Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

meg az állítandó leánynövelde érdekében segélygyüjto ivek kibocsátásával;

2. az egyházkerülethez, Gonventhez és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez segélytkérő folyamodványok küldessenek.

Ugyanezen a gyűlésen jelentette be Szabó Endre esperes, hogy a már említett ágteleki egyházmegyei közgyűlés határozatából kifolyólag az egyházak presbitériuma elé véleményadás végett terjesztett azon javaslathoz: hogy a „Horváth Mária ház“ jövedelméből evente 800 frt bocsáttassák a leányiskola czéljára — 38 anyaegyház közül 25, tehát a többség — szavazatával hozzájárult.

Az elsorolt egyházmegyei határozatoknak azonban egyelőre semmi gyakorlati hasznuk nem lett; amennyiben úgy a felsőbb egyházi hatóságok, mint a minisztériumhoz küldött folyamodványok kedvezőtlen elintézést nyertek, a segélygyüjtések abbanmaradtak, sőt meg az egyházak által megszavazott évi 800 frt sem íordittatott a megjelölt czélra; egyszóval lassanként az egész mozgalom elaludt egészen. Hanem azért a leányzó nem halt meg; hét év múlva ismét életjelt adott magáról.

E Sorok írója ugyanis, kinek magánutón tudomására jutott, hogy az 1897. év őszén egyházmegyei gondnokká választott Komjáthy Béla országgyűlési képviselő , hivatalába való beiktatása alkalmával 2000 korona alapítványt szándékozik tenni az egyházmegye részére, felkérte Szabó Lajos egyházmegyei tanácséiról, hogy a vele régi benső baráti viszonyban levő egyházmegyei gondnokot beszélje rá elszánt kegyes alapítványának az Ungváron felállítandó ev. ref. leányiskola javára leendő felajánlására, mely óhajtásunknak Komjáthy Béla készséggel engedvén, az 1898. évi tavaszi egyházmegyei gyűlésen történt székfoglalója alkalmával a 2ÓÓ0 koronát csakugyan a leányiskola czéljára ajánlotta fel.

Az 1899. évben Szalókán tartott egyházmegyei közgyűlésen e sorok Írója indítványt tett, hogy az egyházmegye ajánlja fel a tulajdonát képező Horváth Maria féle házat polgári leánynevelő-intézet helyiségéül.

A közgyűlés ézen indítványra vonatkozó határozatában hangsúlyozta, hogy éppen úgy, mint az indítványozó, a nőnevelés felkarolásában latja a potestan- tizmus megszilárditásanak egyik főtenyezőjét és minden módjában levő eszközt megragad ezen egyetemes egyházunkat mélyen érintő eszme kivitelére ; de mivel az indítványozó részletes tervezetet nem adott be az ügy keresztülvitelére nézve, annak tanulmányozására, az esperes és egyházmegyei gondnok elnöklete alatt bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy javaslatát a legközelebbi egyházmegyei gyűlésre terjessze be.

A bizottság több ízben tanácskozván a kivitel módozatai fölött, lassankint arra a meggyőződésre jutott, hogy ha biztosan czélt akar érni, egyelőre minden idegen segítségtől eltekintve, az egyházmegyének egyedül a saját erejére kell támaszkodnia. így érlelődött meg az 1901. márcz. 14-én tartott egyetemes lel- készi értekezleten az az életre való eszme, hogy az ungmegyei lelkészek, tanítók és egyházak a Horváth Mária-alapból őket illető segélyből ajánljanak fel 4 éven át évi 1000—1000 koronát a leányiskola létesítésére. Ezt az indítványt a folyó évi tavaszi egyházmegyei Közgyűlés a lelkészekre nézve kötelező hatáiozattá emelte, egyszersmind felkérte esperesét, hogy úgy a tanítói testületet, mint az egyhazak presbitériumait hasonló határozat hozatalara körlevélben hívja fel. Időközben a javaslatot az egyházak presbiteriunai is elfogadtak s annak elfogadása a tanítói testület részéről is biztosítva van.

