Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
A második ok, mely engem a terv elleni állásfoglalásra kényszerit, — a személybiztonság, a közforgalom érdeke. Méllóztassék elképzelni — a heti és országos vásárok napjait nem is számítom — egy nappali tűzesetnél az első roham alkalmával hány ember élete van veszélynek kitéve, akik napi teendőik után a legnagyobb forgalmú utczarészen járva, egy pillanat alatt vannak kitéve a rögtöni halálnak, vagy az elnyomo- rodásnak ? A harmadik ok az ellenvélemény igazolásául az — nézetem szerint nem kevésbé kicsinylendő —, hogy Ungvár város közönsége nincs abban a helyzetben, hogy a városi tűzoltó őrség tanyájának építésére 28.000 koronát megszavazhasson. Éppen a mai napi közgyűlésen erősen lett hangoztatva a reformpárt részéről, hogy mindenütt, ahol csak lehet, megtakarításokat eszközöljünk. Helyes! De ha a városi lőjegyző részére az 1869-iki úrbéri egyezségben biztositott és 21 korona, mondd 21 korona évi értéket képviselő léteinél oly nagy nehézségek és takarékoskodási szimptomák mulatkoztak, akkor én tiszta lelkiismerettel jelenlhetem ki, hogy én az Ungvár városi tűzoltóság őrségének elhelyezésére építési költség czimén 28.000 koronát megszavazni semmi szin alatt nem logok ! És azt hiszem, nem leszek egyedül! És amint mindenben és minden körülmények között tárgyilagos és igazságos akarok lenni, azt is kimondom, hogy a tűzoltóság részére a költségvetésbe évenkint beállított 12,000 koronát túlmagasnak tartom. Ily magas tétellel szemben hogyan mehet bele valaki az újabb 28,000 korona megszavazásába ! Csekély 40.000 korona a két összeg. A negyedik indokom rövid: a tűz és a viz egymással ellentétes elem; nem az úszásnál akarom én a tűzoltóságot látni, hanem vízzel lelszerelve a tűznél. Könnyen megtörténhetnék, hogy az őrség elmerülve az úszási ügyesség vizsgálásában, a tűzről elfelejtkeznék. A viz tisztaságát hygiemkus szempontból vizsgálni feleslegesnek tartom. A korcsolyapályához a tűzoltó-őrség tisztán felesleges, A fiatalság a jeget a tűzoltók nélkül is megtalálja. Ne gondolja tehát senki, hogy a tűzoltói őrség elhelyezése nem lontos dolog ; annál fontosabb, mert ezen ügynél 28,000 korona újabb megterheltetésről van szó és miután ezen összeg a városi tanácsteremben elő lett hozva és a kényszerhelyzet 15 napok múlva előáll, kötelességünk gondoskodni a kétféle baj elhárításáról. Az építkezési baj legalább ily nagy dimenciók szerint, — azt hiszem, el log esni; ily összeget nem adunk! A 15 napi kényszerhelyzet azonban kellő orvosszerrel talán reparálható. Ungvár városának tisztelt polgármestere a tekintélyes, belolyásos, magasabb intézők támogatásának segítségével — szükség esetén személyes megjelenésével — a magas közoktatásügyi kormánynál, remélem, keresztül tudná vinni, hogy, tekintettel a város zilált anyagi helyzetére és a parancsoló kényszerhelyzetre, a kormány meg fogja engedni, miszerint a városi tűzoltóság mindaddig, amig az uj reáliskola építése meg nem kezdődik, a régi városháza telkén, az eddig használt helyiségekben kaphasson szállást. Azt hiszem, ezáltal megoldódik a kérdés, legalább egyelőre; a magas intézők annyi jóakarattal vannak irántunk, hogy csak kérnünk kell — nem makacs- kodni — és szép móddal sikerül a 15 napi határidőt is betartanunk és a 28,000 koronáról sem kell álmodoznunk. De hát 15 nap múlva hova is tennénk el a tüz- őrséget? Tessék csak higgadtan gondolkozni! Szívesen meghallgatom mindenkinek a véleményét; aki jobbat tud, polgári kötelességének tartsa ezen lontos ügyben egyéni véleményét akár ezen a téren, akár a város tanácsával közölni, még pedig sürgősen, mertpe- riculum in mora Gyönyörű kép! Csupa piros arczu leányok, tele tűzzel, tele szenvedéllyel, — ilyen leányok csak a mi szép vidékünkön, az Ormánságban vannak. Az egyik sarokban ott látjuk báró Hídvégit, a fiatal