Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

Melléklet az „UNG“ 1900. évi 29-ik számához. majdnem a tanulók felét. Ezek nélkül a reáliskolát fentartani nem is érdemes, nem is lehetséges. Es igy eljutottunk a kifejlesztés legfontosabb indokához és ez nem más, mint magának, reálisko­lánknak a létkérdése, a jövője Eddig helybeli és vidéki tanulók feles számban voltak. Ha ki nem fejlesztik intézetünket, a vidékiek elmennek főreál­iskolába már az I. osztálytól kezdve. Marad 50% helybeli tanuló. Ám, ha csak 4 osztályú marad a reáliskola, ezeknek tetemes része (a vagyonosabbak mindenesetre) a főgimnáziumba fognak menni és akkor ott leszünk, ahol a reáliskola felállítása előtt voltunk, t. i. lesz ismét egy túlzsúfolt főgymná- ziumunk, illetőleg e mellett lesz még egy negetáló alreáliskolánk is, amelyet pár év múlva vagy meg kell szüntetni, vagy állami gyinnáziummá átalakítani. De mennyi fontos közgazdasági érdek fog szenvedni ezáltal s mily messze, — nagy vidék esik el a reáltanszaku iskolázás áldásaitól. így helyben s a nagy vidéken művelt, értelmes, életképes és virágzó iparos- és kereskedő-osztály ismét csak nem fog keletkezhetni s a technikai pályák egész északkeleti Magyarországon ismét csak nem fognak kaphatni aspiránsokat. Ezek a kézzelfogható indokai a kifejlesztés elhalaszthatatlan szükségességének. Szerencse, hogy az épület kérdése megoldatott. Mert hogyan lehetett volna kérni az 5-ik osztályt, mikor a 4-et sem tudtuk elhelyezni. Hogy az épület tervének készítésénél az eset­leges kifejlesztéssel számolni kell, az nyilvánvaló. Nehogy t. i. a lokalitások hiánya alterálja a foko­zatos kifejlesztést. E körülményre a nagy méltóságú minisztérium figyelmét jelentésemben már felhívtam. Bizzunk nagylelkű miniszterünkben. A nemes város lelkes érdeklődését ily fontos kulturügyben bizonyára a kérelem teljesítésével fogja honorálni. Uugvár város érdemes képviselő-testületének s a szives indítványozónak pedig hálás elismerésünk. Dortsák Gyula, az ungvári áll alreáliskola igazgatója. Kérelem Űrig vár város és Ungvármegye közönségéhez. Az „Ungvári Dalárda“ nevében fordulunk me­gyénk és városunk művelt közönségéhez s kérjük, hogy ezen kiválólag hazafias és közművelődési egyesületet, mely most ujult erővel és fokozatos lelkesedéssel fogott magasztos feladatának teljesítéséhez, figyelmére méltatni s erkölcsi és anyagi támogatásában részesíteni szíves­kedjék. Az „Ungvári Dalárda“ több mint három évtize­des történetének nem egy oly lapja van, mely nem csupán e testületnek, hanem egyúttal megyénknek és városunknak is örök dicsőségét képezi. Nem egy Ízben az egész ország előtt megmutatta e testület, higy a magyar dal művelése karpátalji városunkban ép oly otthonos, mint az ország bármely vidékén; nemegyszer fényesen bebizonyította, hogy a magyar dal szellemét teljesen átérteni es méltóan tolmácsolni tudja. E dicső­ségteljes múltjának élő bizonyítékát képezik azon diadaljelvények, melyeket hazánk több városában megtar­tott dalversenyeken kiérdemelt. De visszhangra talált dalárdánk működése általában azon lelkes elismerésben is, melylyel testületünket ma is az ország első dalegyesületei között emlegetik. ütött meg, mikor az ajtón felragasztva pillantottam meg a sorsjegyemet. Ki tette ezt, asszony ? Ezer ördög és pokol! tucscs a 100,000 forint. Chinába küldöm a bűnöst. Ah ! mit nem csinálnak azok a gyermekek. — Mar hogy volna tucscs, mikor megvan. — Igen, csakhogy az ajtón. — Fel visszük az ajtót is Budapestre. — Igazad van, asszony, de kérdés, fogják-e akceptálni ? — Azt csak bizd rám ; kellemetlen, az igaz, de nincsen veszedelem. Másnap félkilenczkor elindultunk Budapestre, magunkkal vittük ki a fiakkeren az ajtót ; meg­bámulták bennünket is, az ajtót is, senki sem sejtette, hogy milyen drága az ajtó nekünk. Közelgett a felszállás ideje ; hát én, hogy bizton­ságba helyezzem az ajiot, magam czipeltem