Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. augusztus 5. 31. SZÁM. SZERKESZTŐSED: Ungvár, Vármegy eház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kilől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. | Negyedévre 1 írt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr' Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. UN6 VARMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A bevándorlók. Ungvár város ez évi költségvetésének tárgyalása alkalmával egyik képviselő-testületi tag a rendőrkapitány figyelmébe ajánlotta és megakadályozni kérte azt az óriási mérvet öltő bevándorlást, melynek eredménye, hogy Ungvár városában annyi ma a galíciai származású idegen, amennyi még soha nem volt. Indokoltatok e kérelem azzal, hogy különösen a hidontúli részen lakó kereskedőket tönkremenéssel fenyegeti a bevándorlók tömege s hogy e bevándorlás megakadályozása Ungvár város közönségének általános óbaja. Mindenki azt hihette, hogy e jogos kérésnek teljesítését a rendőrkapitány nemcsak megígéri, hanem az ellenőrzést a legszigorúbb mérvben teljesíteni is fogja; — de nem ez történt; a rendőrkapitány ez ügyben úgy nyilatkozott, hogy ha valaki tud ily jogtalan kereskedőről, azt jelentse be nála s majd akkor intézkedni fog. Könnyen megérthető, hogy ez a felelet annyi, ipji.t nesze semmi, fogd meg jól. Átért csak nem gondolhatja a város rendorkapitáuya, hogy az egész közönség rendőr-szerepre fog vállalkozni, akkor, amikor ezek a galíciai letelepülők még a semmi intelligenciájú rendőr által is könnyen felismerhetők: közbotrányt okozó ruházatuk és hajdíszűknél fogva Nem; a rendőrkapitány nem jól tette, hogy ily feleletet adott. Nincs indokolva ez a felelet még azzal sem, hogy a jogos felhívás egy neki nem tetsző képviselő-testületi tagtól eredt. Ily esetekben nyilváníthatja ugyan a saját véleményét a felszólalóra, de magára a felszólalás lényegére, amikor az jogos —- már pedig a jelen esetben nagyon is jogos volt olyan feleletet adni, mint aminőt adott, nem helyén való. Ezért foglalkozunk mi itt e helyütt a galíciai bevándorlással s reméljük, hogy maga a rendőrkapitány is igazat fog nekünk adni, amidőn azt állítjuk, hogy a rendőrség kötelessége a külföldi letelepülők ellenőrzése, esetleg azoknak távozásra kényszerrel való szorítása. Legalább mi igy tudjuk ezt az ide vonatkozó törvények- és rendeletekből. Ha meghalok . . . Ha meghalok, ne dohos sirfalak Vegyék körül elporladt testemet; Átfutna rajtam ott a borzalom, Mikor jönnének a holt szellemek. Temessetek a zöld erdő ölén Árnyat adó sötét lombok alatt, Majd gondoznak s őrködnek felettem, Kiket szerettem ... a kedves vadak. Hol fegyveremtől elhullt a király . . . Az első szarvas . . . oda tegyetek, Hol örömében éledt a vadász, Az ifjú csermely s az öreg hegyek. Körültem dal kél . . . hálaénekek Zengik majd be a völgyet, bérczeket, Dicsérve Istent, a Mindenhatót, Ki megteremté ezt az életet. S ha késő őszszel egy szarvas-király Bolyongja büszkén be a tájakat És sírom felett busán, szomorún Erdőt bezugó hangokat hallat: Ne lőjjetek ... de szépen, csendesen Imát rebegjen értem ajkatok . . . Ki annyit járt az erdőn köztetek, Most mélyen alszik ... a vadász-halott. Németből fordította: Vidor Marczi. Az 1886: XXII. t.