özvegygyei, Farkasnéval. Elválhatatlanok ők egymástól. A báró mindenhová úgy követi, mint az árnyék. Most is erősen udvarol a fiatal özvegynek, ki még a gyászruhát sem vetette le s hogy magukra ne vonják a figyelmet, kiosonnak az erkélyre. A hold éppen most bukkant elő egy felhő mögül, mintha csak a szerelmesek kedvéért volna a kéklő égen . . . Két széket vettek elő, aztán leültek. Érthetetlen módon mind g közelebb-közelebb jutottak egymáshoz, annyira, hogy az özvegy felállt a székről s az erkély karfájára támaszkodott. Érezte, hogy veszedelmes közelségben vannak s tudja Isten, mintha a levegő is bóditó illattal volna telítve, olyan fojtó, olyan langymeleg. Mohón kapkod levegő után, két kezét keblére szorítja, hogy elhallgattassa szivének hangos dobogását. Majd igyekszik más irányt adni gondolatainak s elmerül a messze távolban ezüst szalagként tündöklő Dráva hullámainak nézésében. A nyitott ajtón át kihailatszik a zene ; ez bántja a báró urat. Bezárja az ajtó1, visszamegy az özvegyhez, meglógja a kezét, ajkához akarja emelni, de az ügyesen elvonja. — Irma, hallgasson meg ! Ne utasiíson vissza, ne tegyen boldogtalanná. — Ne tegyem boldogtalanná ? Nem, kedves barátom, iiSm én teszem boldogtalanná. Bar megérdemelné. Ön nem azzá tette azt a szegény teremtést, a ki nem vétett önnek semmit, hacsak azt nem, hogy nagyon szerette. Margit még mindig szereti önt. Ezt én mondom önnek. Voltak azóta kérői, fényes parthiet csinálhatott volna, de ő nem akart szive elleni házasságot kötni . , , A város érdekeinél minden kötelességtudó polgárnak orvosi szerepre kell vállalkoznia. Álljon elő, aki jobb megoldási módot tud. Ungvár, 1900. julius 27. Fehér Ákos. Akció egy bécsi egyesület ellen.*) Az 1824. évben Bécsben, az Osztrák Takarék- pénztár igazgatása alatt „ Wiener allgemeine Versorgungs-Anstalt“ czimmel egy biztosító-társaság keletkezett, melynek czélja az volt, hogy részvényeseinek 200 forint egyszeri befizetése mellett egy darab részvény kiszolgáltatásával állandóan növekedő jövedelmet biztosítson, mely minden egyes befizetett részvény után 500 frt maximumig emelkedhetik. Aki a 200 frtot nem fizette be azonnal, ideiglenes részvényt (Interimsschein) kapott, melyet azonnal teljes részvényre váltottak be, mihelyt a befizetés elérte a 200 frtot, ami megtörténhetett részint utánfizetés, részint a már befizetett pénz kamatozása, részint pedig sorshúzás utján. A részvényeseket belépésük évszáma és életkoruk szerint korosztályokba (Jahres gesellschaften) sorolták. 1850-ben az osztrák kormány beszüntette a befizetéseket, 1863-tól azonban újabb belépések történtek egész mostanáig. Megjegyzendő azonban, hogy az 1863-tól belépettek egészen uj társaságot alkotnak, melynek csupán igazgatósága közös a régivel. Ezen régebbi társulat részvényeseit (akik tehát 1824—1850. évi időközben léptek be) illeti figyelmeztetésünk, mert Feiső-Magyarországon igen sok család vásárolt a maga, vagy gyermekei számára ilyen részvényeket abban az időben. Köztudomású, hogy a biztosító-társaság vagyona jelenleg több mint huszonhét millió forintra rúg, továbbá, hogy a legfiatalabb részvényesek 50 évesek ; 1850. óta ugyanis további belépés nem történt. A részvényesek száma 50 év óta tehát folyton csökken és igy körülbelül 30 év alatt a társaság elenyészik. A várakozás, melyet e biztosító-társaság tevékenységéhez fűztek, nem nyert kielégítést, mert 50 év óta a részvényesek elenyésző kis száma részesült a kilátásba helyezett biztosításban, a nagy többség nevetségesen csekély jövedelmet élvez, — mialatt a társaság felhasználatlan tőkéje évről-évre növekszik s jelenleg már a huszonhét millió forintot is meghaladta. Más szóval: ami a részvényeseket illetné, azt visszatartják, úgy, hogy az utolsó részvényes elhal- táv.al egy harmincz milliónyi uratlan vagyon marad vissza, mely bizonyára urára talál, akinek e nagy' vagyon úgyszólván