álomba és dalba elmerülni. Mámorosabb tekintetek sohasem estek a levegőürbe, emberibb szivek a világokat megmozgató szerelem igazabb lángjában sohasem lobogtak. Lázban égő szemei szenvedélyesen kérték a szerelem egy-egy pillantását tőlem s én a magié voltam szivvel-lelekkel. Magány és csend környezett bennünket. Ajkaink hosszú csókban forrtak össze.

De mindez csak volt. Elmúlt.

Úgy érzem magam, mint a csiga-biga, ha szent- ségtelen láb megtapodja, széttöri azt a hajlékot, amelyen belül otthon van. Az én házam is le van rombolva: az én házam — a szivem ! Már most mit csináljak ledéi nélkül? Ki építi fel azt újra? Pedig mily szépnek festette le az en házamat maga ! A színeknek milyen ragyogó pompáját tudta összeválogatni, ha az én személyem d csőitéséről kellett szólania. Emlékezem; még. a szavakra is: „Hajlékony termet, koromfekete haj, nagy nedves kék szemek, melyek szemérmetesen lesütve is ragyognak, villognak. Hát még azok a duzzadt élveteg ajkak, a baraczkvirágszin arcz, gödrösen“ — igy irta régebben.

S most mindez múló álom legyen ? Né kelljen magának ez az „ingó-bingó rózsaszál,“ miként elnevezett? De miért?! Tan azt gondolja, elvesztettem varázslómat. Oh! pem, nem, megnyugtatom.

Külsőm még mindig vonzó az idegenek előtt. Megnéznek az utczán, ha járok, ha kelek. Akkor magának is tetszettem s én is boldog voltam e tudatban. Most mit néznek, minek néznek engem, hisz én csak magának vagyok 1

Azt mondják szép vagyok. Maga is ezt mondta mindig. A hajam koromfekete még. A fogaim fehérek, a szemem kék. •

S mégis „kénytelen engem elhagyni.“

Ah ! tudom mar, mi ennek az oka. Maga mást szeret.

Az olyan nagy lélek, mint a magáé, az olyan nagy szerelmét csak más nagy szerelemért kénytelen elhagyni. , ; f.í . Ugy-e pltaláltam? Valija be. De. ne hagyjon bizonytalanságban. A kétség- gyötör, sorvaszt engem. Legyen támogatóm, adjon tanácsot. Mondja, hogy szeret, vagy mondja, hogy nem szeret. Én szeretni fogom

Ily kedvező előzmények idézték elő azt a lelkes hangulatot, mely a folyó évi julius 9-én Ungváron tartott egyetemes lelkész érte-' jzlet tagjai részéről azon közóhajtásban nyilatkozó.i neg: hogy Szabó Endre esperes saját felelősségére az egyházmegye jóváhagyása reményében mondja ki, hogy az ungvári ev. ref. leányiskola első osztályát folyó év szept. elsején megnyitja, mely, általános óhajtásnak esperesünk készséggel engedve a leányiskola ügyeinek előzetes intézésére Komjáthy Grbor ungvári lelkész elnöklete alatt bizottságot nevezett ki, melynek tagjai: Szabó Endre minaj', Pataki Pál tarnóczi lelkészek; Szabó Lajos, Minay István e. m. világi tanácsbirák, Hegyi György e. m. ügyész.

A bizottság folyó évi julius hó 18-án tartott ülésében az első osztály felállításának részletes tervét kidolgozva, javaslat alakjaban az esperesi hivatalba beterjesztette, melyet az esperesi hivatal megerősítvén, annak alapján a taníttató szülők s általában a nagy- közönség tajékoztatasára a következőket teszi közzé az intézőbizottság:

Tájékoztatás.

