Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. julius 22. 29. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissz a. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. j Negyedévre 1 frí. Félévre ... 2 > | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. DNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kivándorlásról. (Válasz az Ungvári Közlöny f. évi 28. számában megjelent „Aratás és kivándorlás“ czimü vezérczikkre.) Az Ungvári Közlöny f. évi 28-ik számában „Aratás és kivándorlás“ czimmol egy tendenciózus vezérczikk jelent meg, mely a munkáskéz hiányáról, a kivándorlás és annak okaival foglalkozik, majd a vármegye közönségét vádolja a közgazdasági kérdések körüli mulasztással s végül a közigazgatás embereit és a közigazgatási bizottságot ítéli meg, hogy a kivándorlás meggátlására mit sem tesznek, tétlenül nézik, mint vándorol ki ezer és ezer munkás e megye területéről s hozzá még elég könnyelmű, hogy a kivándorlás előmozdítására a kivándorlási ügynök kérvényét javaslattal határozta fel;erjeszteni a magas belügyminisztériumhoz. Aki a viszonyokat és intézkedéseket nem ismeri, első elolvasásra elszörnyüködve kiált fel az Ungvári Közlöny vezérczikkirójával, hogy ez mégis borzasztó állapot lehet, hogy a közigazgatás emberei társadalmi kérdésekben érzéketlenek s csakugyan nem érdemesek arra, hogy vezérszerepet vigyenek. Ez a felszólalás a mai viszonyok között nagyon tetszős s képes felizgatni a legkomolyabb, a leg- fKgmatikusabb intelligens elemeket is, kik velünk együtt fájdalmasan nézik, hogy bizony sok ezeren pénzzé téve minden legcsekélyebb ingó vagyonukat, számos esetben megterhelik, vagy végleg eladják csekély ingatlan vagyonukat s vérmes reményekkel rohannak a tengerentúli útra. Az Ungvári Közlöny vezérczikkével szemben egész határozottan kijelentjük, hogy a kivándorlásnak úgy politikai, mint nemzetgazdászati és honvédelmi tekintetekből, különösen a magyar faj érdekeinek szem előtt tartásával, — egyáltalán nem vagyunk barátai, sőt a kivándorlást s annak következményeit komolyan károsnak és veszélyesnek tartjuk s éppen azért úgy a vármegye törvényhatósága, mint annak közig, bizottsága, minden lehetőt megtesz, hogy a kivándorlást a lehetőségig gátolja s ahol ez a fennálló rendeletekkel szemben nem eszközölhető, a törvény és rendeletek határai között korlátozza. Hogy ezen pótló és korlátozó intézkedésekről czikkiró nem szerzett előzetesen meggyőződést, vagy legalább tájékozást, afelett csak mély sajnálatunkat fejezhetjük ki; mert a hirtelen megvillant eszme falhoz vezette, ütni akart és — a semmiségbe vágott. Hogy a nagy közönsége czikkel okozott dörgés után ne várjon sikert, teljes tárgyilagossággal megkísértjük a kellő és megnyugtató felvilágosítást megadni s igazolni, hogy a törvényhatóság és közigazgatás emberei, valamint a közig, bizottság részéről a kellő intézkedések nemcsak hogy megtétettek, de folytonosan megtétetnek s az elbástyázott vármegyeházából komoly figyelemmel kisérik nemcsak a kivándorlást, de a körülbástyázott gondolkozásu embereket is. A kivándorlást kényszer-eszközökkel meggátolni nem lehet, mert az ellenkezik az állampolgároknak általánosan elismert alapjogaival, nevezetesen a személyes és költüzködési szabadsággal. Aki hadkötelezettségének, állami, községi adó, társulati és egyesületi kötelezettségének eleget tett, bűnvádi kereset alatt nem áll, kihágási, vagy bűnügyben jogérvényesen elitélve nincs, jogosult útlevelet kérni, mely kérelmet az illetékes hatóság ha megtagadná, folyamodó felebbezés utján szerez érvényt kérvényének, mint ezt számtalan eset igazolja. Ezen feltételeket és körülményeket