ki a perronra, — hanem egy ott őrt álló rendőr utánam szaladt, meg­lógta a vállamat s kérdé: hová viszi azt az ajtót ? Budapestre, — szóltam én ; segítsen, kérem, elhelyezni a kocsiban. De már akkor mellettem termett egy csendőr is, majd keresztülszurt tekintetével és szólt: mit akar azzal az ajtóval ; tessék visszavinni a váróterembe, — ha mondom. De most már én is elvesztettem türelmemet, — olyan mozdulatot lettem az ajtóval, hogy megtán- torjdott a rendőr is, a csendőr is ; egy csepp híján múlt, hogy el nem estek. Most aztán nekem estek hatan is és lelegyverezlek, elvették tőlem az ajtót, ezzel össze­omlott minden gazdagságom, — szétfoszlott minden szép álom ; a házunk előtt masírozó katonák kürtje — kiverte az álmot a szememből, — én olyan bágyadt lettem, hogy még a reggelit is érintetlenül hagytam. Ah! milyen káprázatos sokszor a mi álmunk! E dicsőséges múltat és működést, hála városunk és megyénk müveit közönségének: közönségünk csakha­mar teltogta, hogy dalárdánk fennmaradásához megyénk és városunk közművelődési hírnevének jelentékeny része lüződik. Uj erők sorakoztak a kipróbált régiek mellé sdalár- dánk immár felfrissülve, erejében megizmosodva a legszebb remény nyel tekint a jövő elé. A mostani öntudatos és lelkes vezetés mellett minden föltétel megvan arra nézve, hogy az »Ungvári Dalárda» azzá legyen, a mi volt: a magyar dal lelkes tolmácsa, a hazafias érzelmek ápoló dajkája, a müveit közönség kellemes szórakoztatója, megyénk és városunk hírnevének egyik fontos tényezője. Állami életünk ezredik évfordulója alkalmából nem­zeti öntudatunk lolytonos éberen tartása végett az országos dalszövetség elhatározta, hogy e szép magyar haza na­gyobb városaiban minden 3-ik évben orsz. dalverseny lesz. A reánk következő 1901. évben az országos dalverseny Kassán fog megtartatni, mely dalversenyről az ungvári dalárdának úgy múltjánál, valamint helyzeténél fogva is elmaradnia nem szabad! Annak a városnak dalárdája, melyhez a honfoglalás első emlékei lüződnek, mely falai alatt látta a honalapító Árpádot, a versenyről el nem maradhat. Hogy dalárdánknak szükes anyagi viszonyai mellett az országos dalversenyen való megjelenést lehetővé legyük, első sorban azért fordulunk megyénk és váro­sunk müveit közönségéhez, kérve : karolja lel egyesüle­tünket azáltal, ha minél nagyobb számmal pártoló- tagjainak sorába beiratkozik. Különösen nemes lelkű hölgyeinkhez fordulunk, mint minden nemes eszmének lelkes pártfogóihoz s hisszük, tiogy lelkes közreműködésü­ket egyesületünktől megvonnni nem fogják. A tagsági dij évi 4 kor., mely összeg a dalárda pénztárosánál fizetendő. A kötelezettség három évre terjed. Kelt Ungvári, 1900. évi julius hó 12-én tartott közgyűléséből. Baulovics Mihály, Ló'rinczy Jenő, a dalárda titkára. a dalárda elnöke. Szinház. A színi évad befejezését, a már teljesen kimerült közönség érdeklődését élvezetessé lenni, volt feladata az operettek legújabb, de már is ragyogó csillagának, Fedák Sárinak. Négy estén át vendégszerepeit nálunk, bemu­tatva összes képességeit, melyek igazán nem közönsé­gesek ; bizonyos tekintetben telette áll összes primadon­náink telett: a tánczát és üdeségét tekintve. De bámulatos eredményeket ért el ének és játék dolgában is, két évi iskola és egy félévi működés után. Hangja édes, behízelgő ; lágyan és elég könnyen kezeli a koloratur-partikban is; a szöveg kiejtése az egyetlen, miben még gyakorlatra van szüksége. Jelmezei a leg- pazarabb Ízlésről tesznek tanúságot, leányos idomai a legtökéletesebb, táncza a tiszta báj és élvezetesség ; a hogy a Gésákban tánczol, az igazolja abbeli föltevé­sünket, hogy ő maga mámorossá lesz a táncztól, mint megrészegül a közönség is tőle. Röviden : a legszebb, legreményteljesebb primadonnái pálya nyílt meg e művésznő előtt, kiről még sokat fog olvasni és hallani ÉS ország, de a külvilág is. Legjobban tetszett közönségünknek a