Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-04 / 5. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. február 4. 5. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szei kesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre . . . 'í » | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előlizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Magyar ipar — helyi ipar. Egy fővárosi napilap újdonságai között olvastuk a múlt héten, hogy a „Fővárosi Iparosok Köre“ vendégül fogadta Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisztert, a mikoris a kitűnő szakminiszter feszült figyelem mellett tósztban mondott oly fontos, iparosainkat annyira érdeklő dolgokat, hogy azokat itt ismételni legkevésbé sem haszontalan dolog. Beszédének lényege az, hogy törekvése Magyar- o r s z á g o t a m a g y a r iparnak meghódítani. Nagyon találóan igy folytatja: „Különös nemzet vagyunk mi magyarok. Hazafiak vagyunk politikában, de hazaliságunkat nem terjesztjük ki az iparra és kereskedelemre. Pedig a politikában is csak akkor érhetünk el nagy és maradandó sikert, ha alapja az ipar és kereskedelem által megerősödött polgári elem. Az a borzasztó küzdelem, melyet most az ipar és részben a kereskedelem is folytat, igen nehéz leiadatokat ró arra, aki e küzdelemben az ipart és kereskedelmet vezetni tartozik.“ — Ez magva annak a szónoklatnak, mit ez a nagy hivatottságu, bámulatos szorgalmú munkás miniszter a munkás kaszinóban elmondott. Mennyi igazság van e szavakban, szinte felesleges tovább bizonyítani. A mindennapi élet igazolja, hogy ez igy van; angol szövetet keresünk, ha ruhát csináltatunk, angol és olasz kalapokat viselünk, bécsi, karlsbadi czipőt vásárolunk, ausztriai fehérneműt; a vagyonosabbak Bécsben vesznek bútort, csakhogy a kocsi, lószerszámot illetőleg elégszünk meg hazaival. He figyelemmel vagyunk arra, hogy az uj quóta- arány mily óriási uj terhet rótt ez országra, ha figyelemmel vagyunk arra a szomorú pénzügyminiszteri kimutatásra, hogy az ország több részein a kivetett állami adó 25—30 százaléka hajtható be, előre látható, hogy a közel jövő még újabb adókat, különösen a fogyasztási czikkeket terhelőket fog szülni, röviden: az állam iránti kötelezettségeink napról-napra emelkednek. Ily körülmények között örömmel hallgatjuk a kereskedelmi miniszter sokat Ígérő szavait, de még vérmesebben várjuk tetteit. Ily körülmények között adóképessé kell tennünk a nagy néposztályt, a polgári elemet, az ipart és kereskedelmet. A nagy, országos érdeken belül e lap mindenesetre annak részleges támogatását fogadja el czél- jának, vagyis jelszavunk oda módosul: támogassuk a helyi ipart, a helyi kereskedelmet. De a mily egyszerű ennek ide iktatása, oly nehéz annak sikeres keresztülvitele. Ezer és ezer akadállyal, nehézséggel áll szemben; megszokás, hiúság, hitelképesség, utazók, házalók és Isten tudja még mi állja útját ennek az egészséges eszmének. Uracs- káink szerint csak pesti szabók tudnak dolgozni, hölgyeink báli ruháit fővárosi mesterek készítik, kalapjaikat pesti mamzelek díszítik; — a nagy ezégek utazóikkal nyakunkon ülnek, üres Ígérgetéseikkel, hitel nyitásával megrendelésre csábítanak ; házalók visszataszító kinálgatásaikkal lopják meg a helyi ipart és kereskedelmet. Hallottunk valamit egy mozgalomról, ha igaz, hogy a helyi ipar támogatására valami fogna történni. Nagy reménységgel, sok bizalommal nem nézünk elébe, mert hiába, a tapasztalat eddig azt mutatta, hogy nálunk minden uj eszme lelkesedést kelt, de csak szalmaláng módjára, nagyot lobban — és elaluszik. Egyelőre tehát annyit mondunk és ezzel befejezzük ezúttal csikkünket, tenni kell vala mit iparos és kereskedő polgárságunk érdekében, helyesebben megmentésére ; és ha akad vállalkozó, ki erős kézzel akar és tud cselekedni, e lap támogatni fogja kitartással, ernyedetlenül. A tisztességtelen verseny ellen. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minister — mint értesülünk — a vezetése alatt álló ministeriumban a tisztességtelen verseny elleni óvó-rendszabályokat tartalmazó törvény tervezetét elkészítette. A ministeriam a törvény-iervezetet már az illetékes szakközegeknek és köröknek is szétküldette véleményezés végett. A tervezet a következő alapintézkedéseket tartalmazza: A kormány szükségesnek látja az ipar-szabadság folytán keletkezett tisztességtelen verseny eszközeit, melyek nem ugyan a tennálló büntető rendelkezésekbe, hanem a jó erkölcsökbe s a kereskedelmi tisztességbe ütköznek, korlátozni. Felállítandó volna a hozandó törvényben egy oly értelmű szabály, mely az ipartörvény 58. § ának teljes kiterjesztését képezné, a mely szabály tehát nemcsak azt ailapitaná meg, hogy az iparos, vagy kereskedő nem használhat ezége, nyomtatványán és hirdetéseiben a valóságnak meg nem telelő jelzéseket, hanem a mely megállapítja, miszerint : az ipari, vagy kereskeddlmi forgalomban senki sem használhat ezégén, kirakatában, áruin, hirdetésein stb., vagy Írásbeli közleményeiben, nyomtatvány, számla, kürözvény stb. az üzleti viszonyok tekintetében általában, nevezetesen pedig az ipari szolgáltatás tekintetében, vagy az áru minősége, mennyisége, előállítási módja, ára, a vételforrás-kitüntetések birtoka stb. az eladásra vonatkozó bármely körülményt, igy pl. annak oka, vagy czélja tekintetében, oly jelzési, vagy meghatározást, mely a valóságnak meg nem felel. A tervezet több irányban pótolná a védjegy-törvény hiányait is. Védelmet talál itt a honi ipar is a -»honi« jelzéssel forgalomba hozott külföldi árukkal szemben. A rendelkezések egyik legfontosabbikának tekintendő az, a mely a hamis származási hely megjelölésére vonatkozik. Oly értelmű rendelkezés veendő fel, mely megállapítja, hogy az ipari, vagy kereskedelmi forgalomban senki sem használhat az áru megjelölésére oly jelzést, vagy meghatározást, mely az áru származási helye tekintetében a fogyasztó közönség tévedésbe ejtésére alkalmas. — Megállapítandó volna egyúttal az is, hogy a származási hely hamis megjelölésével ellátott áruk lefoglalhatok, — különösen pedig, hogy az országba behozott azon áruk, melyek az ország területéhez tartozó valamely község, vagy helység nevével vannak hamisan ellátva, a vámhivataloknál lefoglalhatok. A tervezett intézkedés alól kell, hogy kivétessenek a származási helyek oly megjelölései, melyek az áru származására vonatkozó eredeti jelentőségüket elvesztették s az illető áru minőségének megjelöléseivé váltak. De ha itt „eredeti“, „valódi“, „importált“ jelzőt alkalmaznak megtévesztésül, ez a kivétel is elenyészik. Az ipari és kereskedelmi forgalomban tilos más hírnevének, működésének, vagy áruinak jogtalan kisebbitése. Tilos a saját áruinak, működésének stb. valamely versenytárs áruival, működésével stb. azon Sümegi, a süket gyám. — Az „Ung-1 eredeti tárczája. — Irta : Walter Ferencit. Nem tudom, ismerik-e önök a kisvárosi életet, az ő kicsinyes vágyaikkal, szűk gondolkozás és önmagukban való letszelgésükben. Az utczák görbék, a házak úgy néznek ki, mint a részeg ember félrecsapott kalapja, a kövezet irtóztatóan döcögős, hol meg nincs, olt sártenger van, szurtos kölykök, kóczoshaju lánykák teszik bizonytalanná a közlekedést az utczán. Ez a kisváros hétköznapi képe. Szombaton este kiseprik és még locsolják is az ulczákat, persze előbb seprenek, azután locsolnak, tárva- nyitva az ablakok, a szobaleányok dörzsölik a légypiszkos üvegtáblákat és hozzá danolnak. És a rengeteg nép az utczákon t Az üzletek csak most nyíltak ki, a lakosság javarészét a zsidóság adván ki, ünnepi öltözetű zsidó férfiak és asszonyok sleppelnek a korzón, vagy kifelé valami olcsóbb mulató-helyre az országút mentén. Vasárnap reggel kiülnek az anyókák, a pincze- lakások mártírjai I a ványadt, kiéhezett gyermeksereg közé és mesélnek. Hogy is volt, te Ilon ? Hófehérkéért hat lovon jött a princz, milyen nagy ur is az, minden nap eszik hus-ételt. Azt mondod, hogy hattyúk vitték a fogatát ? Lehet . ■ . . én feledek, minden napon többet. És elvette feleségül ? Persze, tudod is te, mi az a feleség ! No, ne bámulj úgy rám Rózsi, a varkocs mindig lecsúszik a fejedről. Te Laczi meg siess a grájzler- hez, hozz sót 2 krért. Vigyázz, hogy el ne veszítsd. No, azért ne szaladj. Hol is hagytam el ? Igen, hát Pinska, mint az erdőben találkozott a farkassal . . . . Néha egy-egy kocsi is átrobog az utczán. A kapualjakról sóhaj emelkedik felfelé. Milyen kényesen öltözik a zsidó vállalkozóné! Hja, kinek olyan kőháza van, valóságos kastély. Hát ez ki volt ? A grófék ispánja. Lám, a libácska (Helén) ide se néz, pedig velem járl iskolába. Be is nagyra tartja magát némely ember . . . Kiöltözött kőmüveslegények, rémitő piros nyakkendővel és koczkás kabáttal, csizmadiák fekete ruha, sárga czipő és kék nyakkendőben, szabók szalmakalap és idomlalan nagy esernyővel, vastag téli kék ruhában, üvegesek, bádogosok sárga kabát és zöld nadrágban, csokor nyakkendősen, kövezők zsakettel, kemény kalapban, írnokok urasan, fiatal gavallérok szellős nyári ruhában, szélesre öllözött tót menyecskék, libériás kocsisok, vontatottan járó, féluras kézbesítők, hivatalszolgák és mind-mind a kisváros képzelt vagy valódi tekintetes, nagyságos urai csoportosan vagy egyenként egymást kölcsönösen lenézve és öntelten haladnak a külömböző utczákon át a katholikus templom elé. ügy önti magából a város lakóit, mint áradáskor a csatorna a magáét Szokásban volt Álomvárosban is vasárnapoként a templom előtt levő térre gyülekezni és onnan szemlélni a templomba igyekvőket, itt faragták a hét legrosszabb élezeit, folyt a kölcsönös megszólás, az üzletemberek handléroztak, pipázott a tétlen dologkerülő, hangos megjegyzéseket tettek a város aranyifjai az arra menő népekre. Aközben zörögtek a szekerek, a szomszéd házakból kihangzott az ének vagy zongoraszó és valóban vasárnaponként Újvár is nagy forgalmú, népes város benyomását tette az idegenekre. A hivatali urak még a bürókban dolgoztak (azaz: per Actionem csak) mikor a templomba beharangozlak. A templomba lassan gyűltek az emberek. Először is elhelyezkedtek szokott helyeiken a koldusok, alkalomhoz illő arezot erőszakoltak magukra, bejött az egyházfi, sorra meggyujtolta a gyertyákat, még csak pár kismisét hallgató úrasszony és szentember volt a templomban. Majd a kóruson megjelent a kántor, kiterjesztette könyveit, az énekes gyerekek nagy robajjal csörtettek fel a lépcsőn, csendre kellett inteni őket, az énektanár még kint maradt beszélgetni a városi gondnok c.-inos feleségével, már jött a sekrestyébe a prépost segédpapjaival, felölté a palástot és inlulát, rendbeliozták a Sacra-sacronum rekeszét, kiseperlek, a mínisztráns gyermekek öltözködtek és előre veszekedtek, mennyit kapnak, közbe a tömjénlartót csóválták, hogy ki ne aludjon a füst. Egyik társukat kiállították, hogy nézze az érkezőket és a kántornak, ha elérkezett az idő, megadja a jelt, és a prépost is kinézett néha. Ni a vén Startics grófné, az igazgató távoli rokona jön már az ő örökös szürke ruhájában. Oldalán halad a szépséges Adrienne. Elfoglalják helyüket az első pad- ban és buzgó imádságba merülnek. Lám a szenteskedő patikárosné is ott van, mindjárt a második sorban, vájjon kit akar befonni. Persze, Hadik főhadnagy is ott van a mellékhajóban a harmadik oszlopnál, oda pislog. Hát ő? De micsoda ruhát vett fel megint a számtisztné? Bécsből hozatja, azt állítja, a — szemtelen. Vájjon ki fizeti? Ah! A mellékhajóban az a frájla kicsoda? Be rutul tartja magát és milyen kokett. Igaz, Mariska, az özvegy leánya. Mindjárt gondoltam, hogy valami rossz személy. Telt, telt a templom és röpködtek a gonosz megjegyzések, mialatt ájtatosan forgatták szemeiket, Nagy aratásuk volt ma a rossz nyelveknek, mert a vidékről is sokan bejöttek, hogy az uj káplán felszentelésén ott legyenek. (Egy káplán, ha csinos és fiatal, mindig érdekes marad az asszonyok előtt. De nem azért, hogy . .) Végre megcsendült a mise kezdetét jelző harang, kivonult a papság : lntroibo ad altare Dei ............a kántor belecsapott a billentyűkbe és felhangzott az ének . . . Hogy, hogy nem történt, mikor a Gloria in exeléiá Deo-t énekelték, mindenki Gruber Mariskára nézett. A lepletykált leány a padok közén a középső hajóban állt, illedelmesen lesütött szemekkel, összekulcsolt kezeiben imakönyvet tartott. Én is ott voltam a templomban és nekem nagyon tetszett a kis 14 éves leány, Likinai Pali pedig majd felfalta szemeivel. Igazán csinos látványt képezett, a kis leányból szépséges hajadonná serdült tel a hajdani libapásztor. Vastag varkocsokba Iont szőke baja, kék szeme volt és egy polgárleánynak . Lapunk mai száma 0 oldalra terjed,