igazoló községi bizonyítványokat a községi elöljáróság állítja ki, a járási főszolgabíró erősiti meg s útlevél-ajánlati táblázattal ellátva terjeszti fel a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, ki szigorúan felülvizsgálja a bizonylatokat s ha a követelményeknek megfelel, azonnal felterjeszti a belügyminisztériumhoz s ha az útlevelek leérkeznek, a járási főszoigabirák utján adatnak ki az illető felek részére leendő kézbesítés végett, oly meghagyással, hogy az útleveleket a megjelölt helyen a kérvényezőkkel sajátkezüleg Írassák alá. Midőn hivatalos tudomásra jött, hogy titkos ügynökök 15-től 20 évig leányokat, hajadonokat csábítanak a kivándorlásra, a vármegye alispánja rendeletileg utasította a községek elöljáróit, hogy 20 évet be nem töltött leányok részére kivándorlás czéljából községi bizonyítványokat kiállítani ne merészeljenek s ilyenek külföldi útlevél elnyerhe- tése czéljából a belügyminisztériumhoz fel sem terjesztettek, kivéve azon eseteket, midőn az illető leánygyermeknek édes anyja, vagy édes atyja, ki már a külföldön volt, nem kérte, hogy gyermekük a kivándorlási engedélyt elnyerhesse; de ezt is hitelt érdemlő irattal volt köteles igazolni. Az útlevelek kezelése, felterjesztése és kiadása körül már hosszabb idő óta a legszigorúbb ellenőrzés gyakoroltatik. Köztudomású tény, de azonkívül a hivatalos adatok is bizonyítják, hogy a kivándorlást rossz hirü, rovott előéletű, vagyontalan, mindenre fölhasználható, de legtöbb esetben ki nem puhatolható titkos ügynökök mozdítják elő, kiknek mézes beszédeire, ígéreteire, a jövőnek rózsás színekben való festése után nagyon sokan felültek s felülnek, kik nemcsak az útlevelek kieszközlésében, de a vasúti és hajózási jegyek megszerzésében is zsarolták, fosztogatták (s kizsebelték a tudatlan népet Csaptól egész Hamburgig. A rendőrségnek és csendőrséguek sikerült nehány ily titkos ügynököt kézrekeriteni, azonban a törvényes megtorlás csak az illetők elzáratásában nyilvánult, mert vagyontalan földönfutók lévén, a rájuk kiszabott pénzbüntetés és a feleknek okozott kár behajtható sohasem volt. 1—3 hónapi elzárást pedig szívesen elszenvedtek, 7—800 forint zsebre vágott s eldugott haszonért, melylyel az ügynökök szeretett nejei, vagy testvérei szereztek ingatlant, vagyont. Miután a törvényhozás a kivándorlási ügyet törvényileg nem szabályozta s az állapotok tűrhetetlenek voltak, a közigazgatási bizottság múlt évi november hó 14-én tartott üléséből általános helyesléssel hozott határozata folytán az alább egész terjedelmében közölt felterjesztést intézte a m. kir. belügyminisztériumhoz, kérvén e felterjesztésben foglalt pontokat, mint a kivándorlás korlátozására és meggátlására szolgáló egyedüli módot és intézkedést megerősíteni. E felterjesztésben foglalt pontozatok oly szigorúak, hogy egyelőre ennél szigorúbb intézkedéseket életbeléptetni képtelenség. 743. (11.) sz. Ungvármegye közig, bizottságának elnökétől, kb.jkv. 1899. Nagyméltósága m. kir. Belügyminiszter ur! Az Amerikába való kivándorlás az utóbbi időkben oly ijesztő mérvben növekedik, hogy a gazdálkodó és szolgálatadó közönség évről-évre kétségesebb helyzetnek és nagyobb veszélynek van kitéve. Fogadásból. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Irta : Farkas Rózsik a. K. faluban csendesek az utczák, mindenki valamire várni látszik. Egyik a másiktól kérdi: — >Lálta már ?