Az ungi ev. ref. egyházmegye Ungváron 4 osztályú polgári leányiskolát állít fel s annak első osztályát folyó év szeptember 1. napján megnyitja. Az évi tandíj 40, azaz negyven korona, mely két részletben: szept. 1—8. napjain és fear. 1—8. napjain fizetendő be. Szegénysorsu, de jó magaviseletü s kitűnő élőmé netelü tanulók lU ed, V2, 3/4-ed tandíj elengedésében reszesithetők. Az ez iránti kérvények a beiratás alkalmával szept. 1—8-ig az intéző-bizottság elnökéhez in- tézendők. Ezen tandíjon kívül fizet minden növendék 1 évre 4 kor. 50 fillért, melyben a bizonyítvány, felvétel, könyvtár és értesítő dija s az országos nyugdij- járulek is bennfoglaltatik. Ez összegből 2 kor. 30 fillér az első félév kezdetén, 2 korona 20 fillér a második félév kezdetén fizetendő.

Az intézet első osztályába felvétetnek, akik a négy elemi osztályt elvégezték s erről bizonyítványt mutatnak fel. Bővebb felvilágosítást az intéző-bizoitsig elnöke, Komjáthy Gabor ungvári lelkész ad, ki az előzetes előjegyzéseket is elfogadja.

Komjáthy Gábor,

biz. elnök.

A közúti szolgálat reformjáról.

(Folytatás.)

Az államosítással, illetve az autonómia megszűntével kapcsolatban az a lényegbeli változás áll majd elő, hogy az u. n. törvényhatósági utak adminisztrácziója, illetőleg a törvényhatósági útadó kezelése is állami jellegűvé fog alakulni.

Kérdés tehat, hogy az útügyi kezelés, melyet okvetlenül generalizálni kell, kinek a fennhatósága alá fog soroztatni; ki lesz már most a gazdája az utakat kezelő tisztviselői karnak ?

Minden valószínűség arra vall, hogy az útügyi kezelés, mely elsősorban technikai kérdés, a közlekedésügyet felölelő kereskedelemügyi tárcza keretébe lesz sorozva ; ide köti minden szomszédos érdek. Sőt az is valószínű, hogy valahára a magyar közúti szolgálat is fölemelkedik arra a nívóra, amely egy technikai szolgálati ágat megillet, hogy t. i. nemcsak végrehajtás, de vezetés tekintetében is műszaki kézbe kerül.

A mai rendszer hibái alig engednek egyéb következtetést, minthogy az útügyi mizériák forrása elsősorban az egyöntetű kezelés hiányában, másrészt a technikai beavatkozás korlátozott mértékében rejlenek.

Rendszeres műszaki beavatkozás ma csupán az állami közutak adminisztrácziójábm nyilvánul; bár a

mindenkép. Imádkozni fogok, hogy boldog legyen, mint azt megérdemli. Őrködni fogok s ha sokáig nem lát, nem hall felőlem semmit, az a gondolat töltse be szivét, hogy mégis szeretve van általam. Elhagyatva szomorúan fogom tölteni napjaimat; boldogtalan leszek, keserű minden falat kenyér, méreg minden csepp ital nekem.

S mégis. Ha nem volna, ha elveszíteném. Ha tudnám biztosan, hogy nem szeret! Oh! ne valljon be semmit, ne mondja meg. —

Azt mondja, hogy maga se külömb, mint a többi. Hogy még boldog leszek, hogy vigasztalódni fogok. — Nem tudok,, nem fogok tudni. Mert a lelkem van magánál, én a lelkét szeretem. — Rabja vagyok. —

A barátom akar lenni! Igazán?!

Ah! nem, nem! menjen a barátságával! Nem kell! Hideg az. A szerelme kell, a forró szerelme, a mint megismertem az élet mámorát; a tapadó édes ajkai, melyekből a Gyehenna tüze szittam magamba ; selymes hajának érintkezése, k I inak erős ölelése, melybe belevibrált lelkem és teste 1 minden idege, édes susogása, égető csókjai, melyek elaltattak, elandalitot- tak, megrészegítettek.