-cz. 15. §-a ugyanis ezt irja elő: 15. §. A külföldi a kézségben iakhatik, települhet és a község kötelékébe felvétethetik. Ha a községben állandóan lakni akar: tartozik ezt bejelenteni és ha kimutatja, hogy a község terhelése nélkül magát és családját tartósan lentartani képes, tőle a lakhatási engedély csak erkölcsisége ellen fennforgó alapos gyanú esetén tagadható meg, mód adatván neki a maga igazolására. A külföldi, ha a községben három hónapig való tartózkodása után az elöljáróság által előre bocsátott íelhivás daczára lakási szándékát a felhivásben kitűzendő nyolcz napi határidő alatt be nem jelenti, a közigazgatási bizottság által háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő kihágást kövei el és ha a felhívás daczára lakási szándékát be nem jelentvén, vagy lakási engedélyt nem kapván, távozni nem akar, a távozásra rendőri kényszerrel is szorítható. Ez a törvényszakasz világosan mondja, hogy a külföldi lakási szándékát tartozik bejelenteni; mondja azt is, -hogy ha ezt nem teszi, három hó elteltével a lakási szándékának bejelentésére felhívandó. Igen ám! De a mi viszonyaink között ki tudja, hogy melyik külföldi (galíciai) hány hó, hét, vagy nap óta lakosa Ungvárnak. Nincs, aki az ellenőrzést gyakorolja s ez a hiba. Fogadást mernénk rá tenni, hogy a rendőrségnek jelenleg 6000-re menő ügydarabja közt egy sincs olyan, mely idegen itt lakónak a közigazga- i tási bizottság által való megbüntetését kérelmezné s azt is merjük állítani, hogy ily irányú ügydarab az egész városházán nem található. Azért a város rendőrkapitányának ismételve figyelmébe ajánljuk ez ügyet s meg lehet róla győződve, hogy e téreni sikeres működése nagyobb érdemszámba fog vétetni a közönség és felebbvalói által, mint az, ha minden, a rendőrség hiányaira rámutató képviselő-testületi tagot élezés felszólalásokkal igyekszik ellenőrző kötelességének teljesítésétől elriasztani, miként tette ezt nemcsak a bevándorlás korlátozása ügyében tett felszóla óval, de tette azzal a képviselő-testületi taggal is, aki az idegen koldusok tolakodó hadára hívta fel a kapitány figyelmét s kérte, amit már mi is kértünk, hogy a helybeli koldusok jelző-táblával láttassanak el, egyrészt a közönségnek felesleges zaklatásoktól való Egy történet. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — — Ne értsen félre, Marga Az én képviselői fizetésemből nem élhetünk meg; az magamnak is kevés, nemhogy egy családot fentarthatnánk belőle. Aztán nem akarom, hogy maga nélkülözzön, miattam lemondjon a megszokott élvezetekről. Ne szakítson léibe . . . Tudom, hogy maga jószivü, kogy lemondana egy-egy drágább ruháról, hogy velem együtt küzdene az életért, de hát azért venném-e el, hogy asszonykorában szürkébb színben lássa a világot, szürkébbeknek az embereket, mint leánykorában? Hogy csalódás csalódást érjen? Nem, Marga, nem akarom, hogy miattam gondterhes élettel cserélje fel a gondtalan leányéletet. Nem akarom, hogy mellettem nélkülözzön, lemondjon kedvteléseiről, szeszélyeiről. Elhiszem, szívesen megtenné, de később fájna, bánatot okozna Önnek. Mikor az eljegyzésünket tartottuk, akkor még gazdag ember voltam, — ma nincs semmim, a tönk szélén állok, nem marad egyebem, mint a tiszta név és a becsületem. Ez nekem elég; férfi vagyok, dolgozni kell és dolgozni fogok ezután, hogy élhessek. Meggondoltam a dolgot, Marga, nem tehetek másként. Ezt parancsolja a józan ész. Nem tudnám elviselni, hogy részese legyen a nyomornak, melynek elébe nézek . . . Feloldom ígérete alól . . . Visszaadom adott szavát. . . Visszaadom a gyűrűt is'. . . Tudom, nehezére esik ez most mindkettőnknek, de később be fogja látni, hogy igazam volt, hogy jobb volt igy ... . S egykedvűen, nagyúri elegancziával húzta le ujjá- ról a karika-gyürüt, melyet a szép Marga félesztendővel azelőtt húzott oda. Most visszaadta, de oly ügyetlenül, hogy a földre esett. Egyikük sem hajolt le érte. Minek, megkimólése, másrészt éppen a rendőrség működésének megkönnyítése