ölébe hull. A részvényeseket annyira rnegkárositó ezen tőkenövekedésnek oka a hibás felosztási kulcsban keresendő. Harmincz év óta keresik részint magán utón, részint a sajtó utján a javítás módját, de eddig hasztalanul. A társaság részvényesei mind idős emberek és szét vannak szórva az egész monarchiában. A legtöbben nem is tudják, hogy oly hatalmas vagyon társtulajdonosai. így azután érthető, hogy egyesek törekvései a bajon segíteni, nem jártak sikerrel. A közgyűlések alkalmával nem sikerült a részvényesekből oly nagy többséget összehozni, mely kellően követelhette volna a helyzet javítását, annál is inkább, mert az uj statútumok szerint a közgyűlésen a tagok nem képviseltethették magukat mással. Végre arra a szerencsés gondolatra jutottak, hogy egyesületet alakítanak a részvényesekből, hogy igy egyesült erővel kényszerítsék az igazgatóságot a részvényesek érdekeinek figyelembe vételére. Ilyen egyesület keletkezett először Reichenbergben, azután Gráczban, nálunk pedig Pozsonyban. Ez utóbbi 1898. * Kéretnek az Ungvárt megjelenő lapok, mikép ezen közérdekű közleményt átvenni szíveskedjenek. Engem is folyton háborgatnak a tönkrement fiatal urak, akik az ón vagyonommal szeretnék kireparálni a nemesi levelüket. Túláradó szerelemről beszélnek, pedig tudom, biztosan tudom, hogy csak a vagyonomra áhítoznak, engem csak átmeneti tényezőnek tartanak a vagyonszerzésben. Lehet, ön nemesebben gondolkozik s talán a szive is érdekelve van a dologban, de miért tennék kivételt önnel, — hátha éppen önben csalódnék legjobban! A báró még egy utolsó kísérletet akart tenni, mert holnap már késő, holnap elutazik s ki tudja, találkozik-e még a szép özvegygyei valaha, mikor megnyílik az ajtó hátuk mögött s két másik vendég jön ki az erkélyre. Amint hátranéztek, mindkelten elpirultak, mint akiket telten érlek. 1 A két belépőben Harsányinéra és lányára, Margitra ismertek. Ők is meglepődtek, mert nem számítottak arra, hogy itt és ilyen helyzetben találkozzanak Margit volt vőlegényével. Inkább el sem jöttek volna. Margit segítette ki őket a zavarból azzal, hogy megszólította az özvegyet, aki lánykori barátnője volt. A három nő összecsókolózott. A báró ur pedig azon bosszankodott, hogy éppen most zavarták meg, mikor már reménye volt arra, hogy az özvegy igent mondjon. Aztán hol az egyik, hol a másik nő arczárói igyekezett leolvasni, vájjon elteledték-e már ötét ? Margit észrevette zavarát s mosolyogva nyújtott neki kezet. Mindnyájan fellélegzettek, hogy az első találkozáson túlestek. Nehezen indult meg a társalgás. Miről is beszélhettek volna ? A báró ur engedelmet kért a visszavonulásra, mert, mint mondá, holnap reggel elutazik. Hiába akarta magával elhitetni, hogy álmos, az éj hátralevő részét is ébren tölté s korán reggel, még decz. 8-án alakult meg. Elnöke Günther kir. tanácsos, alelnökök: Báró Reuchlin és Jelűnek főintendáns. Vezetésük alatt egy bizottság áll. Az egyesület tagjai csupán oly részvényesek lehetnek, kik az 1824—1850. időközben lettek a biztositó- társtulat tagjai. Az egyesület sikeres működése a belépő tagok minél nagyobb számától függ, mert csak igy lehet majd a közgyűlésen — melyen eddig egy nehány csaknem kizárólag Bécsben élő tag szokott megjelenni — többségre szert tenni s az igazgatósággal szemben, mely akár szándékosan akár nem, de eddig semmit sem tett a részvényesek jogos kívánságainak kielégítésére, sikerrel eljárni. Az egyesületnek nincs birtokában a részvényesek névsora s igy nem fordulnak hozzájuk személyesen csupán a sajtó utján való nyilvános felszólításra szoritkozhatik, a részvényesekhez intézve azt, hogy saját érdekükben lépjenek be a pozsonyi egyesületbe s közöljék vele czimiiket és részvényük számát. Az ungvári és ungmegyei érdekeltek ezen az utón hivatnak fel, hogy részvételi jegyük számának közlése mellett, augusztus végéig Mocsáry Bélánál Ungvárt