Ez, ez, ez mind kell nekem 1 Ne bántson meg hát a meleg barátságával. Hol forrósag után epedez- nek, mit használ ott a melegség ! Hol a nap perzselő tüze kell, mi czélja a kandalló csendes lángjának. Hol a szem sugára, a szavak susogása, a csók méze, a karok ölelése mámorba ringatják a lelket, szerelmessé teszik a szivet, elölik az akaratot, megbénítják az idegeket, mire volna ott e czélra a villany, mire a delej, a hang, a szin, az illat és a természet egyéb nagy erői?

Ezeket mind legyőzném! Villany, delej, szin és illat elmosódó semmi. Csak egy a valami, csak egy az,, mit legyőzni nem tudok. Ez a nagy, a hatalmas, a legnagyobb erő I

Ez a szerelmem 1

*

Utóirat. Felejtsen el egészen. De ha a rét virágai között bolyongva, szakítani fog egy-egy virágot, minden leszakított virág minden csepp illata juttassa eszébe a maga leszakított virágját.

legfelsőbb vezetés tekintetében a mérnököknek itt is másodrangu szerep jut osztályrészül.

A törvényhatósági közutak kezelésére a vármegyék kölcsön kapják az építészeti hivalalokat; de sajnos, kevés olyan megyéje van az országnak, ahol ezt a kölcsön kapott szolgálatot kellően szabályozták volna.

A hány ház, annyi szokás. A törvényhatóság intézkedéseihez képest a kir. építészeti hivatalok évenként négyszer, hatszor, nyolczszor kötelesek beutazni a törvényhatósági közutakat s ez utazásokért, valamint a kapcsolatos tervezések s fenntartási teendők fejében a hivatal átalányösszeget kap jutalékul.

A viczinális vagy községi utakon technikai beavatkozás egyáltalán nincs; csakis ott lehet szó műszaki ténykedésről, ahol községi vagy körmérnöki állás van rendszeresítve.

A mai viszonyok közt tehát a technikai szolgálat csupán az állami közutak keretében megfelelő, bár az építészeti hivatalok ósdi és beteges szervezete tömérdek olyan bajnak a forrása ezen a téren is, amelyekről csak annak lehet tudomása, aki benne él ebben a hiányosan s egyoldalúan szervezett testületben.

Az állami közutak adminisztrácziójának összes dologi és személyi kiadásai az allami költségvetésben, tehát biztos alapokon nyugosznak.

A törvényhatósági közutak körében már e téren is baj van. Itt van a második gazda, akivel nem lehet olyan szép simán végezni, mert többnyire kevés a pénze. Azaz, hogy csak annyi a pénze, ahány perczentet megszavaz a saját nyakara egyenes adói után 10°/0-ig vagy miniszteri engedelylyel ezentúl is,: tizenháromig. Ez a szolgálat már laza, sokhelyt kritikán aluli. A vásár ugyanis kettőn áll: a mérnöki hivatalon és a vármegyén.

A mérnöki hivatalok az állami közutakon lelkiismeretes kezeléshez lévén szoktatva, legtöbb esetben mindent megtennének, hogy tűrhető karba helyezzék a megyei utakat is, ha volna hozzá pénz, amelyből azonban az autonom jellegű s hazabeszélő taktika legtöbbször keveset liquidál. S mivel a nemes vármegye még mindig nem szeret vagy nem tud eleget dolgozni, a produktiv munka s közúti szolgálat majdnem minden ágában átszáll a kir. építészeti hivatalra; ez előterjeszt, átir, véleményez, sőt még néhol utalványoz is. Ahol pedig az alispán talpraesett ember, aki rendel „miként következik", ott a hivatalfőnök ne legyen önálló s gondol- kozófejü ember, mert annak pusztulnia kell, miután a két dudásnál különb igazságot még a biblia sem reprodukál; vagy pedig be kell adnia a derekát és magát szolgai magatartásra kárhoztatnia. Az állami felügyelet abból áll, hogy néha megvizsgálják a törvényhatósági útalap kezelését a minisztériumból, mely eljárás helyi- ismeretek és kellő idő híján többnyire el van galoppozva.