czéljából. Mert ha a város közönsége a városi tisztviselők és köztük a rendőr- kapitány anyagi javadalmazásánál elmegy a legtnesz- szebb menő határokig, akkor a közönség is joggal követelheti a város bármely tisztviselőjétől, hogy nocsak azokat az ügyeket intézze el lelkiismeretesen, melyek, mint az érett alma, akta alakjában Íróasztalára hullanak, hanem, hogy azok után is lásson, melyeket, hogy elintézhetők legyenek, hivatalos kötelességéből eredőleg saját magának kell megérlelnie. rn. A városi tüzőrség1 elhelyezése. A m. hó 27-iki városi közgyűlésen a tűzoltóság főparancsnoka bejelentene, hogy a jelenleg az Uj-téren levő fabódéban elhelyezett tüzőrségnek kiszállásolása elrendeltetett s a barak 15 nap alatt, karhatalommali végrehajtás terhe mellett elbontandó. Ezzel egyidejűleg kilátásba helyezte a városi ügyész ur, mint a tűzoltók főparancsnoka azt, hogy a tűzoltói őrség részére legalkalmasabbnak véli azon városi közteret, amely a Bradács féle ház előtt az Ung-parton van és amely terecskén körülbelül 28,000 korona költséggel felépíthető az őrségi tanya. A főparancsnok ur szép és terjedelmes beszéddel indokolta, hogy az őrség elhelyezésével kapcsolatban van egy nyári uszoda és téli korcsolyapálya elhelyezése és nagy szakértelemmel igyekezett a terv életrevalóságát közegészségi indokokkal bizonyítani. A mai közgyűlés — sajnos — a szenvedélyek napja lévén, ezen kérdés megoldásánál a vitában aktívabb részt venni nem óhajtottam, mert jobbnak tartom, hogy a tűzre nem olajat, hanem vizet kell önteni, azonban már a gyűlésen kijelentettem, hogy részemről a tervezett berendezést el nem fogadhatom. Mindjárt megmondom, miért nem. Első sorban azért, mert az a kis terecske nem alkalmas a tüzőrségi tanya elhelyezésére. Nem kell hozzá szakértelem, hogy megbíráljuk, hogyan lehet abból a kis zugból 6 tengelylyel ellátott, egymáshoz vonat módjára s e/.enkivül lánczokkal és farudakkal kapcsolt temérdek métermázsa súlyú 3 járművet hirtelen kimozdítani oly utczából, mely mintegy 16 méter hosszú, 7 méter széles és a mely ulcza a túl a hidi rész felé derékszögben vág ki, úgy, hogy a 6 tengelyű vonatnak első rudja a fordulás alkalmával a 2 lóval együtt egyenesen a Cseró-féle kereskedésben találja magát. Hol van a fordulatoknál leggyakrabban ismétlődő rúd- és különösen kerék-törés? jó helyen van az ott. Nincs rá szüksége egyiküknek sem . . . Harsányi Marga szótlanul mutatott ajtót a báró urnák s aztán anyja nyakába borult, hogy szabad folyást engedjen vissza fojtott könyeinek s hogy megossza vele az ő nagy bánatát. * Az igaz, hogy a báró ur almási birtoka elúszott, de még mindig megmaradt a tüskési tanya; nem olyan ugyan, mint az almási birtok, csak roncsa a nagy uradalomnak s éppen ezért nem is volt semmi értéke a báró ur előtt. — Ha már elveszik tőlem a hitelezők a vagyonomat, nem vehetek el szegény leányt, gazdagon kell megnősülni . . . így okoskodott a báró ur és rászánta magát arra a végzetes tettre. Bántotta ugyan a lelkiismeret, mert még nem halt ki belőle minden nemes érzés, hogy any- nyira megalázza azt a szegény leányt, de elhitette magával, hogy mostani kínos helyzetéből csak egy zsíros parthi által menekülhet meg. Ugorjunk át két évet. A megye intelligenciájának megszokott nyaralóhelye a harkányi fürdő. Mozgalmas élet van most ott. A fiatalság hetek óta készült a hires Anna-bálra. Egymásután érkeznek a vendégek, pedig máris tömve van a szalon. Izgatott'..** várják, hogy a Károly czigány rákezdje a ropogós csárdást . . . Nézzünk csak szét, kik vannak ott? Lépjünk be a terembe. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