jelentkezni siessenek. Chinai felfogás a nyugati kultúráról. A >Daily Express« angol újság nemrég egy Londonban lakó dunaitól, ki a boxerek forradalmi társaságához tartozik, igen érdekes ismertetést közölt, melyben az illető chinai előadja, hogy mit tart ő az európai kultúráról abból az alkalomból, hogy az úgynevezett kulturállamok China ellen háborút indítottak. Nézetei nem hízelgők ránk nézve, de hihetőleg nehány hónap múlva, ha majd eldől a két kultúra összeütközésének sorsa, meg lógnak azok a mi javunkra változni. Czopfos felebarátunk igy elmélkedik: A nyugati civilizáció a mi szemünkben csak gomba, mely eső után nőtt; valami olyan, a mi tegnap óta van, mig a mienk régi, számtalan évezredekre visszaterjedő; ez okból mi azt hisszük, hogy önök legalább is 2000 évvel hátramaradtak. Volt idő, midőn a létért való küzdelemben mi is hajhásztuk a gazdagságot; kínozott minket is a hatalomvágy éhsége, a magasba való kapaszkodás s egyéb bajaink. Voltak nekünk is okos találmányaink, lőporunk, művészetünk stb., de elég sokáig éltünk, hogy belássuk ezen dolgok végességét és haszontalanságát. Vallásbeli ügyeinkben szintén voltak kételyeink, fanatizmusunk, háborúink, mártírjaink, reformációink, türelmetlenség- s végül türelmességünk, — mindez pedig évezredek előli. Hanem, mint mondani szokás, mindebből mi kinőttünk már. — A mull századok tanulságaiból okosabbakká leltünk s őseink hibái és szerencsétlenségeiből megtanultuk, hogy törekvéseink hiábavalók voltak, melyek nem érdemelték meg a rájok pazarolt fáradtságot. így tehát nemzeti sovinizmusunk és szenvedélyeink lassankint elcsendesedtek, megállapodva a földi megelégedettség nyugodt kívánságában; e hitünk életphile- sophiává változott, a mely 2000 évi próba után egészségesnek mutatkozott. Azt gondoljuk, hogy a mi legjobbat tud az ember a földön elérni, az a boldogság és mi arra tanítjuk gyermekeinket, hogy ők e boldogságot csak kötelmeik teljesítése árán érhetik el, azáltal t. i., ha az erkölcsi és közélet kívánságait teljesitik s ha szerencsés, jó barátok és rokonok társaságával veszik magukat körül. Mikor a chinainak az ő működésében több szerencséje volt, mint társainak, legnagyobb boldogságát abban találja, ha velők oszlozkodhatik a saját szerencséjén. És mi Chinában nem szűnünk meg dolgozni; olyas valami, hogy elveszítsük az érdeklődést, nincs nálunk ; a munka egyik része szórakozásunknak, mert egyik része kötelességünknek. Ez a-chinai philosophia utolsó szava és vége. napkelte előtt kisétált a mezőre, hogy háborgó lelkét a természet pompájában gyönyörködtesse . . . Már visszafelé indult, mikor egy tábla búzaföld mellett meglát egy fehér ruháju lánykát, amint búzavirágot tép s a hajába tűzi. Közelebb megy. Megismeri. Mikor hozzá ért, gépiesen leemelte kalapját s köszönt. — Jó reggelt! — Jó reggelt. Mintha gyökeret vertek volna lábai, egy lépést sem tudott tenni. Kalapját is kezében felejtette. Hirtelen változás történt lelkében. Elbájolta az a fehér ruhás, halvány leány. Megfogta a két kezét, aztán hosszasan nézett azokba a bánatos nefelejts szemekbe . . . Összehasonlította a másikkal, avval az asszonynyal. Az csupa fűz, csupa szenvedély, arcza csaknem kicsattan az élettől — olyan mint a búza közt a pipacsvirág .... Ez itt szende, ártatlan, tűz és szenvedély nélkül, — olyant mint egy szerény búzavirág ............ S ő a búzavirágot választotta .... Amint kezében tarlá a reszkető leány apró kacsóit, meghaloltan mondá: — Marga I Meg ludna-e nekem bocsátani?! * * * Hogyne bocsátott volna meg . ... Az a két könycsepp, a mely ott ragyog a szemekben s amelyen megtörtek a nap első sugarai, az is a bocsánat jele . . . Mert a nap is elöbujt a harsányi hegyekből, hogy tanúja legyen ennek a boldogságnak, hogy első sugaraival homlokon csókolja s hogy bearanyozza, ezt a legifjabb, ezt a hajnalszülte szűz szerelmet . . . Dani János.