A törvényhatósági úti kezelés tehát csak ott lehet a törvény szellemének megfelelő, ahol egy vénára, tudásra és karakterre egyaránt értelmes és egyöntetű para- lella létezik a törvényhatóság és a kezelő hivatal közt, amely eset, sajnos, ritka kivétel.

Van azonban a törvényhatósági utak fenntartási módjában egy darab kőkorszak, egy feduális kisértet is: az útadóminimum és az egyenes adót nem fizetők közmunka tartozása. Az 1890. évi I. t.-czikk idevonatkozó szakasza azt rendeli, hogy akinek egyenes adói után százalékszerüleg megállapított útadója kisebb egy bizonyos minimumnál, az nem annyit köteles fizetni, a menynyit fizet adóaránylag más, nálánál boldogabb halandó, hanem nem fizethet kevesebbet egy bizonyos összegnél, az útadóminimumnál. Akinek pedig semmije sincs, úgy, hogy egyenes adót sem fizet, annak is le kell szolgálnia vagy meg kell fizetnie útadótartozását az előbb említett s vármegyénként megszabott minimum mérvéig.

Még csak jogérzék sem kell hozzá, hogy valaki beláthassa, miszerint az ilyetén kezelése az általános teherviselés elvének, egy modern és liberális törvény keretében helyet nem foglalhat; ez a latifundium dédelge* tése a röghöz kötött apró őstermelő és a napszámos terhére. Mert ha a megyei útadó jövedék, akkor az csak arányos lehet s meg nem engedhető, hogy vármegye dolgára járjon az, aki földhözragadt, 1—2°/0 aránylagos útadóemelés elhárítása kedvéért meg nem engedhető, hogy a paraszt maximumig terheltessék akkor is, mikor névleg minimumot fizet, oly esetekben, mikor a nagybirtokos 6—7%-kai van csak megterhelve .

A közerőnek, mint köztehernek van helye közveszély esetében s van értelme a falu szűk határán belül, ahol a közmunkás saját autonom testületének, tehát önmagának jószántából is a saját községének, részben magának dolgozik s ahol indokolható az a körülmény, hogy a községi terhet könnyebben lehet megváltani munkával, mint készpénzben; de nincs helye jövedék alakjában, különösen ha a kivetés módja nélkülöz minden igazságos alapot.

Mit szóljunk hát akkor a többi közutakról, a vi- czinálisokról és a községi utak ezreiről, ahol a közmuka országa uralkodik s amelyek ügyeinek ellátására a főszolgabíró sohasem ér rá. Vannak az országban járások, ahol viczinális utakra fordítandó 5—6 évi közmunkatartozás lerovatlan; az meg már sokhelyütt egészen megszokott dolog, hogy zsandár nélkül egy közmunkása sem áll ki a főszolgabírónak. Ahol pedig kiáll a közmunka, ott szánalomraméltó naplopás a közmun- kalerovas, apró fehérnép, léhűtő szolgahad jár ki hódolni a deres és a mogyorófapálcza rég letűnt szomorú emlékének .

Ha még ide fűzzük azt a megjegyzést, hogy a közmunkás mindig azt hiszi, hogy ő ingyenmunkát végez s a váltságról azt hiszi, hogy az az urak zsebében marad, mindenki érezni fogja, hogy az útadómínimum nem született szerencsés csillag alatt.

Állapítsuk meg, hogy a közmunka átalánositása idejét meghaladt intézmény, melynek révén milliók kallódnak el évenkint s melynek révén az ország kétharmadrészén nincs tűrhetően karbantartott viczinális és községi közút. Állapítsuk meg, hogy a közmunka, mint kényszermunka, még akkor sem lehet eredményes, ha végrehajtják, hogy