Gésákban, mint Mimora, a Lili második felvonásában a Walcernek tökéletesen szép előadásáért és a Szép Heléna 3-ik felvonásában ; vendégszereplésének nagy sikere biztat bennünket azzal, hogy jövőre ismét lesz hozzá szeren­csénk, mikor már bizonynyal, mint kész művésznő álland előttünk. A hét többi napjai drámai előadásokkal lett kitöltve, melyek azonban nem voltak képesek a közönség nagyobb érdeklődését fölkelteni; sem Fedora, sem a jutalomjátékul adott Xl-ik Lajos nem vonzotta a közön­séget ; pedig Csókáné művészete, Csiky drámai játéka megérdemli a támogatást. A tegnapi jutalomjátékról csak jövő héten refe­rálunk. Ezúttal még egyet: Csókáné Almásy Julia e hó 31-én tartja jutalom­játékát a Madams sans gene-ben; úgy — mint kitűnő színésznő, úgy is mint igazgatónő megérdemelne e város közönségétől, hogy nem is csak telt ház előtt játszék, de kellőleg ünnepeljék is. Való igaz, hogy a közönség kimerült, de azért ezt az estét nem szabad hétköznapivá hagyni és mi hisszük is, hogy ünnep lesz az ! KÜLÖNFÉLÉK. * Nyugtázás. Dicső emlékű Erzsébet magyar királyné emlékere Budapesten emelendő. „Örökimadás temploma“ költségeire az ungvármegyei gyüjtő-bizott- sag pénztárnokahoz újabban beérkezett a tichai gör. kath. hívek templomi gyűjtéséből 4 k. és 4 f., azaz négy korona és négy fillér. Tatrafüred, 1900. julius 26. líj. Gébé Andor, theol. tanár és pénztárnok. * A csendőrség köréből. Kintis István m. kir. csendőr-szazados, volt ungvári szarnyparancsnok- tól e hó 23-an vette át az ungvári szarnyparancsnok- ság vezetését Ferry Oszkár dr., m. kir. csendőr-száza­dos, volt zilahi szarnyparancsnok. Az átadásnál jelen volt a kassai csendőrkerületi parancsnokság h. vezetője es egy számtiszt. Az uj szárnyparancsnok — mikent értesülünk — kiváló tehetségű egyén, aki hosszabb ideig a belügyminisztérium szakosztályában volt be­osztva. * Kinevezés. Az ungvári állami alreáliskolához a nm. közokt. minisztérium Schehak Rezső szakvizs­gazott tanárt, h. tanári minőségben kinevezte. Most a tanarteestület 6 tagból áll s igy egyelőre teljes számban vagyon. * Városi közgyűlések. Az elmúlt héten két közgyűlést tartott Ungvar varos képviselő-testületé az uj városháza elég csinos és tágas tanácskozó termé­ben. Mindkét közgyűlésen mintegy 60—65-en vettek részt. Az e hó 25-én tartott közgyűlésen legelső sor­ban bejelentette a polgármester, hogy a városháza ünnepélyes felavatását akkorra tervezi, mikor az átala­kítás teljesen befejezve lesz. A Minaji-utcza sarkán levő ingatlan eladására vonatkozó határozat meghozatalára aug. 27-ike tűze­tett ki. Elhatároztatott a végleges lebonyolítás Lendvai Ignácz volt városi bérlő és a város között. A m. kir. (őerdőhivatalnak azon átirata, hogy a város közönsége homokot, kavicsot és burkóczot a vasuti-hid feletti és a vásártér mellett elterülő Ung-mederből szállíthat díjmentesen véleményezés vé­gett kiadatott a t. ügyésznek. A Ferencz József-laktanyában tevő kantin 3 évre árverés utján határoztatok bérbeadatni. Ország Jakab t. orvosnak hat heti szabadságidő engedélyeztetett s helyettesítésével Reismann Arnold dr. bízatott meg. Majd következett Farkas Ferencz és társainak indítványa, az ungvári reáliskolának főreáliskolává fej­lesztése ügyében megindítandó mozgalom iránt. A kép­viselő-testület egyhangú lelkesedéssel hozzájárult az indítványhoz s elfogadta az erre vonatkozó javaslatokat. E tárgygyal kapcsolatban Reismann Arnold dr. szépen előadott és az elismerés meleg hangját tartal­mazó indítványára Dortsák Gyula reáliskolai igazgató­nak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a képviselő- testület azért a buzgóságért, melyet az ungvári reál­iskola fejlesztése és annak állandó elhelyezése ügyében kifejtett. Az ez évi költségvetés fogadtatott el ezután álta­lánosságban, ezt azonban megelőzte Reismann Berta­lannak a polgármesterhez azon interpellációja, hogy adjon felvilágosítást arról, vájjon igaz-e az U. K.