kis feleségem! Akinek csendes hajlékát hangossá, zajossá teszik az aranyos apróságok . .. Akit lelkesít, akinek erőt ad az a tudat, hogy családja, gyermeke javáért fárad, küzd, szenved . . . tí a napi munkában kimerülve, otthon egy szerető hitvest talál, aki letörli arczáról izzadságcseppjoit s akinek karjai közt visszanyeri teste erejét, lelke nyugalmát. Boldog, boldog az az ember, akinek van kivel megosztani az élet száz meg egy baját s kevés örömeit. Boldog ... * Es ón?! Én nem lehetek boldog? Talán . . . Máris úgy érzem, mintha tele volna az előbb még üresnek vélt szivem valami fenséges, magasztos érzelmekkel . . . Kezdem hinni, hogy nem is olyan rideg, nem is olyan barátságtalan ez a szoba . . . Mintha kicseréltek volna mindent, olyan vidám, derűs, hangulatkeltőnek találok mindent. A bútorok mintha mosolyognának, az ablakokban levő virágok: kaktusz, szegfű, muskátli, fukszia s