«• — Elvitték már ? — Még nem. Most hallatszik a kocsi robogása, bizonyosan most jönnek. Ott vannak, ni! De sok násznép! — Szép-e a menyasszony? — Bizony nem, de gazdag. Bárdos Zoltán is tudta, hogy mit tesz. A szegény napszámos-asszonyok kendővel takarták el az arczukat és úgy nézték a közeledő kocsikat. Valaki megszólalt : —■ Bizony csúnya, de hát már az úgy van, hogy ha valaki gazdag, még többre vágyik. Bárdos Zoltán is inkább a csúnya Bedő-lányt vette el, mint a szép Somos Katiczát, az árvát, ki még árvább lesz ezután. — Bedő uram bizony jó gazda, mennyi vagyont gyűjtött és még fog; mind arra a lányra jut. A gTermeksereg ujjongva kiabált: — Itt vannak, jönnek már! De szép ruha van rajta . . . Hosszú sorban, kimért távolságban, egymásután jöttek a fogatok, büszkén lépő szép lovaikkal; a menyasszonyt ötös hintó viszi. Milyen boldog menyasszony, vájjon sejti-e, hogy egy embernek teszi boldogságát tönkre ? Mit csinált Somos Katicza? Előszedte a Zoltántól kapott három emlékdarabot, egy kis levélkét, mibe forró szerelmét, törhetlen hűségét öntötte, — elégelte. Szőke hajfürt, kis bársony-tokban az anyai ékszerek mellett megőrizve, hasonlóan áldozatul esett a lángoknak. A hamut gondosan összesöpri, beteszi a tokba és akkor veszi észre, hogy van még egy tárgy. Leesett az asztalról, majd elbukott benne. Kis, kék selyemkendő, szépen összehajtogatva. Felvette és egy papirszeletre mellé írva: „Örök szerelmet és törhetetlen hűséget az uj otthonban“, — borítékot vett elő. Sokáig habozott, hogy leragassza-e, vagy sem? de mégis lepecsételte s a czimet ráírva, a vén cselédnek adta: — Egyetlen, hű Sári néni, vigye ezt Bedőékhez és addig várjon, mig a vőlegénynek kezébe nem tudja adni. — Elviszem, kis árvám, hogyne vinném el, legalább igy könnyebben elfelejti. Elment Sári. Katicza várt reá egy ideig, már rá is unt. Sári Bedő lakására ment, de a vőlegény akkor már elhajtatott. Ott ülhetett a ház előtti padkán már vagy félóra hosszat és bóbiskálni is kezdett, mikor egyszer csak erős lépteket hall. — .János — szólalt meg egy kellemes csengésű mély férfi-hang —, itthon feledtem a keztyümet. Hozd ki. Sári néni oda sompolygott, a kocsiba dobta a levelet és mielőtt Zoltán szólhatott volna, már eltűnt a bámészkodók között. Mire hazaért, elkészült egy másik levél is. — Sári néni, üljön le, elfáradhatott. Ha kipihente magát, ezt a levelet elviszi a postára. Az ajtóhoz fordult és szép arczát könnyek borították el, miközben halk hangon, inkább csak magának beszélt: — Ez a levél a gyámomnak szól, hogy adja ki a pénzemet, mert most már hozzámegyek Szmecsák Pálhoz. Hangja elcsuklott, alig tudta fennhangon folytatni: De most már menjen, Sári néni, mert mig a postához ér, elmúlik a hivatalos óra. Magában maradt Katicza, gyötrő szenvedésével. Kétség és bánattal teljes élet állott előtte. Hozzámenni a vöröshaju, nagyszájú tót kántorhoz, szeretni és hűséges felesége lenni, — hozzámenni ahhoz, kit inkább becsül, mert hogy is szerelhetné, mikor mást szeret. Ez a nagy megpróbáltatás várt reá. — Legalább nem mondhatják, hogy nem kellek senkinek. Lesz, ki megvédjen a gonosz emberek támadásaitól; nem félthetik Bedőék a vejöket tőlem, elvisznek messze, messze. A másik szobából szeretetteljes hang hallatszott: — Katiczám, gyere be 1 — Itt Vagyok, nagyanyácskám. Szemközt állott a két nő: a teljes virágában levő, feslő virág és a sir felé mindjobban hajló agg nő, kinek nemes vonásain évtizedek szenvedései hagytak m ély barázdákat. — Holnap jön Szmecsák — kezdé az agg nő, élesen vizsgálva unokája halvány arczát —, mit feleljek neki? Katiczának minden erejére szüksége volt, hogy halálos ítéletét kimondja : — Hozzámegyek, nagyanyácskám, hozzámegyek. Legyen meg a te kívánságod. De ne kívánd, hogy szeressem. Ezzel kisietett és az agg nő gondolkozva nézett utána. Imakönyvét félretette. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