-nek azon állítása, hogy a pénzügyi bizottság ülését a tagok meg nem jelenése miatt nem lehet mindenkor megtar­tani; a polgármester adott válaszában kijelentette, hogy emlekezete szerint a p. ü. bizottság üléseit mindenkor meg lehetett tartani s tan csak egy esetben nem. Az e hó 27-én tartott közgyűlésen a költségvetés részletes tárgyalása következett. Ezt megelőzőleg a polgármester kijelentette, hogy Seidler Lipót, hosszú éveken at volt képviselő-testületi és pénzügyi bizott­sági tag lemondott. Lemondása sajnálattal vétetett tu­domásul s a város érdekében kifejtett működése jegyző- könyvi elismerést nyert. A költségvetés folytatólagos tárgyalása holnap, hétfőn, d. u. 4 órakor kezdődik. * Tánczmulatság Szobránczon. A szob­ránczi gyógyfürdő igazgatósága, ma vasarnap, Lányi Gyula ungvári zenekarának közreműködése mellett, a fürdő nagytermében tánczvigalmat (Anna-bált) rendez. Belépő-dij szemelyenkint 2 korona. Kezdete 9 órakor. * Tiszay Dezső halála. Tiszay Dezső, a magyar színészetnek egyik kivaló tagja s 1877. évtől színigazgató, mint részvéttel értesülünk, e hó 23-án este, Luzernben meghalt. Párisba utazott a színész- kongresszusra, melyre őt az Országos Szinész-Egye- sület küldötte ki, mint az egyesület képviselőjét s midőn Luzernben a vasúti kocsiból kilépett, holtan rogyott össze; szivszélhüdés ölte meg. Tiszay Dezső egyike volt a vidék legjobb színigazgatóinak s alelnöke az Országos Színész-Egyesületnek. 1875-ben mint 21 éves fiatal ember a Népszínházban, mint operette-buffó és szalonkomikus kezdte meg pályáját, később vidékre ment s mint színészt és igazgatót, mindenütt kedvel­ték. Tiszay egyike volt a sokoldalú, művelt és finom kedélyű színészeknek. Kiváló képessége s tehetsége megtisztelő s kitüntető bizalomban részesítette, mert az Országos Színész-Egyesület alelnökévé választotta s mint ilyen, Francziaország fővárosába küldetett, hogy a magyar színészetet képviselje. Ungvárt, társulatával több éven át működött és sok élvezetes estében része­sítette a közönséget. Társulatával a nemzetiségi vidé­keket is fölkereste s igy a magyarosodás terén is érde­meket szerzett. A társaságban kiválóan kedvelt egyén volt. A függöny örökre legördült: meghalt; nyugodjék békével. * Az Uj-tér — szabad. A m. kir. belügymi­niszter helyt adott Ungvármegye törvényhatósági bi­zottsága által hozott azon határozatnak, mely megsem­misíti a város képviselő-testületének azon intézkedését, hogy a tűzoltó-szertár állandó épülete az Uj-térre épít­tessék, Az erre vonatkozó belügyminiszteri leirat igy szól: fc>8975/III. szám. M. kir. belügyminiszter. Ungvármegye közönségének Ungvárott. A törvényhatósági bizottságnak folyó évi május hó 30-án 122. (5243.) szám alatt hozott határozatát, Ungvár város képviselő- testületének folyó évi április hó 25-én 53. szám alatt a városi tűz­oltói és gazdasági felszerelések elhelyezése, az Uj-téren létesítendő építkezések iránt hozott határozata feloldatott és a város egy, a viszonyoknak és körülményeknek megfelelő más helyen jutányosabb építkezés foganatosítására utasittatott, a nevezet! város ügyésze által küzbetett felebbezés elutasításával, indokainál fogva helyben­hagyom. Miről a vármegye közönségét a folyó évi junius hó 17-éről 3489. sz. a. kelt jelentés csatolmányainak visszaküldése mellett értesítem. Budapesten, 1900. évi julius hó 12-én. A miniszter meghagyásából: Marek Ede s. k., osztálytanácsos. Ungvármegye alispánja pedig elrendelte, hogy az Uj-térre épített ideiglenes tűzoltói szertár 15 nap alatt eltávolitandó, különben karhatalommal fog az lebon­tatni. Most tehát Ungvár város közönségének újabb határozatot kell hozni, a hova építés ügyében. A belügyminiszter fent említett leirata következ­tében Gaar Ivan képviselő-testületi tag a következő indirványt nyújtotta be a város képviselő-testületéhez;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom